Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-19 / 66. szám, péntek

Látogatás a lengyel filmgyárban Rendezők, színészek, filmek Varsó, Chmelska 21. A Lengyel Filmstúdió épülete. Szinte megállás nélkül forog az üvegajtó, ki-be siető embereknek ad utat. A portás kérdő pillantással jön felérni, bizonytalan lép-telmről rögtön észreveszi, hogy idegen vagyok, mert itt a „bennfentesek" közül mindenki siet. Amikor megmutatom a névjegyemet, földerül az arca,, tehát tud rólam, villan át rajtam. A társalgó felé kalauzol, leültet, majd kisvártatva gőzölgő feketével tér vissza, s szabadkozva magamra hagy: — Werner elvtárs pillanatokon belül itt lesz. Körülnézek a tágas teremben. Mellettem valami testőrfélék sakkoznak, a bárpultnál „maxiruhás" hölgyek — udvarhölgyek? — szürcsölik a feketét, régi, egyenruhás tisztek iszogatják a sört, az ajtón pedig nagy 1 tahót á val csizmás, bő nadrágos férfiak lépnek be. Persze, filmgyárban vagyok, ezek itt a felvételek közben pihenő színészek, tudatosítom magamban, s tovább nézem a letűnt idők alakjainak felelevenítőit. Nézelődénak ellenére, hogy mondanivalója elsősorban a lengyeleket ragadja meg, kifejező eszközeivel, formájával külföldön is jelentős visszhangot váltott ki. Ugyancsak felkeltette a külföldi szakemberek és mozilátogatók figyelmét Krzysztof Zanussl „A kristály szerkezete" (Közjáték | című filmje. A látványos filmek kedvelői S. Rózewicz: Romantikus cimű történelmi filmjére emlékeznek vissza a legszívesebben, amely az 1830 as lengyel nemesi felkelés eseményei alapján készült, s részben Magyarországon játszódik. Az elmúlt esztendő egyik jelentős eseménye a fiatal rendezők, az úgynevezett harmadik hullám képviselőinek előretörése volt. A már említett Krzysztof Zanussi mellett, Vojtech Solarz, Marek Pyvonski és Andrzej Piotrowski nevét kell megjegyezni nemcsak nálunk, hanem úgy érzem, rövidesen külföldön is. Ezután az idei esztendő, s az elkövetkező évek tervéről érdeklődöm: Válasz helyett feláll, s a dolgozószobájába invitál. Helylynacy Gogolewski: A Bátor Boleslav címszerepében semnek egy férfihang vet véget: — Henryk Werner vagyok, a Lengyel Filmstúdió művészeti vezetője. ötven év körüli férfi foglal velem szemben helyet. Az elmúlt napi távirati stílusú telefonbeszélgetés után részletesebben mondom el kérelmemet. Kissé mélyebben szeretnék bepillantani a lengyel filmgyártás „bölcsőjébe", mert valljuk be őszintén —• annak ellenére, hogy szomszédok vagyunk, keveset tudunk a lengyel filmgyártásról. Néhány filmcím, néhány név, körülbelül ennyi az egiész. \ Sajnos, tapasztalatból mondom, hogy ez az igazság — bólogat Henryk Werner. — Űgv hiszem, fölösleges hangsúlyozni, hogy a lengyel filmgyártás ennél sokkal szélesebb medrű. Bizonyításképp először talán néhány statisztikai adat. Három filmstúdiónk van, ahol egész estét betöltő és rövid játékfilmeket készítünk. Kettő Varsóban, egy pedig Lódzban működik. Fővárosunkban van a dokumentumfilmek stúdiója is. A tudományos és felvilágosító filmek szintén Lódzban készülnek. A rajz- és különböző trükkfilmek szülővárosa pedig BielskoBiala. Évente átlag 25 egész estét betöltő játékfilm, 30 rajzfilm, 37 rövid-játékfilm, 114 népszerűsítő-oktató film, ugyanennyi dokumentumfilm, s mintegy 20 tv-film készül hazámban. Önmagában véve ez természetesen nem sok, a