Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám, kedd

3DD0DB0DDDDBŰDDP -Ö J FILMEK.1 U _ 1 U _!•••• U Ľ] U ľľ • 0 A Pravda Ján Kolaj tollából cikket közölt Gustáv Husák szerepéről az 1968—

69-es válság leküzdésében, szilárd, elvhű helytállásáról és pártos magatartásáról. Az alábbiakban kissé lerövidítve ismertetjük a cikket. Gustóv Husák, „Az igazság levelében" többek között ezeket mondja: „Kijelentem, hogy mindig igaz híve voltam és maradok a Szovjetuniónak, mindig hű voltam a párthoz — azután is, hogy kizártak soraiból — és mindig hü leszek a párthoz. Abban a pártban, melyben gyermekkoromtól felnőttem, újból mint hü fegyelmezett tag szeretnék dolgozni. Szerény erőmmel segíteni szeretném a pártot mai és jövőbeli nagy feladatainak teljesítésében". Husák alvtárs megtartotta szavát, amit a CSKP KB decemberi plénumán jóváhagyott „Tanulságok" is bizonyít. Ez újabb jelentős tényeket közöl Husák pozitív szerepéről a legválságosabb augusztusi napokban. Jellemző eset az ún. vysočanyi kongresszus. A visočanyi központi bizottság először augusztus 22-ről 23-ra virradó éjjel ülésezett. Napirendjén az elnökség és titkárság megválasztása és néhány szervezeti kérdés szerepelt. A tárgyalás első részét František Vodsloft vezette. A jelenlevők látszólag ötletszerű javaslatokat tettek az elnökség tagjaira vonatkozóan, miközben felsorolták azoknak a személyeknek a nevét, akikkel a jobboldal számolt. Bebizonyosodott, hogy ezek a látszólag ötletszerű javaslatok távolról sem voltak rögtönzöttek. A jobboldaliak nagyon jól emlékeztek Husák lucernái fellépésére, Svitákot és Mftačkot elítélő beszédére, valamint a bratislavai konferencián elhangzott figyelmeztető szavaira. Leírták őt listájukról és már jóval augusztus előtt megfeledkeztek róla, mivel nekik szenzációk kellettek, nem pedig Husák józan, tárgyilagos állásfoglalása. Dubčeket, Kriegelt, Smrkovskýt, Špačeket, Simont, Cisáŕt és másokat választottak meg. Megfeledkeztek Svoboda elnökről is, akiről azt mondták, hogy megválasztása ártana tekintélyének. Azt is megjegyezték, „nem szabad megfeledkezni arról, hogyan reagáltak az emberek az ágcsernyői tárgyalások utáni fellépésére". Ami Husákot illeti, mellőzését nem is indokolták meg. A szlovák képviselők egyik csoportja utólag elérte, hogy beválasztották az elnökség póttagjai közé. Ez a tény sokat elárul a jobboldali opportunisták viszonyáról ahhoz a politikushoz, akinek a szocializmus deformációi és a Novotný-rendszer elleni sokéves harcát mindenki ismerte, aki azonban a jobboldal kritériumai szerint halálos bűnt követett el azzal, hogy a hibákat a marxizmus—leninizmus alapján akarta megoldani. A jobboldal nem tartotta céljának a társadalom korszerűsítését fékező problémák kiküszöbölését, nem elemezte bírálóan az eddig megtett utat és az egyes kérdéseket. Végképp nem akarták a problémákat a néptömegek szeme láttára megoldani, mivel a tömegeket csak kulisszának használták. A jobboldal csak egyet akart: párton belüli összeesküvéssel kézbe ragadni a hatalmat. Ezért mellőzte teljes mértékben Gustáv Husákot, a párt mai első titkárát. Augusztus 23-án, két nappal azután, hogy a szövetséges csapatok bevonultak Csehszlovákiába, Svoboda elnök és a csehszlovák küldöttség a jobboldal tiltakozása ellenére Moszkvába utazott. A küldöttség tagjai voltak: Gustáv Husák, Vasil Bifak, Alois Indra, Ján Pillér, Martin Dzúr és Bohumil Kučera. Moszkvában csatlakozott hozzájuk Dubček, Smrkovský, Špaček, Simon, Rigó, Barbírek, Jakeš, Lenárt és Mlynár. A küldöttség négy napig tárgyalt a szovjet államférfiakkal. Már a tárgyalások kezdetén nagy ellentétek merültek fel a csehszlovák küldöttség tagjai között. Husák elvtárs Sovoda és Bilak elvtárssal, valamint a küldöttség néhány további tagjával marxista-internacionalista álláspontra helyezkedett. Az ún. „legális" rádióállomások és a sajtó a tárgyalások alatt gyalázták, támadták őket ezért, miközben DubCeket, Cerníket és másokat dicsőítették. A sajtó ugyanakkor nem tette közzé a TASZSZ közleményeit a tárgyalásokról. Nem tette közzé Svoboda elnök felhívását sem, melyet akkoriban