Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám, péntek

Okultak a tanulságokból PÁRTKONFERENCIA A KOMÁROMI HAJÓGYÁ RBAN III1I1IWI A komáromi (Komárno) hajó­gyár üzemi pártszervezete is megtartotta konferenciáját. A nagy jelentőségű tanácskozás szervezői igen helyesen kis ki­állítást is rendeztek a konľe­rencia résztvevőinek. Így azok megtekinthették az elmúlt idő­szak tevékenységét dokumentá­ló anyagokat, illetve egyes fel­hívásokat, az üzemi újságban megjelent cikkeket. A falitáb­lákról természetesen nem hi­ányzott a hajógyár előrelátó mi­licistáinak levele sem, melyben A. Dubfieket figyelmeztették an­nak idején, s melyben kimond­ták, hogy a szocializmus érde­keit, ha kell, fegyverrel kezük­ben is készek megvédeni. Azok­nak a válaszoknak a fotókó­piái is láthatók voltak, melye­ket az említett felhívásra a szélsőséges jobboldali erők kép­viselői küldtek a hajógyáriak­nak. Az említetteken kívül nyilván mindjárt a konferencia kezde­tén az is feltűnt a résztvevők­nek, hogy csupán egyetlen nő volt jelen a tanácskozáson. Ez még akkor is kissé szembetű­nő, ha figyelembe vesszük, hogy a hajógyár kommunistái közt túlsúlyban vannak a férfiak. A tanácskozás nagy részét képezte az az elemzés, melyet Hegely Ferenc elvtárs, az üze­mi pártszervezet 1970-ben meg­választott elnöke olvasott fel. Az elemzés — a CSKP KB de­cemberi plénumán jóváhagyott „Tanulságok" mintájára — fog­lalkozik a január utáni fejlő­dés okaival és következményei­vel, a hajógyár vállalati párt­szervezete hatáskörében. A rendkívüli gondossággal, nyílt­sággal és határozottsággal el­készített elemzés egyebek közt leszögezi: A hajógyár vállalati pártszervezetét a XIII. párt­kongresszus utáni válsághelyzet komolyan érintette. A tendencia hordozóinak jóvoltából nemcsak hogy az események folyamatá­ba került, hanem tevékenyen vissza is éltek vele. Ennek kö­vetkezményei még a közvetlen tevékenységen túl is kedvezőt­lenül nyilvánultak meg. A vál­lalat pártszervezete, annak szer­vei és a felsőbb szervek között jól átgondolt kapcsolatok jöttek létre. Ezek a január utáni fej­lődés válságos időszakában le­hetővé tették a szabad, úgyszól­ván szuverén működést azon elemek számára, amelyek az ún. dubčekl progresszív vonal mögött rejtőztek. Az elemzés rámutat, milyen nehéz feladat hárult az új pírt­bizottságra, milyen nehéz volt HZ objektív elemzés megvalósí­tása, mivel a jobboldal ragasz­kodott pozícióihoz. Az átigazo­lással természetesen a párt megtisztította sorait a jobbolda­li opportunista, az antiszovjet, az antiszocialista és a naciona­lista elemektől. Persze nemcsak a kommunisták követtek el hi bákat, hanem a pártonkívüliek is — ezt a velük való beszélge­tések is igazolják. Az ellenőrző és revíziós bi­zottság beszámolójából ki kell emelni, hogy a szervezetek ugyan általában teljesítették a határozatokat, ám nem mindig a kellő időben A gazdag vitában igen sok értékes gondolat vetődött fel. M. Vavrínec, a 12. alapszerve­zet elnöke például nagyon meg­győzően szólt az emberi kap­csolatokról. Kiemelte, hogy amíg a dolgozók nagy része becsüle­tesen végzi munkáját, egyesek csak saját érdekeikre gondol­nak; szinte életfilozófiájuk lett az önzés. A karbantartó rész­leg — mintegy 370 dolgozó — problémáiról szólva elmondta, hogy nagyon nehéz ezen a rész­legen létrehozni egy törzsgár­dát a hátrányos