mennyiségnek ebben az esetben is csak akkor van jelentősége, h,a megfelelő minőséggel párosul. A minőséget itt a különböző fesztiválokon elért eredmények és főleg a hazai és a külföldi nézők kedvező visszhangja jelzi. Az elmúlt évben készült játékfilmek jellemző vonásairól kérdem őt. — A tavaly elkészült filmek színvonalával többnyire elégedettek lehetünk. Általában úgy jellemezhetjük ezeket a filmeket, hogy az elmúlt éveikhez viszonyítva témájukkal közelebb kerültek társadalmi és emberi problémáinkhoz, s tovább gazdagították filmgyártásunk palettáját. Andrzej Wajda „Tájkép csata után" cfmű filmje, amely anlyel kínál, majd kimegy a szobából. Rövid idő múlva több mint húsz dobozzal „felpúpozva" tér vissza. Itt azok a képek láthatók — mondja —, amelyek a most forgatás alatt levő filmekből már elkészültek. Míg sorba rakosgatja a dobozokat, beszél: — Ha az idei és a következő esztendők tervét nézzük, kitűnik, hogy nálunk is egyre inkább két irányba különülnek el a filmek. Az egyik csoportba a főleg történelmi tematikájú látványos filmek tartoznak, a másikat pedig a napjaink problematikáját tükröző alkotások képezik. Fényképeket rak az asztalra, ezzel „illusztrálja" mondanivalóját: — Nem akarom címek és nevek tömkelegével elhalmozni. Ezért csupán néhány olyan filmre hívom fel a figyelmét, amelyről minden bizonnyal Csehszlovákiában is hallani fognak. Tavasszal mutatják be Krzysztof Zanass! új filmjét, a Családi életet, amelyben egy mai ún. átlagos lengyel család életének lélektani és társadalmi összetevőit vizsgálja. Részben még csak az elképzeléseket „pengetem". amikor elárulom, hogy valószínűleg ez a film képviseli majd hazámat az idei cannes-i filmfesztiválon. Komoly figyelmet érdemel Andrzej Piotrowski Kardiogram című új filmje is, amely egy fiatal orvos vidéki elhelyezkedésével és ottani munkájával kapcsolatos gondokat ábrázolja. A mai fiatalok életéről Henryk Kluba forgatott filmet Öt és fél címen. Társadalmi problémákat érint, humoros, szatirikus hangvételben Tadeusz Chmielewski Nem szeretem a hétfőket című filmje is. A Brutus akció, Jerzy Passendorfer rendezésében, a második világháborút követő évek lengyelországi eseményeit dolgozza föl. A Hajsza Adám után című filmben ismét viszontláthatjuk az önöknél ls népsze rű Stanislaw Mikulskit. Vonzó csemegékkel szolgálunk a látványos filmek kedvelőinek is. Stanislaw Rózewicz Prológus cí mű filmjének cselekménye az 1948-as viharos esztendőben ját szódik. Kva és Czeslaw Petelscy rendezésében színes, panorama tikus film készül Kopernikusz életéről, amelyet valószínűleg 1973-ban mutatunk be. jerzy Hoffman hatalmas munkába fogott, amikor Henryk Sienkie wicz Özönvíz című regényéből négyrészes szélesvásznú filmet kezdett forgatni. Ez a monu mentális film Kopernikuszhoz hasonlóan valószínűleg két év múlva készül el. A középkorban játszódik Witold Lesiewicz: A bátor Boleslav című filmben, amelynek címszerepében ismét láthatjuk Ignacy Gogolewskit. Mire ezeket felsorolta, való ságos képhegyek sorakoznak az asztalon. Végezetül koprodukciós tervekről, a baráti országok film stúdióival való kapcsolatairól kérdezem: — Most fejeztük be a Mosz filmmel közösen a Legenda című filmet. Sylvester Checinski rendező filmje a második világ háború idején játszódik s egy kisfiú megpróbáltatásairól szól. Valamennyi baráti