Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám, szombat

Elaludt a mozdonyvezető A FELELŐTLENSÉG ÉS FELELŐSSÉGTUDAT ISKOLAPÉLDÁJA f ^r - • IMfc - ľ " -' -7 tM Egészen különös eset történt a Gömörhorka—-Pelsöc vasútvo­nalon: A Vn-10148 számú vonat éjszaka két óra tájban nem rea­gált a gömörhorkal állomáson „tilosra" állított szemafor jelzé­sére, s tovább robogott Pelsöc felé. A gömörhorkai állomáson a jelzés azért állt tiloson, mert Pelsöc felől egy mozdonyt vár­tak, s Itt kellett volna keresz­teződnie a két vonatnak. Štefan Talian, a gömörhorkai állomás indítója azonnal telefonált Pel­sőcre, hogy a mozdonyt ne in­dítsák, mert gyanúsan viselke­dő vonat halad a vágányon és összeütköznének. František Li­gárt váltókezelő a tilosra ro­bogó vonat láttán a mozdony orra előtt azonnal egyenesre állította a váltót, úgyhogy meg­akadályozta a yáltótörést. A pelsőci állomáson is azonnal akcióba léptek. Matej Lux indí­tó a telefonhír vétele után az indulásra kész mozdonyt elto­latta a 2-es vágányról és sza­baddá tette a „vak vonat" előtt a vágányokat. Fejes István vál­tófelügyelő az érkező kóbor vonat elé a sínekre helyezett három robbanó gyutacsot, hogy ezzel is figyelmeztesse a „vak" mozdony vezetőjét a veszélyre. Az érkező vonatnak lámpával állj-t jelzett. Ezt észre vette egy másik vágányon álló moz­dony vezetője és a mozdonysíp­pal „minden eszközzel állj" jel­zést adott le. A sok intézke­dés meghozta eredményét — riasztotta a vaktában robogó vonat vezetőjét, s az végül ls a pelsőci állomáson, 70 méterre a forgalmista irodájától meg­állt. A veszély elhárult, minden­ki fellélegzett. Mi volt e vaktában futó vo­nat különös viselkedésének oka? A mozdonyvezető és se­gítője menet közben elaludt Lavinaveszély a hegyekben Az elmúlt Ivét folyamán a Magas- és az Alacsony-Tátrában lezúdult néhány lavina, mely emberi áldozatot is követelt. Az idén a lavinaveszély az el­múlt évekhez viszonyítva meg­késett, és a téli hónapok he­lyett márciusban kezdődött. A lavina hatalmas hőmennyi­ség, mely a hegyekből zúdul le a völgyekbe. Ha a hótömeg gyors mozgásba jön, gyakran kárt okoz az erdőkben és a gazdasági épületekben. Az ösz­szegyűlt hó, tehát a lavina moz­gására több összetevő hat, pél­dául a hegyoldal meredeksége a hó rétegeződése, a légköri feltételek, a talaj minősége, a fedőnyövényzet és néha egész véletlen körülmények. A lavi­nát döntően befolyásolják a légköri feltételek, mindenek­előtt a levegő hőmérséklete, a szél és a csapadék. A nap, a szél, a fagyok és az esőzések a hó felszínén jeges réteget al­kotnak. Ha a régi hó jeges fel­színére nagyobb mennyiségű friss hóréteg kerül, a szél, eset­leg más tényezők mozgásija hozzák a friss hóréteget, és így Keletkezik a lavina. Szlovákia területén, a Ma­gas- és Alacsony-Tátrában, a Nagy- és a Kis-Fátrában, és a Liptói Havasokban előfordulnak lavinák. Az Alacsony-Tátrában a lavina nem halad olyan gyor­san, és nincs olyan gyakran, mint a Magas-Tátrában, vi­szont az Alacsony-Tátrában ál­talában nagyobb a kiterjedése. P. F. munkahelyén, a mozdonyon. Igaz, a mozdonyvezető előző reggel tért vissza éjszakai mű­szakból, de csak két órát töl­tött a pályán, úgyhogy nem volt különösebben fáradt. Segí­tőjének viszont az út előtt 36 órás szabad ideje volt, tehát végképp megmagyarázhatatlan álmossága. Elsőnek éppen ő aludt el, utána a mozdonyve­zető. összesen nem aludtak töb­bet hét percnél. Ez a kritikus hét perc azonban mindkettőjük életébe kerülhetett volna, be­láthatatlan következményekre vezethetett volna. A katasztró­fát az indítók, váltókezelők lé­lekjelenléte, az előírások pon­tos ismerete és betartása hárí­totta el. A baleset elhárít ói 300—1000 korona jutalomban részesültek. Az álmos mozdonyvezetők hét perces megingása bírósági el­járással folytatódik. Az esetet minden vasútállomáson és moz­donyvezetői