Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-07 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó,

Hektor Ric ardo G a r c i a haiti riportja F rancois Duvalier, Haiti „élethosz­sziglani" diktátora a közelmúlt­ban betegsége elhatalmasodását és öregedését érezve utódlására gon­dolt. Olyan határozatot fogadtatott el a haiti „törvényhozással", melynek ér­telmében 40 évről 20 évre szállítják le az elnöki tisztség betöltésénél megkí­vánt korhatárt, s erre a diktátor a „nemzethez intézet üzenetében" most még 18 éves, nem éppen sikerült fiát, Jean-Claude-ot jelölte ki utódjául az elnöki székben ... Port-au-Prince-ben A Pan American amerikai légifor­galmi társaság repülőgépe menetrend szerint délelőtt 11-kor startolt Miami repülőteréről, s irányt vett Haiti fővá­rosa, Port-au-Prince felé. Haiti az ős­lakók nyelvén azt jelenti: „Hegyek országa". Amikor indulásunk előtt egy órával a pénztárnál jegyet kértünk, a légiforgalmi társaság tisztviselője nyomban kiszolgált minket azzal a megjegyzéssel, hogy erre a vonalra könnyű jegyet kapni, mert öt njján megszámolhatja, hányan repülnek Hai­tibe. Gépünk egy óra 40 perces út után szállt le a haiti főváros repülőterén. Mindjárt szembeötlőn a FRANCOIS DUVALIER fén y felirat. Ez volt első ismerettségünk azzal az emberrel, aki mintegy másfél évtizede basáskodik a szigeten. A Port-au-Prince repülőtere nem nagy, de modern. 1967-ben épült 600 ezer dollár költséggel. A pénzt úgy szerezték meg, hogy különleges adót vetettek ki a szomszéd Dominikai Köztársaságban cukornádültetvénye­ken dolgozó haiti napszámosokra. így rendelte Duvalier diktátor, aki az or­szág „élethossziglani elnökévé" kiál­totta ki magát. A vámhivatalban gyorsan elintézték a formalitásokat. Utána megjelent egy tisztviselő és komoly képpel utólag még mindenkitől két dollárt inkasszált be. A pénzt egy vasládába rakta, de nyugtát nem adott róla. „Az országba érkezésért" — világosította fel a hü­ledező utasokat. Velem együtt csak öten szálltunk ki a gépből a repülőté­ren. A taxisofőrök mindjárt „kivetik a lasszót". Persze a taxiban nincs taxa­méter, így aztán a viteldíj közvetlen összefüggésben van az utas nemzeti­ségével és külső megjelenésével. — Port-au-Prince-ben vagyunk, — mondja tört francia nyelven a sofőr. Noha itt a francia hivatalos nyelv, a haitiak 90 százaléka indián őseinek kreol tájnyelvét beszéli. Nehéz pontosan meghatározni, hány lakosa van az országnak. Az 1950-ban tartott legutóbbi hivatalos népszámlá­lás adatai szerint mintegy négy és fél millió lakosa volt Haitinak. A 27 844 négyzetkilométer területű Hai­ti az egyik legsűrűbben lakott ameri­kai ország, 165 személy jut egy négv zetkilométerre. A főváros lakóinak zöme szegényes, nyomorúságos agyagviskókban lakik. A lakosság nehéz helyzetéről ezek az adatok is tanúskodnak: a gyermekha­landóság világméretben a legnagyobb — ezer újszülött közül 170 csecsemő halálozik el. Az ország területének 70 százalékát „maláriafertőzéses övezet­nek" nyilvánították. Ezrek szenved­nek ettől a csapástól. Pusztít a tuber­kulózis és elterjedtek a különféle bőrbetegségek is. Latin-amerikai vi­szonylatban Haitin a legkisebb az egy lakosra jutó évi átlagjövedelem — mindössze 65 dollár. A keresetképes lakosság fele munkanélküli. Csak a la­kosság öt százalékát kitevő uralkodó réteg folytat fényűző életmódot, vall­hatja magát luxusvillák és legújabb típusú amerikai luxusautók tulajdono­sának. Doki papa színre Haiti az első latin-amerikai ország, amely már 1804-ben kivívta politikai függetlenségét. Azóta sok puccs és el­lenpuccs zajlott le az országban, egyik kézből a másikba került a ha­talom, egyik politikai csoport a má­sik után tűnt fel és le. E tekintetben Haiti 1957-ben sajátos rekordot állított fel: egy év alatt hét elnök váltakozott az államfői székben. Végül 1957. szep­tember 22-én „erőskezű" ember, dr Francois Duvalier ragadta magához a hatalmat. Duvalier az elnöki tisztség elfogla lása előtt húsz éven át orvosi gyakor­latot folytatott. Innen ered becézése: „papa Doc", azaz Doki papa. Később orvosi hivatása mellett politikával is kezdett foglalkozni, igaz, akkor még eszébe sem jutott, hogy az elnöki székbe üljön. Az amerikaiak segítet­ték, akik felfedezték benne az „erős egyéniséget", s/most Duvalier fokozó­dó kegyetlenséggel, teljes büntetlen­séget élvezve kormányozza az orszá­got. Az orvosdiktátor, akinek neve ott éktelenkedik a haiti házak leg­többjének homlokzatáu, elnöki széké­nek elfoglalásakor minden kétséget, eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy milyen feladatokat tűz maga elé. „Senkinek sem vagyok lekötelezettje. A politikában a hála gyöngeséget je­lent. Isten és maga a sors hivatott ar­ra, hogy történelmi