Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám, csütörtök

FÉL ÉVSZÁZADOS HARC Csehszlovákia munkásosztályának és nemzeteinek érdekeiért TÉZISEK A CSKP MEGALAKÍTÁSA 50. ÉVFORDULÓJÁRA Csehszlovákia Kommunista Pártja és egész dolgozó népünk az idén emlékezik meg a párt megalapításának 50. évfordulójáról. Az azóta eltelt 50 év tele volt nehéz, áldozatos, de győzelmes küzdelemmel azért, hogy a munkásosztályt és a dolgozókat felszabadítsák a kapitalista kizsákmányolás, a nemzeti és szociális elnyomás alól és kiharcolják hazánk szocialista fejlődését. A szocializmus győzelme Csehszlovákiában a munkásosztály és a CSKP sokévi harcának az eredménye. A párt a munkásosztály forradalmi élcsapataként kidolgozta a kapitalizmus felszámolásáért és a szocializmus építéséért folytatott harc helyes stratégiáját és taktikáját, s ennek megvalósítása ér. dekében kialakította a munkásosztály vezette társadalmi erők szövetségét, fáradhatatlanul szervezte és vezette az osztályharcot. A CSKP azért érhetett el eredményeket, mert a marxizmus—leninizmus eszméit tartotta szem előtt, ezeknek az eszméknek az alkotó érvényesítésére törekedett, hű volt a proletár internacionalizmus és a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő barátság és e párttal való együttműködés eszméihez, belső életét és tevékenységét a lenini elvek irányították, és kérlelhetetlen harcot folytatott az opportunizmus, a reviztonizmus és a szektás magatartás ellen, mindenkor arra törekedett, hogy a legszorosabb kapcsolatban álljon a dolgozók legszélesebb tömegeivel, és tevékenysége legfőbb törvényének tartotta a munkásosztály és országunk népeinek szolgálatát. A CSKP megalakulása 50. évfordulójának alkalmából rendezendő ünnepségek a párt XIV. kongresszusával azonos időszakba esnek. A párt és a közélet megtisztítása a jobboldali opportunista és az antiszocialista erőktől, a konszolidáció eredményeivel együtt lehetővé teszik, hogy ezen a kongreszszuson kijelöljék társadalmunk fejlődésének további programját, valamint pártunk és a dolgozók szövetségének megszilárdítását. Ma pártunk úgy tekint viszsza 50 éves történetére, mint a pótolhatatlan tapasztalatok és tanulságok forrására. Büszkén csatlakozik a hagyományokhoz és az eredményekhez, történelmi jelentőségű küzdelme objektív igazságához és értelméhez, s feladatát abban látja, hogy teljesen felújítsa forradalmi tulajdonságait és vonásait, egységét, elvszerűségét, áldozatkészségét, a marxista—leninista eszmék iránti hűségét és szoros kapcsolatait a néppel, amely mindenkor erejének forrása és győzelmének szavatolója volt. Egyben tisztelettel emlékezik a párttagok és funkcionáriusok ezreinek áldozatkész munkájára, akik képességeiket és erejüket a munkásosztály győzelméért vívott harcnak szentelték. Tisztelettel hajlunk meg azok emléke előtt, akik a pártért áldozták életüket. Hálásan emlékezünk arra a támogatásra és bizalomra, amelyet pártunk és politikája munkásosztályunk és a többi dolgozók milliói részéről élvezett, és amely nélkül nem érhetett volna el győzelmet. Pártunk 50 éves történetének öröksége arra kötelez bennünket: minden erőnkkel tovább haladjunk a lenini úton, hazánk szocialista fejlődése felé. I. A CSKP-nak, mint a munkásosztály vezető erejének megalakulása és a dolgozóknak a kizsákmányolás alól való felszabadításáért vívott harca (1921-1938) •i A munkásmozgalom fej' • lődése Csehországban és Szlovákiában törvényszerűen vezetett a forradalmi pártnak, mint a proletariátus politikai élcsapatának megalakításához. Az opportunizmus és revizionizmus befolyása alatt álló szociáldemokrata párt a döntő pillanatokban csődöt mondott. Eszmei és politikai árulása a csehszlovák állam jellegéért 1918 után vívott küzdelemben szükségszerűen oda vezetett, hogy a forradalmi munkásság eszmeileg és szervezetileg is különvált ettől a párttól. A dolgozók és az elnyomott nemzetek harcát a Habsburg-Monarchia ellen döntő mértékben befolyásolta a Nagy Otóberi Szocialista Forradalom. Lenin pártjának példája segítette forradalmi