Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-07 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó,

Véget ért a nyár. A szép napos délutánon a Sirotek hegyi szálló étterme már majdnem kiürült. Egy sarokasztalnál két fiatal férfi ül, suttogva egyezkednek. E pillanatban ez a beszélgetés kizárólag kettőjük ügye. Ám eljön az Idő, amikor tartalmával mások is megismerkednek, és ezért talán nem lesz túlságosan érdektelen, ha beszélgetésükbe mi ls bekapcsolódunk. — Gyújts rá — mondja Karel V. társának és cigarettával kínálja. — De ez az utolsó — mondja. — Nem baj, majd veszek még egy dobozzal, most azt akarom, hogy a doboz kiürüljön. — fis ez mire kell neked? —- Ide nézz ... — Az idősebb férfi kezébe vette a borstartót, és kiszórta a dobozba. Utána a szomszédos asztalhoz ment, onnan is és a harmadik asztalról is'elvitte a feketeborsot. — Mi az, megbolondultál? — Semmi, semmi JarouS, maid megtudod, hogy ez nem valamilyen feketebors-mánia, hanem nagyon hasznos dolog. Valószínű még nem hallottad, hogy ezeknek a zöldfülűeknek jKarolnak a határőrökre vonatkozó specifikus megjegyzése) kutyáik is vannak, s ezekkel nem ajánlatos találkozni! — Ugyan kérlek, ki ne hallott volna már er TŐI...I — No látod, éppen ez a finom por nagy szolgálatot tehet nekünk. Veszély esetén talán nagyobbat, mint egy töltött pisztoly. Nem hiszed... ? Jaroslav P.-nek nem volt semmi oka arra, hogy kételkedjen Karel szavaiban. S nem csupán a feketeborsot illetően. Tudta, hogy barátja már sok mindent átélt és nem érdeke, hogy csak úgy a levegőbe beszéljen. Már a múltban is néhányszor átment a határon. Legalább is néhányszor megkísérelte. Ötször ugyan visszatartották, és amikor a bíróságon összeadták a határátlépésre tett kísérleteit, ezt még megtoldották a kémkedés vádjával, összesen kerek 20 évi börönbiintetést kapott. Néhányszor megmentette az amnesztia. Karel csak ennek köszönheti szabadlábra helyezését. Ám nem akar ebben az országban élni. Jaroslavval egy más szabadság után vágyakozik. Természetesen itthagyja feleségét, egyéves kisfiát, közben arra számít, ha majd egy kicsit javul a helyzete, eket is odahívja. — Csak sikerülne — mondja kissé félénken Jaroslav. — Ugyan, kérlek, miért ne sikerülne? Hiszen láttad, hogy ott milyen a helyzet.. . I Az az emelkedés a tó partján a két nap alatt, amíg ott napoztunk, teljesen elnéptelenedett. Biztos, hogy valahol ott leselkednek, de ha a sötétben várunk egy kicsit, és ha majd az őrség elvonul, szabad utunk lesz. — Jó volt, hogy egy kicsit körülnéztünk . . . — Világos. Most jóllakunk és minden rendben lesz. — Főúr, rendelünk! Az idősebb férfi egy világfi magatartásával két adag sertésbordát rendel káposztával, gombóccal és természetesen az elmaradhatatlan sörrel. Ehhez még három doboz Sláva cigarettát kér. — A túlsó oldalon nem mondhatnám, hogy nagyon olcsó, jól jón ott majd ez a cigaretta — mondja Karel magyarázatképpen a pincér távozása után. — Ott bizony eleinte sok minden hiányozni fog. Mondjuk például ez a pilseni aranyszínű sör. — Ln/lja — Nem, de állítólag van ereje. — Meghiszem azt . . . Mindkét férji egy ideig még így tereferélt, azután fizetett, s távozott. Ugyanabban az időben, amikor a két férfi a Sirotek szállótól a halár felé indult, a határőrség egységei, amelyek a tó partját őrzik, éppen kimentek az épületből. Hárman voltak, velük együtt kifutott a Záboj nevű kutya is. A három férfi, mint az előző kettő, szintén tervezegetett, csak éppen máson járt az eszük. Jirka Fišer és Antonín Vyslouíil már az ujján számolják, mikor intenek búcsút a šumavai tájnak, mikor szedik a sátorfájukat, s mennek haza. Nemrég még azt