Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám, szerda

fektettek a párt gazdasági vezető szerepének felszámolására, a népgazdaság központi tervszerű irányítása alapelveinek felforgatására és a gazdasági reform revizionista értelmezésének elfogadtatására. Csehszlovákia gazdaságát fokozatosan el akarták választani a szocialista közösségtől és minél Jobban hozzá akarták kötni a kapitalista Nyugat gazdaságához. A Jobboldali opportunista gyakorlat és a gazdasági reform magyarázata az összes központi gazdasági irányító szervek megszüntetését, a terv szerepének teljes tagadását, a gazdasági irányításnak a politikai döntéstől való elválasztását és az egyetemes népi tulajdon fokozatos felszámolását célozták. 'JA CSKP XIII. kongresszusa óta a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai, 10. oldal.) Mivel magyarázható, hogy ezek a helytelen nézetek anynyira elterjedtek és érvényesültek, hogy 1969-ben az állami gazdaságpolitika bázisát alkották és a felfordulás szélére taszították népgazdaságunkat? A hatvanas években aggasztóan csökkenni kezdett a gaz.dasági fejlődésnek azelőtt viszonylag gyors üteme. Egyidejűleg erősödtek bizonyos negatív irányzatok, lényeges zavar támadt a népgazdasági arányokban és szerkezetekben. Csökkent a gazdasági-hatékonyság, a létrehozott erőforrások hatásossága. A népgazdaság irányításában számos szubjektivista, megfontolatlan döntés született. Mindez gátolta az életszínvonal emelésének és az állam szociális aktivitása kibontakozásának lehetőségét. • Minduntalan elodázták e kérdések megoldását — akár azért, mert a gazdasági elmélet fejlődése a tényleges szükségletek mögött maradt, akár azért, mert a párt- és államvezetés nem- > készült fel szakszerű megoldásukra. Arra a felismerésre jutunk, hogy komplexebbül kell tökéletesíteni népgazdaságunk tervszerű irányításának rendszerét. A Központi Bizottság a hatvanas évek derekán elfogadta a gazdasági reform alaptervezetét. A XIII. kongresszus ezt megerősítette s fokozatosan bevezettük a gyakorlatba,. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésének megjelölt elveit aránylag megállapodott viszonyokra tervezték, el-, szakítva a komoly népgazdasági problémáktól, a nagyon bonyolult gazdasági helyzettől. A tökéletesített tervszerű irányítási, rendszer tartalma jelentős mértékben változékony lett, szubjektivista módon minduntalan kiegészítették és módosítgatták. Eltértek kiindulási alapelveitől. Ezzel szemben rendkívül nagy erőre kapott a múlt gazdasági fejlődésének bírálata, amely negativízmussá fajult és a fejlődés pozitív oldalainak tagadásába torkollott. Kispolgári és burzsoá elképzelések bontakoztak ki és terjedtek, melyek' ellen senki sem lépett fel következetesen. Az értéktörvény és az áru—pénz; kapcsolatok éveken át tartó előző lebecsülése ennek ellentétébe csapott át — a gazdasági irányítás terén játszott szerepük aránytalan túlbecsülésébe. A bírálat túllépett a gazdasági kereteken és súlypontja politikai területre tolódott át. Ota Sík és követői szorgalmazták „Az új rendszer gyorsított megvalósítási elveinek" és olyan tovább (intézkedéseknek elfogadását, amelyekre eredetileg nem számítottunk. Ota Šik fontos állami és gazdasági tisztségbe került és lényegesen befolyásolni kezdte a gazdaságpolitikát. Az eredeti tervezettel ellentétben olyan intézkedések történtek, amelyek gyengítették a társadalmi terv szerepét. Bekövetkezett az irányító struktúrák megingása, majd felbomlása. Erősen korlátozódott a központi szabályozás, amelynek helyébe mindinkább a piaci mechanizmus és sajátos formál kerültek. Kimondottan revizionista és jobboldali opportunista, jelleget adtak a gazdasági reform irányzatainak, ami teljes erővel 1968-ban mutatkozott meg. A gyakorlatban a marxista—leninista közgazdaságtudomány alapjainak revíziójára tett, már évekkel előtte elkezdődött kísérletek előzték meg a revizionízmust. Főként a szocialista termelést viszonyok fogalmát revideálták. A revizionista koncepciók a termelőeszközök társadalmi tulajdonának tagadásába és vállalati tulajdonnal való helyettesítésébe, a párt gazdasági életében betöltött vezető szerepének