Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-19 / 66. szám, péntek

AKI A SZIVEKBE LÁT Köszöntjük a 65 éves KAROL SISKA akadémikust Többször is figyelmesen el­olvastam az életrajzát, Jlátu: mok, kinevezések, rangok. A sok szám matematikai' táblázat­ra emlékeztet. Van köztük egy komoly feladvány is: hogyan elegendő egy emberi élet ah­hoz, hogy 65 év folyahián vala­ki a Károly Egyetemen orvosi diplomát szerezzen, 1939 ben osztályvezető főorvos legyen Starý Smokoveceri és Vyšné Há­gyban, a Szlovák Nemzeti Fel­kelés'idején parancsnok és egy­úttal S.tarý Horyn a Sebészeti osztály főorvosa, a háború után kórházigazgató Vyšné Hágyban, 1950 tói Bratislavában osztály­vezető főorvos, egyetemi tanár, a II. sebészeti klinika főorvosa és a Szlovák Tudományos Aka­démia sebészeti kutatóintézeté­nek igazgatója. I)e ez- még ko­rántsem minden, mert šišk.i professzor 1958-tól Szlovákja, 1962 tői' pedig Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi zottságának a tagja, 1969-től a Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selője, 1970 tői a Szlovák Tudó mányos Akadémia elnöke és a Csehszlovák Tudományos Aka­démia alelnöke. Még leírni is sok, pedig még hátra vannak a kitüntetések, a Munkaérdem rend v a Purkyné-díj, az SZNF 20. évfordulója alkalmából ka pott emlékérem és még közel tíz értékes kitüntetés. És mi lyen hosszúra nyúlna érdeméi; nek a felsorolása, há megszó­laltathatnánk azokat, akiknek szíve Siska professzor szaksze­rű beavatkozása folytán dobog, akiket mint szívsebész a biztos haláltól mentett meg? 135 tu­dományos munkát írt, több kül­földi tudóstársaság és a múlt évtől a Szovjetunió Orvostudo­mányi Akadémiájának tagja. Dr. Karol Siska professzor ma 65 éves. A jugoszláviai Sze­lencsből indult el, Újvidéken érettségizett. Dióhéjban, fegyel­mezetten csak az évszámokra és életrajzának főbb állomásaira szorítkozva ennyit írtunk annak uz embernek az életéről, akinek munkássága nálunk új fejezetet nyitott a gyógyászatban, aki a mellkas bal oldalában, a hato­dik és hetedik borda mögött rejtőző, évszázadokon át „tabu­területnek" tartott, éjjel és nap­pal szorgalmasan dobogó szív­hez hozzá mert nyúlni és olyan korrekciókat végzett ezen az életfontosságú szerven, melyek­ről néhány évtizeddel ezelőtt álmodni sem mertek az orvo­sok. Akinek a szíve fáj, akarva, akaratlanul a halálra gondot. Ha a „motor" megáll, nincs to­vább! Hányan haltok meg bll­lentyűhibákban, olyan szívba­jokban, melyeken a klinikai ke­zelés csak ideig-óráig segíthet, míg diadalmasan bevonult a gyógyászatba a bűvös fogalom: szívsebészet! A háború után egy egyetemi tankönyvben ezt a cí­met olvastam: Szívbetegek mű­téti kockázata. A fogalmazásból nem sok jóra következtethe­tünk. Ma pedig minden nagyobb városban műszívvel felszerelt műtőkben, ha nem is kockázat­mentesen, de sikeresen operál­ják a beteg szíveket és az el­halálozás statisztikája évről év­re javul. A mai tankönyvek a szűkült billentyűk kitágítását már „rutinműtétnek" nevezik, s ha előre lapozunk néhány ol­dalt, lélegzetelállító operációk leírásával találkozunk. šiška professzor és az általa vezetett II. számú bratislavai sebészkórház orvosai az elmúlt 18 év folyamán megközelítőleg 2000 szívműtétet végeztek. Míg nem vezették be a gyakorlatban a műszívet (testen kívüli kerin­gés) főleg a veleszületett, vagy reumatikus betegségből szárma­zó billentyűhibákat korrigálták (főleg a kéthegyű billentyű szű­kületét a szívsebészetben új fe­jezetet nyitó műszív feltalálása óta pedig a szív belső üregeiben keletkezett rendellenességet is eltávolítják operációs beavatko­zással. Az embernek borsózik a bőre arra a gondolatra, hogy valakinek leállítják a szívét, és életet jelentő szép piros vérét egy bonyolult szerkezetbe veze tik, mely addig helyettesíti a szív egy percre sem nélkülöz­hető munkáját, míg a sebész megkeresi és eltávolítja a halál­lal fenyegető hibát. Öriási tu­dás, biztos kéz, kitűnő ideg­rendszer szükséges ennek a mű­veletnek az elvégzéséhez, mert itt tévedni vagy tanácstalanul kapŔrtdiii nem lehet. Šiška pro. fesszyr és munkatársainak a tevékenysége fantasztikus pre­cizitással kidolgozott szerve­zettséget, a bonyolult szívműkö­dés minden apró részletét pon­tosan ismerő tudást igényel. Az ember azt hinné, hogy akik: .ilyen munkát Végeznek, idősebb korukban a műtőkben eltöltött, feszültséggel teli órák következtében idegroncsokká válnak. N««, a derűs tekintetű, végtelenül nyugodt, türelmes és kedves Karol Siska..— aki ha­zánkban a szívsebészet úttörő­jének számít —, ezt a feltevést cáfolja. Egész életét a tudn­vábbra is köztünk marad, gyö­nyörködhet a bíborvörös naple­mentékben, az épülő új lakóte­lepekben, a festők vásznaiban, halljuk hangjukat, nap mint nap közöttünk vannak: élnek. Karol Šiška professzort 65. születésnapja alkalmából ha­zánk magyar nemzetiségű lako­sai is szívük minden melegével köszöntik. Ö is szeretettel gon­dol rájuk. — Orvosi pályámon gyakran kerülök kapcsolatba magyarok­kal. Csak az elismerés hangján szólhatok róluk. Kellő felvilá­gosítás után nem vonakodnak, hogy a számukra életet jelentő műtétet elvégezzük. Pontosan betartják az utasításokat. És hálásak. Nagyon hálásak. Elmondok egy történetet. mónv előbbre vitelének szolgá­latába állította és 65 éves ko­rában is törhetetlen vitalitással dolgozik, kutat, tanít. Ha vala­ki, akkor ő elmondhatja, hogy naponta csatázik a szívbillen­tyűkben, a szív szöveteiben alattomosán megbúvó és a tá­madásra alkalmas pillanatot vá­ró halállal. És legyőzi a halált, mert a tudomány előretörése egyre jobban háttérbe szorítja a konok „kaszást". Bratislavában, a II. számú se­bészeti klinika első emeletén kerestem a professzort. A folyo­són fehér köpenyes fiatalok hallgatták egy tanársegéd ma­gyarázatát: „A reumatizmus fo­galma görög szóból származik. Rheo azt jelenti: folyó, folyik, átfolyik. Vagyis olyan betegsé­get jelöl, amely átterjed a szervezet egyik pontjáról a má­sikra. Legtöbbször az izületeket támadja meg, majd lehúzódik a szívbe . .." Nem volt szerencsém. A pro­fesszort az udvaron egy fekete színű T 60-as autó várta. Az akadémiára kellett mennie. Megígérte: déli 12 órakor ott fogad. Betartotta szavát. Az elnöki szoba süppedős fo­teljaiban ülünk. A magnetofon szorgalmasan forog, jegyzi a professzor szavait. — Hogy mikor végeztük Bra­tislavában az első szívműtétet? Ügy gondolom, 1952—53 táján. Meg kellene nézni a pedánsan vezetett statisztikát. A II. szá­mú sebészeti klinika ebben az évben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Akkor én számo­lok be a sebészek