ígérték egymásnak, hogy a katonai szolgálat után fél éven belül Prágában, az „U Kalicha" vendéglőben találkoznak, ahol majd felidézik a tó partján eltöltött jó és rossz időket. Olyan időszakban szolgáltak itt, amikor az emberek a határőröket teljesen feleslegeseknek tartották, és azt kérdezték tőlük, vajon kit akarnak visszatartani, vajon a határ nemcsak dísz e? Voltak olyanok is, akik nem a legkíméletesebb módszerekkel közeledtek hozzájuk. De ők mindennek ellenére csak tovább szolgáltak. Ebben az időben ts tartózkodtak a határmenti erdőkben olyan emberek is, akik hazánk területén különböző bűncselekményeket követtek el, vagy csak a tartásdíi fizetését, a büntetés lerovását, a vállalati visszaélésekért kirótt fizetséget akarták elkerülni, ök azonban mindezt tudták. Kár, hogy a kettő közül két év alatt egyikük sem találkozott olyannal, aki át akarta lépni az ország határát. Csak néhány határmenti akcióban volt részük, amikor kifutottak a térségbe, ám üresen tértek vissza. Azonban mindig készültségben álltak. Pepik Máj, a harmadik őrszem esete — akit a katonák csak mézeskálácsosna'c hívnak, mivel pardubicei — kissé más. Neki még egy évet kell szolgálnia. Ki tudja, vajon ezen az estén nem gondol-e hozzátartozóira? Abban az időben, amikor az idősebbek már eltávoztak, az ember gyakrabban gondol otthonára. Tehát ez a három katona és Záboj, a kutya, őrjáratra indult. Már.a tó partján, a hegy lábánál egy gyalogúton járnak, amelyen már annyiszor mentek, hogy azt össze sem lehetne számolni. Csendben, gondolataikba merülve lépegetnek. Körülbelül egy félórai gyaloglás után, amikor az esti szürkület már leszállt az erdőre, Záboj hirtelen megáll és a levegőbe szimatol, lifí Fišer jól ismeri kutyáját, és felfigyel. „Záboj, keresd!" A kutya előreszökik. Ötven lépés után a katona visszahívja, rácsatolja a vezető szíjat és utána fut. Két három percig futnak így együtt, s azután Záboj hirtelen dühös ugatásba kezd. A meredek partról a tó felé rohan. A határőrök követik és hirtelen egy fedezék felett találják magukat, amelyben két férfi lapul. A „tapasztalt" Karel V bátorsága Záboj ugatására mintha teljesen elpárolgott volna. Így végződött a két kalandor útja, akik azt hitték, hogy a nehezen megközelíthető területen a határőrök sem járnak. M. Pokornij tiszt egységének határvadászai ennek az ellenkezőjéről győzték meg őket. Es ez az akció nemcsak Fišer, Vysloužil, a mézeskalácsos Pepik leszerelésekor okozott örömet. Mindnyájan örültek, akik ezen a szakaszon teljesítettek szolgálatot. JAROSLAV SÍDLO A košicei nyugdíjasok nemrég tartották évzáró taggyűlésüket a Keletszlovákiai Gépgyár szakszervezetének üzemi klubjában,, melyen megközelítőleg 300-an vettek részt a kelet-szlovákai kerületi nyugdíjasok klubjaiból. A nyugdíjasok klubjának titkára beszámolt a tagok tevékenységéről, a nyugdíjasok egymás közti, valamint a lakosság és a társadalmi kulturális intézmények iránti viszonyáról, a tagok életéről, problémáiról. A nyugdjasok klubját 1953 elején hozták létre. A klub önkéntes tagjainak száma 1250, ami a kassai nyugdíjasoknak csak 6 százaléka. A nyugdíjasok klubjának önkormányzata gondoskodik a tagok anyagi, társadalmi és kulturális szükségleteinek biztosításáról, és ezáltal megteremti a kedvezőbb ős örömtelibb életfeltételeket az élet őszét megélt polgártársak számára. A még munkaképes nyugdíjasok részére munkalehetőséget biztosítanak. Főleg olyan családoknál keresnek számukra állást, ahol mindkét házastárs egész nap alkalmazásban van. Céljuk nemcsak az, hogy szervezetbe tömörítsék az idős polgárokat, hanem szórakozást ls nyújtsanak azoknak, akiknek nincs otthonuk, családjuk, a