Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám, szerda

relt, és megfogalmazza ä politika tartalma megvalósításinak intézményes feltételeit. A legfontosabb és egyben a legkörülményesebb a párt gazdaságpolitikája tartalmának a meghatározása. A feladat az, hogy kijelöljék a gazdasági fejlődés igényes (optimális), de ugyanakkor valős céljait és alapvető irányát. Ugyancsak ide tartozik az egyes ágazatok fejlődésével összefüggő tár gyl problémák és feladatok pontos kijelölése (Jellemzése), a haladás fő Irányának meghatározása, valamint annak az időmennyiségnek a rögzítése, amelyben a feladatot teljesí teni kell. A meghatározott céllal azonban szorosan függ össze a párt gazdaságpolitikája formájának és módszerének kitűzése is. Ezek a formák és módszerek azt mutatják, hogyan fogják realizálni a pártszervek az egyes fokokon a párt gazdaságpolitikáját. E formák kihasználásával kell egyidejűleg hatást kifejteni az emberek közgazdasági tudatára és magatartására, a gazdasági szervek tevékenységére a vállalatoktól az üzemeken át az egyes munkahelyekig. További feladat, hogy a dolgozók megértsék a párt gazdaságpolitikájának tartalmát és célját, belsőleg Is egyetértsenek vele, s ennek aktív végrehajtásában az egyéni érdekeiket teljesítő fő utat lássák. A módszerek és formák jelentős része elsősorban az a módszer, amellyel a párt gazdaságpolitikájának konkrét feladatalt az állami gazdasági terv egyes fajtálban, különösen a politikai és évi végrehajtási tervekben rögzítik. Továbbá nagyon fontos meghatározni a népgazdaság terv irányítási rendszere tökéletesítésének módjait. Ennek az egész rendszernek, elveinek és eszközeinek a párt gazdaságpolitikájában az adott Időszakra megállapított céljaiból kell kiindulnia és nem fordítva, ahogyan azt a közelmúlt ban a revizionisták akarták megvalósítani a népgazdasáp területén. A rendszert úgy kell koncipiálni, hogy a leghaté konyabban elősegítse a népgazdaságfejlesztési célok elérését, a konkrét gazdasági problémák megoldását, és szüntelenü befolyásolja a társadalmi élet anyagi feltételeinek Javulá sát. A gazdaságpolitika harmadik alapvető része a közgazda sági fejlődés intézményes feltételeinek a meghatározása. Ide tartozik a gazdaságirányító állami és gazdasági szervek létesítése, tevékenységük kijelölése, a pénzügyi és a deviza rendszer koncepciója, a népgazdaság tagozódása és elren dezése, a gazdaságirányítás egyes fokozatai kölcsönös kap csolatainak a megoldása. A pártnak a társadalomban betöltött vezető szerepébő következik, hogy gazdaságpolitikája az ún. állami gazdaság politika kialakításának meghatározó tényezője. Az állam

1 szervek a párt gazdaságpolitikáját megfelelő módon saját tevékenységükre alkalmazzák, és feldolgozzák elsősorban kötelező népgazdasági tervek, konkrét irányelvek és végre hajtási utasítások formájában, amelyek együttesen alkotják az egész koncepciót, valamint az 'állami gazdaságpolitika megvalósításának taktikai eljárását Is. Az állami gazdaságpolitika sajátos vonása az a tény, hogy az államnak ezt a politikát kötelező erejű jogszabályokban is rögzítenie kell, amelyek meghatározzák, hogy minden gazdasági intézmény és felelős vezető dolgozói kötelesek ezt a politikát megvalósítani. Az ökonómiában a párt vezető szerepe jelentős mértékben megnyilvánul abban is, hogy a párt mindennapi tevékenységével megteremti a megfelelő politikát, társadalmi és eszmei feltételeket, a társadalmi szükségletek kielégítésének folyamatos és tervszerű gazdasági fejlődése és a szocialista életforma kialakítása számára. Tehát gondoskodik arról, hogy az egész társadalmi felépítmény ne csak tükrözze — bizonyos mértékig — a gazdasági alapokat, hanem hogy ezt az alapot a legpozitívabb módon befolyásolja és elősegítse kedvező fejlődését. Befejezés: A párt vezető szerepének helyes és sokoldalú érvényesítése a népgazdaságban, a népgazdaság céltudatos fejlődésének, a szocialista termelési viszonyok fokozatos kialakításának és ezzel az egész szocialista társadalom eredményes fejlődését szolgáló anyagi feltételek biztosításának alapvető feltétele. Ezzel kapcsolatban a párt fő feladatai közé tartozik, hogy megteremtse a politika és az ökonomika helyes kapcsolatát és szükséges összhangját. Az összes belső és külpolitikai tényezők sokoldalú megítélése, a különféle feltételek és lehetőségek elemzése alapján alakítja ki a népgazdaságfejlesztés merész, de reális koňcepcióját. A feladat az, hogy meghatározza a párt gazdaságpolitikájának alapvető