Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-27 / 73. szám, szombat

S

ajtónk is többször részletesen ismertette a Szovjetunió ötéves népgazdasági tervjavaslatát és az azzal kapcsolatos, éppen folyamatban levő vitákat, melyek után a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa lesz hivatott pontot tenni. Ezzel kapcsolatban néhány kérdést intéztünk dr. Josef Šindeláŕhoz, a csehszlovák—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési km'máílyközi bizottság tagjához. Miért tulajdonítunk oly nagy jelentőséget a Szovjetunió ötéves gazdasági tervének? — A második világháború utáni években országaink között szoros gazdasági kapcsolatok alakultak ki. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy — a Szovjetunióval való együttműködésünk elmélyítése nélkül aligha volna elképzelhető népgazdaságunk továbbfejlesztése. Ez nemcsak politikai kérdés. Ez az objektív gazdasági helyzet is. Köztudomású, hogy a fontos nyersanyagok hiányában azok behozatalára szorulunk. Ezzel szemben ipari termékeink, elsősorban a gépek elhelyezésére a hazai piac nem elegendő, küföldl piacot is kell keresnünk számukra. Ezek a legfőbb exportcikkeink egyúttal leglényegesebb fizetési eszközeink is. A Szovjetunió óriási gazdasági teljesítőképességével és szinte mérhetetlen nyersanyagforrásaival ebből a szempontból is kitűnő üzlettársnak bizonyult. Népgazdaságunk stagnálásra volna ítélve a nagy mennyiségű szovjet kőolaj és földgáz nélkül. 1970-ben például — minthogy saját termelésünk még a 200 ezer tonnát sem éri el — mintegy 10 millió tonna kőolajat importáltunk a Szovjetunióból. Hasonló volt a helyzet a földgáz esetében is, melyből az elkövetkező években egyre nagyobb mennyiségre lesz szükségünk. És így folytathatnám, mert példákban —a behozatalt illetően — nincs hiány. A CSSZSZK és a Szovjetunió 1971—75-ös évekre szóló, népgazdasági terveinek koordinálásét biztosító, nemrégiben lefolyt tanácskozásaink alkalmával ezeket a kérdéseket vitattuk meg. A megállapodásainkat tartalmazó jegyzökönyveket mind a csehszlovák, mind a szovjet kormány már jóvá is hagyta. Milyen elveket tartalmaznak a megállapodások? Az 1971—75-ös években mintegy 13,5 milliárd rubelre előirányzott árucsere — az elmúlt ötéves tervhez viszonyítva — 43 százalékkal emelkedik, tehát olyan méreteket ölt, amilyenre még nem volt példa. Különösen fontosnak tartjuk az árucsere keretében behozott cikkek struktúrájának megfelelő módosítását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövőben a Szovjetuniótól sokkal több nyersanyagot kapunk gépipari termékeink és közszükségleti cikkeink ellenében. A múlt évben pl. 31 millió tonna árut hoztunk be a Szovjetunióból, š ezért nem egészen egymillió tonna árut szállítottunk, vagyis főleg munkát exportáltunk, ami minden ország részére rendkívül előnyös üzletnek tekinthető. Ehhez járul, hogy közös határaink folytán lényegesen csökkennek a szállítási költségek. Az ilyen nagy mennyiségű nyersanyag behozatala a távoli piacokról nagyon megdrágítaná az árut. De közvetlen kapcsolatainkat is előnyöseknek tartom, hiszen a hosszú lejáratú szerződések gazdasági együttműködésünk szilárd támaszai. Lehetővé teszik — népgazdasági terveink koordinálása alapján — a távlati tervezést. A kormányközi bizottság legutóbbi ülésén árucserénk lényeges kiterjesztéséről tárgyalt. Milyen árufajták exportjáról és behozataláról volt szó? Bizottságunk 10. értekezletén párt- és állami küldöttségeink megállapodásaiból indultunk ki: Főleg együttműködésünk további feltételeire: a munkamegosztás és a szakosítás problémáira összpontosítottuk figyelmünket, nevezetesen a gépipari, az energetikai, a vegyipari, az elektronikai termelést és a közszükségleti cikkek gyártását tartva szem előtt. A Szovjetunió ma az egyetlen ország, mely lehetővé teszi számunkra az igényeinknek megfelelő struktúrájú gyors árucserét. Az onnan