kereseti lehe­tőségek miatt. A termelésben ugyanis elönyösebbek a kerese­ti lehetőségek. Ezzel magyaráz­ható, hogy a karbantartó rész­legen igen magas a szakembe­rek életkora. S számuk — mi­vel fokozatosan nyugdíjba vo­nulnak — évről évre csökken. Ezen az állapoton annál Inkább segíteni kellene, mivel a gép­park az új termelési csarnok üzembe helyezésével lényege­sen megnövekszik, és igy a gé­pek karbantartásához biztosíta­ni kell a javítókat. Nagy ér­deklődéssel hallgatták meg a konferencia résztvevői Krocsány Dezső miniszter hosszú felszó­lalását, aki egyebek közt rámu­tatott, hogy pártunk tanulsá­gai az egész nemzetközi kom­munista mozgalom számára ta­nulságul szolgálnak. Azt is hangsúlyozta, hogy még min­dig akadnak olyanok, akik nem látják helyesen azt, ami nálunk 1968-ban történt. A nyugati rá­dióadók mindent elkövetnek azért, hogy a nálunk kialakuló egységet megbontsák. Hangsú­lyozta, hogy a párttagnak nem­csak a munkahelyén, vagyis nyolc órán át kell kommunis­tának lennie, hanem mindig, minden körülmények között. A nacionalizmussal kapcsolatban Krocsány elvtárs rámutatott: Nem a munkások kezdték el az uszítást 1968-ban. „Az interna­cionalizmust nem elég elismer­ni, hanem naponta meg is kell valósítani!" — mondta Kro­csány elvtárs. A gazdasági kér­désekkel kapcsolatban szólt ar­ról, hogy a munkaerővándorlás oka nem a munkásokban kere­sendő, hanem abban, hogy az utóbbi években nálunk keres­kedtek a munkarővel. A komá­romi járás fejlesztésével kap­csolatban megemlítette a gútai gépipari termelés távlatait, és azt, hogy a jövőben a járás te­rületén lesz Szlovákia cipőgyár­tásának egy része. Nem lenne teljes a beszámo­ló a hajógyáriak pártkonferen­ciájáról, ha nem szólnánk me­rész kötelezettségvállalásaikról, melyeket L. Vodrážka mérnök, a vállalat igazgatója olvasott fel. Egyes pontjai közül hadd említsük meg, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa tiszteletére már­ciusban próbaútra bocsátják a Szovjetunió számára készülő 38-as MNL 2700 hajót, hogy még ebben az évben átadhas­sák rendeltetésének... Ez év június végén elkészítik és át­adják — egy hónappal a határ­idő előtt! — a 43. MNL 2700­ast. Az árutermelés tervének teljesítése minden mutató te­kintetében meghaladja a 100 százalékot. Az újítómozgalom­mal a gyártás előkészítése te­rén 200 000 koronás megtakarí­tásra számítanak. Ugyancsak számottevő az energiamegtaka­rítás terén vállalt kötelezettsé­gük. Mindent egybevetve megálla­píthatjuk, hogy a hajógyár dol­gozói a kommunistákkal az élen bátran feltárták az elmúlt időszak hibáit, hogy megtisz­tulva, és a tanulságokból okul­va láthassanak hozzá a jövő igényes feladatainak teljesíté­séhez. FÜLÖP IMRE tudósítóink í r j á k HÁROMEZREN A nőszövetségnek Košicén há­romezer tagja van. 24 üzemi és 14 helyi szervezetbe csoporto­sulnak az asszonyok és a lá­nyok. Legtöbb nőszövetségi tag — pontosan ezer — a Vasmű­ben található. Sok érdekes, konkrét feladat megoldására vállalkoztak. Ezek közül né­hányr az új lakótelepek környe­zetének rendezése, tanfolyamok, szemináriumok, javaslatok az üz­letek munkájára vonatkozólag, iskolai éttermek problémáinak elintézése. Tapasztalatcsere cél­jából pedig hamarosan felve­szik majd a kapcsolatot az ung­vári nőbizottsággal. 