küldetést teljesít­sek. Csak akkor hagyom el ez elnöki palotát, ha majd eljön a halálom órá­ja". Hét év múlva Duvalier új alkot­mányt dolgozott ki. E vaskos doku­mentum végén, a 196. cikkelyben ki­mondja, hogy Duvalier-t „élethosszig­lani elnökké" választották. Ennek in­dokait a 197. cikkely sorolja fel: Du­valier „a nemzet béketeremtője", a „demokrácia vezére", az a férfi, aki visszaadta Haiti „politikai arculatát", stb. A revolver nyelvén „A haza megmentője" kitartóan tö­rekszik pozíciójának megszilárdításá­ra, s ebben különleges fegyveres osz­tagokra támaszkodik, melyeket a nép „ton-ton macoute"-oknak nevezett el. (kreolul ez óriásokat, hórihorgasokat jelent.) Ök fölötte állnak mindenki­nek, még a haiti hadseregnek is, mely mindössze ötezer rosszul felfegyver­zett katonából áll. Ezek a különleges osztagok több mint hétezer, korsze­rűen felfegyverzett gégemetszőből to­borzódnak. Duvalier politikai ellenfe­leinek és a „kényelmetlen személyek­nek" eltávolítására használja fel őket. Duvalier közel másfél évtizedes kor­mányzása alatt egyszer sem hagyta el az országot. Még a nyugati félteke köztársasági elnökeinek 1967-es Pun­ta del Este-i találkozójára sem ment el. A diktátor úgyszólván el sem hagy­ja palotáját, ezt az egész negyedet el­foglaló öreg épületet, amely mellett két hatalmas laktanya van: az egyik­ben katonák, a másikban ton-ton ma­coute-ok tanyáznak. Ha páncélozott autóján mégis kihajt a palotából, könnyűgép'fegyvert pihentet a térdén és testőreinek tucatjai követik őt. Testőreit egyébként időről időre ki­cseréli, rendszerint agyonlöveti, ha észreveszi, hogy túl sokat tudnak róla. Még barátaival szemben is kegyet­len, illojálitással gyanúsítja őket. Pa­lotájával szemben van a nevét viselő börtön, ennek udvarán lövik agyon — rangjuktól függetlenül — a kegy­vesztett vagy gyanúba került szemé­lyeket. csU Haiti politikai helyzetét számos te­kintetben idült gazdasági válsággal magyarázzák. Az Egyesült Államokat, mely valójában hatalomra juttatta Du­valier-t, később annyira sokkolták az orvosdiktátoi kormányzási módszerei, hogy kénytelen volt nyilvánosan elha­tárolnia magát tőle, s megvont min­den gazdasági segítséget az országtól. Az ország fő kiviteli cikkét jelentő kávé termelése 1965-ben még 500 ezer hatvankilogrammos zsák volt, a kö­vetkező évben már csak 400 ezer, 1967-ben pedig 250 ezerre csökkent. A kormány pusztító viharok következ­ményeivel próbálja ezt magyarázni, de a hanyatlás igazi oka a gazdasági ak­tivitás hanyatlása, a szegényparasz­tok tömeges áttelepülése Dominikába. Az országban csak egy legális párt van — a kormányzó „Nemzeti Egy­ségpárt". Egyetlen szakszervezet sincs, ha csak nem tartják annak a taxisofőrök szakszervezetét, amely azonban teljesen a tulajdonosok el­lenőrzése alatt áll. A terror ellenére mégis három föld­alatti párt működik Haitin: a Népi Egységpárt (kommunista), a Nemzeti Felszabadulás Népi Pártja és a Haiti Liga. E pártok a Nemzeti Frontba tö­mörülve a diktátor megdöntésére és tényleges demokrácia megteremtésé­re törekszenek. Távol a „nagyvilág zajátöF Haitin 26 rádióadó, közülük 11 a fő­városban működik. A fővárosban van a központi tv-stúdió, mely két csator­nán közvetít műsort. Rendszerint régi francia filmeket, melyeket azonban kevesen értenek, mert a lakosság a kreol nyelvet beszéli. A televízió azért sem játszhat lényeges szerepet, mert az országban mindössze ötezer televí­ziós készülék van. Haiti, az analfabéták országa, így aztán az újságok, a filmek valójában hozzáférhetetlenek a lakosság zöme számára.- Hivatalos adatok szerint a lakosság 87—90 százaléka nem tud írni és olvasni. Noha többségükben katolikusok, a helyi lakosok szenvedélyes hívei a woodoo (vuditlj kultusznak. Egyes he­lyeken állatok feláldozásával járó szertartásokat végeznek. Duvalier ma­ga is gyakran személyesen vesz részt a vudu-szertartásokon. Duvalier „kemény kézzel" kormá­nyoz. Nem is olyan régen bevallotta, hogy életében akkor követte el a leg­nagyobb hibát, amikor megkímélte veje, Max Dominique ezredes életét,, megengedte neki, hogy elhagyhassa az országot. Igaz, hogy Duvalier veje katonatiszt barátai közül 19-et agyon­lövetett, mivel összeesküvés szervezé­sének gyanújába estek. Duvalier egyébként személyesen irányítja a ki­végzéseket. A drákói módszerek — Doki papa görcsös kísérletei hatalmának megtar­tására. Ám mégiscsak érzi, hogy „élethossziglani elnökségének" egy­szer vége szakad, s ezért rokonaival együtt külföldre menekíti összehará csolt tőkéjét. Kitudódott, hogy Svájc­ban négymillió dollárt helyeztek el egy bankban Doki papa nevére. Merre tart Haiti? Az ország jelene sötét, mint polgárainak bfire. Kérdés, milyen lesz a jövője?

Next

/
Thumbnails
Contents