Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám, csütörtök

Fél évszázados liarc Csehszlovákia munkäsosztäivänak e

s nemzeteinek erdekeiért 1971 III. 25. (Folytatás a 4. oldalról) célja elsősorban az volt, hogy a népgazdaság valamennyi ágazatában kivívjuk a szocialista termelési viszonyok győzelmét. E feladat teljesítésének fő feltétele iparunk kiépítése és átépítése volt. A szocialista iparosítás biztosította országunk termelőerőinek hatalmas fejlődését, védelmi erejének növekedését, és egyúttal megteremtette a szükséges feltételeket a mezőgazdaság szocialista átépítéséhez. Lehetővé tette Szlovákia elmaradottságának leküzdését, a kapitalista igazságtalanságok kiküszöbölését, a nép és kulturális színvonalának emelését. Csehszlovákia szocialista iparosításával növelte erejét, tagja lett a kialakulófélben levő szocialista világrendszernek, s megszüntette a kapitalista államoktól való gazdasági függőségét. Népünk áldozatos munkájának eredménye, hogy az ilyen mély társadalmi változások megvalósításakor szükségszerűen fellépő nehézségek és akadályok ellenére teljesítettük ezeket az igényes feladatokat. Csehszlovákia szocialista iparosításának a népgazdaság tervszerű fejlesztésén alapuló politikája olyan eredményekhez vezetett, melyek egyedülállók országunk történelmében. 1968ig az ipari termelés a háború előtti legmagasabb színvonal hatszorosát érte el, Szlovákiában tízszeresét. Szlovákia mezőgazdasági országból fejlett ipari országgá változott. Jelentősen növekedett a társadalmi munka termelékenysége és a nemzeti jövedelem. Növekedett a szocialista Csehszlovákia részaránya a világ ipari termelésében. A szocialista építés gyakorlata bebizonyította, hogy az iparosításnak nemcsak Csehszlovákia nemzetei számára van jelentősége, s megerősítette .a szocializmus építése lenini gondolatainak helyességét. U

Az iparosítás megterem• tette a feltételeket a falvak szocialista átépítéséhez és a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztéséhez. A szocializmus építésének irányvonala kitűzte a vidék elmaradottsága következményeinek kiküszöbölését, mégpedig a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésével. Az iparosítás lehetővé tette, hogy a falvakat gépekkel és különböző vegyipari termékekkel lássuk el. A munkásaosztály sokoldalú segítséget nyújtott a falvaknak. A dolgozó parasztság meggyőződött arról, hogy az egységes földmüvesszövetkezetekben való közös gazdálkodás fokozza a munkatermelékenységet, felszabadítja őket a fizikai robot alól, és anyagi, kulturális fellendülést hoz. A párt sikeresen valósította meg a lenini szövetkezetesítési tervet. A falusi gazdagok elleni harccal párhuzamosan megszilárdította a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Már a második ötéves tervben a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok győztek a szövetkezeti és állami vállalatok formájában. A történelmi gyakorlat bebizonyította, hogy a mezőgazdaság szövetkezetesítése Csehszlovákiában is nagy előnyöket hozott, ezért a társadalom szocialista átépítésének teljes mértékben jogos és szükséges része volt. •ICA termelési viszonyokban • végbement szocialista változások következtében minőségi változások történtek a csehszlovák társadalom osztálystruktúrájában és szociális viszonyaiban. A munkásosztály, az egykori kizsákmányolt és elnyomott osztály a politikai hatalom képviselője és a szocializmus építésének döntő ereje lett. Megszületett a szövetkezeti parasztság új osztálya. Kialakult a munkásosztállyal rokon új szocialista értelmiség. Az uralkodó munkásosztálynak a szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel való osztályszövetsége a Nemzeti Front és a szocialista állam alapja lett. A gazdasási változások eredményeképpen jelentősen emelkedett a dolgozók széles rétegeinek életszínvonala. Csehszlovákia — életszínvonalát tekintve — világviszonylatban az első országok közé került. Minden csehszlovák állampolgárnak joga van a munkára. Az ingyenes egészségügyi és nevelői gondoskodás, a szociális biztosítás, a művelődés hozzáférhetősége, az üdülés lehetősége stb., jelentős része az életszínvonal emelésének és a dolgozók létbiztonságának. II A cseh és a szlovák kul' túra is, egyedülálló fejlődést ért el. A marxizmus—leninizmus lett a társadalom uraikadó ideológiája. A kultúra és az iskola