'furcsán jana TANULMANYI KIRÁNDULÁST rendeztek az úgyallai (Hurba­novo) Csillagvizsgáló megláto­gatására a SZISZ szőgyéni (Svo­din) szervezetének tagjai. 85 fiatal vett részt ezen a kirán­duláson. Elhatározták, hogy máskor is szerveznek majd ha­sonló akciókat. Hinzellér László NINCS UTÁNPÓTLÁSUK, nincs öltözőjük és nem kapnak a szö­vetkezettől anyagi támogatást, pedig csapatuk labdarúgói úgy szerepelnek, mint a szövetkeze­ti csapat tagjai, magyarázta Zonczon (Tureň) a 85 taggal rendelkező sportszervezet gyű­lésén Mucska Miklós elnök. Majd a hibák és hiányosságok elemzése után a taggyűlés ki tűzte a célt: leküzdeni a hibá­kat, magasabb osztályba jutni. Nagy Erna DICSŐ HARCOS ŰT „Fél évszázados harc Cseh­szlovákia munkásosztályának és nemzeteinek érdekeiért" cím­mel tegnap közölték a lapok Csehszlováki Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága elnöksé­gének a CSKP 50. évfordulójá­ra kiadott téziseit. A tézisek hét fejezetben foglalják össze pár­tunk ötvenéves dicső útját meg­alakulásától napjainkig, amikor XIV. kongresszusára készülve hazánk szocialista társadalma további fejlesztésének felada­tait dolguzza ki. A CSKP jubileumi évforduló­jának megünneplésére nemcsak a kommunisták, hanem a szé'.cs néptömegek is készülnek. Mél­tán mondhatjuk, hogy a párt ünnepét az egész társadalom, az egész ország magáénak te­kinti. Mindennél ékesebb bizo­nyítékát adja ennek az a pár ratlan arányú munkakezdemé­nyezés. a szinte valamennyi munkahelyre kiterjedő szocia­lista munkaverseny, amellyel hazánk dolgozói a CSKP jubi­leumi évfordulója és XIV. kong­resszusa tiszteletére a párt gazdaságpolitikájában kitűzött feladatuk megvalósítására és túlszárnyalására törekednek. A bányászok, kohászok, üzemi dol­gozók és más ágazatok alkal­mazottai összesített kötelezett­ségvállalásait egymás ntán nyújtják át pártunk vezető kép­viselőinek. Kötelező ígéretek ezek, amelyek kezeskednek ró­la, hogy a régebben kísértő for­malizmustól megszabadított munkaversenyben a dolgozók aktivitásával maradéktalanul el­érjük az ötéves terv első évére kitűzött merész, de reális cél­jainkat. Ahol pedig még min­dig megnyilvánul a formalizmus a szocialista versenyben — mert sajnos, ez is előfordul —, ott elsősorban a párt­szervek és -szervezetek köteles­sége, hogy a leghatározottab­ban közbelépjenek és helyes irányt adjanak a dolgozók kez­deményezése fejlesztésének. Mert a szocialista verseny, a kötelezettségvállalás elsősorban a bizalom megnyilvánulása, a munka iránti új szocialista vi­szonyt fejezi ki. Azt is mutatja, hogy az emberek felismerték: a kommunista párt által kitű­zött célok teljes mértékben azo­nosak az ő céljaikkal, ezért leg­sajátosabb érdekük ezek eléré­se. A politikai indítékok mellett ez a szociális-gazdasági ösztön­ző serkenti őket arra, hogy ki­használják a tartalékokat, ke­ressék a leiadatuk maradékta­lan megvalósításának, jobb, gaz­daságosabb teljesítésének lehe­tőségeit, küzdjenek a niunka­tegyelem megszilárdításáért, lelvegyék a harcot a visszássá­gok ellen, azokban az ágaza­tokban és üzemekben pedig, alioH a lerövidített munkahét nem elegendő a népgazdaság sz.amára múlhatatlanul szüksé­ges feladatok elvégzésére, ott rendkívüli műszakokkal pótol­ják a hiányt. A néptömegek egyre növekvő bizalma mindennél meggyőzőb­ben mutatja a CSKP öt évtize­des működésének eredményes­ségét. Hiszen nem sok idii vá­laszt el bennünket a párt