Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám, csütörtök

fél évszázados harc Csehszlovákia munkásosztályának és nemzeteinek érdekeiért (Folytatás a 3. oldalról) zia, mint vezető erő csődöt mondott, és ezért szükséges, hogy az állam és a nemzet vezetését olyan űj osztály vegye át, amely képes biztosítani és következetesen védelmezni a dolgozó nép szociális, nemzeti és osztályérdekeit. Ez az osztály csupán a proletariátus lehetett saját politikai élcsapatával — Csehszlovákia Kommunista Pártjával, ez politikájával és a válság éveiben vívott harcával, valamint a fasizmus ellen a köztársaság védelméért folytatott küzdelmével az egyetlen politikai erő, amely biztosítani képes a csehszlovák állam felvirágoztatását, felszabadítja az imperialista nagyhatalmaktól való függőség alól és a Szovjetunióhoz fűződő szövetséggel szilárdan szavatolhatja biztonságát és létét. 8. II. A CSKP harca a nemzeti felszabadításért és az önálló Csehszlovák Köztársaság felújításáért (1939-1945) 5

A cseh országrész náci • megszállásával és a klerofasiszta, vazallus szlovák állam kialakításával bekövetkezett a cseh és a szlovák nemzet újkori történetének legnehezebb időszaka, amely minden politikai áramlat és társadalmi erő nagy próbatétele is volt. A kommunista párt, amely kezdettől fogva a fasiszta üldözés legfőbb célpontja volt, nehéz illegális feltételek között folytatta harcát a dolgozó nép és Csehszlovákia nemzeteinek érdekeiért. A párt külföldi vezetősége Moszkvában Klement Gottwald vezetésével, a cseh országrészben a CSKP illegális vezetősége és az SZLKP vezetősége együttes erővel törekedett minden hazafias antifasiszta erő egyesítésére a megszállók elleni harcban, a csehek és szlovákok nemzeti létének megmentéséért, Csehszlovákia szabadságának és állami önállóságának felújításáért vívott küzdelemben. A nemzeti felszabadító harcok során a CSKP a munkásosztály és a dolgozók tudatában, mint szociális és osztályérdekeik képviselője és védelmezője, mint a nemzeti felszabadítási küzdelem legkövetkezetesebb ereje éH. A cseh és szlovák kommunis-. ták a nácizmus elleni és a nemzeti felszabadításért vívott harcot egybekapcsolták Csehszlovákiának azzal az új- külpolitikai irányzatával, amely a Szovjetunióhoz fűződött, valamint a köztársaság olyan felújításával, ami nem a München előtti mintát követi, hanem valóban népi állam, ahol megvalósítják a jelentős szociális és politikai változásokat, továbbá a csehek és szlovákok kapcsolatát az egyenlőség és egyenjogúság elvei alapján oldják meg. A nemzeti felszabadító harcnak ezt az irányvonalát fokozatosan és különösen az ellenállás befejező szakaszában a Beneš vezette londoni burzsoá emigráció koncepciójával szemben harcolták ki. Hazánkban a nemzeti felszabadító harc hatalmas ereje ós forradalmi értelmezésének tényezője a Szovjetunió és a szovjet hadsereg szerepe és győzelme volt; azé a Szovjetunióé, amely a német fasizmus és szövetségesei elleni harc döntő tényezője volt. A csehszlovák és a szovjet kormány között 1943 decemberében megkötött kölcsönös segítségnyújtási és együttműködési szerződéssel aratott győzelmet a CSKP sokévi törekvése, hogy nemzetközi jogi alapon rögzítsék az ellenállás és a jövendő csehszlovák állam külpolitikai irányát. íl Szlovákiában az SZLKP V. illegális központi bizottsága (K. Šmidke, G. Husák és L. Novomeský elvtársak) kezdeményezésére már 1943 végén megalakult a nemzeti felszabadító harc csúcsszerve — a Szlovák Nemzeti Tanács. Politikai állásfoglalásában, az 1943 évi karácsonyi egyezményben megfogalmazta az antifasiszta harc alapvető feladatait és kifejezte a szlovák nemzet akaratát, hogy saját sorsát az új csehszlovák államban a cseh testvérnemzettel közösen az egyenlőség elve alapján akarja alakítani. A csehszlovák nemzeti felszabadító harc legjelentősebb politikai és katonai eseménye, amelyben az SZLKP vezetősége valóra váltotta a CSKP egységes politikai irányvonalát, a Szlovák Nemzeti Felkelés volt. Ez az európai ellenállási mozgalom fontos fejezete, nemzeti és demokratikus forradalmunk kezdete volt. A szlovák nép fegyverrel a kezében szállt szembe a gyűlölt klerofasiszta rendszerrel és az ország egy részén felújult a csehszlovák államiság. A Szovjetunió politikai és anyagi támogatásával, valamint a szovjet hadsereg és a partizánok közvetlen katonai segítségével közel 2 hónapig sikerült megtartani a felszabadult területet és a kommunisták vezetésével megalakítani a Szlovák Nemzeti Tanácsot, a nemzeti bizottságokat, mint az új néphatalom és közigazgatás eszközeit; sikerült elkezdeni a mélyreható szociális változásokat. 7

