Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám, szerda

A tervezési és irányítási rendszer további fontos része volt a népgazdasági terv szerepe és helyzete, ami körül kezdettől fogva nyílt küzdelem folyt a jobboldali revizionistákkal. Az állami terv szerepe és helyzete ellen irányuló nyomás 1968 első felében kulminál. Akkor dönt a kormány az ún. 1969. éyi gazdasági irányelv elfogadásáról. Ennek kellett pótolnia az állami terv addigi funkcióját, s ez a vállalati övezetre nézve viszonylag nem kötelező dokumentum volt. Ebben ís felismerhetjük az 1968 utáni gazdasági fejlődés ösztönszerüségének egyik fő okát. 1968 januárja után a gazdasági reform kérdése inkább po litikai licitáció, mint szorgalmas gyakorlati tevékenység ügye lett. A problémák céltudatos megoldása és leküzdése helyett a kommunista párt tekintélyének aláásására, a fennálló po litikai rendszer, főként az állam és az államszervek gazdasági pozíciójának gyöngítésére használták ki a gazdasági nehézségeket. Lebecsülték és elvetették Csehszlovákia gazdasági fejlődésének az elmúlt években elért eredményeit. Például teljesen figyelmen kívül hagyták azt a tény, hogy Csehszlovákia a hatvanas évek első felében tapasztalt gazdasági pangás és számos országnak a háború utáni években elért rohamos fejlődése ellenére nemcsak megőrizte, hanem tovább javította világgazdasági pozícióját. A CSKP a soraiban tapasztalható általános ingadozás és széthúzás következtében többé már nem befolyásolta hatékonyan a gazdasági fejlődést. A kommunista párt és az állam csúcsszervei nem vitatták meg rendszeresen a gazdasági kérdéseket. Megengedték számos közgazdasági elméleti és gya korlatt kérdés egyoldalú és helytelen magyarázását. Számos nézet és követelmény túllépte az eredetileg tervezett gazda sági irányítási rendszer keretét. A gyakorlatban megtagadták a szocialista közgazdaság alapelveit. Ezért a gazdasági mozgás a céltudatosan irányított törekvés helyett különféle ösztönös, véletlenszerű nyomások és követelések eredménye volt. A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS 1968 JANUÁRJA UTÁN, 1969 ELEJÉN ÉS A GAZDASÁG! KONSZOLIDÁCIÓ SÜRGETŐ SZÜKSÉGESSÉGE A kommunista párt gazdasági befolyásának szembetűnő gyöngülése, az állam gazdaságirányítási szerepének lebecsü lése, főként a népgazdasági terv szerepének lényeges csökkenése és az alapvető gyakorlati megoldások hiánya az erősödő negatív irányzatok miatt a fő oka volt annak, hogy a vállalati övezetben már 1967-ben jelentősen fokozódott a gazdasági folyamatok ösztönössége. Valamennyi irányító szerbek tekintélyének hanyatlása, a munkafegyelem és a munka minőségéért való felelősség általános lazulása, a technológiai szabályok rendszeres be nem tartása e fejlődés kísérő jelen sége és elmélyítő tényezője volt. A gazdasági gyakorlatban nagymértékben megsértették az államfegyelmet és megszegték az érvényes törvényes előírásokat, E folyamat általában a fokozatosan nagyobb arányokat öltő és az egész gazdaságba behatoló inflációs irányzatok keletkezésében és állandó elmélyülésében nyilvánul meg. Bekö vetkezett az, hogy főként 1968-ban a fogyasztás sokkal nagyobb mértékben nőtt, mint amennyit a termelésben és más gazdasági területeken munkánkkal elő tudtunk teremteni. Mutató 1966 1967 1968 1969 A nemzeti jövedelem képződése 109,1 105,3 108,4 106.5 A felhasznált nemzeti jövedelem 108.6 104,9 111,2 107,5 Személyi fogyasztás 105,3 103,5 111,1 107,1 A lakosság pénzjövedelme 105,7 107,4 111,9 111,4 Kiskereskedelmi forgalom 105,0 108,0 114,0 112,2 Mint látjuk, a termelés növekedése, a bel- és