demokratizálása, a marxizmus—leninizmus szelleméhen való nevelés, az értelmiség munkájához szükséges lehetőségek biztosítása, a pártnak a tudósok és a művészek iránti sokoldalú gondoskodása požití-, van nyilvánult meg nemzeteink műveltségének növekedésében, a marxista—leninista öntudat fokozásában, valamint a művészi és tudományos munka színvonalának emelkedésében. Csehszlovákia ma a műveltség színvonalát illetően a világ legfejlettebb országai közé tartozik. A kulturális forradalom döntő része volt és marad a jövőben is az a törekvés, hogy a dolgozók tudatában a tudományos világnézet győzzön. A munkához, a szocialista hazafisághoz, a szocialista hazához és az internacionalista szocialista társadalomhoz való öntudatos viszonyulás kinevelése, a burzsoá és kispolgári ideológia, a vallások befolyásának kiküszöbölése, a kispolgári önzés, a közömbösség elnyomása, az új, szocialista ember sokoldalú nevelése a szocialista ^ forradalom egyik legnehezebb feladata. Ideológiai téren az osztályharc sokkal tovább tart, mint a termelésben a kizsákmányolás kiküszöbölése. A kultúra, a tudomány és a művészet összekapcsolódik a társadalom politikai mozgásával, és erősen hat az emberek világnézetének kialakítására. Az ideológiai, a politikai egység megszilárdítása, s a társadalom kulturális fejlődése iránti állandó gondoskodás jelentős feltétele a szocializmus további építésének. •I "J A CSKP már a München • ' " előtti időszakban is nagy figyelmet szentelt a nemzetköziség kérdésének. Hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést következetesen csakis a szocialista társadalom tudja megoldani. A CSKP nemzetiségi politikájának alapja a csehek és a szlovákok internacionalista egységének megszilárdítása az egyenjogúság és a testvéri együttműködés, a gazdasági, a kulturális és politikai feltételek megteremtésével. A szlovák nép a CSKP vezetésével és a cseh nemzet testvéri segítségével a szocializmus építésében történelmi szempontból óriási sikereket ért el. A lakosság anyagi színvonala, a nemzeti kultúra, az iskolaügy, a tudomány és a művészet olyan mértékben fejlődött, amiről az előző nemzedékek nem is álmodtak. A CSKP nemzetiségi politikájában nem kerülte ki a fogyatékosságokat és egyoldalú megítéléseket. Már az SZLKP IX. kongresszusán 1950-ben komoly hibák nyilvánultak meg, alaptalanul vádolták, s később törvényellenesen üldözték Szlovákia Kommunista Pártja neves, áldozatkész funkcionáriusait. A nemzetiségi politika marxista—leninista értelmezése deformációinak következtében fokozatosan korlátozták a szlovák nemzeti szervek hatáskörét és megszüntették végrehajtó jogkörüket. A CSKP Központi Bizottsága 1963 decemberében átértékelte és elutasította az SZLKP-ban megnyilvánuló burzsoá nacionalizmusra vonatkozó helytelen téziseket. Csehszlovákia föderális rendezése, amit Csehszlovákia megalakulása 50. évfordulójának alkalmából törvényesítettek, megalapozta a két testvérnemzet együttélését. Ez tetőzte be a pártnak a nemzetiségi kérdés marxista—leninista megoldására kifejtett törekvését. Jelentős konszolidációs tényező volt az ellenforradalmár elemek elleni harc idején. A CSKP rftmzetiségt politikájának része volt és marad pártunk és szocialista államunk azon törekvése, hogy biztosítsa a Csehszlovákiában élő nemzetiségek: a magyarok, az ukránok, a lengyelek és a németek egyenjogú életét és sokoldalú fejlődését. ip Ä szocializmus építése ]e' lentős változásokat hozott Csehszlovákia nemzetközi helyzetében. Csehszlovákia és a többi szocialista állam új kapcsolatainak alapja az osztálypolitikai egység. Az egység megszilárdítása kifejezi társadalmunk fejlődése objektív szükségleteit. Különösen nagy jelentőségű gazdasági téren. Gazdaságunk fejlődése mindig összekapcsolódott a többi szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés megszilárdításával. Ez az együttműködés a jövőben is gazdaságunk fejlődésének szilárd alapja lesz. A NATO imperialista országainak agresszív politikája rendkívüli Intézkedéseket tett szükségessé a csehszlovák állam védelmi képességének biztosítására, és a szocialista országok közössége nyugati határának védelmére. Csehszlovákia tagja lett a Varsói Szerződés tagállamai védelmi rendszerének, s ebben látja szocialista vívmányai megvédésének megbízható biztosítékát. A csehszlovák fegyveres erők a testvéri szocialista országok hadseregeivel, elsősorban a Szovjetunió fegyveres erőivel való egységben teljesítik hazafias és internacionalista feladatukat. Köztársaságunk biztonságát a szocialista országoknak az imperializmus részéről fenyegető veszély elhárításáért való kölcsönös felelősség elve szavatolja. 1