életé­nek egyik legsúlyosabb válsá­gától, amikor a jobboldali op­portunista és revizionista erók tevékenysége következtében megbomlott a párt idenlógiai és akcióegysége, megbénult társa­dalmi vezető szerepe. A jobbol­dali elemek és a szocialistael­lenes erők együttes támadása és bomlasztó munkája ellenfor­radalmi helyzetet teremtett, amely közvetlenül fnn ­szocialista rendszerünket. Ezt a veszélyt hű barátaink és szö­vetségeseink, a Szovjetunió és más szocialista államok testvé­ri segítsége hárította el. A párt egészséges derékhada rövid időn belül rendezni tudta so­rait, megszilárdította marxi­lenini egységét, kivetette a pártból a jobboldali elemeket és a felesleges terhet jelentő pasz­szív tagokat, s rövid időn be­lül nemcsak a sorozatos válsá­gok útvesztőjéből vezette ki a társadalmat, hanem végre tud­ta hajtani a CSKP és az egész társadalom, a társadalmi élet valamennyi területének konszo­lidálását, vissza tudta szerezni a lakosság döntő többségének bizalmát és támogatását, meg­erősítette a kommunista párt társadalmi vezető szerepét. Mi alapozta meg a CSKP te­vékenységének eredményeit, munkájának sikereit? A tézisek mindjárt bevezetőben választ adnak erre a sarkalatos kér­désre. „A CSKP azért érhetett el eredményeket, mert a mar­xizmus—leninizmus eszméit tar­totta szem előtt, ezeknek az eszméknek az alkotó érvényesi tésére törekedett, hű volt a proletár internacionalizmus és a Szovjetunió Kommunista Póri­jához fűződő barátság és e párttal való együttműködés esz­méihez, belső életét és tevé­kenységét a lenini elvek irá­nyították, és kérlelhetetlen har­cot folytatott az opportunizmus, a revizionizmus és a szektás magatartás ellen, mindenkor a* ra törekedett, hogy a legszoro­sabb kapcsolatban álljon a dol­gozók legszélesebb rétegeivel, és tevékenysége legfőbb törvé­nyének tartotta a munkásosz­tály és országunk népeinek szol­gálatát." Ez a legfőbb tanulság, ame­lyet pártunk dicső történetéből további munkánk számára levo­nunk ós amelyet soha nem sza­bad szem elől tévesztenünk. OAL L ASZ t O y - ik ň n K0CSM ÜK®S Kuok, o kordéfos fuvaros nem akart hinni a szemének: a kő, amelyről fél évvel ezelőtt hallott először az eligazí­táson, a félmázsás kő most — néhány nappal azután, hogy Dien Blen Phu-nál vereséget szenvedlek a franciák, s kénytelenek voltak bejelenteni a fegy­verszünetet, s beleegyezésüket a béke­tárgyalásba — „megjelent" az út köze­pén. Megállította az öszvért, rágyújtott egy francia cigarettára, amelyet tegnap ka­pott Tamtól, a néma kocsmárostól, s hi­tetlenkedve nézte a követ, amelynek „érkezését" fél éve hiába várta. A „Tengeri szél" tehát él, dolgozik —« villant át az agyán. De hátha csapda — ébredt fel benne a- kétség* hiszen a „Tenr geri szél' nek, vagy ahogyan röviden nevezte magában, a „TEL"-nek fél év­vel ezelőtt jelentkeznie kellett volna már. De az is lehet, hogy a véletlen mü­ve az egész. A kő kimozdulhatott úgy is, hogy valaki megrúgta, kocsival ne­kiment, vagy éppen gyerekek ludasak ebben. Az esős időszak megérkezését jelző szél megtépázta a fenyőágakat, furcsa dalra gyújtotta a bambuszóriások acél­száraz leveleit. Kuok végül is úgy dön­tött, hogy első a fegyelem, s bármennyi­re is várja a néma a borszálľítmányt, első dolga most, hogy a halászkunyhó­hoz siessen, s átvegye az üzenetet, ha valóban van üzenet, amelyet