ország filmstúdiójával állandó kapcso latban vagyunk. A rendezőik, színészek és a filmművészet más szakemberei gyakori vendégek nálunk, s mi is sokszor látogatunk el hozzájuk. Az együttműködés ezen kívül főleg színészcserékben, vendégjátékok ban nyilvánul meg. A most be mutatás előtt álló Aniola arca című lengyel filmben Jiŕí Vršta la játssza az egyik főszerepet. Stanislaw Mikulski miután le vetette Kloss kapitány és Ti már százados (A gyilkos a ház ban van című magyar filmben alakította ezt a szerepet) „egyenruháját", rövidesen Prágába utazik és egy új cseh tvsorozatban láthatjuk majd viszont. Daniel Olbrychski épp az elmúlt évben már kétszer is játszott Jancsó Miklós filmjeiben. S így, sorolhatnám tovább. A hagyományos lengyel vendégszeretet bizonyítandó, fényképekkel „tömi" meg a táskámat, s míg lekísér a kijárathoz, arról beszél, hogy ideje lenne a szocialista országok filmgyártásának művészi színvonalával egyenrangú nívóra emelni az említett alkotásokat propagáló (jó értelemben véve) szervek és egyének munkáját is, mert a művészi munka — tetszik, vagy nem tetszik — ma önmagában már nem elég, ennek eredményeire fel is kell hívni a közvélemény és a szakemberek figyelmét. SZILVASSY JÓZSEF vmiftm JP

" wiy <1 J r r> Ü ' BElr (Tóth

pól Gyula felvétele) Vendégművészek Bratislavában „Az új zene a nyelvújítás korszakát éli!" Marek Kopelent „Appasionato" című legújabb művének bemutató előadása tanulságosan illusztrálta ezt a meghatározást. Eredeti összeállítású, keresztformában elhelyezett kamarazenekar (szólóhegedű, fúvók, kontrabasszusok, ütőhangszerek, villanygitár stb.),a pianista a zeneszerző szavalt idézve: „két zongorát használ (Kopelent bizonyos értelemben talán a »használ« kifejezést is jellemzésnek szánta), éspedig egy természetesen hangzó és egy úgynevezett preparált zongorát, A húrokon ugyanis különféle fém-, műanyag-, fa- és gumitárgyak vannak elhelyezve, amelyek megváltoztatják a hang színét és intenzitását". A megítélés egyszeri hallás után nagyon nehéz, egyrészt a mű gondolatmenete első hallásra nem követhető (kérdés, hogy többszöri hallásra kibontakozik-e I, másrészt a hangzásvilága nincs „fülközeiben", és így a hallgató, sőt valószínűleg a zenekar is nehezen igazodik el a szokatlan formai és hangzási körülmények között. A karmester a játékosokkal együtt igen gondos munkával, német vendégünk, Peter Roggenkampf pedig teljes odaadással szolgálta a mű sikerét. A művész hangszertudásáról és zeneiségéről nem nyerhettünk világos képet. Kellemes feloldódást jelentett Haydn Dobütés-szimfóniája (Gdúr, op. 94.), bár az első tételben a dirigens még nem tudta áthidalni a hirtelen „légköri változást", de a második tételtől kezdve egyre jobban tért hódított a haydni szellem, és így a szimfónia eleven, vérbő előadásban hangzbtt el. Andrzej Markowski a krakkói Filharmónia első karmestere. Vezénylési módja rendkívül, emocionális. Mozgása, jóformán „megjátszásnak" nevezhető dirigensi gesztusa néha kissé furcsán hat, de a mesterségbeli külsőség teljesen lényegtelenné válik, ha őszinte érzés aranyfedezete áll mögötte. Markowski karmesteri gesztusával mindig azt fejezi ki, amit valóban érez, és segítségével elmondja, vagyis a zenekarral elmondatja mindazt, amit az előadott művel kapcsolatban mondani akar. Ezen az estén Beethoven IV. szimfóniája