importált árufajták 70 százalékát nyersanyagok alkotják. Noha a behozott gépekétek egyelőre mindössze 15 százalékát biztosítjuk a Szovjetunióból, ezt a mennyiséget 1975-ig megkétszerezzük. Ugyanakkor még jobban elmélyítjük az országaink közti munkamegosztást. Mi a Szovjetunióba gépipari termékeinknek 60 százalékát és közszükségleti cikkeinknek 20 százalékát szállítjuk. Elsősorban villany- és Diesel-mozdonyokat, villamoskocsikat, teherautókat exportálunk, melyek a legbonyolultabb időjárási és terepfeltételek közt is jól beváltak. / A Szovjetunió nagyrabecsüli bengerlő- és vegyipari, valamint könnyűipari gépberendezéseinket. Ezekért az árukért számítógépeket, repülőgépeket és többfajta mezőgazdasági gépet kapunk. Milyen példákon mutathatná be Šindeiáŕ elvtárs a szakosításra és a munkamegosztásra irányuló igyekezetünket? A racionális gazdálkodást több tudományos és műszaki probléma közös megoldása teszi szükségessé. Ennek a tervszerű együttműködésnek népgazdasági jelentősége különösen a vegyiparban és a vegyipari gépek gyártásában szembeötlő. A csehszlovák ipar korszerűsítését, illetve strukturális módosításait célozza pl. a számítástechnikával kapcsolatban rövidesen aláírásra kerülő szerződésünk. De a szakosítás és a kooperáció elmélyítésére irányuló elektrotechnikánkat, energetikánkat, nehézgépiparunkat, élelmiszeriparunkat, atomenergiánkat fejlesztő programok kidolgozása is folyamatban van már. Pártküldöttségeink megállapodása értelmében a Szovjetunió egyelőre két atomerőművet szállít nekünk. Ám rövidesen további hatalmas atomerőmüvek közös felépítésére kerül sor a Szovjetunió számára és a mi részünkre, sőt valószínű, hogy néhányat más országokba is exportálunk majd. Mondanom sem kell, hogy ez az együttműködés egész iparunk lényeges műszaki fejlesztésének a feltétele. A Szovjetunió gazdag műsza ki tapasztalataival a prágai metró építési piunkálataiban ls nagy segítségünkre van. Az is ismeretes, hogy a behozatalra kerülő négy panellgyár — Magyarországon máris kedvező tapasztalatokat szereztek velük — lényegesen hozzájárul majd a lakáskérdés enyhítéséhez. Egyik további megállapodásunk a földgázvezeték kiépítésére irányul, mely Csehszlovákia területén keresztül nemcsak számunkra, hanem az NSZK, az NDK, Olaszország és Ausztria A košicei Szovjet Hadsereg Gépgyárban a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi szervezetének tagjai a CSKP megalapításának 50. évfordulója, valamint a közelgő XIV. pártkongresszus tiszteletére 612 000 ko róna értékű felajánlást tettek azzal, hogy vállalásaikat 1971 május végéig teljesítik A gépgyár fiataljai azon fáradoznak, hogy adott szavukat minél előbb teljesítsék. Az év részére is biztosítani fogja a földgáz szolgáltatását. A vezeték üzembe helyezésével 1975től évente 4,5 mflliárd köbméter földgázzal számithatunk. Ebből az óriási mennyiségből azonban csupán 3 milliárd m

3-t kell megfizetnünk. A többi ugyanis ellenszolgáltatásként jár nekünk a tranzitilleték fejében. Természetes, hogy a második televíziós műsor továbbfejlesztésekor és a színes tv bevezetésekor is bőségesen meríthetünk a szovjet technika tapasztalataiból. Milyenek a tudományos-műszaki együttműködésre irányuló célkitűzések? A tudományos-műszaki forradalom célja, mint mirftlen országban, nálunk is a munkatermelékenység gyors növekedése, tehát tisztában kell lennünk azzal, mely ágazataink fejlesztése kifizetődő és milyen téren vehetjük ki részünket a leggazdaságosabban a munkamegosztásból. Lényeges kérdés az is, hogy milyen műszaki tapasztalatokat érdemes átvennünk külföldről. Hiszen az sem hagyható figyelmen kívül, hogy míg mi alig 200 000 tudományos dolgozót tartunk nyilván, a Szovjetunió szakembereinek a száma meghaladja a 3,5 milliót. Együttműködésünk során nem elégedhetünk meg már a műszaki dokumentáció-cserével és szakembereink kölcsönös látogatásával. Racionális