munkásmozgalmunkat abban, hogy leszámoljon a szociáldemokrata opportunizmussal és megalakítsa a marxizmus—leninizmus elveire épülő új lenini forradalmi pártot. A reformizmustól való elszakadás szükségességének megértéséhez jelentős mértékben hozzájárult a Kommunista Internacionálé megalakulása és az a segítség, amit a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt marxista balszárnyának nyújtott a kommunista párt kialakításában. A Kommunista Internacionáléba való felvétel feltételének 21 pontja a kommunista párt forradalmi jellegének tisztázásához vezetett. Kifejezően elősegítette munkásmozgalmunkban az elkülönülést, a jobboldal elszigetelését és azt, hogy a munkásosztály forradalmi erőinek többsége átálljon a baloldal pozícióira. 1919 októberében alakult meg a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt marxista balszárnya, mint önálló eszmei-politikai irányzat. 1921. január 16án a szociáldemokrácia balszárnyának lubochňai kengreszszusán egyesült Szlovákia és Kárpát-Ukrajna forradalmi munkássága, é3 manifesztációsan csatlakozott a kommunista Internacionáléhoz. 1921. március 12-én megalakult a CSKP német osztálya — a Kommunista Internacionálé szekciója és fenntartás nélkül elfogadta a 21 feltételt. A szociáldemokrácia balszárnyának 1921. május 14—16-1 prágai országos kongresszusa volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának alakuló kongresszusa. 1921. 10. 30-tól 11. 4-ig a Kommunista Internacionálé és személyesen V. I. Lenin segítségével került sor a kommunista mozgalom minden nemzeti osztagának összevonására az egységes internacionalista Csehszlovákia Kommunista Pártjában. A szociáldemokrácia vezető garnitúrájának árulása, á munkásosztály tapasztalatlansága és felkészületlensége, mindenekelőtt pedig a marxista—leninista párt hiánya okozta, hogy 1918 után nem használták ki a szocialista forradalom megvalósítására a reális történelmi lehetőségeket. Az 1920 évi decemberi összecsapásnál a csehszlovák burzsoáziának sikerült a szociáldemokrácia jobbszárnyának segítségével leverni a forradalmi munkásság előretörését és biztosítani az osztályuralmát az új államban. A forradalmi proletariátus azonban a vereségből levonta azt a felismerést, hogy a kommunista párt, döntő fontosságú nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a dolgozó tömegekkel együtt felszabadítsa a népet a kapitalista kizsákmányolás alól. A baloldal képviselőinek történelmi jelentőségű érdeme — azoké, akikre_ tisztelettel emlékezünk: B. Srneral, A. Zápotocký, M. Culen, M. Krelbich elvtársak és mások —, hog^ a CSKP mint internacionalista párt alakult meg, amely kezdettől fogva szoros kapcsolatban állt a munkásosztály és a dolgozók valamennyi rétegének széles tömegeivel, továbbá a munkásmozgalom és népeink leghaladóbb hagyományainak folytatója volt. 2

A CSKP megalakulása • utáni fejlődés megmutatta, szükség volt arra, hogy a párt olyan éles belső küzdelmeken menjen át, amelyekben a forradalmi törekvések a szociáldemokrata hagyományok és nézetek terhével ütköztek össze. Csupán ezekben az eszmei és politikai vitákban és harcokban sajátíthatta el a leninizmus eszméit és az SZKP tapasztalatait, amelyek általános érvényűvé tették az Imperializmus és a kapitalizmus válságának Időszakában a proletariátus eredményes és győzelmes előretörésének fő feltételeit. Ez a párt bolsevizálásáért, a marxi—lenini típusú pártért folytatott harc volt. Hosszan tartó és bonyolult folyamat volt, amely abban az időben a forradalmi munkásmozgalom forradalmi harcainak és vereségeinek ismeretét és tapasztalatait, valamint a szociáldemokrata opportunizmus befolyását tükrözte. Ha a kommunista párt eredményesen akart harcolni a kapitalizmus ellen, amelynek a forradalmi mozgalom veresége után átmenetileg sikerült állandósítani uralmát, akkor emelnie kellett a párttagok politikai, szervezeti és eszmei színvonalát, mert csak az a párt teljesítheti az élcsapat feladatát, amelyben a marxizmus —leninizmus tanai, a demokratikus centralizmus alapelvei az