egyedül a Rudé právo közölt. Köztársasági elnökünk ebben azt üzente, hogy a tárgyalásokon haladást értek el, majd nyugalomra, megfontoiságra hívta fel a lakosságot. Az illegális sajtó és a rádió nem közölte ezt a nyilatkozatot, sőt azt hangoztatta, hogy a Rudé právoban a tárgyalásokról közölt fényképek csak trükkillliillillllillílllllli Kommunistainternacionalista •lilllillillBllllllllll felvételek, Moszkvában megkínozták a januári képviselőket és Dubčeket „sugárveszélynek" tették ki. Ebben a drámai légkörben gyorsan peregtek az események Szlovákiában is. A vysočanyi Központi Bizottság küldötteinek Bratislavába érkezése után, augusztus 26-ára összehívták az SZLKP rendkívüli kongresszusát. Ezzel azt akarták elérni, hogy Szlovákiában is legalizálják az ún. vysoűanyi kongresszust, és így a nagyvilág előtt a pártegység látszatát keltsék. Amikor küldöttségünk Moszkvában tájékoztatást kapott a szlovákiai eseményekről, Gustáv Husák és Vasif Bifak telefonon azt a kérést tolmácsolta Bratislavába, hogy ne hívják össze a kongresszust a küldöttség hazaérkezése előtt és határolják el magukat a vysočanyi kongresszustól. Nem kell hangsúlyoznunk, milyen nagy becsületesség volt abban a légkörben az ilyen döntés tolmácsolása. A kérést Pavlendának és Zraknak mégegvszer megismételték ők azonban ezt figyelmen kívül hagyva éppen az ellenkezőjét cselekedték. Tény marad azonban, hogy Gustáv Husák személyesen hozzájárult a moszkvai tárgyalások pozitív eredményeihez. Amint a „Tanulságok" hangsúlyozza, a tárgyalásokról aláírt dokumentumokban a csehszlovák képviselők kifejtették azt az elhatározásukat, hogy országunkban a marxizmus—leninizmus alapján normalizálják a helyzetet, felújítják a párt vezető szerepét, a munkásosztály és az államhatalom tekintélyét, felszámolják az ellenforradalmi szervezeteket s megszilárdítják Csehszlovákia és Szovjetunió nemzetközi kapcsolatait. Ez a dokumentum jelentette a konstruktív munka kiindulópontját. A moszkvai tárgyalások pozitív eredményeihez aktívan hozzájárultak Svoboda, Husák, Bifak és mások, akik nyíltan az internacionalista osztálypozícióra helyezkedtek. A moszkvai tárgyalások eredményei pozitív kiindulópontot jelentettek a konstruktív munkához, de a küldöttség hazaérkezése utáni első napok már megmutatták, hogy a jobboldal nem így értelmezi. Dubček, Simon, Špaček, az elnökség tagjai nem tartották he szavukat és nem határolták el magukat a vysočanyi kongresszustól. így pl. Smrkovský hazatérése után Moszkvából kijelentette: „Közülünk — elsősorban magam, Dubček, Černík és mások nevében beszélek — senki sem gondolja, hogy a XIV. kongresszus összehívása, melynek eredményei a mi és az önök Központi Bizottsága, jogellenes volt". Az a küldöttség, amely Dubčekkal tárMária Farbiako vá, a csehszlovák hadsereg 29 éves tagja, négyszeres országos gyorstávíró bajnok, a prágai Smarag rá dióklub tagja a távösszekötletés egyik legjobb versenyzője. 1970-ben a szövegátvételben csehszlovák rekordot ért el. A számok átvételében is csúcsteljesítményt ért el. Most a bukaresti Duna Kupa versenyre készül. gyalt kiielentette: „Dubček elismeri a XIV. kongresszust, de beszédében nem tesz majd er ről említést". És Dubček való ban így tett. A helyzetet még jobban kiélezték a szlovákiai események, ahol a jobboldali erők tevékenysége eredményeképpen mégis összehívták a rendkívüli kongresszust. A helyzet annyira kiéleződött, hogy az ország tragikus események küszöbén állt. Az embereket félrevezették, nem kaptak igaz tájékoztatást, Dubček fellépése megtévesztette őket. Szükségszerű volt tehát olyan határozott politikus fellépése, aki a nép, az ország és a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeit lartja szem előtt. Ilyen politikus volt Gustáv Husák. Mindjárt Moszkvából való visszatérése után Bratislavába utazott, s többször felszólalt a még folyamatban levő pártkongresszuson. Határozottan visszautasította tagságát a vysočanyi Központi Bizottságban és felhívta a bizottság többi szlovák tagját is, mondjanak le mandátumukról. Határozott fellépésével, érveinek logikájával el is érte, hogy