Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám, péntek

„PAKISZTANT MEGÓVTAK A SZAKADÁSTÓL..." Karuchi — Jahja Khan pa­kisztáni elnök és Mudzsubur Rtiman sejk között „teljes meg­egyezés jött létre" a daccai megbeszélések eredményeként — jelentette ki több pakisztáni politikus. A politikusok — öt kisebb pa­kisztáni politikai csoportosulás vezetői — közölték az újság­írókkal, hogy az elnök csütör­tökön fontos bejelentést tesz. Mumtaz Daultana, a muzulmán liga tanácsának elnöke kijelen­tette: „Pakisztánt megóvták a szakadástól és megőrizték in­tegritását". Gauliati — A daccai rádió csütörtöki bejelentése szerint Jahja Khan pakisztáni elnök elvben beleegyezett a kelet­pakisztáni Avami Liga négy fő követelésének teljesítésébe, a politikai válság rendezése érde­kében. A követelések a következők voltak: a statáriális törvényke­zés megszüntetése Kelet-Pakisz­tánban, a csapatok visszavoná­sa a kaszárnyákba, a hatalom átadása a választott tisztségvi­selők kezébe és a hadsereg ál­lítólagos gyilkosságainak ki­vizsgálása. JÓVÁHAGYTAK A SZTRÁJKELLENES TÖRVÉNYT London — Az angol alsóház 21 órás maratoni vita után, csü­törtökön hajnalban elfogadta a toryk népszerűtlen, sztrájkelle­nes törvényjavaslatát, az úgy­nevezett szakszervezeti reform­törvényt. A ház 307 szavazattal 269 ellenében, tehát 38 szava­zatnyi különbséggel szavazta meg uz indítványt. Néhány órá­val előbb 600 felháborodott munkás tüntetett a Wesminster előtt és a szaktanács petició­ban kérte a törvény elutasítá­sát. Mint ismeretes, a törvény több módon csorbítja a mun­kásság sztrájkjogát, így például bérvitákban döntőbíráskodást. ír elő, amelynek eredményét köte­lezővé teszi. A munkáspárti képviselők — a Reuter jelentése szerint — az utolsó pillanatig foggal-kö­römmel harcoltak a javaslat el­len. A végén kisebbfajta bot rány is kitört. Ez akkor történt, amikor a konzervatív párt par­lamenti szervező titkára, Fran­cis Pym, bohózatot rögtönzött a törvényhozás házában. Miután a parlament elnöke, Selwyn Lloyd, szavazást rendelt el, Pym a padsorok előtt állva tölcsért csinált a kezéből és igy harsog ta az „igent", utána lassan vé­gigvonult a kormánypárti padso­rok felé az üléseket elválasztó folyosón, még mindig fennhan­gon ismételgetve az „igen" szót. Ezután karmesteri mozdu­latokkal bosszantotta az ellen­zéket. A labouristák haragját és elkeseredését a provokáció még csak fokozta. A hangzavar­ból csak a „részeg" és a „tisz­teletlen" felkiáltásokat lehetett kivenni, később pedig egy mun­káspárti képviselő azt követel­te, hogy alkoholszondával ve­gyenek leheletpróbát a feltehe­tőleg ittas honatyától. Megegyezés Brüsszelben Brüsszel — A Közös Piac mi niszteri tanácsa 55 órányi elke­seredett vita után csütörtök dél­ben megegyezésre jutott. Elfo­gadták azt a hosszú távú fej­lesztési tervet, amely a tagor­szágok elmaradott mezőgazda sági vidékeinek modernizálását célozza. A vita — amelyet be­árnyékolt a közös-piaci földmű­velők keddi óriási tüntetése —, és a vita eredménye végül is Sicco Mansholt alelnök nézetei­nek győzelmét hozta. Mansholt a Közös Piacban évek óta a me­zőgazdaság modernizálását sür­geti. Elképzelései szerint ezt párosítani kell a termőterületek és a mezőgazdaságban dolgozók létszámának erőteljes csökken­tésével. A csütörtökön kiadott meg­egyezés: a Közös Piac mezőgaz­dasági alapjából fedezik a jö­vőben valamennyi olyan szo­ciális és strukturális reform 25 százalékát, amely a mezőgazda­sági ágazat modernizálását cé­lozza a tagországokban. A megegyezés egyelőre „ad referendum", vagyis a minisz­tereknek még meg kell szerez­niök kormányaik jóváhagyását. Fontos intézkedés, hogy a jö­vőben a közös alapból kártérí­tést kapnak azok az 55—56 éves termelők, akik — bizonyos körülmények között — felhagy­nak a mezőgazdasági tevékeny­séggel. Kádár János fogadta Ivan Basev bolgár külügyminisztert Budapest — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára tegnap fogadta Ivan Basevet, a Bolgár Népköz­társaság külügyminiszterét. Ezt