Q A szocializmus építése — a CSKP IX. kongresszusán kitűzött — fő céljainak megoldása után a hatvanas évek elején az a feladat állt a CSKP előtt, hogy biztosítsa a szocialista társadalom sokoldalú fejlődését s kitűzze az új programot. '' Az új belpolitikai és külpolitikai viszonyok szempontjából Csehszlovákiában előtérbe került a szocializmus gazdasági struktúrája fejlesztésének és kialakításának, a szocialista integráció előrehaladása meggyorsításának, a tudományosműszaki forradalom, a szocialista demokrácia további fejlesztése és a kulturális forradalom kérdése. Az ilyen igényes feladatok megoldása új, nagyobb követelményeket szabott a párttevékenység és a társadalom irányításával szemben. Elsősorban fejleszteni kellett a párt operatív felismerő és koncepciós irányító tevékenységét a további fejlődés feladatainak meghatározásakor, el kellett mélyíteni a párton belüli demokráciát, meg kellett szilárdítani a demokratikus centralizmust, s a párt, valamint a társadalom alkotóerőit hatékonyan a társadalom anyagi és eszmei fejlődése új igényes feladatai koncepciós megoldására kellett összpontosítani. Ugyanakkor ki kellett küszöbölni az előző időszak fogyatékosságait, ellen kellett állni a nemzetközi imperialista erők nyomásának. Ezek az erők a szocializmus elleni nyílt harc helyett új taktikát — a szocializmus belső fellazításának, a szocialista országok egysége fellazításának taktikáját választották, s arra törekedtek, hogy a revizionista irányzatok támogatásával saját koncepciójukat kényszerítsék a pártra. A revizionizmust a szocializmus megjavításaként tüntették fel, a valóságban azonban a szocializmus alapértékeit bomlasztották. Az akkori pártvezetőség e problémák közül sokat észrevett, de nem értékelte helyesen fontosságukat, s nem találta ineg a megfelelő megoldást. Az a tény, hogy nem tudták helyesen öszszehangolni a forradalmi távlatokat a társadalmi fejlődés fokával, ahhoz vezetett, hogy irreális feladatokat tűztek ki, átugrották az egyes fejlődési szakaszokat. A szocialista társadalom fejlődésének távlati programja helyett túlnyomórészt csak részintézkedéseket hajtottak vérge. Túlértékelték a szocialista társadalom fejlesztésében elért eredményeket, s olyan illúziók születtek, hogy már az osztálynélküli társadalom küszöbén állunk. Az elvhű alkotó marxista—leninista ideológiai munka hosszas elhanyagolása következtében a szervezési prakticizmus és az adminisztratív módszerek kerültek túlsúlyba. Ez egyúttal teret nyitott a revizionista irányzatok fokozatos behatolásához, a kispolgári ideológia felélesztéséhez. E fogyatékosságok következtében bizonyos fokig gyengült a pártnak a tömegekre tett hatása, lebecsülték azon erők aktivizálódásának lehetőségét, melyek nem törődtek bele a szocialista forradalom győzelmébe. A CSKP XIII. kongresszusa, melyet széles körű párton belülj vita előzött meg, rámutatott a pártpolitika több fogyatékosságára és hibájára, sok helyes határozatot fogadott el, ami lehetővé tette, hogy a párt hatékonyabban érvényesítse vezető szerepét, s teljes mértékben érvényesítse a pártélet lenini, módszereit, reális kivezető utakat talált a megérett társadalmi problémák megoldásához. A pártvezetőség gyakorlati politikájában azonban a kongreszszus után is koncepció hiánya és következetlenség nyilvánult meg, nem tudták aktivizálni a párt egészséges erőit. V. Politikai válság és a szocialistaellenes erők ellenforradalmi kísérlete a csehszlovákiai társadalmi-politikai viszonyok megváltoztatására (1968 január — 1969 április) A CSKP Központi Bizottságának januári plénuma megállapította, hogy meg kell oldani a pártban és a társadalomban egyre jobban megnyilvánuló válságot. A januári plénum értelme az volt, hogy kiküszöböljük a párt és vezetősége tevékenységéből mindazt, ami akadályozta a lenini elvek következetes érvényesítését és a szocialista társadalom fejlesztését. A párt és a nép többsége ilyen szellemben üdvözölte a januári plénum eredményeit. A CSKP új vezetősége nem tudta kihasználni a kommunisták