Irányát, formáját, módszerét, valamint intézményes feltételeit. A párt egyidejűleg kijelöli azt az időszakaszt is, amelyben ezeket a reális gazdasági célokat el kell érni. Gondoskodik arról, hogy az állami és a gazdasági szervek tevékenysége megfeleljen a Jelenlegi szükségleteknek, célszerű és maximális mértékben hatékony legyen. Hatással van az állami és a gazdasági szervezetek valamennyi irányító részlege tevékenységének egyesítésére és koordinálására. Programozó és integráló funkcióján kívül teljes mértékben kifejleszti saját realizáló funkcióját is. Ezt a funkció a párt gazdasági vezető szerepe realizálásának döntő fontosságú szakasza. A párt a dolgozók között kifejtett mindennapi politikai-szervező és eszmei-nevelő tevékenységével' biztosítja a kijelölt gazdaságpolitikai célok konkretizálását és elérését. Az egész társadalmi felépítmény területére gyakorolt ráhatással kialakítja a kedvező politikai, eszmei, kulturális és társadalmi-erkölcsi feltételeket a népgazdaság eredményes fejlesztésére. 4 A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a konkrét határozatok utáni tevékenység időszaka sokkal igényesebb, mint maga a döntés. Ebben az időszakban a párttevékenység valamennyi területének érvényesülnie kell. Elsősorban a pártszervezetek szervezeti, politikai-nevelő, agitációs funkciója. Ebben a szakaszban bármilyen következetlenség, vagy félmegoldás gyengítheti, vagy teljesen meghiúsíthatja a pártszervek egyébként szükséges és helyes döntését, és a közvélemény előtt csökkentheti a pártszervek tekintélyét (gyakorlatunkban ez megtörtént és még gyakran meg is történik). c J Az állami és a gazdasági szervek s dolgozóik egyértelmű politikai-társadalmi elkötelezettsége a párt politikája mellett. A szocializmus viszonyai között ez nagyon fontos marxista —leninista követelmény az állami és a gazdasági szervek tevékenysége tekintetében. Abból a szükségszerűségből indul ki, hogy az állami és a gazdasági szervek dolgozóinak helyesen kell értelmezniük irányítótevékenységük politikai-társadalmi oldalát, valamint a kedvező politikai-erkölcsi eszmei légkör jelentőségét a termelő gazdasági tevékenység folyamatára és eredményeire. Gazdasági téren ilyen légkört kell kialakítani az összes kommunistáknak, tekintet nélkül beosztásukra (nefoicsak a választott szervek funkcionáriusai), valamint azoknak a vezető gazdasági dolgozóknak, akik nem tagjai a kommunista pártnak. A szakszempontból és politikailag is fejlett dolgozóik a leghivatottabbak arra, hogy a dolgozóknak megmagyarázzák a pártszervek által gazdasági téren elfogadott Intézkedések jelentőségét és szükségszerűségét. Ez feltételezi, hogy ezek a vezető dolgozók a különféle gyűléseken, tanácskozásokon, aktívákon magyarázzák a párt politikáját, védelmezzék az össztársadalmi érdeket, kompromisszummentes harcot folytassanak a Jobboldali opportunizmus ellen, sokoldalúan ösztönözzék a dolgozók alkotó kezdeményezését, fellépnek a technológiai és munkafegyelmezetlenség és a különféle társadalomellenes Jelenségek ellen. 2. A PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK ÉRVÉNYESÍTÉSE ÉS A PÁRTSZERVEK TEVÉKENYSÉGÉNEK IRÁNYVONALA AZ ÜZEMEKBEN ÉS A VÁLLALATOKBAN Az üzemek, a vállalatok és egyes munkahelyek pártszervezeteinek, valamint a kerületi pártszerveknek, azaz a városi, a kerületi és a járási pártbizottságoknak elsődleges szerepük van abban, hogy a párt vezető szerepe a gazdaság vállalati szférájában is érvényesüljön. Ezek a pártszervek és -szervezetek lehetőségeikhez mérten, a körülményeknek megfelelően tapasztalataikkal, észrevételeikkel, javaslataikkal részt vesznek a felsőbb pártszervek politikai döntéseiben, és a párt politikájának kialakításában. Elsősorban azonban a párt poilitikáját — mely valamennyi pártszervezetre vonatkozik — saját hatáskörükben elvszerflen megvalósítják. Az általános feladatok teljesítésén kívül az üzemeikben és a viállalatokban a pártszervezetek bizonyos specifikus tevékenységet fejtenek ki, mely abból a szükségszerűségből adódik, hogy ki kell dolgozni és teljesíteni kell a párt gazdaságpolitikáját, és a pártpozíciókból kell megoldani a munkahelyek fontos gazdasági problémáit. Ebben rejlik különleges jellegük és funkciójuk a más társadalmi területek pártszervezeteihez viszonyítva. Ezzel kapcsolatban a CSKP Központi Bizottsága januári plénumán elhangzott az a követelés, hogy ezek a pártszervek és -szervezetek legalább tevékenységük felét fordítsák a gazdasági problémák pártos megoldására, és az igényes gazdasági