megelőzően Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke fogadta a bolgár külügyminisztert. A szí­vélyes hangú eszmecserénél je­len volt: Péter János külügymi­niszter is. A látogatási követően a bol­gár külügyminiszter és kísére­tének tagjai megkoszorúzták Georgi j Dimitrov szobrát, a Di­mitrov-téren. Ivan Basev ezután megtekintette a lágymányosi új lakótelepet, majd látogatást tett a Bolgár Kultúra központjában. Tito olaszországi útja Róma — Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnöke csütör­tökön délelőtt 9.30 órakor re­pülőgépen hivatalos látogatásra Kómába érkezett. Titót elkísér­te útjára felesége, Jovanka is. Tito a második világháború óta első ízben utazott Olaszor­szágba. Látogatásával Saragat elnök 1969-es jugoszláviai útját viszonozza. Tito az olasz vezetőkön kívül találkozik Rómában Riad egyip­tomi külügyminiszterrel és sor kerül a jugoszláv elnök első vatikáni látogatására is. A jugoszláv államfő kíséreté­nek tagja többek között Mirko Tepavac külügyminiszter is. Csou En-laj interjúja New York — Csou En-laj kí­nai miniszterelnök interjút adott Edgár Snow amerikai újságíró­nak, a New Republic című heti­lap számára. A beszélgetés fo­lyamán hosszú évek óta először konkrét adatokat ismertetett a Kinui Népköztársaság gazdasági helyzetéről. Elmondotta többek között, hogy 1970-ben Kína ipa­ri termelésének értéke, a köz­lekedést is beleértve, mintegy 90 milliárd amerikai dollár ér­tékű volt. A miniszterelnök az interjú szerint kijelentette, hogy Kína „csaknem teljesen pótolta" az úgynevezett kulturális forrada­lom miatt a mezőgazdasági és ipari termelésben bekövetkezett visszaesést. ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA JAVÍTHATATLANOK Az afrikai Sierra Leonéról ritkán hallunk a világsajtóban, s ha igen, rendszerint azzal kapcsolatban, hogy puccsot kíséreltek meg vagy hajtottak végre. Ez történt a napokban is, amikor puccs és ellenpuccs hírét hozták Sierra Leonéból a saj­tóirodák. Az események kerete, motívumai és szereplői rend­szerint nem változnak, legfeljebb személycseréről lehet szó. Amióta Siaka Stevens egykor ellenzéki Népi Kongresszus Pártja kormányzó párt lett, egymást követték a nemzeti kin­csekkel kufárkodó burzsoá körök cselszövései a viszonylag ha­ladó politikát folytató pártvezér ellen. 1967-ben, amikor az ellenzéki párt megnyerte a választásokat, Siaka Stevens jófor­mán csak órákig volt az ország miniszterelnöke, mert a had­sereg tisztikarának egy része Genda ezredes vezetésével meg­buktatta Siaka Stevenst, aki akkor a szomszéd Guineában talált menedéket. Három nap múlva Juxon-Smith ezredes váltotta fel a puccsistákat a hatalom gyakorlásában, míg aztán 1968-ban egy újabb katonai puccs, amelyben Bangurah ezredes játszotta a főszerepet, utat nyitott Stevens visszatérésére. Siaka Stevens legerősebb kormányfői megnyilatkozása az ország idegen tulajdonban levő fő természeti kincseinek, első­sorban a gyémántbányák 51 százalékának nemzeti tulajdonba vétele volt. Ezt nem tudták megbocsátani neki a monopóliumok urai, és mozgósították a Sierra Leone-i ötödik hadoszlopukat. Tavaly két minisztere folytatott obstrukciós politikát Stevens­szel szemben, s végű! lemondásukkal próbálták őt kényszer­helyzetbe hozni. Egy puccskísérlet is körvonalazódott, de Ste­vens idejében elhárította. A mostani puccsnak az az érdekessége, hogy ugyanaz a Ban­durah tábornok, az 1350 főnyi hadsereg főparancsnoka, aki visszajuttatta Stevenst a kormány élére, szított lázadást Stevens ellen. A nyilván külföldi bérencnek megvásárolt főtiszt azonban elszigetelődött, a hadsereg zöme a miniszterelnök mellé állt, s ez mentette meg Siaka Stevens pozícióját. A Sierra Leone-i puccs és ellenpuccs gyakran ismétlődő epi­zód volt a független afrikai állam tízéves történetében. Kérdés, milyen tanulságot von le a kormány az ország ellen­ségeinek szűnni nem akaró ármánykodásából. A jelek szerint Siaka Stevens rendszere azzal válaszol a kudarcot vallott puccs­kísérletre, hogy szoros szövetségre lép szomszédjával, Guineá­val, amelyet tavaly ősszel ugyancsak veszélyes imperialista összeesküvés fenyegetett, és védelmi közösséget hoznak létre. Csakis az összefogás és kölcsönös támogatás lehet a szabad afrikai országok fegyvere a külső és belső reakció mesterkedé­seivel szemben. (LI A KGST tagországainak tudo­mányos-műszaki intézményei a jövőben szorosabbra fűzik kap­csolataikat. Az új intézkedések­ről szóló jegyzökönyvet a na­pokban írták alá a szovjet fő­városban. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Kom munista Pártjának országos bi­zottsága legutóbbi ülésén meg­vitatta a békeharc és a szak­szervezeti mozgalom problémá­it, valamint az Angela Davis ki­szabadításáért folytatott küzde­lem további fokozásának kérdé­sét. GUSTÁV HEINEMANN, az NSZK elnöke venezuelai hivata­los látogatása során megbeszé­lést folytatott Rafael Caldera A SZOVJETUNIÓ MA (IV.) 1971 III. 28. Bevezetőül néhány számada­tot. A felsőfokú intézetek hall­gatóinak száma a Szovjetunió­ban 4,6 millió. Ebből humán karon 43,1 százalék, a műsza­kin 37,7 százalék, az agrártu­dományin 8,3 százalék, az orvo­sin 7,2 százalék tanul. A fel­sőoktatás szervezete olyan, hogy abba az iskolából kikerült diákokon kívül a termelésben dolgozók is bekapcsolódhassa­nak. Az esti és a levelező okta­tás hálózata annyira kiterjedt, hogy a felsőfokú tanintézetek hallgatóinak csaknem a felét öleli fel. A hallgatók háromne­gyed része kap ösztöndíjat, kol­légiumi elhelyezést (a térítés jelképes). A hallgatók gyakor­latilag ingyen jutnak a tan­könyvekhez és a tanszerekhez. Jelentős kedvezményeket kap­nak az esti és a levelező okta­tásban részt vevők is: fizetett tanulmányi szabadságot a vizs­gaidőszakra, ingyen utazhatnak a vizsga helyére, a laboratóriu­mi gyakorlatokra stb. A szovjet lakosság kétharmad része már úgy nőtt fel, hogy természetesnek találja: a felső­fokú képzettség megszerzésé­ben mindenkinek egyenlőek az esélyei. A társadalom megadta fiatal állampolgárainak azt a jogot, hogy tetszése szerint vá­lasszon szakmát, szerezzen kép­zettséget. Mindamellett ez nem jelenti azt, hogy nálunk nincs is már semmiféle probléma. Például a város és a falu között még mindig meglevő különbsé­gek folytán a falusi ifjúság kép­zettségi színvonala valamivel alacsonyabb a városiénál. A kö­zépiskolában és az esti isko­lákban folyó oktatás között is van színvonalbeli különbség. E különbségek áthidalására speciális előkészítő tanfolyamok indultak, amelyekre ösztöndíj­jal elmehetnek az ipar és a mezőgazdaság legjobb dolgozói, akik legalább egy évet töltöt­tek a termelésben, továbbá a hadsereg olyan leszerelt kato­lehetőséget kap arra, hogy el­sajátítsa a tudományos munka­módszereket, fejlessze az alko­tó gondolkodásra való képes­séget, magáévá tegye a mar­xizmus—leninizmus tanítását, politikailag megedződjön. 1969-ben a Szovjetunió felső­oktatási intézményeiben 4 mii­Egyenlőek az esélyek Vjacseszlav Jeljutyin, a Szovjetunió felsőoktatási minisz­tere, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja nái, akik kitűntek a katonai és a politikai kiképzésben. Felsőoktatásunknak még egy vonására szeretném felhívni a figyelmet, s ez a szakmai kép­zés összekapcsolása a leendő szakembereknek állampolgári és magas fokú erkölcsi tulaj­donságainak nevelésével. A fel­sőoktatási intézetek speciális oktatási-nevelési komplexumok. Az a feladatuk, hogy ne szak­barbárokat neveljenek, hanem olyan szervezőket, akik értenek az emberekkel való foglalko­záshoz, nevelni tudják őket és tanulni is tudnak tőlük. Min­den diplomásnak tanulmányoz­nia kell a marxizmus—leniniz­mus, a dialektikus és a törté­nelmi materializmus, a politi­kai gazdaságtan és a tudomá­nyos kommunizmus alapjait. A főiskolai ifjúság nevelésé­ben mind nagyobb szerepet ját­szanak a tudományos diákegy­letek, a speciális szemináriu­mok és szakkörök. Ezekben munkálkodva a diák további lió 550 000 hallgató tanult, a szakközépiskolákban pedig 4 millió 302 000. Óriási szerepet játszik a kom­munista nevelésben a társadal­milag hasznos munka. Nálunk már hagyomány, hogy a