irányadók. A marxista—leninista párt építését a jobboldali opportunista tendenciák akadályozták, amelyek fokozatosan jobboldali opportunista irányzattá polarizálódtak. Ez ellen az Irányzat ellen alakult meg Klement Gottwald vezetésével a baloldali front. A CSKP balszárnyának álláspontját 1929-ben a Kommunista Internacionálé „Az opportunista passzivitásból a bolsevista aktivitásba" című nyílt levéllel támogatta. A pártban a belső ellentétek 1929-ben éleződtek ki, és a CSKP V. kongresszusának összehívásával kapcsolatban érték el a tetőfokot. A párt V. kongresszusa döntő lépést jelentett ahhoz, hogy a CSKP szervezeti, eszmei és politikai értelemben új típusú, valóban forradalmi párt legyen. Kitűzte a párt új irányvonalát a burzsoázia elleni harcban. A munkásosztály egységének megszilárdítása, a dolgozó parasztokkal és a kispolgárokkal való szövetség és a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának programja volt irányadó vezérelve, és e feladatok teljesítése érdekében alakította ki a politikai erőket. A párt az V. kongresszuson különvált az opportunistáktól, a revizionistáktól és a likvidátoroktól. Egyidejűleg elutasította az álforradalmár frazeológusok csoportját, amely balos türelmetlenséggel veszélyeztette a párt egységét és akcióképességét. Äz építés lenini elveinek szellemében kezdte meg az üzemi szervezetek építését, hogy irányíthassa a proletariátus harcát. A szervező munkában bekövetkezett döntő fordulat egybekapcsolódott a párt eszmei munkájában beállt fordulattal. Az V. kongresszus a forradalmi munkásmozgalom és a párt történetének határköve lett. A CSKP politikai érettségének korszakába lépett. Oj marxista—leninista vezetéssel lépett arra az útra, amely népünk élvonalához és a szocializmus győzelméhez vezetett. Ezért a jobboldali és antiszocialista erők 1968-ban nem véletlenül igyekeztek olyan nagy erőfeszítéssel az V. kongresszus történelmi jelentőségének rágalmazására és diszkreditálására. A további fejlődés bebizonyította, hogy ez a kongresszus igen fontos határköve volt annak a győzelmes útnak, amely hazánkban a kapitalizmus megdöntéséhez és a szocializmus győzelméhez vezetett. O Az opportunista erők veresége, valamint az uralkodó burzsoázia osztály- és nemzeti elnyomása ellen vívott eltökélt forradalmi harcra való áttérés kialakította a feltételeket ahhoz, hogy a CSKP az elkövetkező osztályharcokban felkiizdje magát a munkásosztály és a dolgozók élére. Gottwald jelszava, „Arccal a tömegek felé", a CSKP tevékenységének örökké érvényes alapelvévé vált. A kapitalista Csehszlovákia fejlődése megalapításától bebizonyította, hogy az uralkodó burzsoázia érdekeinek osztálykorlátai lehetetlenné teszik a néptömegek életfontosságú érdekeinek kielégítő megoldását. A nyomor, a munkanélküliség és a nemzetiségi elnyomás a háború utáni konjunktúra idején sem szűnt, meg. A harmincas évek elején bekövetkezett gazdasági világválság, amely a kapitalista világ addigi legnagyobb és legpusztítóbb válsága volt, rendkívüli mértékben érintette a csehszlovák gazdaságot is. Következményei súlyosan érintették különösen a munkásosztályt és a kisparasztságot, a proletariátus és a dolgozók többi rétege életszínvonalának rohamos süllyedését idézték elő. Megkezdődött az új kivándorlási hullám, a tömeges munkanélküliség, amely különösen az ifjú nemzedéket sújtotta; kiéleződtek a tőkés társadalom valamennyi alapvető ellentétei. A párt határozottan a tömegek élére állt abban a harcban, amelyet az uralkodó burzsoázia ama törekvései ellen vívtak, hogy a válság következményeit a dolgozókra hárítsa. A válság proletár megoldása jelsző jegyében szervezte a munkanélküliek mozgalmát, s öszszekapcsolta a dolgozó munkásság harcával. A kommunisták vezették a harcot az ipari központokban és a mezőgazdasági területeken is a kenyérért, a munkáért, a bércsökkentés és az elbocsátás ellen, a munkásság és a kisparasztok, a dolgozó értelmiség, a kisiparosok, az alacsony beosztású állami alkalmazottak, az ifjúság és a munkanélküliek, valamint az elnyomott