Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám, szerda

W s- ÍS E célok teljesítésében a következő ötéves tervet olyan kiegyensúlyozott tervként akarjuk előkészíteni, amely bizto sítja a gazdaság egyenletes fejlődését, a belső és a külső gazdasági kapcsolatok stabilitását. A CSKP KB 1970 decemberi ülése hangsúlyozta, hogy a csehszlovák népgazdaság fejlődése az ötödik ötéves tervbei a következő alapvető problémakörök megoldására fog tá maszkodul: 1. a termelés növelésének döntő tényezői és az ötéves terv alapjai — főként az iparban — az úgynevezett kiemelt programok lesznek; 2. amint azt az összes eddigi munkálatok megerősítették, a csehszlovák gazdaság sokoldalú fejlesztésének alapvető és leghatékonyabb alternatívája a szocialista gazdasági Integ ráció elmélyülő folyamata lesz; 3. az ötödik ötéves terv fő célkitűzései feltételezik, hogy főként a komplex ésszerűsítés útján hatékonyabban kihasz náljuk az ország meglevő gazdasági potenciálját, s ezzel lényegesen növeljük az egész csehszlovák gazdaság teljesítő képességét. Az ötödik ötéves terv összeállításához kiadott irányelvek 65 kulcsfontosságú programot tartalmaztak, amelyek az Iparfejlesztés fő láncszemei lesznek. Ezek főként a következőkre irányulnak: — a személygépkocsigyártás és a tehergépkocsiszükséglet biztosítása; — a gépipari termelési folyamatok fejlesztése; — az elektrotechnika és az elektronika fejlesztése; — más népgazdasági ágazatok progresszív gépipari technikával való ellátása; — a tüzelőanyag-energetikai alap megfelelő fejlesztésének biztosítása a progresszívabb struktúrában; — a népgazdaság kemizálása és a fa komplex kihasználása; — jobb minőségű aoél elérése és a fő kohászati termékek fokozott finalizálása; — a lakás- és egyéb építkezés korszerű anyagi alapjának kiépítése és kiszélesítése; — a textil- és a cipőipar korszerűsítése (géppark, a szintetikus fonalak fokozott felhasználása, új technológiai eljárások). E programok általános előkészítését természetesen szüntelenül javítani kell, megfelelő anyagi és pénzeszközökkel s munkaerőkkel kell biztosítani. Méreteiknél és jelentőségüknél fogva e programok meg haladják a nemzeti köztársaságok kereteit, és sok esetben a CSSZSZK lehetőségeinek határait is. Ezért a további előkészítő munkák, valamint az ötödik ötéves terv ezen feladatainak tulajdonképpeni megvalósítása folyamán belső célkitűzéseinket szorosan kölcsönösen össze kell kapcsolni a szélesebb körű integrációs akciókkal, amelyeket egyébként a KGST keretében kitűzött szocialista gazdasági integrációs fejlesztési komplex program ís tartalmazza, s ilyen módon kell növelni hasznosságukat a mi gazdaságunk számára is. Az illetékes központi szerveknek meg kell teremteniük a szükséges feltételeket e program fokozatos megvalósításához. Az 1971—1975-ös évekre szóló terv KGST keretében történő összeegyeztetésének befolyása és eredményei azt mutatják, hogy egyes szakaszokon már megkezdődött a közös erőfeszítés komplex gyakorlati összekapcsolása — a tudománytól és a kutatástól kezdve egészen a termelésben és az értékesítésben való együttműködésig. Most különös figyelmet szentelünk közös megoldások kidolgozásának a tüzelőanyagés a nyersanyagalap fejlesztésében, valamint számos feldolgozó ágazat és szakasz szakosításának és kooperációjának. A Szovjetunióból érkező lényegesen megnövekedett energiaszállítások (főként földgáz és kőolaj) a legjelentősebb mértékben erősítik és javítják azokat a forrásainkat, amelyek a földgáznak a Szovjetunióból a nyugati és a középeurópai országokba való szállítását szolgálják hazánk területén át, ami hozzájárul a mi távlati földgázszükségleteink biztosításához is. A nagyobb széntartalmú szovjet vasércszállítások, valamint a peletszállítások megkezdése lehetővé teszik a kohászati folyamatok