munkahelyen meg­tárgyalják és levonják belőle a tanulságokat. Annak ellenére, hogy sem katasztrófa, sem sé­rülés, vagy anyagi kár nem tör­tént, az esetet a vasúton súlyos balesetként kezelik. Kevesebb lenne a munkabaleset más mun­kahelyeken is, ha a vasutasok példájára a kihágásokat, a fe­gyelmezetlenséget és felelőt­lenséget mindenütt így kezel­nék, s nemcsak akkor vennék elő a szabályzatot, ha már a baj megtörtént. (vilcsek) PÉLDÁS KATONA fán Hudec 1964-ben lett ka­tonatiszt s így még nem ren­delkezik sok tapasztalattal a katonai életből. Munkáját na­gyon sikeresen végzi s ma már felelősségteljes funkciót tölt be: egy csoport parancsnoka. Az általa vezetett csoport kiváló eredményeket ér el, s az egyik legjobb az alakulatban. Nem szahad megfeledkeznünk arról, hogy a jó eredmények elérését a parancsnok és a többiek ki­tartó, igényes, áldozatkész mun­kája biztosítja. A helyi pártszer­vezet is értékeli Hudec elvtárs munkáját s úgy döntött, hogy S f, . • - ' -- ÍMJJÍV ' « , " , ' **|jsjS f f-*' • - ' " H ',, • ' " ' .. r­m- ' « • ' ' • •• A tél és a tavasz mezsgyéjén (M. Anger felvétele) pártunk jubileumi évében fel­veszik őt a párttagok sorába. Ján Hudec mielőtt megkezd­te volna tanulmányalt, a kato­naiskolában esztergályosként dolgozott. A munkában is ki­váló eredményeket ért el. Szin­te szabállyá vált már, hogy az, aki a polgári életben jő mun­kás volt, az a hadseregben pél­dás katona lesz. Az ilyen em­berek megérdemlik a párttag­ságot, hogy további munkájuk során számos ifjú katonát ve­zessenek a párttagok sorába. -9l~ EVÉS-PÉNZÉRT Persze, pénzért eszünk, hi­szen ingyen semmit sem ad­nak — gondolhatná valaki. És ez igaz is. Ám itt nem er­ről van szó, hanem az ellen­kezőiéről, vagyis annak fizet­nek, aki megeszi az ételt. Ez­zel a teljesen szokatlan gya­korlattal egy családban talál­koztam. Pontosabban szólva a családnak csupán egy tagjára vonatkozik ez a „szabály". A gyerekre, aki a kétségbe­esett szülők állítása szerint nagyon vézna és rossz étvá­gyú. Egyszerűen nem akar enni. Pedig mindent megad­nak neki. Am az ötéves fiúcs­ka csak édességet enne. Cu­korkaféléket. Ebben nem is szenved hiányt, mivel mindig akad a háznál édesség, de ez sem segít. Sőt!... Ezért kel­lett valami egészen eredeti eszközhöz folyamodni. Most pedig ismerkedjünk meg az eredeti étvágygerjesztő recept lényegével. Az nem más, mint az, hogy minden elfogyasztott ételért pénzt kap a fiúcska. Hogy mennyit, azt nehéz lenne pontosan meg­mondani, hiszen az „árak" ez esetben ls változnak. Amíg pl. egy tányér krumplileves­ért két korona üti a markát, addig ugyanilyen mennyisé­gű paradicsomleves elfogyasz tásáért három koronát kap. S ha a másik félét ls megeszi, prémiumra is számit hat; ha viszont leves nélkül eszik a másik féléből, kisebb a jutal­ma. Elég magas ára van a palacsintának: darabja 5 ko­rona. Sajnos, hiába: a srácot így sem érdekli. Mi több, már az egész jutalmazási rendszer se vonzza különösképpen. Ta­lán azért sem, mert elég sok a pénze, amire úgy sincs szüksége, hiszen mindenben bővelkedik. Nem tudom, meny. nyire terjed el az étvágyger­jesztésnek ez a korszakalko­tó módszere, s hogy kitaláló­ja halhatatlanná válik-e. Az azonban nem vitás, hogy sok tekintetben elgondolkoztató ez az újítás. Pl. azért, mert ió lenne tudni, mi lesz a fiúcs ka sorsa, ha mondjuk majd üzemi étkezdében fog étkez­ni. Én persze arra is kíváncsi lennék, mit tennének az újí­tás kiagyalói, ha egyetlen gyermekük egy szép napon bejelentené, hogy — lélegze­tet venni is csak pénzért haj­landó. I fiilöp I A zt mondják, egy cseppnyi vízben benne van az óceán. Ha képet akarunk nyer­ni a kommunista pártnak a szovjet társadalom életében be­töltött szerepéről — az alap­szervezetekre fordítsuk figyel­münket. Az SZKP-nak 360 ezer alapszervezete van — minden