nemzeti kisebbségek mindennapi érdekeiért. A párt így a gyakorlatban valósította meg az „Arccal a tömegek felé" jelszót, és a tömegek gyakorlati tapasztalatai alapján leplezte le a kapitalizmus kiuzsorázó jellegét. Éles politikai harcokban küzdötte le a reformista áramlatok befolyását. E munkásharcok betetőzése volt a mostl bányászok 1932. évi nagy sztrájkja, amelyben a CSKP döntő fontosságú szerepet játszott. Az államapparátus brutális intézkedései a forradalmi munkásmozgalom ellen, amelyek emberéleteket követeltek áldozatul Duchcovban, Kosúton (KoSuty), Frlvaldovban, Moston, Polovkán és más helyeken, következményeikben a dolgozók forradalmi egységének megacélosodásához és a masaryki burzsoá demokrácia népellenes arculatának leleplezéséhez vezettek. Ezeknek az osztályharcoknak a sikere és elméleti általánosításuk bizonyítja, hogy a gottwaldi vezetőség alkotó módon értelmezte a forradalmi harc feladatait, és ezért ezek a harcok hozzájárulást jelentenek a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalataihoz is. E harcok tüzében nőtt a CSKP a társadalom vezető politikai erejévé, amely képes eltökélten védelmezni a munkásosztály és a csehszlovák dolgozó nép alapvető életfontosságú érdekeit. /i A harmincas években a fasizmus előretörésével új politikai helyzet alakult ki Európában. A nemzetközi munkásosztály és kommunista mozgalom előtt a legfontosabb feladatként az a követelmény állott, hogy kialakítsa a széles népfront harcát a munkáért, a szabadságért és a demokráciáért, a fasizmus által képviselt tőke erőszakos brutalitása ellen. A párt nagy erőfeszítéssei törekedett az antifasiszta erők széles körű, egységes frontjának kialakítására. A Kommunista Internacionálé VII. kongreszszusának új stratégiai-taktikai irányvonalából indult ki, amit országunk feltételeire alkalmazott és e feltételek között érvényesített. Így a CSKP politikájában a szociális felszabadulásért vívott harc egybekapcsolódott a demokráciáért, a nemzeti szabadságért és a Csehszlovák Köztársaság biztonságáért vívott küzdelemmel. A párt kiharcolta a fasizmust elutasító minden demokratikus erő egyesítését. Egyben a népfront központja a munkásosztály egysége, a munkásság és a parasztság, valamint az értelmiség és a kisburzsoázia haladó rétegeinek szövetsége volt. A CSKP e politika következetes megvalósításával egyre nagyobb befolyással volt a társadalomra, mivel a legkövetkezetesebben harcolt a fasizmus ellen. A csehszlovák köztársaság ellen irányuló hitleri fasiszta agresszió veszélyének fokozódásával döntő kérdéssé vált a köztársaság és a demokratikus népjogok védelme, amelyekért a CSKP minden haladó erőt mozgósított. A párt érdeme, hogy a dolgozók széles tömegei 1938-ban szembeszálltak az uralkodó burzsoázia kapitulációs politikájával, bizakodón tekintettek a Szovjetunió, egyetlen igazi szövetségesük felé, amely hajlandó volt megvédeni a csehszlovák állam jogait és függetlenségét. A köztársaság védelmét követelő tömeges fellépés bebizonyította a népnek azt az eltökélt szándékát, hogy fegyverrel a kezében hajlandó megvédeni a köztársaságot a fasiszta agresszió ellen. Azonban á reformista vezetők hibájából lehetetlenné vált az antifasiszta egység kialakítása. A csehszlovák burzsoázia saját osztályérdekei nevében elárulta a cseh és a szlovák-nép nemzeti érdekeit, ős kapitulációs politikáját betetőzte a müncheni diktátum elfogadásával, a náci Németország egyoldalú és jogellenes aktusával, amit a nyugati Imperialista hatalmak aktív segítségével kényszerftettek rá a Csehszlovák Köztársaságra. A csehszlovák állam 20 éves fejlődése alatt bebizonyosodott, hogy az uralkodó burzsoázia nem volt képes megoldani sem a néptömegek alapvető szociális problémáit, sem megvédeni ós biztosítani az állam sérthetetlenségét, a cseh és szlovák nép nemzeti létét és ugyanúgy képtelen volt megoldani államunkban a nemzetek és nemzetiségek kapcsolatait. A dolgozó nép saját tapasztalatai alapján fokozatosan meggyőződött arról, hogy az uralkodó burzsoá(Folytatás az S. oldalon)