továbbíta­nia kell. Az elhagyott halászkunyhó mintegy száz méternyire volt az úttól. Kuok ki­kapcsolta a nadrágszíját, mintha csak szükségét végezni menne a düledező kunyhóhoz, s óvatosan a téglából sárból eszkábált tűzhelyhez lépett. A zöld tég­lát bicskája hegyével meglazította, * megkönnyebbült, amikor a kis szeletke kék papírt meglátta. A feladót jelző „Tengeri szél" felirat alatt a következő szöveg állt: „A 316—391 pontok között holnap likvidálják a tábort". A kordéjos futva tette meg az utat ko­csijáig, megnógatta az öszvért, s ga­loppban futott be az állat a kocsma elé. Tam már türelmetlenül várta őket. Élénk mozdulatokkal adta tudtára Kuok-nak, hogy nem szereti, ha a szál­lítmány nem érkezik meg időben, s hogy elégedetlenségét alá is húzza, nem kínálta meg a kordéjost a szoká­sos rizspálinkával. — Fordulj fel a rizspálinkáddal együtt — dünnyögte Kuok, amikor ke­zébe vette ismét a gyeplőt, s nógatni kezdte lusta öszvérét. — Fordulj fel, a francia barátaiddal együtt — kiáltotta vissza, amikor már megbizonyosodott, hogy hallótávolsá­gon kívül vannak. Nem szerette a néma kocsmárost. Pedig talán ö volt a környéken az egyetlen, aki „tudott beszélni" vele. Mert évekkel ezelőtt, amikor még nem volt tönkre a tüdeje, s a többiekkel együtt ő is az erdőkben, hegyekben rótta a szabadság ösvényeit, volt ott egy néma mesterlövész. Kuok volt az egyet­len, aki gyorsan megtanulta a siket né­mák jelbeszédét, s tolmácsolt, ha a pa­rancsnokok valamilyen feladatot na­gyon pontosan meg akartak értetni a mesterlövésszel. Értette tehát Tam nyelvét, de nem szerette ezt az embert. Egyrészt azért, mert semmit sem tudott a múltjáról. Nem tudta, hogy dobta ki a tenger, vagy melyik szikláról pattant a völgybe. Ab­ban meg egyenesen kételkedett, hogy valóban Thus Thien tartományból való, ahogyan azt a néma állítja, hiszen egész Tri-Thíen területén nincs ember, aki cit­rommal enné a rizst, s a száraz kakas­húshoz bormártást készítene. Ha ezek az apróságok nem ütöttek volna szeget a kordéjos fejében, talán elfogadta volna földijének ezt az em­bert, e M a siketnémát. De így? evek után, hogy egy kis késésért lekapta öt a lábúról? Azon kapta magát, hogy kocsija né­hány lépésnyire jár már kapujuktól, pedig neki most a Fényes-negyedbe kel lett volna menni, továbbítani az üzene­tet. Nem akart feltűnően ellenkett irányba fordulni. Kinyitotta a kaput, fel­dobott egy kötés fenyőágat, gondolván., hu bárki megkérdezi, hát ezt a szállít­mányt viszi egy virágkereskedőnek, aki nem mondta meg pontosan a címét, vagy ha meg is mondta, biz' azt ő sze­gény feje elfelejtette, s most azért kóbo­rol a Fényes-negyedben, mert szerelne megrendelőjére ráakadni, nehogy mt higyje az a virágkereskedő, hogy nem becsületes emberre bízta portékáját. Valamivel ttíi a negyed nagyárúházán állt az újságosbódé, ahol az üzeneteket le kellett adnia. Kuok tisztes távolság­ban megállította öszvérét, s gyalog ballagott az újságárusig. A színes maga­zinok mögött azonban nem Kan ült már. Így csak megkísérelte a jelszóval igor zolrú magát, s egyben leellenőrizni ao. újságárust: — Kapható déli Stelo? — kezdte« halkan. — Délben már nem jelenik meg a „Csillag" — mondta a másik, s Kuok nagy megkönnyebbüléssel csúsztatta ujjai közül a lány tenyerében az üzene­tet. (folytatjuk*) 1971. III. 26.

Next

/
Thumbnails
Contents