Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám, szerda

A meteorológiai világnap előtt Az utóbbi időkben egyre jobban fokozódik a meteorológia iránti érdeklődés. Ez teljesen érthető, hiszen az időjárás nemcsak egy munkaterületen, hanem egész életünkben is nagy jelentőséggel bír. A ma embere arra törekszik, hogy a legmesszemenőbben kiküszöbölje az időjárás kedvezőtlen hatását, a másik oldalon pedig a kedvező hatást felhasználja gyakorlati tevékenységében. Ez a tényező főleg a tervezett gazdálkodásban és a kollektív földművelésben játszik fontos szerepet. Az emberiség a természeti jelenségekkel ősidők óta foglalkozik. Az emberek hosszú időn keresztül nem értették meg az időjárás valódi okait és az égbolton végbemenő változásokat. Fokozatosan gondolkodóba ejtették őket a természeti jelenségek, lassan hozzájuk szoktak, végül igyekeztek megérteni és megismerni őket. A meteorológia történelmi fejlődése A meteorológia, mint önálló tudományág csupán a XVII. században kezdett fejlődni, párhuzamosan a természettudományok fejlődésével. Ebben az évszázadban találták fel és tökéletesítették a légnyomás, a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a csapadék, valamint a szél iránya és sebessége méréséhez szükséges legelemibb meteorológiai műszereket. A XVII. század vpgén és a XVIII. század elején már sok helyütt folytatlak megfigyeléseket az időjárással kapcsolatban. Az így nyert adatokat még nem tudták felhasználni, mivel a megfigyelések nem voltak rendszeresek, és nem egy időben történtek, ennek következtében nem tudták őket összehasonlítani. A XVIII. században bevezették az időjárás nagyobb területen való rendszeresebb megfigyelését. így keletkeztek az első meteorológiai állomár sok. Berlinben 1719-től foglalkoznak rendszeresen az időjárás megfigyelésével, Leningrádban 1743-tól, Bécsben és Prágában 1775-től, Budapesten 1760-tól és Bratislavában 1851től. A XIX. században tovább folytatódott a meteorológiai állomások építése és egyidejűleg az első meteorológiai obszervatóriumok és tudományos intézmények létrehozása is. A világkereskedelem, a "tengerészet és a mezőgazdaság fejlődése ebben az időben új feladatokat rótt a meteorológiai híradásra. Ezért a XIX. században a tudományos intézményekbén elkészítették különböző országok éghajlati viszonyainak a leírását, amihez a felgyülemlett meteorológiai megfigyelési adatokon kívül bizonyos mértékben hozzájárult a tengeri hajózás is. A XX. században már bevezették az atmoszféra meteorológiai elemeinek rendszeres mérését is az önműködő meteorológiai állomásokról, a ma is használatban levő ún. rádiószondákkal. Napjainkban gyakorlatilag már minden országban kiépítették a meteorológiai megfigyelőállomások hálózatát, melyek száma attól függ, hogy az illető ország földrajzilag mennyire tagolt. Minden 24 óra leforgása alatt az egész világon a több ezer meteorológiai állomáson köze) 100 000 időjárásmegfigyelést végeznek a Föld felszínén és megközelítőleg 11000 aerológikus rádiószonda-mérést az atmoszférában. Így naponta több mint egymillió adatot nyernek az időjárás egyes elemeinek állapo-" tárói. Az adatokat a meteorológiai szolgálatok automatikusan kicserélik egymás között és így kialakul az időjárás előrejelzéséhez szükséges alapanyag. A nemzetközi együttműködés jelentősége Együttműködés nélkül a gyakorlati meteorológiai szolgálat nehezen érvényesülne, ugyanis az időjárás nemcsak változik, hanem a légtömegek gyorsan át is vonulnak az egyik területről a másikra, tekintet nélkül az államhatárokra. 