gyöngítésébe és aláásásába. a terv szerepének kiküszöbölésébe, az áru—pénz kapcsolatok abszolutizálásába, a testvéri szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok gyöngítésébe torkollott. Az ön. „vállalati tanácsok" megalakításának követelése elősegítette társadalmunk politikai rendszerének felforgatását. A népgazdaság területének két önálló körre osztására és a szocialista állam vállalkozói funkciójának korlátozására irányuló törekvésekkel együtt közömbösíteniük kellett a párt irányító tevékenységét és intézményesen biztosítaniuk kellett a politikai többpártrendszert. Érthető, hogy a gazdasági reform alapelveinek ez az eltorzítása olyan következményekkel járt, amelyek szöges ellentétben voltak azzal, amit eredetileg vártunk tőle. A népgazdasági problémák még inkább komplikálődtak és elmélyültek. Öríási nehézségek keletkeztek, egyes területeken katasztrofális helyzetbe jutott a gazdaság. Különösen a beruházások és közszükségleti cikkek piacán mélyült sl az egyensúly hiánya. Minél tovább, annál gyorsabban pörgött az inflációs körhinta. A gazdaság válságos helyzetbe került, melynek következményei nagyon nyomasztóan érintették a dolgozókat. „Elméletileg és gyakorlatilag is fokozatosan előkészítették és szakaszonkirit még is kezdték a szocialista népgazdaság átalakítását olyan rendszerré, amely nemcsak forradalmi vívmányaiktól, hanem politikai és gazdasági alapvető biztonságérzetüktől is megfosztotta volna a munkásoszályt és az összes dolgozókat. A jobboldal arra számított, hogy a gazdasági helyzet fokozatos romlása- ösztönös elégedetlenséget kelt a csehszlovák dolgozókban, s ezt majd kihasználja a szocialista hatalom elleni harcában". (Tanulságok, 13. oldal.) Az utolsó időszakban különféle antiszocialista erők igyekezetet fejlettek ki további politikai pártok működésének felújítására az üzemekben, egyes esetekben a termelőeszközök magántulajdonának visszaállítására Irányuló gazdasági programok összeállítására. A szándék világos volt: a kommunista párt megfosztása vezető szerepétől nemcsak a gazdasági életben, hanem a hatalom területén — a politikában is, s ezzel társadalmunk egész eddigi fejlődésének a visszafordítása. Az 1969. áprilisi plénum alapvető fordulatot vitt nemcsak a politikai élet Irányításába, hanem a gazdaságba is. Gustáv Husák elvtárs új pártvezetésének céltudatos, következetes marxista—len-jnista politikája lehetővé tette népgazdaságunk fokozatos konszolidálódását. Ma helyreállt a párt vezető szerepe a.gazdaságban,. Közgazdasági elméletünkre és a népgazdaság gyakorlati irányítóira az a sürgős feladat vár, hogy a kibontakoaó tpdományos és műszaki haladás viszonyainak megfelelően átdplgozzák a gazdaságpolitika formáit és módszereit; egyidejűleg értékeljék közgazdasági elméletünk fejlődését az utóbbi években; tárják fel pozitív és negatív oldalait s vonjanak le belőle olyan tanulságokat, amelyek e bonyolult területen. segítenének kimunkálni a hosszú érvényű tudományos munkaprogramot, A szocialista irányítási rendszer tökéletesítésén végzett munkában helyes és szükséges lesz, mint Husák elvtárs mondotta a decemberi plénumon elhangzott beszédében, azokra az alapelvekre támaszkodni, amelyeket a Központi Bizottság már 1965-ben elfogadott, megtisztítani őket a revizionista hordaléktól, s a magunk tapasztalatai, valamint a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió tapasztalatai alapján megfontoltan és józanul továbbfejleszteni őket. A NÉPGAZDASÁG FEJLŐDÉSE 1970-BEN A CSKP gazdaságpolitikájának fontos láncszeme az 1970. évi terv. Az irányítási rendszerben foganatosított egyéb intézkedésekkel együtt arra irányult, hogy felújítsa az egységet és az összefüggést az össztársadalmi érdekek érvényesítésében, meghatározta a népgazdaságfejlesztés kulcsfontosságú kérdéseinek megoldási módozatát, és feladatul tűzte ki az inflációs fejlődés megállítását, az 1969-es év második felében elért kedvező eredmények megszilárdítását és a gazdaság további lendületes fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtését. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a gazdaság valamennyi területének problémáit nem lehet egy év alatt teljesen megoldani. E problémák közül egyesek éveken át gyülemlettek fel, és leküzdésük sok munkánkba kerül még az ötödik ötéves terv további éveiben is. A terv ezért elsősorban ari>á I I törekedett, hogy a gazdaságban mindenekelőtt az alapvető és döntő arányokat konszolidáljuk. A népgazdaság 1970. évi fejlődésének eredményei arra utalnak, hogy a terv alapvető célkitűzéseit sikerült teljesítenünk. Igen biztatók pl. a belföldi piac stabilizálásának kedvező eredményei. E feladatokat a CSKP KB 1970. januári plénuma az első helyre állította, mint a társadalmi élet töb bi szakasza konszolidációjának fontos feltételét. A politika: konszolidáció és a gazdasági téren bekövetkezett szilárdulás megnyilvánult abban is, hogy növekszik a lakosság bizalma a csehszlovák korona vásárlóerejében. Ezt bizonyítja a lakosság takarékbetétjeinek fejlődése is: 1970 végén a takarékbetétek csaknem 60 milliárd koronára emelkedtek. A beruházási építkezés terén éveken át inflációs irányzatok hatottak. Az ösztönös fejlődés itt igen mély gyökereket eresztett. Az 1970-ben elért eredmények azt mutatják, hogy — 1969-től eltérően — sikerült megállítani a kedvezőtlen irányzatokat. A beruházási építkezés terjedelme 6,1 százalékkal növekedett. Az előző évekhez Viszonyítva mintegy a felével sikerült csökkenteni a beruházások túlméretezett évi növekedését. A termelés fejlesztése és a lakosság szükségleteinek kielégítése a múlt évek folyamán jelentős mértékben külső forrásokból történt. Az 1970. évi terv olyan feladatokat tűzött ki, amelyek arra Irányították a népgazdaságot, hogy fokozatosan kiegyensúlyozott fizetési mérleget érjen el a szocialista országok tekintetében, elsősorban azáltal, hogy a hatékony kivitel sokkal gyorsabban növekedjék a behozatalnál. Ezt a célt nagyjában elértük, s így újból megkezdtük a tervszerű együttműködést a szocialista államokkal. A népgazdaság fokozódó konszolidációjához jelentős mértékben járult hozzá a termelés kedvező fejlődése. Az állami terv az ipari termelés 6,5 százalékos növekedését irányozta elő. Ez a növekedés azonban 7,7 százalékot ért el, vagyis 1,2 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. A termelés növekedése azonban még erőteljesebb lehetett volna, ha valamenynyi vállalat és üzem, főként a vegyipari termelés és az olajfeldolgozó ipar egyes szakaszal, az építőanyagipar, a cellulóz-, a papír-, az üveg-, a porcelán- és a kerámiai Ipar egyenletesen teljesítette volna a tervet. Továbbá akkor, ha az utóbbi hónapokban nem lassult volna le az átlagos napi termelés növekedésének üteme számos ágazatban, főként a villanyáramfogyasztás korlátozása, a szénhiány és néhol a nyersanyag, főként a behozott nyersanyag hiánya, az új kapacitások késedelmes felépítése, valamint néhány ágazatban a termelőhelyek üzembe helyezésénél mutatkozó nehézségek következtében. Az ipari termelés növekedését 1970-ben a munka termelékenységének növekedése fedezte, amely a nemzeti iparvállalatokban 7,9 százalékkal növekedett. Kedvező volt a munkatermelékenység és az átlagbérek viszonyának a fejlődése is. A népgazdaság bonyolult problémája továbbra is a tüzelőanyaggal és a villamos energiával való ellátás. A tüzelőanyag- és energiaforrások, valamint a szükségletek közötti jelenleg kedvezőtlen mérleg, a tüzelőanyag-energetikai alap évek óta növekvő aránytalanságának az eredménye. Sajnos, ezt nem lehet rövid idő alatt leküzdeni. Az építőipari termelés 1969-cel szemben 1970-ben 7,5 százalékkal növekedett. A termelés növekedését elsősorban a munka termelékenységének fokozásával értük el. Az építőiparnak még mindig sok kihasználatlan tartaléka van a munka szervezésében és az építkezések előkészítésében, az építőipari termelés anyagi biztosításában stb. A mezőgazdaság nem csekély problémákkal lépett az 1970-es évbe. Ennek ellenére azonban a mezőgazdasági bruttó termelés 1,3 százalékkal növekedett az 1969-es évhez viszonyítva. A terv egyik fő feladata volt kielégíteni a lakosság fokozott igényelt, főként a húsfogyasztás terén. A nagyarányú húsbehozatal lehetővé tette a gazdasági állatok tömeges levágásának megszüntetését, a