magányosoknak, hogy az élet ne legyen számukra unalmas, hogy a klubban szórakozással, olvasással, a napi sajtó és a klub könyvtárában levő könyvek olvasásával töltsék el az időt, ugyanis közülük soknak nem volt lehetősége, hogy könyveket vásárolhasson. A nyugdíjasok klubja a tagok számára a klubhelyiségekben hetente kétszer filmelőadást rendez, havonta kétszer pedig egészségügyi, művelődésügyi, politikai, kertészeti és méhészeti előadást tart. A nyugdíjasok klubjának anyagi biztosítása a személyenkénti havi 1 koronás illetéken alapul. Ebből fedezik a névnapok, a születésnapok alkalmával rendezett ünnepségeket, ebből vesznek ajándékot érdemes tagjaiknak. A klub biztosította városunk nyugdíjasainak a városi utazási kedvezményt, továbbá a kassal mozikba szóÉLTETŐ EREJŰK ló ölvén százalékos jegyvételt. Az ingyenes jegyeket azok a nyugdíjasok kapják, akik már túllépték 70. életévüket. A nyugdíjasok klubja arra törekszik, hogy ezekben az előnyökben már a 65 éves nyugdíjasok is — akik jelenleg sehol sem dolgoznak — részesüljenek. A kassai nyugdíjasok klubja gondoskodik arról is, hogy tagjai emberhez méltóan éljenek, lakjanak. Ebben a törekvésben segítséget nyújt a városi nemzeti bizottság szociális biztosítási osztálya is. A kassai Városi Nemzeti Bizottság tervezési osztálya pedig 1969-ben levélben jelentette, hogy 96 szövetkezeti lakásegységet bocsát a nyugdíjasok rendelkezésére. Ez az akció, amelyet sokáig utópiának tartottak, 1970 elején valóra vált, és a második negyedév elején 30 nyugdíjas be is költözött a lakásokba. Jelenleg 140 lakáspanzió létrehozásán dolgoznak. A nyugdíjasok klubja példás tagjának, Jozef Malinovský tanítónak 75. születésnapja alkalmából a városi nemzeti bizottság polgári ügyeket intéző szakosztályának védnöksége alatt a klub aranylakodalmat rendezett, amewm lyen részt vettek az ünnepelt barátai is. A klub sokoldalú kulturális-társadalmi tevékenységet fejt ki. Az 1970. év folyamán sikerült szorosabb kapcsolatokat teremteni a Kassai Állami Színházzal, melynek kollektívája 1970. november 8-án operettelőadást rendezett a nyugdíjasoknak. A kassai nyugdíjasokat 1971. január 2-án az új év küszöbén szívélyesen köszöntötte dr. Š. Mereš, a Szlovák Színház igazgatója, aki beszédében kiemelte a város legidősebb polgárainak a mai társadalom javára végzett munkáját. A nyugdíjasok klubjának tagjai a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségeket a „Vágy" című opera megtekintésévei kezdték. Soraikban a nézőtéren helyet foglaltak a CSKP alapító tagjai is, akik egy fél évszázaddal ezelőtt részt vettek a lubochňai konferencián. Nemrég megválasztották a nyugdíjasok klubjának tizenöttagú önkormányzati bizottságát. Kiértékelték az előző bizottság egész évi tevékenységét és megválasztották az elnököt is. Az új elnök Szabó Gyula elvtárs lett, aki eddig a klub alelnöke volt. A nyugdíjasok klubjának új titkára Jozef Ježovi t. Az újonnan kinevezett önkormányzat tagjai ígéretet tettek arra, hogy minden erejüket a nyugdíjasok klubjának kibővítésére összpontosítják. Gondoskodnak arról, hogy a klub szervezeti alapszabályzatát sokszorosítsák, s hogy azt más klubok alapításakor elküldhessék az új szervezeteknek. Az elhangzott beszámolók után vita következett. Heten kapcsolódtak be a vitába. Valamennyien a nyugdíjasok Időszerű problémáiról beszéltek. J. Szobre azt javasolta, hogy az önkormányzat a hónap minden első hétfőjén tartson fogadónapot, amikor 16— 18 óráig más klubok képviselőinek adhat tanácsot. A kassai nyugdíjasok a klub közgyűlésén arra törekedtek, hogy a nyugdíjasok életét boldogabbá, örömtelibbé tegyék. JOZEF JEŽOVIT i£H