A nemzeti felszabadító • harc nagyon jelentős tényezője volt a L. Svoboda tábornok vezette csehszlovák hadtest, amely a Szovjetunió területén a szovjet kormány sokoldalú segítségével, a CSKP moszkvai vezetősége törekvéseinek eredményeképpen alakult meg. A közös ellenség ellen és Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcokban kiömlött szovjet, cseh és szlovák vér örök időkre megpecsételte a csehszlovák—szovjet barátságot. Az a tény, hogy a szovjet hadsereg felszabadította a köztársaságot, valamint a CSKP vezette hazai antifasiszta erők küzdelmének eredményei, amely küzdelemnek során a munkásosztály vezetése alatt kialakult a Nemzeti Front, a városi és falusi dolgozók osztályerőinek politikai szövetsége megakadályozta a felszabadult Csehszlovákiában a München előtti kapitalista viszonyok felújítását, és megteremtette az új, népi demokratikus társadalmi rendet. 1945 áprilisának elején Košicén megalakult a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának új kormánya, amelyben a kommunisták bizonyos befolyásra tettek szert. A košicei kormányprogramot kezdeményező s döntő mértékben megalkotó és kiharcoló CSKP érdeme volt, hogy a fasizmus felett aratott győzelem a nép minden törekvésének, a nemzeti és demokratikus forradalmi követelményeknek megvalósítását célozta. A košicei kormányprogram a csehek és szlovákok kapcsolatát is az egyenlő az egyenlővel elv alapján oldotta meg. A felújult állam külpolitikai irányvonalának alapja volt tartós szövetsége a Szovjetunióval, felszabadítójával. Népünknek a megszállók, az árulók és a kollaboránsok ellen vívott nemzeti felszabadító harcát a cseh országrész májusi felkelése tetőzte be. A szovjet hadsereg utolsó nagyszabású katonai hadművelete az európai földrészen segítséget nyújtott a harcoló cseh népnek, és 1945. május 9-én felszabadította Prágát. A háború idején a nácizmus és a ludák fasiszta diktatúra ellen vívott harcban a CSKP súlyos veszteségeket szenvedett. Háború előtti tagságának mintegy felét elvesztette. A kommunistáknak a megszállók ellen folytatott harc során tanúsított rettenthetetlen és következetes, áldozatkész magatartásával és becsületességével elnyerte a néptömegek támogatását és páratlan tekintélyt szerzett. A néptömegeknek az a politikai tapasztalata, amit a kapitalizmus uralmának időszakában a müncheni kapitulációbői és a nemzeti felszabadító harcokban szereztek, megérlelte bennünk azt a meggyőződést, hogy a felszabadított államban elkerülhetetlenül a szocialista útra kell lépni, és a külpolitikát a Szovjetunióval létesítendő szövetségre kell építeni. E fejlődés logikus következménye volt, hogy a CSKP vezette munkásosztály lett a társadalom vezető osztályereje, bár a burzsoázia egy része, amely részt vett a hitleri Németország elleni küzdelemben, megtartotta bizonyos befolyását és bizonyos hatalmi súlyát. A háború utáni politikai életben a CSKP a legjelentősebb politikai erőként lépett fel. III. A CSKP harca a nemzeti és demokratikus forradalom következetes megvalósításáért és szocialista forradalommá való átalakulásáért (1945—1948) Q A nemzeti és demokratikus forradalom megvalósítása, valamint a fasiszta megszállók kormányának és közvetlen segítőiknek felszámolása eltávolította a politikai és gazdasági hatalomból az idegen és kollaboráns nagyburzsoáziát is. Ezzel döntő módon meggyengítette a burzsoázia helyzetét és kialakította a feltételeket ahhoz, hogy a hatalom a burzsoázia kezéből fokozatosan a népi erők kezébe kerüljön. A