Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-28 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

VfZEN ÉS FÖLDÖN JÖTT A SZABADSÁG 1945. március 30-án felszabadult Komárom (Komárno). Ezt a történelmi jelentőségű eseményt a tornyos városháza falán elhelyezett tábla is hirdeti. A komáromiak jól emlékeznek a háború végnapjaira és sohasem felejtik el azt az őrömteli eseményt, amikor a Dunán érkező gyorsnaszádok Holosztyakov ellentengernagy vezetésével és a szárazföldi egységek L. I. Golubovszkij irányításával elérték és felszabadították a várost. Az alábbiakban felelevenítjük a 26 évvel ezelőtti események néhány mozzanatát. Rengett a föld Mielőtt a szovjet flotta legénysége elérte Komáromot, a város körüli térségekben — főleg 1945 január 12 és 18 között — nagy szárazföldi csata dúlt. Dél-Szlovákia egész frontján, Nyugat-Magyarországon, Lévánál, Komáromnál és a Balatonnál kísérelhette meg a német hadvezetés az áttörést Budapest irányába, ahol megközelítőleg 200 000 fasisztát zártak körül a szovjet csapatok. január első felében a Garam alsó folyása mögött elhelyezkedő szovjet csapatok azt a parancsot kapták, hogy a frontvonalat a Nyitra folyóig és egészen Komáromig vigyék előre. A fasiszták azonban foggal-körömmel védték állásaikat. Komáromnál szovjet részről a támadásokat szárazföldön a 6. gárdahadsereg harckocsizó egységei hajtották végre. A tankosok bátorságát bizonyítja az a nagy hősiességre utaló tény is, hogy 30C méteres közelségre engedték az ellenséget harckocsi-elhárító fegyvereik elé és ekkor semmisítették meg őket. A második világháború történetében fontos fejezetet képeznek a Komáromban és környékén lezajlott hadműveletek, mert a városnak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása nagy lépést jelentett a néhány héttel később bekövetkezett teljes győzelem kivívásához. Mari néni Ma, 26 év távlatából már nehéz lenne kideríteni, vajon a háború borzalmaitól szenvedő komáromiak miért nevezték így azt a város fölé gyakran behatoló szovjet repülőgépet, amely mértani pontossággal ott hullatott el néhány kisebb-nagyobb bombát, ahol német csoportosulások alakultak ki. A „Mari néni" mindig váratlanul, szirénajelzés nélkül bukkant fel, elpusztított néhány német géppuskafészket vagy hivatalt, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott. Valószínűleg a város közelében „parkolhatott" inert felszállását és közeledését nem jelezték a riasztóberendezések. Egy biztos: jó összeköttetései voltak, mert mindig pontosan tudta, hol rejtőzködnek a németek. Az első fecskék A felszabadult Komáromban a villanytelepen egyetlen percig sem szünetelt a munka. Tarics István vezetésével a szabadság hatodik napján megkezdte a termelést az Erzsébet-szigeten levő öreg hajógyár is. Az üzem munkásai először a háborúban megrongálódott vízi járműveket javították meg. Később új üzemeket létesítettek. Ezek közé tartozik főleg a mezőgazdasági gépeket és alkatrészeket gyártó Agrostroj. Korszerűsítették a kikötőt és megalakult a különféle iparágakat maga köré tömörítő helyi ipar járási üzeme. Egyre javult a város lakosai részére nyújtott szolgáltatások színvonala és 1949-ben a járás területén már megfalakultak az első egységes földművesszövetkezetek is. Az említett év november 10-én országos mérető és a járás mezőgazdasági termelését döntően előmozdító építkezésekre került sor Gúta (Kolárovo) közelében. Hazánk minden tájáról jöttek ide lányok, fiúk és elkezdték építeni az azóta már jól ismert Ifjúságfalvát (Dedina mládeže). Egy hat évvel ezelőtt megjelent kiadvány szerint 1965-ben 64 167 hektár termőföldet az efsz-ek dolgozói műveltek meg a járásban. Megalakult a Járási Építővállalat, kibővült az Autóközlekedési Vállalat és új vasútállomás épült. A háború alatt megrongált utakat és vasúti síneket gyors ütemben helyreállították, jelentősen kibővült a kiskereskedelmi hálózat, a járási kórház, és üj iskolák létesültek. Komárom ma joggal viseli a Dél-Szlovákia metropolisa nevet. 