Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-07 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó,

HOL VAN VIETNAM? TÖREDÉKEK A terepszínű egyenruha jól állt, hiszen testre szabták. A katona végigsimította magán az új öltözetet, s Fredre gondolt. Az autószerelő Fredre, aki két pohár ital között mindig rémisztgette társait a háborúval. Marhaság! — köpte ki a rágógumit a katona, akit társai féligsikerült orvosnak neveztek, mivel az ötödik félév után abbahagyta az egyetemet, s beállt az autógyárba műszerésznek. Fred egy barom! — folytatta az iménti gondolatsort a katona. Frednek fogalma sincs arról, hogy az amerikai hadsereg katonájának lenni nemcsak dicsőség, de szuperkényelem is. Itt vannak ezek a gigantikus gépek. Mérhetetlen magasba húznak fel, s ráadásul szuperszónikusak. Ezek sérthetetlenek. Persze, ezt Fred nem tudhatja, ö csak beszél, mert valaki teledumálta a fejét. Holnap írok neki levelet. Megírom, hogy cserélje ki a szemüvegét... Marha vagy Fred! — kezdte a levelet, s szép sorjában eldicsekedett az öltözettel, a szállással, a repülőgépekkel, a vietnami lányokkal, akikkel este összejöttek a teázóban. Szeretnek itt bennünket, mert tudják, hogy értük vagyunk itt. Szeretnek, s nemcsak azért, mert férfiak vagyunk. Itt van ez a bogárszemű, húsz év körüli lány is. Még pénzt sem fogadott el. Ertem, az amerikai katonáért feküdt le, jó öreg bolond Fred. Igaz, a nevét is meg akartam írni, de valahogy nehezen jegyzem még meg a neveket. Baba. Legyen Baba. Ez pontosan rá is illik. Egyszóval nincs mitől tartanunk, fa, majdnem elfelejtettem, néhány nap múlva már bevetésre megyünk. Aliig páncélozott helikopterek szállítanak bennünket. Bele az ellenség gyomrába. Még gyalogolni sem kell, *sak lőni. Nappal az erdőben, s este vár megint a Baba. Csodaszép, bogárfekete szemeivel, éjfekete hajfonatával. Tudod, mindig a Pillangókisasszonyra gondolok, amikor ránézek. Minden nap találkozunk a Babával. No, valld be, hogy irigykedsz, jó bolond Fred. Egyébként minden rendben. Esténként végighallgatjuk a beszámolót, hogy hány kommunistát tettünk hidegre, aztán egy kis tánczene, meg kimenő. A koszt kifogástalan. Es ma már ültünk a helikopterben is. Igaz, csak köröztünk néhányat az egyik közeli mocsár felett, s végignéztük, hogyan foglalnak el egy hídfőállást a többiek, a régi legények. Bizisten irigyeltem őket. Nekik számolatlanul lehet kilőni a lőszert. Itt bent, ha az embernek kedve támad lepuffantani egy poharat, már pofáznak. Különösen az a sebhelyes hadnagy ugat sokat. Hogy így nem szanatórium, meg úgy nem kirándulás ez a háború. Te Fred! Én azt hiszem, de csak neked írom le, hogy ez a hadnagy kommunista. Befurakodott valahogy. No, majd szemmel tartom . .. Baba roppant ügyes kislány. Tegnap takarodó után értünk a körlet közelébe. Átsegített a kerítésen. Olyan, mint a gyík. Hangtalanul surran. Becsempészett. Persze, ő nem tudhatta, hogy bent ébren van még a sebhelyes hadnagy. Ébren volt és üvöltött. Valami olyasmit, hogy az ilyenek miatt mint én, majd egy szép napon szitává lőnek valamennyiünket. Meg azt üvöltötte, hogy bennünket még pelenkázni kellene, s nem érti, hogy miért nem katonákat küld a kormány. Képzeld, a rohadt pont nekem mondja ezt, aki olyan erős, mint a bivaly. Apropó, bivaly. Itt van belőle elég. Ogy úsznak, olyan mozdulatlanul úsznak a folyóban, mint a vízilovak. Baba mondta, hogy ő tud bivalyháton lovagolni. En is megpróbálom egyszer. Mit szólsz hozzá? Nem írok ma többet, mert holnap bevetésre megyünk. Már viszket a tenyerem ... Ez aztán az oké, fiúi Nem maradt utánunk még egy bokor sem. Persze, megléptek a rohadtak. Csak néhány árkot, kilőtt töltény halmazokat és három halottat találtunk. Azt hiszem, ezek a mieink voltak. Nem tudom biztosan, hiszen tudod, hogy irtózom a vértől. Azért is hagytam abba az egész egyetemi marhaságot. De azt mondják, akik látták őket, hogy olyan szendvicsfélék voltak. De félre a melankóliával. A kis Csocsoszán megint rumosteával várt. Csodálatos teát tud készíteni. Azt hiszem nagyon szeret. Nem, nem mint férfit. Ügy, ahogyan az amerikai férfit kell szeretni! S mikor eljövök tőle, még kilométereken érzem, hogy parázslik utánam a szeme. Vigyáz rám. Azt hiszem szentimentális lettem egy kicsit. De olyan, mint egy