külpiaci, beruházási, termelési és fogyasztási szállítások növekedése nem volt arányban a lakosság jövedelmének növekedésével. A lakosság pénzbeli jövedelme 1968-ban és 1969-ben kétszer olyan gyorsan gyarapodott, mint 1966-ban, éspedig a nemzeti jövedelem ennek megfelelő növekedése nélkül! Ez főként a kiskereskedelmi áruforgalom gyors fokozódásában tükröződött vissza. Itt azonban más összefüggések is negatívan hatottak. Az egyre ösztönösebb általános politikai és gazdasági fejlődés meggyorsította a lakosság pénznemünkkel szembeni bizalmatlanságának fokozódását. A jövedelmek és a bérek alakulása mindinkább kikerült a munkateljesítmények tényleges fejlődésétől való függőség alól. Az iparban és más területeken a bérek emelkedése, mely ellentétben volt az objektív gazdasági követelményekkel, 1968ban és 1969-ben a jobboldali erők felelőtlen licitálása következtében jelentős előnyt nyert a munkatermelékenység fokozódásával szemben (a munka termelékenysége 1968-ban és 1969-ben 4,1 és 4,4 százalékkal emelkedett, míg a bérek 6.4 és 5,9 százalékkal). A beruházás terén túlméretezetten tékozolták a pénzeszközöket, anyagokat, tervezési és építőipari kapacitásokat. Ennek következtében nőtt a megkezdett építkezések arányszáma (két év alatt — 1968-ban és 1969-ben mintegy 22 százalékkal). Mivel nem foglalkoztunk céltudatosan a szerkezeti fogyatékosságok megoldásával, gyorsan halmozódtak a nem kívánatos népgazdasági tartalékok. Vele egyidejűleg gyakrabban támadtak zavarok a népgazdaság ellátásában, a termelési, beruházási, belpiaci és külkereskedelmi szükségletek fedezésében. A külső kapcsolatok terén a jobboldali erők számos kísérletet tettek arra, hogy megváltoztassák a szocialista országok felé irányuló eddigi orientációnkat, amely szocialista gazdaságunk biztos fejlődésének egyik alapja. E célból olyan közvéleményt alakítottak ki, mintha csak a kapitalista országok (főként pénzügyi) segítsége tenné lehetővé Csehszlovákia gazdasági nehézségeinek alaposabb megoldását. E változás céljából egyidejűleg számos tárgyalást készítettek elő a kapitalista ipari és pénzügyi körökkel. Egyidejűleg előfor dult, hogy nem tartottuk be bizonyos külkereskedelmi köte lezettségei.nket a szocialista országok iránt, és csökkent a szocialista országokba irányuló csehszlovák kivitel üteme Csehszlovákia és a szocialista országok fizetési mérlegét mely 1968 elején még 1,2 milliárd korona aktívákat mutatót' ki, 1969 végén már mintegy 3,5 milliárd koronát kitevő pasz szívák jellemezték! A CSKP üj vezetőségének hivatalba lépése 1969 áprilisában, majd a CSKP Központi Bizottságának ezt követő májusi ülése határozottan gátat vetett ennek a fejlődésnek: irányelveket fogadott el, amelyek a gazdaságpolitika terén is megmutatják a pozitív megoldás fő kiinduló pontjait. 8 @ 5 ä i3. A pert gazdasági politikájának alapvető irányzata: fokozott erőfeszítéssel a gazdasági konszolidációért A GAZDASÁGFEJLESZTÉS ALAPVETŐ FELADATAI ÉS FELTÉTELEI AZ 1971-TŐL 1975IG TERJEDŐ ÖTÉVES TERVBEN A gazdasági konszolidáció fő irányainak teljesítésében elért eredmények — ezeket az irányokat a CSKP KB januári plénumának határozata alapján állapította meg az 1970. évi tervben — lehetővé teszik a népgazdaság fejlesztése terén az ötödik ötéves terv időszakában többek között a következő igényesebb feladatok kitűzését: erőfeszítéseinket a gazdaság magas fokú hatékonyságának lényeges növelésére összpon tosítani; gazdasági szervező munkával biztosítani az irányítási és termelési feladatok sokoldalú ésszerűsítését és a tar talékok mozgósítását. Ezzel egyidejűleg meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek biztosítják a jelenlegi fogyatékosságok tartós kiküszöbölését, hogy ezzel megelőzzük gazdaságunkban újabb aránytalanságok keletkezését és fel gyülemlését. A CSKP KB januári plenáris ülése határozatának alapjár 1970-ben megkezdődött a népgazdaságfejlesztés távlati ter vének, elsősorban az 1971—1975-ös évekre szóló ötödik öt éves tervnek a kidolgozása. Az ötödik ötéves terv előkészítésének munkálatai rendki vül jelentősek, mert az ötéves terv célkitűzései és iránya alkotják a párt gazdasági programjának alapját, és részé' alkotják a CSKP XIV. kongresszusa előkészítésének. A CSSZSZK kormánya 1970 júliusában e munkálatok alap ján kiadta az ötödik ötéves terv összeállításának irányelveii Az 1975-ig terjedő gazdaságpolitika alapvető céljait a irányelvek a következőképpen határozzák meg: 1. felújítani a gazdaság arányos fejlődését a társadalon felgyülemlett anyagi és szellemi forrásai tartalékaínak cé: tudatos feltárásával és kihasználásával, a munka, a terme lés, az irányítás és az igazgatás ésszerűsítése alapján, ame lyek a terv e Kikészítésének és biztosításának tartós módszt rét jelentik a népgazdaság valamennyi fokán és szakaszán 2. fokozatosan strukturális változtatásokat eszközölni i gazdaságban a termelési alap átalakításával és korszerüslté sével, a fő fejlesztési programok megvalósításával, a nemet energiaforrások szerepének nöyelésővel, a tüzelőanyag-ener getlkai mérlegben, főként a tüzelőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítésével, a mezőgazdasági termelés fokozásával, az anyagi alap fejlesztésével, hogy általában magasabb fokra emelkedjék a termelés műszaki színvonala és fokozódjék a források kialakításának hatékonysága; 3. elérni a lakosság szükségleteinek nagyobbfokú kielégítését, mégpedig a fogyasztási struktúra megváltoztatásával, amelyet az ipari árucikkek, elsősorban a hosszú tartamra szóló cikkek eladásának gyorsabb fejlődése, a táplálkozás minőségének javulása, az életkörnyezet, s főként a lakásépítés megjavulása jellemez; 4. tovább kiegyenlíteni az SZSZK és a CSSZK közötti gazdasági és szociális különbségeket a CSKP nemzetiségi politikája elveinek alapján, azzal a céllal, hogy optimálisan felhasználjuk a forrásokat az egységes csehszlovák gazdaság javára; 5. Prága fővárosnak mint az egész állam fontos társadalmi központjának sokoldalú fejlesztése; 6. a csehszlovák gazdaság intenzív bekapcsolása a nemzetközi munkamegosztásba, elsősorban a KGST tagállamaival folytatott szocialista gazdasági együttműködés fejlesztésével, és a technikai világfejlődés eredményei hatékonyabb felhasználásához szükséges feltételek megteremtése; 7. a munka társadalmi termelékenységének növelése, amely a gazdasági növekedés gyakorlatilag egyedüli lehetséges forrása. E növekedést a műszaki színvonal emelésével és a munkatervezés megjavításával kell elérni; 8. a gazdasági fejlődés maximálisan lehetséges stabilizálása és folyamatossága, ezáltal a lakosság életbiztonsági érzésének megszilárdítása; 9. a gazdaság központi irányításának a kötelező népgazdasági terv útján történő megerősítése, valamint a tervezési ás az ellenőrző tevékenység következetes felújítása az irányítás valamennyi fokán. Ezzel függ össze az Irányítás egész állami mechanizmusának a felújítása és célszerű megszervezése is; , 10. a tervszerű irányítás szocialista rendszerének állandó fejlesztése és tökéletesítése, amely biztosltja a Szocialista társadalom szükségleteit, mégpedig a szocialista államok Haladó irányítási módszerei tapasztalatainak felhasználásával. ,13 L