üzemben, építkezésen, kolhoz­ban, hivatalban, tudományos in­tézményben stb. működnek. Az alapszervezet mindenkor a munkáskollektíva szeme előtt van. Már lezajlottak az évzáró taggyűlések és az irányító szer­vek választásai, sőt már a ke­rületi, területi, határterületi és köztársasági pártkonferenciák, illetve kongresszusok is, vagy éppen most foJ,ynak. A területi és határterületi pártkonferen­ciákon és a szövetségi köztár­saságok kommunista pártjainak kongresszusain megválasztották a XXIV. pártkongresszus kül­dötteit. Így aztán a párt egész kül- és belpolitikája teljes szé­lességében feltárult a nagy nyilvánosság előtt. Az előző, XXIII. kongresszus kimunkálta a párt gazdaságpo­litikáját és meghatározta a szovjet gazdaság intenzifikálá­sának útjait. Kiemelte, hogy a jövőben nincs fontosabb dolog a tudományos-műszaki forrada­lom megvalósításánál, s ettől függ, ebből ered számos társa­dalmi probléma megoldása. Széles körű demokratizmus, szabad véleménynyilvánítás alapján kezdődött meg a küszö­bönálló kongresszus határoza­tainak kimunkálása. Nem talál­gatunk, hogyan önti majd vég­leges formába a határozatokat a kongresszus, egyet azonban határozottan állíthatunk: a ha­tározatok az egész pártot, mind a 14 millió kommunistát köte­lezni fogják. Ebben rejlik a de­mokratikus centralizmus alap­elve, mely biztosítja a párt fel­zárkozottságát, biztosítja őt a frakciózással szemben, kizárja annak lehetőségét, hogy elenyé­sző kisebbség rákényszerítse akaratát a többségre. I Az SZKP XXIV. kongresszusára készül a szovjetország J A PARI ES A TÁRSADALMI SZERVEZETEK A kommunista párt a mun­kásosztály pártja, a leghala­dóbb és legnépesebb osztály pártja. A nemzeti össztermék több mint 80 százalékát a szov­jet munkás teremti elő. Ám nemcsak ez határozza meg a munkásosztály társadalmi él­csapat-szerepét. Nem szabad el­feledni, hogy a munkásosztály összekapcsolódik a tulajdon legfejlettebb formájával, a szo­cialista társadalmi tulajdonnal, s ennek folytán a legnagyobb fokú szervezettséggel,^forradal­mi szellemmel tűnik ki. A munkásosztály a dolgozó parasztsággal, kolhozparasztok­kal szövetségben lép fel. Oszto­zik érdekeiben és szorosan együttműködik velük a soraik­ból származó dolgozó értelmi­ség. Ez határozza meg a párt szociális arculatát. A szovjetországban gyorsan nő a munkásosztály száma, s ez a párt sorainak gyarapodásán is látszik. 1966-ban a párttagok 46,8, a következő évben 52,2, 1968-ban pedig 52,4 százaléka volt munkás. Képviseletük né­pességét tekintve a munkások után a parasztság, majd az ér­telmiség következik. A párt összetétele már önma­gában is visszatükrözi a mun­kások, a parasztok és az értel­miségiek érdekeinek közösségét, a nép társadalmi, politikai és eszmei egységét. A burzsoá pro­paganda szándékosan elhallgat­ja ezt, amikor a szovjet társa­dalom irányításának egypárt­rendszerét általában a szocia­lizmusra jellemző „antidemok­ratizmusként" próbálja feltün­tetni. Megemlíthetjük, hogy szá­mos szocialista országban (Bul­gária, Csehszlovákia, az NDK) a kommunista és munkáspárto­kon kívül még más pártok is vannak. Ezek tevékenyen részt vesznek az ország társadalmi életében, elismerik a kommu­nista párt vezető pozícióját, irá­nyító szerepét. Ám nézzük ezt a kérdést más oldalról is. Mint ismeretes, Angliában a Munkáspárt és a Konzervatív Párt, az Egyesült Államokban a Demokrata Párt és a Köztársasági Párt küzd egymással a hatalomért és osz­tozik benne. Kit képviselnek, kinek az érdekeit védik, kinek az akaratát teljesítik ezek a pártok? Mint más tőkés államokban, a demokrácia az Egyesült Ál­lamokban, Angliában vagy a Német Szövetségi Köztársaság­ban is a gazdagok demokrá­ciája. Ezekben az országokban a parlamenti képviselők a pén­zeszsák szolgál és bábjai. Az agyonreklámozott „egyenlő le­hetőségek", „általános szabad­ság" a valóságban a dolgozók