Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-23 / 69. szám, kedd

Válasz égető kérdésekre A pótori bányáknak van jövőjük £ A nézetek tisztázása máris eredményeket hoz % Pártonkívüli felszólalása az évzáró taggyűlésen 0 Egy üzemi konferencia tanulsága Ritka eset, hogy a kommunisták évzáró tanácskozásán párton kívüli vendég kérjen szót, és felszólalása nyomán nemcsak élénk vita, hanem értékes döntés is szülessen. Igy történt a pótori Dolina-bánya II. fejtőrészlegének évzáró taggyűlésén, amelyre két párton kívüli elővájárt is meghívtak. Egyikük a vitában szót kért. Elmondta, hogy a meghívást erre a tanácskozásra nemcsak megtiszteltetésnek veszi, hanem azért is örül, mert személyesen győződhetett meg róla, a kommunisták hogyan tárgyalják meg azokat a kérdéseket, amelyek a pártonkívülieket is különösen érdeklik. S mert látja

; hogy a kommunisták igen konkrétan a helyzet megjavítására törekednek és őszintén igyekeznek a minden dolgozót bántó problémákat megoldani, ő is szeretne ehhez a törekvéshez hozzájárulni. Javasolta két csoport versenyét. A kérdés körül élénk vita kerekedett, és a verseny megszervezéséről döntés is született. Az e részlegen lezajlott taggyűlés eredménye része lett a Dolinabánya összüzemi felajánlásának a CSKP 50. évfordulója tiszteletére. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint 5 millió korona megtakarítását és 50 000 tonna szén fejtését terven felül. Az említett alapszervezeti gyűlésen is kitűnt, hogy a párton kívüli dolgozók a kommunistáknál keresnek és találnak választ azokra a kérdésekre, amelyek a legjobban érdeklik őket. Ezt a tanulságot a Dolinabánya összüzemi pártbizottsága nem hagyta figyelmen kívül az üzemi konferencia megszervező-, sénél sem. Erre is meghívtak néhány párton kívüli gazdasági vezetőt, hogy megmutassák nekik, melyik problémák megoldásában, mennyiben és hogyan számíthatnak a kommunisták támogatására munkájukban. A műit szombaton lezajlott üzemi pártkonferencia párton kívüli vendégei azzal a tudattal jöttek el a tanácskozásról, hogy nem csak érdemes, hanem elkerülhetetlen is a jó eredmények érdekében a kommunisták kitűzte feladatokhoz, az ö nézeteikhez igazodni. Miben hozott egyértelmű megoldást, mily kérdéseket tisztázott ez a bányász konferencia? Mindenekelőtt bebizonyította és konkrét tényekkel bemutatta, hogy a jobboldali opportunista nézetek viselőit indokoltan zárták ki a pártból és elmozdításuk a gazdatág vezető tisztségeiből a gazdasági előrehaladás szempontjából elengedhetetlen volt. Mert mit is jelent a jobboldali opportunizmus a pótori bányákban? Mindenekelőtt a piaci mechanizmus „mindenhatóságának" előtérbe helyezését. Ez pedig nem jelent mást mint a pótori bányák jövőjének, fejlődési távlatainak lekicsinylését, sokszor elvetését. Ez a bányában olyan légkör kialakulásához vezethet — és vezetett is —, hogy a bánya úgyis megszűnik, nem érdemes stb. A közvetlen hatás a munkakezdeményezés megkötése, a munkafegyelem megbomlása, a munkaerőhullámzás növekedése lehet. De éppen a tervgazdálkodást visszaállító kommunisták mentették és mentik meg az ilyen nézetekből eredő veszély, a gazdasági hanyatlás elől a bányát. Kiharcolják, hogy azok az emberek, akik ilyen veszélybe képesek dönteni a bánya jövőjét nézeteik hangoztatásával és érvényesítésével, ne maradhassanak olyan posztokon, ahol szavuk döntő. Nem véletlen, hogy éppen e leváltások megtörténte után lendült fel legerőteljesebben a munkakezdeményezés a munkahelyeken. A konferencia megerősítette, hogy igenis érdemes a kommunisták mutatta úton haladni, mert szó sincs a pótori bányák hanyatlásáról. Éppen az ellenkezője az igazság: a már eddig feltárt fejtőrészlegek távlata 2010-ig tökéletesen biztosított. Sőt, újabb