1873 óta a nemzetközi meteorológiai együttműködést a Nemzetközi Meteorológiai Szervezet irányítja. Ez a szervezet jól érvényesül mind módszertani, mind szakszempontból. Természetesen fogyatékosságok is előfordultak, melyek abban rejlettek, hogy az egyes országok nem voltak képesek az elfogadott határozatokat kielégítően teljesíteni. A II. világháború után létrejött a Meteorológiai Világ szervezet, mely szerves része az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A Meteorológiai Világszervezetet 1950. március 23-án hozták létre. Fennállásának 10. évfordulója alkalmából a Szervezet Végrehajtó Bizottsága határozatba foglalta, hogy 1960. március 23-tól ezt a napot az egész világon meteorológiai világnapként ünnepeljék. A Meteorológiai Világszervezet, melynek székhelye Genfben van, fontos tisztséget tölt be. Központi feladata a meteorológia egyes szakterületeinek világviszonylatban való koordinálása. A meteorológiai megfigyelésekről, az időjárás egyes elemeinek méréséről, meteorológiai állomások építéséről és az időjárás adatainak cseréjéről gondoskodik. Ezeken kívül tá mogatja a meteorológia fejlődését és a kutatásokat, főként a fejletlen országokban, és a meteorológiának az egyes emberi tevékenységekre való applikációjával foglalkozik. A Meteorológiai Világszervezethez jelenleg több mint 100 meteoro lógiai intézet tartozik. A meteorológia és életkörnyezet A Meteorológiai Világszervezet évente egy-egy jelszót tesz közzé, amelynek értelmében aztán tájékoztatják az év folyamán a közvéleményt az emberi tevékenység egyes ágazatainak a meteorológiával való kapcsolatáról. A meteorológiai világnap ez évi jelszava: „A meteorológia és az életkörnyezet". Időszerű ez a jelsző, mivel az utóbbi években világviszonylatban fokozott figyelmet szentelnek az életkörnyezet kérdésének. A meteorológia szintén foglalkozik az életkörnyezettel. A meteorológiai szolgálatokhoz nemcsak az időjárás előrejelzése tartozik, amint ezt sokan — tévesen — gondolják, hanem a meteorológiai szakvélemények megalkotása is, melyek mutatóként szolgálnak az üdülő- és gyógykezelési központok helyszínének kiválasztásánál, új lakónegyedek, gyárépületek és olykor teljes városok megalapozásánál. Dr. PETER FORGAČ „„jg. A komáromi kikötőben. (Tóthpál Gyula felvétele) PRÁGAI TAVASZ 1971 Május 12-e és június 4->e között mór huszonhatodszor rendezik meg a „Prágai Tavasz" nemzetközi zenefesztivált, amely nemcsak hazai, de nemzetközi viszonylatban is az egyik legrangosabb, hagyományokkal rendelkező Zenei események közé tartozik. Az idei fesztivál műsorán összesen 73 hangverseny, illetve operaelőadás szerepel. A fesztivál során a Csehszlovák Rádió szimfonikus zenekara hangversenyt ad a CSKP megalapításának 50. évfordulója alkalmából. A zenekar a május 15-i jubileumi hangversenyén Ladislav Slovák vezényletével előadja V. DobiáS cseh zeneszerző „Építsd a hazát" c. kantátáját, E. Suchoň „Sinfonietta Rustica"- ját és Szergej Prokofjevnak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 20. évfordulója tiszteletére alkotott kantátáját. Mivel a zenefesztivál idejére esik a CSKP XIV. kongresszusa, a rendező bizottság a küldöttek számára is tervez hangversenyt. A zenefesztivál külföldi vendégei közt lesz a szófiai, moszkvai és belgrádi szimfonikus zenekar. Számos neves külföldi karmester és' előadóművész is vendégszerepel a fesztiválon, pl. Viktor Dubrovszkij szovjet, Charles Dudoit svájci, Konsztantyin lliev bolgár, Riccardo Mutti olasz, Dean Dixon amerikai karmester. Lovro von Matačlč az idei fesztiválon a cseh filharmonikusok zenekarát vezényli. Az előadóművészek közt lesz Henryk Szeryng világhírű hegedűművész, Alfréd Brendel zongoraművész, Starker fános, az Amerikában élő magyar szárma zású gordonkaművész, Arturo Benedetti-Michelangeli zongoraművész, Ralph Kirkpatrick amerikai csembalóművész. A fesztiválon hangversenyt ad egy lengyel, holland, NDK-beli, belga és svájci kamaraegyüttes is. Az idei „Prágai Tavasz" mű során méltó helyeť kap Bartók Béla életműve ls. A prágai szimfónikusok Charles Dutoit vezényletével előadják Bartók 2. számú zongoraversenyét, s a moszkvai filharmonikus zenekar Kirill Kondrasin vezényletével a „Zene húros-, ütőhangszerre éq cselesztára" c. szerzeményét. A Nemzeti Színház a fesztivál idején műsorra tűzi Bartók „Csodálatos mandarin" c. operáját. A Prágai Tavasz operaműsorán egyébként a hazai és klasszikus operaalkotások mellett szerepel még Szokolay Sándor „Vérnász" c. operája is. Az érdeklődők közelebbi tájékoztatást kaphatnak a CEDŐK kirendeltségeknél. Belépőjegyek a zenefesztivál titkárságán j Praha 1, AlSovo nábf.. Dúm umélcň) rendelhetők meg. Ism f ÉPÍTŐK KONGRESSZUSA II. GAZDASAGI REFORM ÉS MŰSZAKI HALADAS M