munkamegosztásra van szükség, melynek alapján máris mintegy 220 közös tervet dolgoztunk ki és 800-nál is több tudományos-műszaki probléma vár együttes megoldásra, melyek közül döntő fontosságúak a gépipari ágazatokban, az atomenergetikában, a vegyiparban és a fizikában végzett kutatások. A sok közül példaként megemlithetem az Ostí nad Orlici-i Kutatóintéelejétől eddig 852 brigádórát ledolgoztak, ennek értéke több mint 35 000 korona. Az átaluk megtakarított tüzelőanyag értéke 15 000 koronát tesz ki. A fiatalok jelentős sikereket érnek el a villanyenergia megtakarításában is. Ezenkívül öt olyan újítási javaslatot adtak be, melyeknek megvalósítása 50 ezer korona megtakarítást jelent a vállalatnak. —ik zetünkben kifejlesztett PD 200 jelzésű finomfonógépet, A gép csehszlovák szabadalom, kidolgozásában azonban az ottani intézetünkben kutatásokat folytató szovjet szakemberek is részt vettek. Nem titok, hogy gazdasági helyzetünk még mindig nem a legrózsásabb. Tartozásaink törlesztése sok nehézséggel já». Ennek ellenére nem egy; esetben hozzájárulunk a szocialista országok beruházásaihoz. Megengedhetjük magunknak a fényűzést, hogy a hitelező szerepében lépjünk fel? A nyersanyagok hiányában, illetve kevésbé kifizetődő, és rendkívül költséges termelésük folytán gépek szállításával az ötvenes évek elejétől több szocialista országnak nyújtunk hitelt azzal a céllal, hogy ottani beruházásainkért nagy mennyiségű nyersanyaggal fizessenek. Pl. az NDK káliumszállításaival törleszti így keletkezett tartozását. A Lengyel Népköztársaság fokozott szén kén- és rézszállítmányaival, Bulgária rézkivitelével, Románia pedig villanyáram-szolgáltatásával van segítségünkre. Hasonló megállapodás alapján járultunk hozzá 1960-ban a Szovjetunió színesfém-, alumínium-, réz-, ólom-, cink- és dúsított vasérctermelésének továbbfejlesztéséhez. Pl. évente juttatott 100 000 tonna alumíniumból 30 000 tonnát az említett beruházások fejében kapunk. A többi nyersanyagszállítmány is ennek az elvnek a figyelembevételével érkezik hazánkba. Az 1966-ban létrejött megállapodásunk a szovjet kőolajtermelés fejlesztésére vonatkozott. Gépek, teherautók és közszükségleti cikkek szállításával járultunk hozzá a népgazdaságunk számára nélkülözhetetlen évi 5 millió tonna többlettermelés költségeinek részbeni fedezéséhez. A Szovjetunió tartozásának kifizetése után is kötéslezte magát ennek a mennyiségnek a szállítására. Ezen az elszámolási viszonyon kívül azonban más, az árucseréből következő anyagi kapcsolataink is vannak. Tény, hogy kötelezettségeinket 1968ban és 1969-ben nem teljesítettük maradéktalanul. Bár a múlt évben adósságunk nagy részét már törlesztettük, teljes kiegyenlítésével hitelezőink —* mindenekelőtt az NDK és Magyarország — csak 1972-ben számolhatnak. A Szovjetunió nem türelmetlenkedik ugyan, mégis arra törekszünk, hogy az ő követelését is mielőbb kielégítsük, mert a pontos elszámolás a jó barátság alapja. Amint tehát az elmondottakból is kitűnik, szoros együttműködésünkre a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval nem fizetünk rá, sőt ellenkezőleg: ez a kooperáció minden tekintetben rendkívül előnyös üzletnek bizonyul számunkra. KARDOS MARTA Szakosítás és munkamegosztás Népgazdaságunk fejlesztésének záloga: szoros együttműködésünk a Szovjetunióval Teljesítik adott szavukat 4. Xe nem akart hinni a lülének, amikor az ablakon át éktelen lármát és szapora fegyverropogást sodort be a szél. Néhány másodpercnyi döbbenet után lenyomta a riasztócsengőt, a derékszíját már menet közben kapcsolva, sietett az udvarra. Lent az udvaron Vij, a vágott arcú őrmester, a vallatás „nagymestere" tett jelentést, ami szerint a Sárkány-utcában franciák lövöldöznek a levegőbe örömükben, hogy aláírták a békét jelentő egyezményt. Xe nem elégedett meg a jelentéssel, kocsiba ült, s végighajtatott a Soványföld negyeden, ahogyan a