fejtési frontokat tárnak fel. Az új, nyugati fejtőrészleg feltárásába a közeljövőben 16 millió koronát ruháznak be. Ez már biztató távlat és konkrét érv a kapituláns jobboldali nézetek ellen. A nézetek tisztázása máris eredményeket hoz. A munkakezdeményezés fellendült, a gazdasági eredményék javulnak — e hónap eleje óta rendszeres a tervtúlteljesítés a Dolina-bányában, és a figyelem a konkrét tennivalókra összpontosul. A felsőbb pártszervek felé számos javaslat és bírálat hangzik el a bányászok munkahelyen kívüli életviszonyainak megjavítása szempontjából is. A kommunista bányászok törődnek azzal, hogy a dolgozók lakóhelyükön is olyan viszonyok közt élhessenek, amelyek nem nehezítik meg, hanem ellenkezőleg elősegítik az eredményes munkához szükséges jó légkör kialakulását. Ezért figyelmeztetnek rá, hogy a nagykürtüsi (Veľký Krtís) lakótelepen feltétlenül meg kell javítani a közellátást, tökéletesíteni kell az üzlethálózatot és az áruollátást. Ugyenebből az okból felette szükséges a fiatalság szórakozási és kulturális igényeinek mielőbbi kielégítése a bányásztelepülésen ... Ilyen és hasonló feladatokat körvonalaztak a kommunista bányászok konferenciáján. Ki ne támogatná a kommunistákat konkrét politikájukban? VILCSEK GÉZA élete példakép Hetven évvel ezelőtt született JAN ŠVERMA A göteborgi hajógyárban 26 hét alatt építik fel a 228 000 BRT nyomású tankhajót, melynek építése más hajógyárakban általában egy évig eltartana. Felvételünk a hajógyárat mutatja madártávlatból. A vízre bocsátott hajón már a befejező munkálatoknál tartanak. Hetven évvel ezelőtt született Jan Sverma, a kommunista mozgalom kiemelkedő vezéregyénisége. Fiatalon, 43 éves korában halt meg, de aránylag rövid élete alatt olyan gazdag, sokrétű munkásságot fejtett ki, hogy egy rövid cikk képtelen felölelni egész életművét. 1901. március 18-án született Mníchove Hradištén. Az érettségi után Prágában jogot hallgatott. Nagy hatással volt rá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, fiátalos lelkesedéssel tanulmányozta a marxista irodalmat. Hazaszeretete, józan ítélőképessége, mély igazságérzete már fiatalkorában a kommunista mozgalomba vezette, ahol egyre felelősségteljesebb funkciókat bíztak rá. A CSKP V. kongresszusán megválasztották a központi bizottság és a politikai bizottság tagjává. 1926tól 1928-ig Moszkvában élt, ahová a párt vezetősége küldte. A szovjet fővárosba még több ízben visszatért, részt vett a Kommunista Internacionálé értekezletein, majd a 11. világháború éveit is itt töltötte. Moszkvában születtek meg első elméleti munkái. Visszatérése után Klement Gottwald egyik legközelebbi munkatársa lett. Már ebben az időben is aktívan dolgozott a szakszervezeti mozgalomban. Tagja volt a Vörös Szakszervezetek vezetőségének, szervezte a munkanélküliek akcióit, ellátogatot üzemekbe, bányákba, ipari központokba, s a kenyérért és munkáért folytatott harcra mozgosította a munkásokat. Jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki. 1935-től főszerkesztője volt a Rudé právonak. Éles látású teoretikus volt, cikkeit, beszédeit a tárgyilagosság, az egyes problémák alapos ismerete jellemezte, kerülte a frázisokat, a felületességet. A csehszlovák burzsoáziát vádoló cikkeit megcáfolhatatlan élvekkel támasztotta alá. A kommunizmus eszméihez való hűségével, szilárdságával, logikájával és a fogyatékosságok bátor feltárásával nyerte meg a munkásságot. Forró hazaszeretete internacionalizmussal párosult. Lelkes szószólója volt a csehszlovák—szovjet barátságnak. Azokban az években, amikor a fasizmus veszélye egyre inkább fenyegette Csehszlovákiát rámutatott, hogy csupán a kommunisták tudják megmenteni a nemzetet, csak ők tuduak jobb jövőt biztosítani. A hazafias