védőangyal. Hogy a háborúról mi a véleményem? Elmegy. Minden egyforma. De néhány tiszt, meg néhány altiszt már kezd az idegeimre menni. Azt hiszem van itt néhány kommunista köztünk. No, ne haragudj meg, tudom, te másfél kommunista vagy. Talán nem is vagy egészen az. Csak ugratod az embert. De ezek itt arra állították be magukat, hogy rettegésben tartsák az embert. Képzeld, van olyan, aki fél éve nem járt már kint a sötétben. Az agyukra megy, hogy itt félni kell... Semmiség az egész, jó öreg, Fred. Csak a bal vállam Hallom, hogy megírták haza is. Barmok. Minek ekkora patáliát csapni! Semmiség — mondom a többieknek is, akik félnek. Azok a marha tisztek már megfertőzték az egész századot. Már a legfiatalabbak is félnek. Az igazság mellettünk áll, győzünk. Persze okosabban kellene az ilyen tisztogatásokat is csinálni. Tegnapelőtt, amikor hazajöttek a fiúk, kilenc ágy maradt üresen. Megint kilenc ágy. Baba megvárt. Tizenhét napot várt rám. Égetnek a szemei ennek a lánynak. Nem, nem sírt, még csak nem is könnyezett, csak nézett. Égetően fekete szemeivel nézett. Es hallgatott. Olyan, mint egy gyerek. Mindig mesélni kell neki. Hol a gyárról, hol meg a háborúról. Hajnalban borzalmas ébresztőnk volt, Fred. Félelmetesen égett néhány üzemanyagtartály, s ropogtak a fegyverek. Azt hiszem Fred. hogy valami nincs rendben. Elárulnak bennünket a hadseregbe furakodott kommunisták. Egyébként lehetetlen egy ilyen jól védett tábort így lerohanni. Ogy mondják, néhány hullát maguk mögött hagytak a támadók. Ezeket megnézem magamnak délután ... Kilencen voltak, Fred, kilenc lány. Húszévesek ha voltak. S a jobbszélen, jobb kezének mutatóujján a gránát biztosító gyűrűjével Baba feküdt. Nyitott szemmel . .. Azt hiszem, Fred, haza kívánkozom! KÁTAY ANTAL KÍVÁNCSI GYEREKEK EVELYN THORNE: EGYSZERŰ VALLOMÁS Barátom, aki egykor Ázsiában voit tanító, azt írja levelében: Itt a dombok s a Hudson közt aranyban tobzódva jön az ősz. Midász-levelék záporában és a fagy illatában járok, és boldognak érzem magam. Aztán, uramisten, észbe kapok. Odaát egy országban, melyet szeretek, a remek-szép embereket gyilkolják, a kedves embereket, kik az őz bájával mozognak és oly lágyan beszélnek. Én pedig itt élek, a gyilkosok földjén. ELIZABETH BARTLETT: A TERMÉKETLEN FÜGEFA Mért is nem láttad a napot, Atyám, a támadás napját, az éjsötétet, kétoldalt tűzfüggönnyel. Ők akár lovak futottak, másztak, kúszva kinéztek az ablakon, feketék és gyűröttek, míg föld vérzett és hold vöröslött. Nos, véneké az álom s ifjaké a látomás, de nem tér vissza többet ama nap, míg hegy omlik, s domb-falak ránk esnek, ha még domb marad. Láttam zöld tájat sóvá fagyni, s férget rohadni, míg szólnak a békebeszédek. Nemes Nagy Ágnes fordítása GEORGE HITCHOOCK: SZÉTHULLÓ VIRÁGOK A levegőben sötét harangszó, tűrhetetlen tű a vérerekben, rozsdaszárnyakkal pettyezett láthatár. Elkábított virágok pincéiből szentjánosbogarak szállnak fel az éjszakán keresztül: hordozzák a napalm szelíd evangéliumát. Kinyilatkoztatott lángdemokráciák a falvakban, a rizsmezők felhólyagzott náddal bugyborognak. Gyerekek álomkórosan állnak mankóikon. A táncosnő Szabadság emelgeti benzinszoknyáját, és egy elhagyott föveny forró homokján vad Jó küzsködik, a diplomácia pányváján fuldokolva. Nádszékükben most öregemberek, akik a golyók keserű szelét hollgatják, combjukon térképeket, irattsákákat teregetnek szét és fényképeket sötétbőrű ázsiai fiúkról, okik már szétfoszlanak tört vizekben. Vass István fordítása RJS - 17 ÉVES: HÁBORÚS USZÍTÓ önként jelentkezem bizony beállok én a hadba mert üres szót szalmát csépel aki csak bírál s nem tud mást míg ezrek halnak, hullnak (s mi rosszabb ezrek öldökölnek) én a színvak költő a kéksapkás sereghez állok s megyek neki az embererdő sűrűjének (bár gyakori ott a lomb hullása) ki jön ki tart velem (?) föl teljes csatasorba állig felfegyverkezve Thoreau Gandhi Merton Fromm szellemével a szó ágyútüzével lőjük az emberek szívét s világszerte a wall Streeteken á^ólá bajnokokra permetezzük a perzselő szavak napalmját hadd hamvadjanak el kötvényeik a.r igazságot ai emberek fejébe verni ez lesz a különleges új haderők feladata FÖL TARTSATOK VELEM éj rázúdítunk a világra egy sok millió megatonnás szenvedélyt: a SZERETETET Bábi Tibor fordítása