1045 márciusában Komárom környékén elkeseredett harcok dúltak. A németek igyekeztek tartani a várost, mert tudták, ha Komárom felszabadul, a szovjet katonák számára szabaddá válik az át egészen Bratislaváig. A szovjet katonai vezetés pontos haditervet dolgozott ki, mely szerint a szárazföldi és vízi egysegek több irányból közelítették meg a várost. Levéltári anyag alapján kuriózum ként közöljük ezt a tervet. ii , ľA.,jellegzetes komáromi kép. A lebontásra váró öreg házak melleti újakat építenek. Németh István felvétele Szergej Amikor bejöttek a városba a szovjet katonák, a komáromiak közül csak kevesen beszéltek oroszul. Nem kis meglepetésre azonban a katonák közül többen tudtak magyarul. Szergej is tudott. Ml nem tudtuk a teljes nevét. Ma sem tudjuk. Magas, derék, szép szál legény volt. Magára mutatott és ezt mondta: Én vagyok Szergej. Te ki vagy? Gyermekszerető ember lehetett, mert hamarosan összebarátkoztunk. 1945-ben még a legmerészebb álmú gyerek se gondolt cukorkára, almára, hiszen még kenyerünk sem volt. Szergej azonban egyik nap titokzatosan mosolygott. Hátratett kezére kacsintott, majd tört magyarsággal ezt mondta: — No, kicsi gyerek, mit hozta neked Szergej? — Kenyeret! — Kenyeret, dehogy is liozta kenyeretl Ezt hozta ni! És a legnagyobb csodálkozásomra egy szép piros almát nyomott a kezembe. Szergej gyakran járt hozzánk. Segítkezett, amikor a pincéből — ahol az ágyúzás alatt laktunk — felhoztuk holmijainkat, ha pedig nem volt semmi tennivaló a haz körül, felemelt a magasba, mint a pelyhet, a nyakába ültetett ós hurcolt körül az udvaron. Ilyenkor tréfásan ezt mondta: ta nagyobb lenni, mint Szergej! Egyik nap azt mondta anyám: te gyerek, nein vagy beleg? Mutasd a homlokodat! — Jaj nekem — ez a gyerek lázas! Most mit tegyünk, se orvos, se patikai Majd gondolt egyet: ágyba dugott és felkereste Szergejt. Egy óra sem telt el, máris két meleg szempárt pillantottam meg az ágyam mellett: Szergejét és a szovjet katonaorvosét. Az orvos megnézte a torkomat, gyógyszert adott és eltávozott. Szergej ott maradt az ágyam mellett. Előttem akkor még ismeretlen nyelven altatómesét mondott nekem, egy másik nép fiának. És csak akkor ment el, amikor egyenletesen lélegezve az igazak álmát aludtam . . . KOMLOSI LAIOS HÜ MARADT A PÁRTHOZ Esti szürkületben mint meganuyi csillag világítanak a házak ablakai. Az emberek egy része a vacsorához készülődik, mások talán már a tvképernyője előtt ültek, mikor Haluška Jánosékhoz bekopogtattam. A házigazda készségesen elevenítette fei a munkásmozgalommal kapcsolatos emlékeit. — Amikor 1919-ben megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, ínég gyermek voltam. Tízéves fejjel érdeklődve hallgattam az idősebb emberek beszélgetését arról, mi is az az új rend, mit jelent a nincsteleneknek. Sajnos, nem tartott sokáig, de az emberekben mély gyökeret hagyott, amelyet a fogságból hazatérő katonák tápláltak, — mondja. — Sok szó esett az egyenjogúságról, a földosztásról, a forradalomról ... Az egyszerű emberek tervei, álmai azonban nem teljesülhettek a burzsoá köztársaságban. Ezért is fogtak össze a munkások, cselédek és erőt gyűjtöttek a döntő harcra. Sajógömörön ez az erő a párt helyi szervezetének megalapítása volt. Az 1921-ben létrejött szervezet alapítótagjainak egyike volt Haluška János édesapja is. Ettől az időtől lakásukon sokan megfordultak. A Jancsi gyerek pedig csak hallgatódzott, próbálta magában tisztázni