forradalomban a vezető szerepet a CSKP vezette munkásosztály vitte, amely a parasztokkal szövetkezve a további fejlődés meghatározó tényezőjévé vált. A munkásosztály döntő szerepe a népi demokratikus állim szerveiben a néptömegek akaratával együtt lehetővé tette a pártnak, hogy megvalósítsa azt az irányvonalat, amely során a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlődött. A népi demokratikus köztársaság két egyenjogú nemzet államaként alakult meg. Politikai alapja a csehek és szlovákok nemzeti frontja volt, amely kifejezte a városok és falvak dolgozói legszélesebb rétegeinek osztályszövetségét élén a munkásosztállyal. A megelőző bürokratikus államhatalmi apparátus helyett az új állam alapja a nemzeti bizottságok rendszere lett, mint a néphatalom és közigazgatás legszélesebb körű képviseleti szerve. A

z új alapokon alakultak ki a hatalmi szervek: a néphadsereg és a nemzetbiztonsági testület. A néphatalom megszilárdítása érdekében a CSKP kiharcolta, hogy a politikai rendszer a dolgozók egységes szervezeteire, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra, az ifjúsági szövetségre és más társadalmi tömegszervezetekre támaszkodjon. A népi demokrácia győzelme révén kialakultak azok a mélyreható demokratikus viszonyok, amelyek megnyitották az utat a legszélesebb néprétegek politikai és társadalmi kezdeményezése előtt. A nemzeti és demokratikus forradalom legfontosabb eredményei közé tartoztak a mélyreható szociális gazdasági átalakulások — mindenekelőtt a nehéz- és a kulcsfontosságú ipar, a bányák, az energetika, továbbá a pénzintézetek államosítása, továbbá a földreform végrehajtása. Ezek biztosították az új népi demokratikus hatalom gazdasági alapját. A nemzeti demokratikus forradalom lefolyása igazolta a CSKP politikájának helyességét, — hogy a párt alkotó módon alkalmazta Lenin tanítását a munkásosztály vezető szerepéről a nemzeti demokratikus forradalomban — valamint a nemzeti demokratikus és szocialista forradalom feladatainak egyesítését. A kommunista párt folytatója volt minden haladó nemzeti hagyománynak, de egyidejűleg mélyen internacionalista párt volt. A CSKP harca a košicei kormányprogram következetes teljesítéséért, az új szervek bővítéséért és megerősítéséért a háborúban tönkrement gazdasági élet felújításáért, az árulók és ellenségek vagyonának gyors elkobzásáért, a kulcsfontosságú ipar államosításáért, a határvidék betelepítéséért, az első földreform revíziójáért és a második megvalósításáért, a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásáért és a Szovjetunióhoz fűződő szövetség megszilárdításáért azt eredményezte, hogy a társadalomban jelentősen megnőtt a párt tekintélye és befolyása. A CSKP befolyásának növekedését bizonyította az 1946. évi választásokon aratott győzelme, amely tovább szilárdította helyzetét, mint vezető politikai erőnek. A választások után Klement Gottwald elvtárs, a CSKP elnöke lett a kormányelnök. 1 /"v Az, hogy a nemzetközi • imperializmus fő erői, az USA vezetésével áttértek a „hidegháborús" politikára, és megkísérelték lefékezni és felforgatni a forradalmi mozgalom eredményeit, a nemzetközi helyzet jelentős kiéleződéséhez vezetett. Ebben a helyzetben a cseh és a szlovák burzsoázia megkísérelte megállítani a forradalom előnyomulását, saját javára fordítani az ország hatalmi viszonyait és nemzetközi orientációját. 1947 őszén döntő összeütközésre került sor Szlovákiában, ugyanis a dolgozók egyre elégedetlenebbek voltak a demokrata párt politikájával, amely elszabotálta a kormányprogram teljesítését. A „ki kit győz le" küzdelem a burzsoázia és a munkásosztály között 1948 februárjában érte el csúcspontját. A reakciós pártok vezetői félve az elkövetkező választások eredményeitől és pozícióik elvesztésétől, ellenforradalmi puccsot kíséreltek meg. A burzsoázia reakciós fordulatot célzó törekvéseit azonban már fogamzása pillanatában szétzúzta egységes fellépésével a CSKP vezette munkásosztály, amely köré csoportosult a dolgozók döntő többsége. 