a vysočanyi Központi Bizottság és elnökségének szlovák tagjai valóban lemondtak. Ennek rendkívüli nagy politikai jelentősége volt, és döntő változást jelentett az egész helyzetben. Történelmi tény marad, hogy Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa Gustáv Husák felszólalása után pozitív tényező lett, és a konszolidálás folyamatának kezdetét jelentette. A kongresszus határozatai kezdték meg a differenciálódás folyamatát a pártban és a társadalomban. Az SZLKP kong ressztisa megalapozta az egész séges erők szervezkedését, a kongresszus eredményei pedig segítséget jelentettek a párt egészséges erőinek, habár fenntartásaink vannak a kongreszszus kádereredményei ellen. A nacionalista és szovjetellenes hisztéria légkörében a jobboldal képviselői is bekerültek a Központi Bizottságba. A Gustáv Husák vezette legfelsőbb pártszervben azonban nem kaptak teret tevékenységükhöz. Valamennyien emlékszünk még rá, milyen gyűlölettel reagáltak a jobboldal képviselői Husák fellépésére. Idézzük csak Sabata kijelentését: „A mostani időkben több politikai irányzat csap össze. így pl. a mi irányvonalunk és Husák állásfoglalása, aki hallatlan módon viszszautasította a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusának érvényességét. Ezt az állásfoglalást el kell ítélni. Dubček elvtársnak is ez a nézete. Husák irányvonala elfogadhatatlan, és árt a pártmunkának és a pártegységnek. Az egyes képviselőink által elfogadott kötele zettségek elfogadhatatlanok. Ezért meg kell ezektől szabadulnunk, méghozzá úgy, hogy megterémtjük a feltételeket a független munkához. Sok elvtárs, elsősorban Špaček elvtárs, nagyon haragszik Gustáv Husákra" — fejezte be Sabata, a jobboldal- egyik vezető képviselője. A jobboldal ily módon akarta elszigetelni Husák elvtársat. Csatlakozott hozzá az illegális Rudé právo is, mely több rágalmazó és támadó cikket közölt Husák ellen. Többek között népszerűségi táblázatot közölt, melyen Központi Bizottságunk mai első titkára nem is szerepelt az első tíz név között. Ezek az akciók fokozták a feszültséget, de mégis eredménytelenek voltak. Nem tudták megállítani a differenciálódás győztes folyamatát. Történelmi tény marad, hogy ebben a folyamatban jelentős szerepet játszott Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára. TÁJKÉP CSATA UTÁN Vannak alkotások, amelyek címe mellé odakívánkozik a rendező neve is. Nos, a Tájkép csata után is ilyen mű: jellegzetes Wajda-film. Egy világszerte ismert és elismert rendező, egy kivételes tehetségű és sajátos látásmódú művész alkotása. Wajda számára kimeríthetetlen téma a háború. Ez a mélyen gondolkozó rendező évek múltán ismét visszanézett a tájra, melyét már több ízben is bebarangolt. A visszakanyarodás azonban nem jelenti, hogy viszszalért művészi pályájának kiindulópontjához. A Hamuésgyémánt-ban, vagy a Csatorná-ban felszínre hozott múltat, a fasizmus bűntetteit most tovább boncolgatja, így jut ei a „csala utáni" tájra. A film főhőse Tadeusz, egy németországi koncentrációs táborban élő, majd onnan kikerülő csontig soványodott fiatal költő, aki a terror, a félelem, a kínzás légkörében szinte elveszti egyéniségét, akaratát. Már nem fogoly, de még nem is szabad, nem mer dönteni sorsa felől, mert még nem talált önmagára. Szabadságra, otthonra vágyik, s ez a mély érzés hatja át rövid, tragikusan végződő szerelmét is. A táborban megismeri lány hazulról menekült, mert szabadulni akart a szörny! emlékektől, s magával akarja rántani Tadeuszt is, nein is tudja hová, csak az éleibe, mert a maga útján akar menni .. . Epizódok, emlékezések füzére ez a film. Egy költő emlékét idé. zj, aki húszévesen megjárta a nácik haláltáborát, a felszabadulás után hazatért és író lett. Ez a fiatal náciellenes költő Ta áeusz Borowski — a film forgatókönyvét az ő elbeszélései alapján Andrzej Wajda és Andrzej Brzozowski írta. A film rendezője a magateremtette valóságlátás és filirikifejezés világában možog. Az egyén és a történélem konfliktusait keresi, nemzedékünk létkérdései izgatják. Az egyén tetteinek és cselekvésének a helyességét vizsgálja, elemzi, mit