inthogy a kilencedik ötéves terv eredményeire és általános tapasztalataira épül, az új tervidőszak céljain és irányzatain is vörös fonálként húzódik az, ami az elmúlt öt év gazdasági eredményeit jellemezte: a fokozatosan megvalósuló gazdasági reform és a tudományos-műszaki haladás ugrásszerű érvényesülése. E két feladat szervesen összefügg egymással, valójában nem is lehet egymástól elválasztani a 9. ötéves terv fő mozgatóeröit, mert annyira egybeilleszkednek, olyan komplexumot alkotnak, hogy valójában nem is volna lehetséges egyes tényezők érvényesülése a többitől függetlenül. Ezért aztán a gazdasági reformról, a tudományos és műszaki haladásról, a szakemberképzésről, az irányítás tökéletesítéséről s a szovjet gazdasági élet egyéb jellemzőiről is csak egymás kölcsönösségében beszélhetünk. A gazdasági reform eredményei úgyszólván valamennyi szovjet vállalatban megmutatkoztak. Az 1966 óta folyó reform kísérleti időszaka már lezárult, s most a szovjet népgazdaságban az a fő feladat, hogy valamennyi szovjet vállalat áttérjen az új gazdálkodási rendszerre. Természetesen a reform bevezetésében vagy kipróbálásában élenjáró vállalatok, üzemek most is példát mutatnak, ám ennek a gépies lemásolása helytelen lenne, mert a közös problémák ellenére azért egy-egy vállalat helyzete, viszonyai, feltételei különböznek egymástól, másrészt a gazdasági reformnak az anyagi ösztönzés mellett az is az egyik fő célja, hogy megtanítsa a dolgozókat ökonómiailag gondolkozni, mert ez nagy erő. Karélia legfontosabb gazdasági ágában, az erdőgazdaságban például a reform előtt éveken át bizonyos figyelmetlenség mutatkozott a hulladékanyagok feldolgozásával szemben. Míg e vidék nyersanyagbázisa különböző oketoból évről évre szűkült, a lombfahulladékot egyszerűen kilökték vagy elégették, holott a papír- és cellulózipar nagyszerűen tudja értékesíteni. Ennek móst vége, a gazdasági reform rákényszeríti a dolgozókat minden tartalék, erőforrás feltárására és mozgósítására, s a hulladékanyag értékesítése most már nem közömbös az üzemgazdálkodás szempontjából. Ugyancsak megoldódott a vízmosta vagy vihar által kitépett fák kihasználásának kérdése. Azelőtt ugyanis ez nem számítódott be a fakitermelési tervbe, tehát ott rohadhatott, kallódhatott, ahová az elemek sodorták. Most már e téren is más a helyzet, s a dolgozók zsebe érzi meg, ha súlyos mulasztást követnek el. A dnyepropctrovszki aggregátorgyárban a gazdasági reform keretében valamennyi részleg áttért a hozrascsot-gazdálkodásra. A vezetőség által jóváhagyott és negyedévekre bontott évi terv szerint önállóan gazdálkodnak. Mivel bizonyos mértékben szabad kezet kaptak a munkában és a lehetőségek, ötletek keresésére (s nem utolsósorban ez is a reform célja j, 1969-ben 375 ezer, tavaly pedig 476 ezer rubel értékű gyártmánnyal többet adtak a társadalomnak, mint tervük megszabta, ezért aztán a ^munkások 78 ezer, illetve 65 ezer rubel prémiumban részesültek. A gazdasági reform nagyon sok helyen új technika alkalmazására, új módszerek elsajótitósóra készteti a dolgozókat. A Vörös Október kohóművekben például az elavult termelőberendezés korszerűsítésével 32 százalékkal fokozták a munkatermelékenységet és 45 százalékkal növelték a hasznot. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági reform a leg több esetben feltételezi a modernizálást, s a ráfordított költségek gazdaságosabbak a teljesen új beruházásoknál. A gazdasági reform szelleme és anyagi kihatása nemcsak a munkásokat, hanem a mérnöki-műszaki munkaközösségeket is serkenti. Az említett dnyepropetrovszki aggregátorgy«árban a termékek munkaigényességének csökkentésén dolgozó mérnököknek 1969-ben 13,8, tavaly pedig 15 százalékkal sikerült csökkenteniük a munkadarabok munkaigényességét, s ezzel másfél millió rubel megtakarítást eredményeztek a gyárnak. Tömegével említhetnék hasonló példákat. Ám igen érdekes a moszkvai N. A. Zlobin brigádjának példája. Mint a Glavmossztroj építői előre szerződést kötöttek az építő- és szerelővállalattal. A szerződés tárgya egy 13 emeletes épület volt. Zlobinék a maguk részéről kötelezték magukat az építési munkálatok idejében és kifogástalanul történő elvégzésére, a vállalatigazgatóság meg rögzítette a maga kötelezettségeit. Tény az, hogy az épület a feltételeknek megfelelően határidő előtt elkészült. Zlobinék az akkordmunkáért és rekordidőért kapott prémiumon kívül még a vállalat munkaráfordítás- és önköltségcsökkentéssel elért megtakarítás felét is megkapták az igazgatóságtól, úgy, ahogy a szerződésben előre kikötötték maguknak. A 9. ötéves terv terjedelmes irányelvtervezetét lapozgatva szembetűnő, hogy mindenütt nagy súlyt helyeznek az új technika alkalmazására, új gépek, berendezések, műszerek, gépsorok, automatikus berendezések megtervezésére és sorozat-gyártására, valamint széles körű gyakorlati alkalmazására. Például szó van arról, hogy a jövőben kifizetődőbb lesz nagyobb teljesítőképességű kotrógépek, talajgyaluk és egyéb nagykapacitású berendezések gyártása. Újszerű gépeket fognak gyártani, amelyek például a ki- és berakodásnál mindinkább kiszorítják a fárasztó kézimunkát. Sőt, ötletes, automata, programvezérlésű raktárgéprendszereket vezetnek be. Ezeknek segítségével fokozatosan 59 százalékról 82 százalékra növelik a raktári munkaműveletek gépesítéséi. Az új technika érvényesülésében, persze, fontos szerepe van a szakképzettségnek. Jelenleg 79 millió ember tanul a szovjetországban, készül jövendő életpályájára, mert a tudomány és a technika mai állása szerint egyre igényesebb lesz a közvetlen részvétel nemcsak az irányításban, hanem a termelést folyamatban is. Jellemző adat: a szakmunkásképző iskolák az elmúlt évben 1 millió 600 ezer képzett szakembert bocsátottak a termelés rendelkezésére, ugyanakkor 1 millió 800 ezer új tanulót vettek fel. Egyre nehezebben érvényesülhetnek azok, akik nem rendelkeznek középiskolai végzettséggel, meri hisz a programvezérlés, az automatika, az elektronika, a komp* lex gépesítés mind nagyobb tért hódít a termelésben. Éppen ezért az oktatásügyi minisztérium 1975-ig fokozatosan bevezeti a munkások termelési kiképzését, vagy átképzését ún, szakmai-műszaki iskolák keretében. Mennyire tért hódit a modern technika, illusztárálására hadd lássunk egy példát az építkezés igen fontos szakaszáról. A 9. ötéves terv irányelvtervezete nagyszabású villamosítási programot tartalmaz. A távolsági vezetékek építését meg kell gyorsítani és termelékenyebbé kell tenni a munkát. Azelőtt például egy tartóoszlopot három traktor egy munkanap alatt állított fel, s végezték el aztán a beszerelését. Bizonyos szerkezeti módosítás segítségével ezt most helikopterek végzik el a tajgában, s az egész munkaművelet 3—5 percig tart. Az elért megtakarítás: 200 rubel. E módszer azt i» lehetővé teszi, hogy az oszlopon már a földön végezzenek el olyan szereléseket, amelyeket régen csak fenn végezhettek el. A villanyvezetékek építésénél egyébként — s ez a legfőbb újdonság — a lézert is igénybe vették, ugyanis lézersugarak segítségével rendkívül pontos méréseket végezhetnek, s ez természetesen meggyorsítja a munkálatokat. A, L. 1971. III. 17