1948 februárjában a CSKP mindenekelőtt Klement Gottwald érdeméből mesteri taktikát alkalmazott, amely ismét igazolta, hogy a kommunista párt sikerének feltétele a marxizmus—leninizmus iránti hűség, a marxizmus—leniniznak a konkrét helyzetben történő alkalmazására való képesség és az a művészet, hogy helyes taktikával bevonják a harcba a legszélesebb tömegeket. A siker feltétele továbbá az ellenséggel vívott harcban tanúsított határozottság. A válságot az alkotmányos törvények betartásával küzdötték le. A munkásosztálynak a burzsoázia felett aratott februári győzelmével tetőzött az a folyamat, melynek során a burzsoádemokrata forradalom a szocialista forradalomba ment át. E folyamatban felszámolták a burzsoázia hatalmi pozíciójának utolsó maradványait is, és teljesen szabaddá vált az út hazánkban a szocializmus építése előtt. IV. A CSKP a szocializmus építésének élén (1948 február — 1968 január) 11 A szocialista építés sza• • • kaszába a CSKP mint a Nemzeti Front elismert, vezető politikai ereje lépett, a lakosság döntő többségének bizalmára támaszkodva. Befejeződött az 1945-ben megkezdett államosítás és további államosítást hajtottak végre. A Május 9-i alkotmány igazolta a népi demokratikus Csehszlovákia forradalmi vívmányait és törvénybe iktatta, hogy a teljes hatalmat a parasztsággal és a többi dolgozóval szövetkezett munkásosztály vette át. Klement Gottwald személyében a történelemben első ízben választottak munkáselnököt az állam élére. A szociáldemokrácia és a CSKP egyesítésével — a marxizmus—leninizmus alapján — befejeződött a csehszlovák munkásmozgalom sokévi megosztottsága. A kétéves terv sikeres teljesítésével kialakultak a kedvező feltételek a csehszlovák népgazdaság fejlődéséhez. A társadalom szociális és gazdasági változásainak folyamatában 1948 februárjától kezdve fokozatosan kialakult a szocializmus építésének fő irányvonala, és ezt a CSKP 1949. évi IX. kongresszusa jelölte ki. A IX. kongresszus fő irányvonala lett az alapja a szocializmus építése nagyszabású művének. A szocializmus építésének lenini tervéből indult ki, amit a Szovjetunió szocialista építésének tapasztalatai, valamint azok a történelmi feltételek igazoltak, amelyek hazánkban és a világban a második világháború után alakultak ki. Csehszlovákia a szocializmus építésében kezdettől fogva számíthatott a Szovjetunió sokoldalú segítségére. 12. A proletárdiktatúra megszilárdítása volt a szocializmus építése feladatai sikeres teljesítésének alapvető feltétele. A proletárdiktatúra fejezte ki a dolgozók valamenynyi rétege alapvető osztály-, nemzeti és internacionalista érdekeinek egységét, új típusú demokrácia volt, amely a nemzeti bizottságokra, mint az államhatalom képviselőire és végrehajtóira támaszkodott, valamint a Nemzeti Frontra, mint a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség, a CSKP által vezetett osztály- és politikai szövetségére. A kommunista párt kifejezve a lakosság többségének akaratát, osztálypozícióiból értelmezte a demokrácia további fejlesztését, mint a dolgozók egyesítésének feltételét. Ez feltételezte a szocialista öntudatot, valamint a politika kialakításában, a szocialista állam építésében és irányításában való részvétei növekedését. Kizárta a szocialistaellenes tevékenység „szabadságát" és az ellenforradalmár erők szervezkedésének „szabadságát". A szocializmus az osztályharc folyamatában alakult ki és fejlődik. A párt ezért elejétől kezdve figyelmet szentelt a szocialista állam hatalmi funkcióinak. A csehszlovák néphadsereget, a biztonsági szerveket, a népi millciát és az igazságszolgáltatás szerveit mint a szocialista vívmányok zálogát építették ki. Az osztályellenség azon törekvése ellen folytatott harcban, hogy megakadályozza a szocialista forradalmat előfordult azonban a szocialista törvényesség durva megsértése, a becsületes kommunisták és polgárok megtorlása is. 1 O A CSKP IX. kongresszu' sán elfogadott fő irányvonal kifejezte népünk érdekeit és szükségletei, azt az elhatározását, hogy felépíti a szocialista társadalmat. Az Irányvonal (Folytatás az S. oldalon)