kell tenni a jövőért. Művészete, kifejezésmódja egyéni, mondanivalója a nemzeti történelem kevésbé ismert mozzanatai! öleli fel. A filmben a színes, lestői képek a mondanivaló és a lényeg szerves részét képezik, sőt dr.iDUMBO Harminc év múltán keriil filmszínházaink műsorára a Walt Disney rajzfilmstúdió egyik legsikeresebb produkciója, a Dumbo, melynek fényét és varázsát az idő vasfoga sem koptatta el. A színes rajzfilmben — számos kiváló alkotó jóvoltából élettel telítődik meg egy kis elefánt naivan kedves története, „akit" a természet a kelleténél kissé nagyobb fülekkel áldott meg. Dumbót a kissé túlméretezett fülei miatt az elefántok kirekesztik a közösségükből, ám annál tartósabb barátságot köt a kis egérrel. Az ő segítségével válik világhírűvé is. ' A hollywoodi nagymester mü. helyében készült alkotás friss Henryk Sienkiewicz ismert regésiyéből, az „Özönvízből" nagyszabású lengyel film készül. A felvételek csak egy év múlva kezdődnek, az előkészületek azonban már teljes gőzzel folynak. Meg kell varrni kb. 5UÜ0 kosztümöt, s a különböző kellékekből is kb. 70 000 szerepe! majd a filmben. Fel kell építeni több hatalmas díszletet: a Jasna Góra kolostorát, a nyugat-litvániai falvakat és udvarházakat, több várat és katonai tábort. Az „Özönvíz" rendezője lerzy Hoffman (ő rendezte a „Kis lovag"-ot is). A forgatókönyv írói — a rendezőn kívül — Adam Kersten professzor és Wojciech Zukrowski, a neves Író. A szí; nes, szélesvásznú film kétszer olyan hosszú lesz, mint ,,A kis lovag" volt. A külső felvételek Lengyelországban és a Szovjetunióban ké(lengyety mai szerepet kapnak. Szinte azt az éraésünk, hogy Wajda a kép-* kompozíciók révén akarta sz& munkra a múltat felidézni. szülnek, Minszk és Kijev környékén, valamint a belorusz területeiken, aliol a filmesek az udvarházak és a falvak felépítését tervezik. A tábori, és a csatajelenetek színhelye valószínűleg a Dnyeper folyóelágazásai és Kijev környéke lesz, Az „Özönvíz" lorgatása Belorusziában kezdődik 1972 januárjában. A felvételek befejezését 1973 végére tervezik. • „A MELÖDIABARÁT 71" zenés műsor nemzetközi résztvevői tegnap tartották búcsúhangversenyüket Moszkvában. A fesztiválon Csehszlovákiát Viera Špinarová és Ivan Krajíček képviselte. • „A RÉZTORONY" című szlovák film vetítésével nyitották meg az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában a csehszlovák filmhetet. Újabb szuperfilm: „Az özönvíz" Daniel Olbrychski és Stanislava Celinská a Tájkép csata után című jilm amik jelenetében. Wajda ebben az élményt nyújtó alkotásában döbbenetes drúf mai erővel fogalmazza meg a háború éš a tömegpusztítás értelmetlenségét és embertelenségét. Az alkotó ezt a gondolatot már a kiváló Hamu és gyémántban is kidomborította, mostani filmjében azonban érettebb es összetettebb kifejező eszközökkel tesz hitet az emberi méltóság mellett. A rangos rendezőt művészi céljai megvalósításában olyan kiváló és vonzó egyéniség segítette, mint a Tadeuszt alakító Daniel Olbrychski, aki kifejezésre tudja juttatni Wájda érett művészetének gazdagságán és ember ábrázolásé na k sokoldalúságát. A szerepet el ňri j ének és példaképéneik, Zbignlew Cibulskinak, a Hamu és gyémánt ban nyújtott páratlan alakításához méltó szinten formálja meg. A debütáns Stanislava Celinska máris egy kiforrott színészi eszközökkel rendelkező művész erényeit csillogtatta meg. A« operatőr, Zygmunt Sumosiuk tökéletesen tolmácsolta a rendező kivételes művészetét. ^erikái) ISiiipójú, játékos, humoros hangulatú. Az animált film szerkezetileg egységes, rendkívül ötletgazdag és- fantáziadús. A népes alkotógárdának remek összhangot sikerüli teremtenie a cselekmény, a rajzok és a zenei aláfestés kőzött. (Oliver Wallace a film zenéjéért 1941ben Oscar-díjat kapott.) Az ő érdemük, hogy a kiváló rajzfilm az eltelt 30 év alatt sikerrel be. járta a világot, s a nézők ezrei, illetve milliói szórakoztak a szinte emberi tulajdonságokkal felruházott kis elefánt eredetiségén. Ezzel magyarázható, hogv a film közelférkőzik nemcsak a gyermekszívekhez, de csodálattal tölti el a felnőtteket is, — um —