nagymértékű intenzifikálását. A kölcsönös együttműködés további elmélyülése következtében a következő ötéves tervben a szocialista országokkal lebonyolított árucsere-forgalmunk mintegy 45 százalékkal növekszik. A Szovjetunióval folytatott árucsere-forgalom növekedése gazdaságunk legfontosabb külső stabilizációs tényezője. ötödik ötéves tervünk alapvető célkitűzése — a csehszlovák gazdaság általános színvonalának emelése és hatékonyságának növelése — feltételezi, hogy ebben az irányban orientálódik egész gazdasági tevékenységünk. E cél megvalósításának útja a komplex szocialista racionalizálás, amelyet nem egyszeri akcióként, hanem olyan munkarendszerként értelmezünk, amelynek célja a termelés szervezésének és irányításának szüntelen tökéletesítése, a munka termelékenységének növelése és a költségek csökkentése. Más szavakkal: arról van szó, hogy több értéket hozzunk létre, több terméket termeljünk, mégpedig az eddiginél jobb minőségben és magasabb technikai színvonalon, kisebb költségekkel. Ezt csupán úgy érhetjük el, ha az állami és a gazdasági irányítás valamennyi fokán és a népgazdaság valamennyi munkahelyén jobb munkát végzünk. A TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER TÖKÉLETESÍTÉSE A CSEHSZLOVÁK GAZDASÁG TOVÁBBI FEJLESZTÉSÉNEK FELTÉTELE Népgazdaságunk további fejlődése megköveteli, hogy fejlesztésének érdemi programjával szerves egységben tovább tökéletesítsük irányítási rendszerét. A tervszerű irányítási rendszer távlati munkaprogramja a CSKP Központi Bizottsága 1970 januári ülésén hozott határozatának elveiből indul ki. Elsősorban súlyt helyez a politikai és a gazdasági célok egységére a gazdaság központi „ irányításában, és arra, hogy tovább kell szilárdítani a nép- • gazdasági tervnek mint a gazdasági folyamatok egységes, céltudatos Irányítása fő eszközének a szerepét, s ugyanakkor tovább kell fejleszteni a szocialista áru-pénz-kapcsolatokat felhasználó eszközök rendszerét, és a szocialista állam intézményeinek és a gazdaság vállalati szférájának rendszerét úgy kell módosítani, hogy növekedjék a tervszerű irányítási rendszer hatékonysága. A gazdaság tervszerű irányítási rendszerének távlati fejlesztési programját a jelen időben a következő általános elvek alapján dolgozzák ki: 1. A tervszerű irányítási rendszer fejlesztésén végzett munkák célja nem az, hogy új, mindenható modellt fedezzenek fel, hanem az, hogy a rendszerben fokozatosan meghonosítsák a fejlett szocialista tervezés és irányítás bevált elemeit. Tökéletesíteni kell a kölcsönös összefüggést a rendszeren belül, s annak egészét, valamint egyes részeit is azokhoz az új feltételekhez kell idomítani, amelyek a termelőerők, a szocialista termelési viszonyok és azon külső környezet szüntelen fejlődése következtében állnak elő, amelyben népgazdaságunk fejlődik. 2. A tervszerű irányítási rendszer egységes volta nem a szervezési formák, módszerek és eszközök egyformaságában, hanem az összes részleges rendszerek tökéletes funkciós egybekapcsolásában rejlik. A rendszer minden egyes specifikus szakaszát emellett úgy kell megoldani, hogy megfeleljen az adott terület lényeges sajátosságainak. Megfelelő számú differenciált megoldást kell választani mindenütt, ahol az egységesség elveinek sablonos érvényesítése a konkrét részleges rendszerek (szervezési, ágazati, területi stb.) irányításának kárára volna. 