mindazt, amit hallott. — Később asztalosinasnak szegődtem el, — mondja — s mint a többi suhanc, én is eljártam a május elsejei felvonulásra, és meghallgattam a szónokokat Tornaiján. S ha alkalom adtán a fakereskedésben jártam, az öreg Majercsik bácsival sokat beszélgettünk. Burkoltan, de teljes meggyőződéssel agitált. Később Sánkfalváról (Sankovce) Molnár Dezső is hozzánk került asztalostanulóiiak. Ettől kezdve egyre több röplap jelent meg községünkben. Igy múltak az évek a fiatal asztalossegéd felett, aki már rég a párthoz tartozott, de a tagkönyvet, csak 22 éves korában, 1932-ben vette át. — Fábry István és Molnár Dezső elvtársak utasítására előfizettem a Munkásra, az Útra és a Szabad Földre — emlékszik vissza. — Persze nem egy példányra, 15—20-t is járattam. Ezeket aztán árusítottam az elvtársak között. Ez egyébként a pártfeladatom volt, és én igyekeztem ezt a lehető legjobban teljesíteni. A községben nein voltak a pártnak nagyobb akciói, sztrájk vagy hasonló dolog. Az országban folyva eseményeket azonban figyelemmel kísérték és a lehetőségükhöz képest elősegítették. Aztán jött az 1938-as esztendő ... A párt egységre, a köztársaság védelmére szólította fel az ország népét. — Sajógömörön éppen választásokra készültünk. A párt helyi szervezetének vezetői nem nagyon készültek erre az eseményre. Fábry elvtárs utasítására kézbe vettem a dolgokat és elvtársaimmal a jegyzőségen bejelentettük, hogy a községi választásokon mi is indulni akarunk — eleveníti fel a múltat. — Hogy mi volt a válasz? ígértek bitófát, börtönt, de nem hátráltunk meg. Jól is tettük, hiszen sikerült megszereznünk a mandátumok 40 százalékát. Ez 1938-ban nagy sikernek számított. A mozgósítás idején bevonult katonának. 'A köztársaság vezetőinek azonban nem volt szüksége a felfegyverzett hadseregre. Megelégedtek néhány aláírással... Haluška János, amikor leszerelt és hazajött, a Horthy-csendőrök fogadták. Rendőri felügyelet alá helyezték ós felelősségre vonták a kommunista lapok terjesztéséért. Később megjárta a frontot, és a háború végét is csak úgy érte meg, hogy Tornaiján Klement városi rendőr figyelmeztette arra, hogy a nyilasok internálni akarják. Elbújt s így érte inog a felszabadulást. A faluban Lóska bácsival és a többi elvtárssal újra életrehívták a párt helyi szervezetét, átvették a község vezetését. A megkülönböztetés éveiben is a párt tagja maradt, bár ez a néhány hónap igen nehéz volt számára is, de kitartott. A családi házábuii létesített kis asz talosműhelyt 1947-ben otthagyta, s a lüleki gyárban vállalt munkát, majd Vranov vidékén segített házakat építeni, és Predná Horán szanatóriumot. Itt dr. Pártos főorvos segítségével jwirtszervezelet is alakítottak. Ezután a Huko építésénél kötött ki, de itt a munkálatok hamar félbemaradtak. Rttnyában (Rumince) 1952-től 1960-ig a hnb titkári funkcióját töltötte be, majd a Jednotánál dolgozott, mint Uz letvezető. Később Kassán dolgozott, egészen a .nyugdíjaztatásáig. Nyíltsága és őszintesége miatt gyakran vol tak nehézségei, de ettől sem riadt vissza. — Életein javarészét már magam mögött hagytam — mondja. — Az elszállt öt év alatt sokat próbáltam, tapasztaltain. Most is csak azt tudom inon dani, hogy aki a párt alapszabályza tának csak valamelyik részével nem ért egyet, ne lépjen be a pártba, mert ez az egység megbontásához vezeu Erre pedig nem volt szükség a múltban sem, és nincs rá szükség ma sem Haluška elvtárs tavaly 60. születésnapján munkájának elismerése jeléül Lenln-emlékplakettet és elismerő oklevelet kapott. Amint mondotta élete javarésze már elszállott fölötte, de ez még nem jelentt azt, hogy továbbra ls ne tevékenykedne aktívan. Élete végéig hű marad a párthoz. NÉMETH JÁNOí