került az érdeklődés homlokterébe. A kitűnő lengyel karmester koncepciójának érdekes vonása volt az ellentétek lényegretörő szembeállítása. Mert a Negyedik álomszerű napfénye, poézise és humora mögött ott lüktet a beethoveni nyugtalanság. Markowski a fény és árnyék megkapó játékában félreérthetetlenül utalt azokra a mozzanatokra, amelyek arra mutatnak, hogy a csodálatos „boldogságzene" mögött rejtett izzás lappang. Kifejezésre juttatta a gondolatot: „Beethoven úgy köröz itt a maga bontakozó új céljai felé, mint a nagy ragadozó madár, amely már kiszemelte, hol kell lecsapnia". HAVAS MARTA Nemcsak könyvből... A „Kardiogram" című film egyik jelenete (Roman Sumik felvételei) Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a nagykéri (Milanovaj alapiskola tanulói is azon fáradoznak, hogy méltóképpen ünnepelhessék meg e nevezetes jubileumot. Az évforduló számukra különösen jelentős, hiszen a községben még számos régi pártharcos él, akik a fél évszázaddal ezelőtti események közvetlen részesei voltak. A burzsoá köztársaság idején Nagykéren számos mezőgazdasági sztrájk zajlott le. A kommunista párt 1922-ben alakult meg Nagykéren és a sztrájkok szervezésében vezető szerapet töltött be. Az 1931-es sztrájkot Major István vezette, aki előzőleg tanítóként működött a faluban, ezért szavának súlya volt. A helybeli kommunista párt első elnöke Kántor Miklós volt. Kántornak és a helybeli elvtársaknak nagy segítséget nyújtott: Steiner Gábor, Weis Sámuel, Prochádzka József, Mező István, Páleník Ferenc, Chmelár Alojz és mások, akik gyakran ellátogattak a faluba. Az Iskola tanulői fokozatosan ismerkednek meg a kommunista párt gazdag hagyományaival és történetével. A pionírok összegyűjtik a párt megalakulásával és történetével kapcsolatos dokumentumokat: régi képeket, fényképeket, jelszavakat, pártigazolványokat, röplapokat. Az anyagot idős kommunisták segítségével rendezik el. A burzsoá köztársaság földműves sztrájkjait a tanulók fogalmazás órákon dolgozzák fel. A mezőgazdasági sztrájkok a képzőművészeti órák gyakori témái. Az összegyűjtött anyagból az iskola kiállítást rendez „A kommunista párt helyi harcai" címmel. Az iskolában beszélgetéseket szervezünk a párt alapító tagjaival és néhány munkással, akik részt vettek a földműves sztrájkokban és megszervezésükben. Hasznos beszélgetést folytattak diákjaink Barusz elvtárssal, a volt vöröskatonával, aki a Lenin-centenárium alkalmából szovjet kitüntetést kapott, melyet a M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja adott át neki. A beszélgetések során Kántor Miklós, a kommunista párt egyik alapító tagja, König Géza, az 1935-ös sztrájk szervezője, Valaška Viktor és Javorcsík Vilmos elvtárs elmondták élményeiket. A pedagógusok célja, hogy a történelmi eseményeket közelebbről megvilágítva, a tanulók ne csak könyvből ismerjék a múltat, hanem közvetlen élmények alapján, azoknak az elvtársaknak az elbeszéléséből, akik az akkori események mozgatói voltak. A tanulók a szemtanúk és a pártharcosok elbeszélései alapján rájönnek arra, hogy a kommunista párt volt az egyedüli, mely már a múltban is síkraszállt a munkások jogaiért. Ha a tanulók helyesen megértik ezeket a történelmi eseményeket, akkor helyesen fogják értelmezni majd a jelen és a jövő politikai eseményeit Is. KAFFELNÉ T. ILONA 1971. III. 19 6