nyári szünidőben a diákok kolhozok­ba, szovhozokba, építkezésekre mennek. A diákéletnek ez a szakasza, amely a „munkasze­meszter" nevet kapta, segítsé­get nyújt élettapasztalatok szer­zésében, szervezési módszerek elsajátításában, az ésszerű gon­dolkodás megismerésében, a kollektivizmus szellemének és a nehézségek leküzdéséhez akaraterőnek a kifejlesztésében. Meg kell mondanunk azt is, hogy a főiskolákon a párt irá­nyításával óriási nevelőmunkát végeznek a Komszomol-szerve­zetek és a szakszervezetek. A társadalmi munka a legjobb po­litikai nevelőiskola, kifejleszti a diákokban a kollektíváért, a tanintézet ügyeiért, a pártfel­adatok teljesítéséért való fele­lősségérzetet. A felsőoktatás jelenlegi fel­adatait meghatározza az SZKP programja, meghatározzák a XXIII. pártkongresszus határo­zatai. E feladatok lényege: a szakemberképzés színvonalának további emelése. Jelenleg nagyarányú munka folyik a főiskola sokrétű tevé­kenységének tudományos meg­szervezése céljából. Tanulmá­nyozzák a hallgatók és az ok­tatók időmérlegét, hogy az időt maximálisan kihasználják a ta­nulásra, a sokoldalú fejlődésre. Nagyon elterjedtek a televízió­ban és a rádióban közvetített előadások és konzultációk. Mind a szakemberképzés, mind az oktatók továbbképzése megköveteli, hogy a felsőfokú tanintézetekben kibontakozzék a tudományos kutatómunka. A felsőoktatás elsősorban az­zal segíti a tudományos-techni­kai forradalmat, hogy kiváló szakembereket ad a népgazda­ság minden ágának. Mind na­gyobb jelentőségre tesz szert ma a modern tudomány és ter­melés nagy jövőjű ágazatainak szakemberekkel való ellátása. Végezetül szeretném hangsú­lyozni, hogy felsőfokú tanintéze­teink a szocialista országok és a fiatal fejlődő államok leendő szakembereinek és tudósainak tízezreit képezik. Az ő vélemé­nyük szerint a szovjet főiskola modern tudományos-technikai ismeretekkel vértezi fel a hall­gatókat, kifejleszti bennük az önálló tudományos kutatásra való készséget. Ebben a szovjet felsőoktatási rendszer magas színvonalának elismerését lát­juk. elnökkel a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról. NIXON elnök megküldte a kongresszusnak a „békehad­test" átszervezésére vonatkozó tervét. Az új „békehadtestre", amelyet „országos önkéntes szolgálati hadtestnek" neveznek majd, Nixon a törvényhozástól 176 millió 330 ezer dollárt kér. NEW YORKBAN befejeződött az apartheid politikával fog­lalkozó ENSZ-különbizottság ülésszaka. A Szovjetunió és több más ország követelte, hogy hozzanak hatékonyabb intézke­déseket azokkal szemben, akik támogatják a dél-afrikai fajül­dözőket. KADAR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára bemutatkozó látogatáson fogadta Vlagyimir Jakovlevics Pavlovot, a Szovjetunió új ma­gyarországi nagykövetét. AZ INDIAI választások né­hány adatát tették közzé teg­nap. A szavazásra Jogosultak száma 272 millió 700 ezer. Az érvényes szavazatok száma 145 832 351 volt. REGGIO CALABRIABAN ismét zavargások robbantak ki. A szél­sőjobboldali lokálpatrióták ez­úttal Mario Casalinuovo, a tar­tományi végrehajtó bizottság el­nökének látogatását használták ki arra, hogy ismét követeljék a tartományi székhely jogát a városnak. AZ NDK kereskedelmi kül­döttsége érkezett tegnap .a ro­mán fővárosba hivatalos láto­gatásra. KAMINSKI, a nyugat-németor­szági kozmikus obszervatórium igazgatója bejelentette, hogy a kínai mesterséges hold immár nem küld jeleket a Földre. GORBAl'OV hadseregtáborno­kot 80. születésnapja alkalmá­ból a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Érdemrenddel tün­tették ki. ALAN LINDSEY, az Angela Davis perét tárgyaló bíróság új elnöke bejelentette, hogy a tár­gyalás még április folyamán megkezdődik. FRACOIS MAURIN tábornokot nevezték ki a francia hadsereg új vezérkari főnökévé. ANDREAS CAPPELIN norvég külügyminiszter felszólalt a par­lament kétnapos politikai vitá­jában. Rámutatott, azáltal, hogy Norvégia elismeri a VDK-t, könnyebben tud majd a háború után segítséget nyújtani az or­szágnak.

Next

/
Thumbnails
Contents