működéséről és arról is, mikor kezdtünk szí­vet operálni, hány műtétet vé­geztünk. Ha emlékezetem nem csal, az elmúlt időszak folya mán mintegy 800 olyan szívkor­rekciót csináltunk, melynél mű­szívet alkalmaztunk, míg ki­sebb-nagyobb eltéréssel 1100 ra tehető azoknak a beavatkozá­soknak a száma, amelyet „me­net közben", vagyis a szív ter­mészetes mozgásának leállítása nélkül végeztünk el. Míg az akadémikus beszél, arra gondolok, az egyszerű há­rom és négyjegyű számok mö­gött az a gyönyörű szép és semmivel nem pótolható foga­lom rejtőzik, melyet életnek nevezünk. Életnek, melyből csak egy van. Életnek, melyet sikerült megtartani. Életnek, mely azt jelenti, hogy az édes­apa, édesanya, a kisfiú vagy kislány, a nagypapa, nagymama, a szeretelt férj és feleség to­Különös folyadék A hatói ellenszere f Egy nap alatt 32 litert gyűjtöttek össze # Az orvos dönt 0 Emberséget bizonyítunk Műtét közben. (Balról az első K. Siska professzor/. (M. Borodáčová — CSTK felvétel) amely az első hallásra talán mosolyt vált ki, de ha mélyeb­ben belegondolunk, a hála és a szeretet tiszteletet ébresztő megnyilvánulását fedezhetjük fel benne. Kezdem azzal, hogy a szívbetegségek legtöbbször hosszú éveken át húzódnak és anyagilag jelentős mértékben megrövidítik a beteget. Munka­helyén a beteg nem tud a töb­biekkel egyenértékű teljesít­ményt nyújtani és ez a kere­setében Is visszatükröződik. Egyszóval a szívbetegek leg­többször szegény emberek. Né­hány évvel ezelőtt megoperál tam egy magyar asszonyt. A műtét sikerült. Amikor gyógyul­tan távozott a kórházból, beko­pogott a dolgozószobámba. Szép szavakkal megköszönte a fára­dozásomat, majd az asztalomra lett egy üveg bort és 50 koro­nát. Tudtam, hogy nagyon sze­gény asszony, hogy az ő anyagi helyzetét tekintve ez az 50 ko­rona a maximumot jelentette. Ezzel úgymond ő mindenét ne­kem akarta adni. Meghatódva néztem az ajándékot. Nem sok­kal előtte gyógyultam ki sár­gaságból, így semmiféle alko­holt nem fogyasztottam. . Nem akartam azonban megsérteni és azt mondtam neki: Ezt az üveg bort elfogadom, az 50 koronát azonban visszaadom. Vegye úgy, mintha elfogadtam volna. íme: az emberi nagyság, az emberek iránti szeretet a hét­köznapok kis történeteiben is teret kér és érvényesül. Aki biz­tos kézzel, a legkorszerűbb tu­dományok ismeretével belenyúl a szív legrejtettebb „rekeszei­be", mélyen emberien tud vi­szonyulni egy, a háláját a maga szerény eszközeivel kifejezni kí­vánó egyszerű magyar asszony­hoz is és nagy elfoglaltsága mellett évek múltán mindig sze­retettel emlékszik rá vissza! Karol Šiška akadémikus mun­kásságáról, életművéről köny­vet lehetne írni. Ö azonban nem igényli ezt. Szerény, egyszerű ember. Míg beszélgettünk, fe­szélyezte öt, hogy egy fotós fel­vételeket készített róla. Nem a hírnév, a munka, a szívsebészet további tökéletesítése, az embe­rek gyógyítása érdekli. Hatvan­ötödik születésnapján szeretet­tel köszöntjük őt. Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig gyü­mölcsöztethesse azt a nagy tu­dást, melyet dolgos élete folya­mán fáradtságos munkával, sok­sok tanulással mindannyiunk javára szerzett. KOMLOSI LAJOS Goethe híres művében, a Faustban Mefisztó, az ördög megjegyzi: „Különös folyadék a vér." Korunk embere már majdnem mindent tud a vérről, hisz a modern tudomány sze­mével nézve a világot úgy lát­szik, mintha mégiscsak vissza­érkeztünk volna oda, hogy az embert a világ közepének lás­suk. A természettudósok, az or­vosok, a vpgyészek kutató sze­mét nem tévesztik meg az ará­nyok. Ha a világegyetem távla­tai között az űrhajósok a Föl­det kicsinynek látják, az atom­tudósok a mikroszkópok len­cséjének képéről felemelik te­kintetüket és az atomok mére­tei közepette megfoghatatlanul hatalmasnak érzik még saját testük nagyságát is. A változó arányok azonban nem zavarják meg a tudósokat. És ezért ma már majdnem mindent tudunk a vérről. Még talán többet is, mint Goethe Faustja, vagy Me­fisztója. Különös folyadék a mi sze­münkben is, mert hisz mikrosz­kóp alatt kiderül róla, hogy voltaképpen szövet: sejtekből áll, amelyet íolyadék vesz kö­rül. Ezek a sejtek sem mind I egyformák, vannak közöttük mag nélküliek, a vörös vérsejtek, amelyeket inkább vörös vérfes­reknek neveznek, és vannak fe­hér vérsejtek. Ezek a vér folya­dékában, a plazmában úsznak. És ma már senki sem lepődik meg azon, hogy a plazma sós víz, hisz vért mindannyian íz­leltünk már. Legalább is akkor, amikor megsebzett ujjunkat szánkba vettük. De ettől többet, sokkal töb­bet tudunk a vérről. És ezért le­velezőinket, tudósítóinkat nem is annyira a vérről szóló isme­retek nyűgözték le, hanem in­kább a . véradás ténye. Már többször beszámoltak arról, hogy polgáraink önkéntes és térítésmentes véradással segítik egymást. Legutóbb Urban­c s o k Ferenc írt arról, hogy Pincz (Pinciná) község­ijen hatan jelentkeztek ingye­nes véradásra. SOS ­Gyorsan küldjetek vért! Ez a felhívás gyakran fel­hangzik a kórházak műtőszobái­ban, hisz a balesetek áldozatait sokszor súlyos vérveszteség éri, mire orvoshoz kerülnek. Ilyenkor első teendő az elvesz­tett vér pótlása, hiszen a vér hiánya az összes sejtek műkö­dését súlyosan károsítja. Az or­vosok már nem egyszer néztek szembe a halállal, tudják, hogy milyen szabályok alapján lehet megfogalmazni a halál beálltá­nak megállapítását. De tudják azt is. hogy ezek a szabályok ingatagok, mert tapasztalták, hogy az olyan sebesültek, akik elvéreztek, szívük, lélegzésük megállt, gyors és megfelelő sebészi beavatkozással, vérát­ömlesztéssel újra életre lehet kelteni. Megpróbálkoznak min­den lehető eljárással. Ezt segítik polgáraink azzal, hogy az önkéntes véradás kere­tében lehetőséget nyújtanak or­vosainknak készenléti tartalék biztosítására. Természetesen csak akkor, ha sokan, minél többen jelentkeznek. Ábel Gábor tudósítónk megírta, hogy Garamkálnán (Kalná n/ Hr.) megértenék ezt és nyolc­vanegy polgár jelentkezett vér­adásra. A szülők örömére Ha a szülök között „Rh" vér­csoportbeli eltérés fordul elő, az újszülött súlyosan megbete­gedhet, és ahhoz, hogy életben maradjon, egész vérét átöm­lesztett vérrel kell kicserélni. Erról beszélgettünk Nagyölve­den (Veiké Ludince), ahol há­rom község véradói gyűltek össze, hogy vért adjanak. MUDr. Zapletajová Irena, a körzet or­vosnője szakszerű magyarázatot adott: — Ismételt Rh. pozitív ter­hességnél, az ellenanyagok uz anya vérében már annyira fel­szaporodnak, hogy a magzatba jutva károsíthatják a vérkép­zést. A keletkező sok fiatal, magvas vörösvérsejt közül né­hány a keringő vérbe is bejut, ezért a betegséget