3. A tervszerű irányítási rendszernek és főként a szocialista szervezésnek egyrészt teljes mértékben biztosítania kell a társadalom hosszútávú célkitűzéseinek megvalósítását, de ugyanakkor hatékonyan elő kell segítenie az időszerű problémák megoldását, és a társadalom szükségletei kielégítése jelenlegi fogyatékosságainak kiküszöbölését. Mindig tiszteletben kell tartani a kérdés mindkét oldalát. Ezért nem cél szerű a rendszerre előre rákényszeríteni bizonyos szilárdan meghatározott arányokat a közvetlen és a közvetett kötelékek feladatai között, állandó határt vonni a központi döntést igénylő problémák területe és azon problémák területe között, amelyeket az irányítás alacsonyabb fokán jobban meg J1.4 \ A legfontosabb élelmiszerfajtáknak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egy lakosra eső évi átlagos fogyasztása (a naturális fogyasztást is beszámító mérlegmódszer): Élelmiszerfajta Mértékegység 1936 1960 1968 hús és húskészítmények kg 34,0 56,8 68,4 zsiradék és olaj kg 14,0 19,3 19,8 tej és tejtermékek kg 205,4 173,1 200,0 tojás db 138,0 179,0 248,0 cukor kg 23,2 36,3 39,4 gabonafélék (liszt értékében) kg 121,1 125,9 122,2 gyümölcs, zöldség kg 84,4 108,7 90,5 Szembetűnően megjavult a háztartások felszereltsége hosszú élettartamú közszükségleti cikkekkel. A tárgyra esö lakosok száma: 1937 1961 1968 villanymosógép 102 6 4 házi hűtőszekrény 560 24 7 porszívőgép 64 12 7 villanytűzhely 343 44 24 gáztűzhely 131 19 10 rádiókészülékek 14 4 3 televíziós készülékek — 12 5 A személyi fogyasztás növekedésével egyidejűleg a szükségleteknek társadalmi alapokból való kielégítése is bővül, például az alkalmazottak beteg-, anyasági, aggsági, baleset- ős rokkantsági biztosítása, valamint a díjtalan orvosi ellátás. Ezeket az előnyöket fokozatosan a parasztokra is kiterjesztettük. A népgazdaság fejlődésének és az életszínvonal emelkedésének említett és számos további jelentős negyedszázados eredményei nem csupán a CSKP vezette csehszlovákiai dolgozók erőfeszítésének a gyümölcsei, hanem azt a tényt is tükrözik, hogy hazánk a szocialista közösség szerves része lett. Ezzel mind termelésünk nyersanyagellátása, mind feldolgozó iparágaink termékeinek értékesítése szempontjából előnyös szilárd feltételeket biztosítottunk gazdasági fejlődésünkre. Ezenkívül a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a többi szocialista ország gazdasági együttműködése nagy kooperálási és szakosítási lehetőségeket nyújt különféle termelési ágakban, a tudományban és a kutatásban. Az elmúlt 25 év gazdasági eredményeinek pozitív értékelése nem jelenti azt, hogy elkerültünk különféle nehézségeket és hiányosságokat. Ezek azonban sohasem azért keletkeztek, mert a szocialista út mellett döntöttünk, hanem elsősorban azért, mert az egyes ágazatokban nem tudtuk teljes mértékben kihasználni a szocializmus előnyelt — idejében felismerni és megoldani azokat a feladatokat, amelyeknek megoldását a szocialista társadalom és a fejlődő szocialista gazdaság szükségessé tette. A CSKP-NAK A CSEHSZLOVÁK GAZDASÁG ÉS IRÁNYÍTÁSI RENDSZERE SZÍNVONALÁNAK EMELÉSÉRE IRÁNYULÓ ERŐFESZÍTÉSE AZ ÖTVENES ÉVEK DEREKÁTÓL Az ötvenes években, főként második felükben fokozatosan egyre szembetűnőbben jelentkezik a csehszlovák gazdaság általános színvonala emelésének és ennek érdekében a tervszerű irányítási rendszer megjavításának objektív szükségessége. A gazdasági fejlődés fokozódó nyersanyag-, anyag-, energia-, gép- és berendezés-igényességével összefüggésben gazdasá gunkon belül előtérbe lép az az égető követelmény, hogy fokozzuk a népgazdaság hatékonyságát. Egyidejűleg elkerülhe tetlenné vált egyes ágazatok súlyos elhanyagoltságának megszüntetése, gazdasági színvonalának és szerkezetének, főként az ipar szerkezetének a további általános gazdasági fejlődés szükségleteihez való módosítása és gazdaságunk bekapcsolása a nemzetközi szocialista munkamegosztásba. Ez Irányban fontos szerepe volt a CSKP Központi Bizottsága 1957 februári ülésének. A plénum határozatot hozott „A népgazdaságfejlesztés hatékonyságának fokozásáról". A határozat az összes népgazdasági eszközök hatékonyabb és gazdaságosabb felhasználására késztette a dolgozókat. A harmadik ötéves terv előkészítésekor