sikátornegyedhez közeli városrészt nevezték. Csoportokba verődött részeg franciák népesítették be az utcákat. Xe nem szerette a franciákat, de mégis megborzongott, amikor belegondolt, hogy ezek hamarosan eltűnnek innen, s a hegyekből visszaköltöznek az ellenállási mozgalom tagjai. Mert amennyire utálta Xe a gyarmatosítókat — főként azért, mert a franciák csak akkor tekintették egyenrangú félnek a magafajtát, ha valami piszkos munkát kellett elvégezni helyettük, vagy éppen velük együtt —, éppen annyira gyűlölte azokat, akik még a hegyekben harcolnak, vagy már éppen csak a hazatérést várva tétlenkednek. Már éppen a laktanya felé fordultak kocsijukkal, amikor eléjük ugrott egy részeg francia, s géppisztolyából rövid sorozatot adott le a jobb első kerékre. Xe indulatosan ugrott ki a kocsiból, pisztolyát csőre töltötte, s a lövöldöző részegnek ugrott. — Dobja el a fegyverét. Letartóztatom. — Halljátok fiúk? — fordult vigyorogva társaihoz a hórihorgas francia. — A patkány elefántra támad! — Letartóztatom — sziszegte vérvörös arccal Xe, de többet már nem mondhatott, mert hátulról valaki elkapta a nyakát, s egyetlen mozdulattal megpördítette a levegőben úgy, hogy egy hátraszáltó után elnyúlt a kövezeten. Pisztolya után nyúlt, de egy csizma az ujjaira nehezedett. Xe felordított, a franciák pedig röhögve körülállták, s rázendítettek valami ostoba tengerészdalra, amelynek refrénje igy hangzott: „S a patkány, a patkány birokra hívta birokra hívta a nagy elefántot..." Most sírni szeretett volna. Fegyveréből kivették a tölténytárat, sapkájába jókorát rúgtak, hogy legalább húsz méternyire elrepült, s úgy hagyták magára, mint egy megvert kutyát. * # * Éjszaka még néhányszor megismétlődött a lövöldözés. Egyszer, vagy kétszer magához kérette Vijt, hogy beszámoltassa a történtekről, de nem ment ki az utcára. Nem akart és nem mert. Még akkor sem, amikor Vij hajnaltájban jelentette, hogy heves lövöldözést hallanak a folyó felől. Xe még akkor is csak így válaszolt: — Bár halomra lőnék egymást ezek a sápadtbőrű patkányok. Vij megrökönyödött ezen a kifakadd son, bár a sofőrtől hallott valamit a délutáni utcai „csevegésről". Mégsem állhatta meg szó nélkül főnöke kifakadását: — A szövetségeseinkről van szó, hadnagy úr1 — Maga csak ne oktasson ki engem. Tegye a dolgát. Nézzen szét a körletekben. Vij tisztelgett, s magára hagyta Xet, aki szorgalmasan borogatta megdagadt kézfejét. > » * Pong, a taxis ezen az éjszakán furcsa fuvarokat végzett. Este tíztől éjfél után egy óráig hatszor fordult a belváros és a néma kocsmája között. Öreg Fordja zihálva döcögött a gidres-gödrös úton, Fong minden fordulónál jól megköpködte a tenyerébe csúsztatott borravalót. Viszonzásul szót sem szólt utasaihoz, noha egész életében egyetlen szórakozás sa volt, hogy halálra untassa utasait a történeteivel. Most a borravalók nagyságából megértette, hogy hallgatnia kell, akárcsak az utasoknak. Valamivel hajnali három után, amikor éppen az utolsó korty teát itta Tam kocsmájának teraszán, Da Nang irányából, pontosabban a két város közötti tábor felöl viharos fegyverropogás törte meg az éjszakai csendet. Ijedten markolta meg a kocsmáros karját, mintha rá akarná erőltetni, hogy ő is hallja ezt a tűzijátékot, s amikor rádöbbent, hogy Tam süketnéma, kezével a jellegzetes puskatartást utánozva, sokszor egymásután mondta: — Fusilo, fusilo, paf, paf ... A néma valamit mutogatott, de Fong ebből a világon semmit sem értett, hát fizetett, s véget vetett a furcsa beszélgetésnek. Beindította az öreg Fordot, s elkocogott vele, vissza a városba. A Sánta Kakas elnevezésű éjszakai mulató előtti mnm parkolóhelyre állt be. W1 Valamivel reggel hat óra előtt katonai mentőautó szirénája verte fel az 187 utca lakóit. Kisvártatva még egy, aztán vagy tíz mentőkocsi vágtatott el a lokál előtt, s valamennyi a Da Nang-i úton kavarta tovább a port. (Folytatjuk) ^