többségének támogatását, akik már évek óta a pártmunka megjavítására törekedtek. Határozatlan, nem elvhű eljárásával teret biztosított a pártban a revizionista, az opportunista irányzatnak, teret biztosított ahhoz, hogy céltudatos, fokozatos támadást intézzenek társadalmi rendszerünk alapelvei ellen, ami végül ahhoz vezetett, hogy a szocialistaellenes erők ellenforradalmi kísérletet hajtottak végre a csehszlovákiai társadalmi viszonyok megváltoztatására. A pártvezetőség egy része közvetlenül a jobboldali opportunizmus és nacionalizmus pozícióira tért át. i Csehszlovákiában az el' • lenforradalom a politikai, az ideológiai és a gazdasági destrukció módszerének kihasználásával a hatalom fokozatos átvételére orientálódott. A „megújhodás", a „szocializmus új modellje" az „emberarcú szocializmus" jelszavával bomlasztották a szocialista értékeket, revideálták a szocializmus alapelveit, rendszeresen bomlasztották az egész pártot és a társadalmi rendszert, valamint barátságunkat, szövetségünket a Szovjetunióval. A CSKP jobboldali revizionista erői túlsúlyba kerültek a pártvezetésben. Tevékenységük következtében megbomlott a párt ideológiai, politikai és akcióegysége, s megbénult társadalmi vezető szerepe. A tömegtájékoztatási eszközök — beleszámítva a párt tömegtájékoztatási eszközeit is — néhány kivétellel fokozatosan a jobboldali opportunizmus és a reakció szolgálatába kerültek. A lakosság többsége, de a párttagok nagy része sem tudott tájékozódni ebben a bonyolult helyzetben. Az 1968 áprilisi plénumon jóváhagyott akcióprogram opportunista meghátrálásokat tükrözött, és revizionista meghatározásokat tartalmazott elsősorban a párt társadalmi vezető szerepének kérdésében. A revizionista erők kialakították a pártban a második centrumot. Tevékenységük betetőzését a nacionalista, szovjetellenes úgynevezett vysočanyi kongresszus jelentette. A revizionisták a hatalmi pozíciókért folytatott harcukban egyeáíiltek a nyílt szocialistaellenes erőkkel, s a burzsoázia maradványaival valamint a kispolgári elemekkel. A jobboldali erők fellépése szorosan összekapcsolódott, és a kommunistaellenes központok sokoldalú támogatását élvezte. A jobboldali és szocialistaellenes erők fokozatosan elzüllesztették a közélet és a politikai élet minden területét — a pártot, az államot, az egész politikai rendszert, a gazdaságot, az ideológiát, és a szocialista országokhoz fűződő baráti kapcsolatainkat ls. Veszélybe kerültek országunk nemzetközi biztonságának alapjai. 1968 augusztusában az ellenforradalmi fejlődés olyan fokot ért el, hogy országunk a polgárháború küszöbéhez jutott. A hü és becsületes kommunisták, 8 marxista—leninisták rendkívül nehéz harcot folytattak országunkban a szocializmus megmentéséért. A becsületes, a szocializmushoz hű erők azonban szétforgácsolódtak, nem volt olyan vezetőség, mely megszervezte és irányította volna őket. Mivel a pártvezetőség jobboldali része nem volt hajlandó semmilyen olyan intézkedést elfogadni, amely megakadályozta volna az ellenforradalmi fordulatot és a polgárháborút, a párttagok, a Központi Bizottság, a kormány és a Nemzetgyűlés tagjai azzal a kéréssel fordultak a testvérpártok vezetőségéhez és szövetségeseink kormányaihoz, hogy nyújtsanak ebben a történelmi szempontból fontos pillanatban internacionalista segítséget a csehszlovák népnek a szocializmus megvédésére. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi testvérpárt aggodalommal figyelte a szocializmus pozíciója komoly veszélyeztetését Csehszlovákiában. A tárgyalásokon és a találkozókon felhívták a CSKP vezetőségének figyelmét az ellenforradalmi veszély növekedésére. Minden politikai lehetőség kihasználása után, s abban a helyzetben, amikor a belső forradalmi erők nem tudták kivédeni az összpontosított ellenforradalmi támadást, a szocialista államok azon kommunisták kérése alapján, akik szivükön viselték a szocializmus sorsát, az adott helyzetben az egyedüli megoldást választották: elküldték csapataikat hazánkba A szövetséges csapatok bevonulása az internacionalista segítség kifejezése volt, — megfelelt a csehszlovák dolgozó nép, a nemzetközi munkásosztály, a szocialista társadalom és a kommunista vtlágmozgalom közös érdekeinek. A testvérországok csapatainak bevonulása egy borzalmas tragédiát előzött meg, támoga(Folytatás a 6. oldalon)