erők összefogására hívta fel az országot. A megszállás után a Szovjetunióba emigrált és tevékenyen részt vett a nemzeti felszabadító mozgalomban. Ebben az időszakban is jelentős újságírói tevékenységet fejtett ki. Moszkva ostroma alatt a moszkvai rádió kommentátora volt, és sok lapnak küldött tudósítást a szovjet főváros védelméről. Bátorságáért Lenin-renddel tüntették ki. Šverma már az előző években is figyelemmel kísérte a szlovákiai helyzetet, így többek között segítséget nyújtott a mezőgazdasági munkások nagy sztrájkharcában. Az ún. szlovák állam idejében is bízott a szlovák nemzet egészséges erőiben. Amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés a moszkvai vezetőség Svermát Szlovákiába küldte, ahol mint politikus és fáradhatatlan szervező tevékenykedett. Amikor a német fasiszták elfoglalták Banská Bystricát, Sverma a partizánokkal a hegyekbe húzódott, hogy onnan folytassák harcukat. Egészségi állapota nagyon rossz volt ebben az időben, és fel is ajánlották neki, hogy térjen vissza a Szovjetunióba. Az ajánlatol visszautasítva kijelentette: „Egész életemben szégyenkeznék, hogy a legválságosabb időszakban elhagytam a szlovák népet. Nemcsak szónokolni és írni jöttem Szlovákiába, hanem harcolni is". 1944. ru>v:mber 10-én partizáiiegysége ÍJ Lomnici-völgy felé vonult. Legyengült szervezete nem tudott megbirkózni a zord időjárással és menetelés közben a Chabenec hegy lejtőin meghalt. Ján Sverma, jeientős szerepet játszott kommunista pártunk történetébe, a tömegek ideológiai nevelésében és a munkásosztály felszabadításáért folytatott harcban. — r — 1. A néma csak vigyorgott mindenre. A századost idegesítette ez a semmilyen színű szemekkel bámuló, s minden kérdésre csak ostobán vigyorgó ember. A százados francia volt, ahhoz mérten elegáns, s a párával szinte csordulásig telített, forró levegőt úgy bírta már, mint egy vietnami bennszülött. Csak az idegei nem voltak már a régiek. Ezeket viszont — állapította meg esténként, borotválkozás közben — szerencsére a bőre alatt hordja az ember. Most ideges • volt. Idegesítette ez az ember, akí a süketnémák bambaságával áll itt előtte, s várja, hogy alákanyarítsa a nevét a kocsmanyitási enge dél y re. Idegesítette a sok kósza hír, amelyet mostanában olvas és hall az ember a harci helyzetről, s a békekötés lehetőségeiről. Idegesítette minden, mégis aláírta az engedélyt. A néma hápogott valamit, akárcsak a halak, s alázatosan hajlongva hátrált az ajtóig. Miközben megfordult, a százados agyában pajzán ötlet születeti meg annak ellenőrzésére, hogy valóban süketnéma-e az ember. Mert lehet például kém ts. — Kém? — nevetett fel gúnyosan. — Kit érdekel már az, hogy mi történik itt, ebben a sárral telített, fojtó levegőben, ebben a felperzselt ország ban?. Mégis végrehajtotta a próbát: miközben a süketnéma kinyitotta az ajtót, szolgálati fegyverével kétszer egymás után a rÍ2ss:almából készült szőnyegbe lőtt. A távozó egy pillanatásra mintha megtorpant volna. A százados már ugrott is fel az asztal mellől, de mozdu latlanságba merevedett. A néma kocsmáros ugyanis valóban megtorpant az ajtóban, de csak addig, amíg hátrafordult, s vigyorgó képpel el nem hápogott megint valami köszönetfélét. Tam, a süketnéma vigyorogva hagyta el a kerületi parancsnokságot, s alig száz méterre a főteret uraló épülettől betért egy teaházba. Rizspálinkát ivott, s miközben szokatlanul lassan kortyolgatta az italt, alaposan megnézett minden vendéget. Közel a pulthoz, kis kétszemélyes asztalnál Xe ült, a külkerületek rendőrhadnagya. A sikátorokban egyszerűen csak „Dög"-nek hívták az örökké félrészeg parancsnokot. Tam tekintete egy pillanatra megpihent a hadnagyon. — Mit bámulsz, te rohadt? — állt fel Xe és támolyogva