feladatok politikaiideológiai biztosítására. Az üzemek és a vállalatok pártszervezeteinek helyzetéből és feladataiból a következő funkciók és hatásuk alatt a következő irányvonal következik: aj A felsőbb pártszervek határozatait fel kell dolgozniuk, érvényesíteniük saját viszonyaik között, s hozzá kell járulniuk biztosításukhoz. Amennyiben ezeket a határozatokat nem alkalmazzák a helyi viszonyokhoz, és nem indokolják meg kellőképpen Jogosságukat, akkor sokan „egyetértenek" a CSKP Központi Bizottságának határozatával, de úgy gondolják, hogy az csak másokra vonatkozik. Ahhoz, hogy ezt a határozatot helyi viszonylatban alkalmazzuk, elsősorban helyesen kell értelmeznünk az ilyen határozat tartalmát és értelmét. A határozatok alkalmazásának kidolgozásában részt kell venniílk a szakképzett kommunista dolgozók kollektíváinak, melyek felhasználják a dolgozók legkülönbözőbb észrevételeit és javaslatait, ezeket megtárgyalják, s az illetékes pártbizottságok, majd a, taggyűlések jóváhagyják. b) Az operatív és a távlatt gazdasági feladatok és a dolgozók szociális problémáinak kezdeményező és céltudatos megoldása az üzemben és a vállalatban. Egyedül az üzemek pártszarvei tudják Ismereteik és az általuk végzett elemzések alapján meghatározni, hogy a problémák közül melyiknek van politikai Jelentősége, melyek megoldását kell programjukba sorolni. Ezért oly fontos a felismerési folyamat fejlesztése, a dolgozók állásfoglalásénak, nézeteinek és követeiményelnek rendszeres tanulmányozása, a gazdasági szervek Irányító tevékenységének fejlesztése, s az üzem további termelési ős gazdasági problémáinak tanulmányozása. A pártszervezetek figyelmének előterében kell hogy áUJon az olyan gazdasági problémák megoldása, melyek az üzem 1971. évi gazdasági tervében az ötéves tervben kitűzött feladatok sikeres teljesítését feltételezik. c J A gazdasági vezetőség tevékenysége pártszervezetek által történő ellenőrzési jogának helyes érvényesítése. Az ellenőrzési jog értelme és alapja: lehetővé teszi a párttagoknak, hogy saját munkahelyükön aktívan bekapcsolódjanak a gazdasági kérdések és az irányítás megoldásába. Az ellenőrzési Jog nem azonosítható a pártszervezetek határozatai teljesítésének ellenőrzésével. Az ellenőrzés Joga különleges tevékenységet határoz meg. Ez a különlegesség abban rejlik, hogy ezt a tevékenységet csak azok a pártszervezetek fejthetik kl, amelyeket a pártalapszabályzat 64. cikkelye felsorol. Ide tartoznak a termelő-, a közlekedési és a kereskedelmi üzemek és vállalatok, a gépállomások, az állami gazdaságok, az egységes földmüvesszövetkezetek, a termeléssel közvetlen kapcsolatban álló tervező szervezetek és hivatalok, valamint a kutatóintézetek pártszervezetei. Ebben a szférában több ezer olyan vállalat és üzem van, melyeknek vezetősége naponta több konkrét döntést s megoldást fogad el. Csakis az adott üzem, vállalat vagy más munkahely pártszervezetének joga, hogy felülbírálja az Ilyen elöntések jogos voltát, társadalmi hasznosságát, teljesítésük eredményeit, s a munkakollektívákra gyakorolt politikaiszociális hatásukat. Ebből a szempontból a munkahely pártszervezete nem helyettesíthető semmilyen felsőbb pártszervvel. A pártszervezet ellenőrzési Joga érvényesítésének alapvető feltétele: az üzem, a vállalat, vagy más munkahely terve alapvető feladatainak ismerete, s ezen feladatok rögzítése a pártszervezet politikai-gazdasági irányelvében; — hogy e politikai-gazdasági irányvonal (program) teljesítése kötelező legyen a gazdasági szervek, a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetek kommunistái számára, valamint a kölcsönös bizalom légkörének a kialakítása; — káderek helyes elhelyezése, rendszeres ideológiaipolitikai nevelésük és értékelésük. Az ellenőrzési jog elválaszthatatlan része a pártszervek elemző és értékelő munkájának az elmélyítése. Ez megköveteli, hogy a választó szervek mellett speciális csoportokat és bizottságokat alakítsanak, kölcsönösen konfrontálják a különböző forrásokból szerzett tájékoztatásokat, és így megszüntessék függőségüket a gazdasági vezetőségtől kapott tájékoztatásoktól. Ez nem bizalom kérdése, hanem a gazdasági problémák komplex megítélésének szükségszerűsége, még mielőtt a pártszervezet végleges döntést hoz. Sok esetben az ilyen döntéstől függ, hogy a pártszervezet tekintélye megszilárdul, vagy legyengül. Ezenkívül célszerűbb, ha a pártellenőrzés abban az időszakban valósul meg, amikor a gazdasági vezetőség megvalósítja a kitűzött feladatot, mint i