más néven erythroblastosis foetealisnak is nevezik. A gyógyítás feladata, hogy az újszülötteket a vérük­ben keringő káros ellenanya­goktól megszabadítsa. A legsi­keresebb gyógymód a születés utáni csereuér-átömlesztés, amelynek végrehajtása bonyo­lult szakorvosi feladat, de ter­mészetesen elsősorban az kell, hogy megfelelő vérrel rendel­kezzen az orvos. Nem vitás, hogy fel kell ké­szülni erre. Mégpedig úgy, hogy vért kell biztosítani erre a cél­ra. Csak tiszta forrásból! Ez a mondat jutott eszünkbe, amikor Farkas Rózsa tu­dósítónk levelét olvastuk. Érde­mes idézni néhány sorát: „A košicei vérátömlesztő állomás dolgozói 32 liter vért gyűjtöttek össze Torna (Túrna n/B.) és környéke véradóitól. A jelent­kezők száma nyolcvankilenc volt, de vért csak hatvanné­gyen adhattak ..." Véradóink ugyanis tudják, hogy a véradást nagyon komoly orvosi vizsgálat előzi meg. Nem mindegy, hogy milyen a fel­használandó vér. Ha az orvos látja, hogy a jelentkező nem alkalmas arra, hogy vért adjon, mert egészségi állapota meg­sínylené, vagy az előzetes vizs­gálat során megállapította, hogy valamilyen betegség nyomot, el­lenanyagot hagyott a vérben, akkor nem is fogadja el a fel­ajánlott vért. Vérátömlesztésre egyébként'a vér csak akkor alkalmas, ha a véradó és vérkapó vércsoportja megegyezik. Ezt a kérdést aa osztrák Landsteiner tisztázta, s vizsgálataiért Nobel-díjat ka­pott. Ma pedig már minden or­vos ezeknek az ismereteknek a tudatában cselekszik, amikor gyógyszerként használja az em­beri vért. Számítanak a sportolókra Igen, az orvosok joggal szá­mítanak arra, hogy sportolóink hozzájárulnak majd a véradás­hoz. Erről írt vőki (Vlky) tudó­sítónk, Dömötör Zoltán. Egy köbmillíméter vérben átlag 5 millió vörös vértest úszkál. A sportolóknak több a vörös vérteste, mint az átlagemberek­nek, elérheti köbmilliméteren­ként a 8 milliót is. Miért található a sportolók vérében oly sok vörös vértest? Ezek az • emberek rendszeresen végeznek Igen megerőltető és nagyon sok izomrostot igénybe vevő tevékenységet. Szerveze­tükben gyakori a sejtek nagy részére kiterjedő oxigénéhség. Ha pedig a sejtek oxigénigénye megnő, akkor emelkedik a vö­rösvértest-termelés is. ,, A sportolók tehát „jó minő­ségű" vért adhatnak és könnyen pótolhatják a véradáskor elve­szített vérmennyiséget is. , A nagy futószalag A keringő vér az a nagy futó­szalag az emberi testben, amely ellátja a sejteket mindennel, amire csak szükségük van: mo­lekulákkal és atomokkal, ame­lyekből folytonosan újraépítik anyagaikat, illetve amelyek energiát adnak számukra. A vér biztosítja a test hőmérsékletét is. A vér szállítja el a sejtek működése szempontjából feles­leges és káros anyagokat. Az egyszerű sejt, a szervek sejtjei számára a vér jóformán min­dent jelent, az egész nagy vi­lágot. A keringő vérről elmondhat­juk az időszámításunk kezdete előtti háromszáz esztendős vers­sel: A hatalmas út szerteárad, jelen van jobbra-balra. Minden általa létezik, soha meg nem torpanva. (Lao-Ce verse, Weöres Sándor fordítása) És amikor odatartjuk karun­kat, hogy vért adjunk, életet mentsünk, ehhez a futószalag­hoz, a másik ember futószala­gához adunk erőt. Keringő vé- m. rünk csöppjei, ez a különös fo­lyadék bizouyítja emberségün­ket HAJDÚ ANDRAS

Next

/
Thumbnails
Contents