malac- és a kocaállományokban pedig megteremteni az 1971-es év kielégítő termelési alapját. Nem sikerült azonban teljes mértékben teljesítenünk azt az irányelvet, hogy meg kell szüntetni a tehénállományok csökkentését, ezért a mezőgazdasági üze meknek továbbra ls fokozott figyelmet kell szentelniük e kérdésnek — másként a következő években veszélyeztetve volna a tej és a tejtermékek termelése. Az állattenyésztési termékek felvásárlásának feladatalt teljesítették. A baromfiés a sertéshús felvásárlásának magas fokú túlszárnyalása teljes mértékben fedezte a marhahús felvásárlásában mutatkozó hiányt. Sikerült nagymértékben túlszárnyalni a tojásfelvásárlást is. A munka termelékenységének elért növekedése mellett még mindig nagy tartalékaink vannak a népgazdaságban. Ismeretes, hogy a munkások esetében a munkaidő alapjának kihasználása az 1966. évi 92,4 százalékról 1970-ben 90,4 százalékra csökkent, s ugyanakkor a túlórákban végzett munka hányada 4,3 százalékról 5,5 százalékra növekedett, a betegség és baleset miatt mulasztott napok hányada pedig 6 százalékról 8 százalékra emelkedett. A munkanap folyamán készített fényképek és más módszerek segítségével megállapították, hogy a munkaidőalap veszteségeinek méretei társadalmi átlagban meghaladják a 15 százalékot. Ezek a kihasználatlan tartalékok többszörösen meghaladják azoknak a dolgozóknak a számát, akik a munkaerő gyarapításához szükségesek. A két nemzeti köztársaság gazdasági kiegyenlítődése a terv célkitűzéseivel összhangban folyik az ipari és az építőipari termelés gyorsabb fejlesztése, a foglalkoztatottság és a lakosság jövedelme gyorsabb növelése alapján. A tervvel összhangban fejlődik az egyéni fogyasztás, valamint a társadalmi szükségletek növekedésének kielégítése is. A népgazdaság fejlesztésének elért eredményei azt mutatják, hogy sikerült megvalósítanunk a párt gazdaságpolitikájának célkitűzéseit, amelyeket a CSKP KB 1971 januári plénuma hagyott jóvá, s amelyeket az 1970. évi népgazdasági terv rögzít le. A népgazdaság kedvező fejlődése jelentős mértékben járult hozzá az ország életének általános konszolidálásához. Ez megerősíti a dolgozóknak a CSKP politikájába vetett bizalmát és serkenti kezdeményezésüket. Erről számos bizonyíték tanúskodik. Ezért a CSKP Központi Bizottsága 1970 decemberében megállapíthatta, hogy „a fejlődés egyértelműen annak az irányvonalnak a helyességét bizonyította, amelyet a CSKP KB jóváhagyott és megvalósított", s hogy „a népgazdaság konszolidációjának jelenlegi foka jelentős politikai győzelem és gazdasági siker, amelyet a párt a jobboldali és antiszocialista erőkkel vívott éles politikai küzdelemben, a becsületes dolgozók túlnyomó többségének áldozatkész munkájával ért el." AZ 1971. ÉVI TERV - HATÁROZOTT IRÁNYVÉTEL A CSEHSZLOVÁK GAZDASÁG HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSÉRE A CSKP gazdaságpolitikája ezen alapvető vonalának megvalósításában az első kezdeményező lépést az 1971. évi terv jelenti. A terv célkitűzéseit és irányzatait megerősítette a CSKP Központi Bizottságának 1970 decemberében megtartott plenáris ülése, és valamennyi kommunistát a terv megvalósításának következetes biztosítására kötelezett. A terv a termelés eddigi dinamikájának megőrzése és a gazdaság ésszerűsítése útján történő további fokozott hatékony fejlesztése révén elsősorban a belföldi piac helyzetének további javítására, a külkereskedelem igényes feladatainak igényes teljesítésére, a beruházási építkezés teljesítésére és a kiemelt fejlesztési programok megkezdésére törekszik. 1971-ben a nemzeti jövedelemnek mintegy 5,2 szazalékka

1 kell növekednie. Az ipari termelés növekedési ütemének 5,3 százalékot kell elérnie (gyorsabban fog fejlődni a tüzelőanyag- és a villanyáram-termelés, a vegyipar, a közszükségleti ipar egyes ágazatai és az építőanyagipar), a mezőgazdasági termelésnek pedig 3 százalékkal kell növekednie. (Az állami alapokba történő piaci termelésnek 3,9 százalékkal). 1971-ben fontos politikai és gazdasági feladat tovább javítani a belföldi piac helyzetét, erőteljesebben kiküszöbölni a piac egyes termékekkel való ellátásának fogyatékosságait, 19 3