becsapására szolgál. Nixon az elnökválasztások alkalmával es­küdözött, hogy véget vet a viet­nami háborúnak. Most egy má­sik Nixon ül a Fehér Ház urá­nak karosszékében — ő nem­csak folytatja a vietnami hábo­rút, hanem még Kambodzsát és Laoszt is tűzbe sodorta. Miben különbözik a republikánus Ni­xon a demokrata Johnsontól? Csak a taktikájában, a straté­giája ugyanaz. A burzsoá „demokráciától" és többpártrendszerétől eltérően a szocialista, nevezetesen a szov­jet demokrácia a társadalom vezetésének egypártrendszeré­vel a tömegek legszélesebb részvételét biztosítja a válasz­tásokban és az irányításban. Az irányítás pedig nemcsak a poli­tikára, hanem a termelésre, a gazdasági és kulturális építés egész övezetére vonatkozik. Tavaly júniusban országszer­te választások voltak a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsába. A párt a pártonkívüliekkel töm­böt alkotva szerepelt a válasz­tásokon. A pártszervezetek a szakszervezetekkel, a Komszo­mollal, és más társadalmi szer­vezetekkel és társaságokkal nyilvános tömeggyűléseken sze­melték ki a képviselőjelölteket. Ha a választók túlnyomó több­ségének érdekel megegyeztek, ha az illető maga is jelöltetni kívánta magát a parlamentbe, nevét felvették a választási lis­tára. Mindez az alkotmány szel­lemében, széles demokratikus alapon történt. Kit óhajt látni a nép a parla­mentben? A Legfelsőbb Tanács képviselőinek több mint a fele munkás és paraszt (a munká­sok aránya meghaladja a 26 százalékot). A képviselői man­dátumok több mint 27 százalé­kát pártonkívüliek kapták. Nagyon érthető, miért lett a munkásember a szovjet parla­ment befolyásos alakja. Ám a burzsoá képviselőtől eltérően hivatása, foglalkozása, csakúgy, mint megválasztása előtt, to­vábbra is az esztergályos, bá­nyász vagy traktoros foglalko­zás marad. Innen, a munkahe­lyéről szól bele az állampoliti­kába. A burzsoá képviselők túlnyo­mó többségének a politika a hivatása. Zugpolitikusoknak is nevezik őket. A zugpolitikuso­kat pedig tudvalevően mi sem akadályozza abban, hogy egyik pártból a másikba vándorolja­nak. Csak cégért változtatnak, a monopoltőke érdekeit védő politika marad. Az SZKP nemcsak a szovje­teken — központi és helyi ál­lamhatalmi szerveken kerese­tül érvényesíti társadalmi irá­nyító szerepét. Nem élvezhetné az egész nép támogatását, ha nem Irányítaná tízezreket és milliókat egyesítő számos társa­dalmi szervezet tevékenységét. Lenin a szakszervezeteket, a Komszomolt, a falusi termelő­szövetkezetet, a tudományos­műszaki, egészségügyi és más önkéntes társulatokat a párt és a munkásosztály, a munkásosz­tály és a dolgozó tömegek közti „hajtószíj-, fogaskerékrendszer­ként" jellemezte. Minden társadalmi szervezet­nek megvannak a maga alapel­vei, ügyintézési formái, anyagi bázisa. A párt ezekben a szer­vezetekben működő kemmunis­tákon, pártcsoportokon keresz­tül befolyásolja e szervezetek tevékenységét, támogatja ben­nük a társadalmi elemek, az önkormányzat, a demokrácia ki­bontakozását. A párt határozot­tan elítél és megakadályoz min­den olyan kísérletet, hogy bár­mely pártmunkás parancsnoki pozícióból viszonyuljon a társa­dalmi szervezetekhez, s ez e szervezetekben megbecsülést és tekintélyt szerez a pártnak. A demokrácia divatos szó a burzsoá politikusok nyelvén. E szó fennkölt értelme — a nép­hatalom — azonban feltételezi, hogy minden ügyet dolgos ke­zek sokaságának kell eldönte­nie. A pártban azt mondják a párttagokról, hogy a pártonkí­vüliekkel szemben egy kivált­ságuk van: másoknál is jobban kell dolgozniuk a maguk terme­lési posztján, példát kell mu­tatniuk a közösségben, aktivis­táknak kell lenniük a társadal­mi életben. Ez az egyik döntő feltétele a pártba való felvételnek, s 1971. ilyen emberekkel gyarapítja so­rait a párt. Az Oj Szó számára írta: FJODOR BREUSZ (APN) »I 20.

Next

/
Thumbnails
Contents