Tam-hoz lépett. A kocsmáros értetlenül vigyorgott, s ez még jobban felbőszítette Xe-t: — Vigyorogsz, te piszok? Majd én megtanítalak a tiszteletadásra —se szavaknál elkapta Tam mellén a kabátot. A teremben csend lett. Tam hápogott, fülére és szájára mutatott, s a hadnagy megértette, hogy süketnémával van dolga. Bosszúsan legyintett, s elengedte az ember kabátját. ~ Fizess egy pálinkát, hogy elszálljon a mérgem — mondta most már ö is vigyorogva, s Tam bátorsága is visszatért. Nézte, csak nézte a hadnagyot, s vigyorgott újra. — Fizess egy pálinkát — bökte oldalba a kocsmáros Tam ot. s hogy a süketnéma megértse, miről van szó, két poharat töltött meg itallal, s az egyiket Xe, a másikat Tam elé tolta, s le írta egy papírra, hogy mennyit fizet a süketnéma. Tam arca felderült, mint amikor az ember végre megérti, hogy mit akarnak tőle, s fizetett, majd felemelte u poharát, tisztelettudóan meghajtotta magát a hadnagy felé, s ivott. — Fizess sokat és dögölj meg — mondta Xe, s lehajtotta ó is a pálinkát. Tam, mint aki félreérti a hadnagy szájmozgását elővette zsebéből a kocsmanyitási engedélyt, s Xe elé tette úgy, hogy a vendéglős is lássa: szakmabelivel áll szemben. A kocsmáros és Xe csodálkozva nézlek a papírra, aztán egymásra, majd Tam-ra, s mintha csak parancsszóra tennék, nevetésbe törtek ki: — Egy néma kocsmáros . . . Meghoz zá süketnémal — nevetett Xe, s a másiknak is remegett a hordóhasa a nevetéstől. — Ez nemcsak süketnéma, de hülye is — mondta ki végül a szakmabeli ítéletét a kocsmáros. -- Ott, a város és a folyó között, a senki földjén kocsmát nyitni? Ott, ahol csak néhány halász és a még azoknál is szegényebb parasztok járnak? — Szállodát nem építesz? — bökte oldalba a némát, v a könnyebb megértés kedvéért mulatta is kezével a magas épületei, meg :<z alvást. Tam rázta a fejét, s aztán újra csak a papírt mutatta. Az engedélyt, amelyen éppencsak, hogy megszáradt az írás. A bambusznádból készült épület jó öt kilométerre volt a külváros sikátoraitol, s mintegy nyolcszáz méterre a folyóparttól. Tam munkásokat fogadott fel, s két hét alatt szinte újjávarázsolta az épület belső helyiségeit. Az ivónak átépített elsőszoba elé kis nyitott le raszt készítettek, s az eresz alá maga eszkábálta cégtábla került a kővetkező felirattal: „Mulass és igyál". Díszítőelemként egy botot tartó kézfej is került a táblára, s természetesen a tulajdonos neve: G. H. Tam. Xe az első vendégek között volt. Márcsak hivatalból is, mivelhogy a külterületek hozzá tartoztak. Nem is hagyta szó nélkül, hogy most öt kilométerrel tovább kell jönnie a néma kocsmáros kedvéért, de Tam-nak beszélhetett, hiszen a néma csak vigyorgott most is mindenen, s néha töltött egy pohárkával a legjobb rizspálinkából, ami vi szont beszédes érvelésnek számított Xe szemében, illetve a torkának. — Hallod-e, te néma — mondta Xe egy napon, — lány is kellene ide — s tenyereivel megformálta a levegőben a képzeletbeli lány melleit, — s mind járt jobban menne az üzlet! Tam legyintett csak, de egy napon, amikor bevásárló körútját befejezte, át vágott a piacon, mégiscsak megállt az egyik öregembernél, aki tizenöt év körüli lánykáját kínálta szolgálatra. Megállt, s mutogatva magyarázta, hogy elfogadta a lányt, ha meg tudnak egyezni. Az öreg halász kétszázat kért havonta, s mert Tam-nak a havi kétszáz nem tünt soknak, a lány meg éppenséggel szépnek, hát ráállt az alkura, s így a kis Kue-val és Binh-kal, az öreg halásszal tért vissza a kocsmába. Binh- pfiMw nak tetszett a kocsma, bólogatott mindenre, amit Tam mutogatott, s búcsú- 1971 záskor megsimogatta Kue vállig érő' bogárfekete haját: m. — A hegyek szelleme védjen — s a távoli Truong Son hegység ködbe ;ú ródó csúcsaira mutatott. jfjL J Folytatjuk) ^