kísérlet történik a párt új gazdasági programjának megfogalmazására és megfelelő változásokra az Irányításban. A hosszú érvényű érdekeltségi normatívák alkalmazása a központi irányelvekben megjelölteknél nagyobb vállalati tervek feltételezésében tükröződött vissza. A termelés növelése nagyobb feladatainak megjelölésekor azonban nem mutatkozott ugyanolyan törekvés e növekedés beruházási és anyagi igényességének csökkentésére. E javaslatok hatására a harmadik ötéves tervvel kifejezett gazdasági program túlbecsülte a fejlődési lehetőségeket. Az összes hozzáférhető tartalékok kimerítéséhez és a meglevő aránytalanságok elmélyüléséhez és újak keletkezéséhez vezetett. A növekvő népgazdasági aránytalanságok végül is a harmadik ötéves terv felborulásához vezettek. Ez persze azt jelentette, az 1958-ban megkezdett, a tervezési és Irányítási rendszer tökéletesítésére irányuló kísérlet sem vált be. A CSKP XII. kongresszusának határozatával és további határozatokkal ellentétben 1963 óta a népgazdaságot valójában évi tervekkel irányítottuk. Ennek következtében, persze, kisebbedett a távlati terv és általában a tervezés szerepe. A CSKP az 1963—1964-es években ismét a tervezési és Irányítási rendszer tökéletesítésére törekszik azzal a céllal, hogy növelje a távlati tervezés szerepét és a dolgozók anyagi érdekeltségét. E folyamat „A tervszerű irányítási rendszer tökéletesítésének alapelvei" című dokumentum kidolgozásába torkollik, mely a CSKP Központi Bizottságának 1965 januári ülése által elfogadva a kommunista párt gyakorlati gazdaságpolitikájának fontos kivezető útja volt. A negyedik ötéves terv előkészítésével egyidejűleg formálódik a gazdasági reformnak mint komplex megoldásnak a fogalma. A reformnak tartalmaznia kellett egyrészt az irányítási rendszer minőségi változásait, másrészt elősorban a fejlődés tárgyi irányzataiból főként a gazdaság szerkezetében történő hasznos változások végrehajtásából, köztük politikaieszmei, szervezési és káderfeltételekből kellett kiindulnia. A tervszerűséget korántsem az irányítás egyik eszközeként, hanem a szocialista gazdaság irányításának egyik alapelveként értelmeztük. Tehát a gazdasági szerkezet átalakítása, az Irányítás módja koncepciójának átdolgozásáról és gyakorlati megvalósításáról volt szó. A következő időszakot kezdetben a gazdaságunk fejlesztése új, jobb útjainak, irányítása új és jobb módjainak megtalálására irányuló nagy erőfeszítés jellemezte, ugyanakkor számos pozitív jelenség mellett különféle hibák és rögtönzések is előfordultak. Ugyanis fokozatosan olyan elméleti posztulátumok egész sora is utat talált a gazdaságpolitikába, amelyeknek tudományossága és életképessége nem eléggé bizonyult be. Az elméletben és főként a gazdasági gyakorlatban fokozatosan helytelenül károsan leszűkültek a gazdasági reform kibontakozásának irányzatai azzal szemben, ahogyan azt eredetileg a kommunista párt megfogalmazta. Nagyon szembetűnően megmutatkozott ez ebben a kérdésben: hogyan és milyen időszakban valósítsuk meg a tervezési és irányítási rendszer változását? Eredetileg nem számítottunk az új irányítási rendszer egyszerre történő bevezetésére. 1966-ban fokozatosan kellett volna érvényesíteni és ellenőrizni ennek a rendszernek egyes elemeit abból a célból, hogy a további három év folyamán kialakuljanak teljes kibontakozásának feltételei. 1966-ban azonban erős nyomás érvényesült a reform gyors bevezetése irányában, s e téren az eddigi irányzatok politikai és gazdasági felülvizsgálásának régebben leplezett irányzatai lépnek a színre, s végül is érvényesültek. Sőt, e lépésre olyan helyzetben került*sor, amikor még az előző két évben végzett kísérletek eredményeit sem értékeltük ki alaposan, s így nem volt meg az elfogadott intézkedések sikerének kellő biztosítéka. I I J