Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-16 / 63. szám, kedd

©••••(gtDDDDDUlDnDn - O J FILMEK­BDDDBDGDDBBDISDDD VÉRES MESE (jugoszláv) Véres mese a címe Tori Jan­kovics fiatal jugoszláv rendező eíső filmjének, melyben a má­sodik világháború borzalmai, a kragujevaci tragédia, ez a való­ban kegyetlen és megdöbben­tően véres „mese" elevenedik fel. Jugoszlávia német megszállá­sa már az első napokban áldo­zatokat követelt. A munkások ezrei szabotáltak. A megtorlás kegyetlen és kíméletlen volt: gyermekként élte át a rettene­tes tömegmészárlást és azon kevesek közé tartozik, akik él­ve kerültek ki a szörnyűséges tömeggyilkosságból. A történe­lem valóban véres munkát vég­zett. A tény önmagában véve Is annyira borzalmas, hogy csak visszafogottsággal vagy önmeg­tartóztatással — esetleg doku­mentumhűséggel — illő ábrá­zolni. A rendező ezeket a szempontokat azonban szem A „Véres mese" című jugoszláv fiim gyermekszereplői. kényszermunka, letartóztatások. A német fasiszták éheztették a békés lakosság ezreit, hogy így kényszerítsék őket térdre, de a nép rettenthetetlen volt. A csa­ládok ellátásáról — a férfiak elhurcolása után — a gyerme­kek gondoskodtak. Remek ötle­tük támad: virágot árulnak, ci­pőt tisztítanak. így sikerül a németek közelébe férkőzniük és kapcsolatot teremteniük a partizánokkai. A partizánok si­keres akciói folytán az ellen­ség százával hull ... A háború kegyetlen „vastörvénye" azon­ban nem marad következmé­nyek nélkül. A németek bosszú­ja és embertelensége nem is­mer határt. A megszállók, hogy elrettentő példát statuáljanak, Kragujevacra valóságos pokolt zúdítanak: összeterelték a szerb városka minden férfi la­kosát, a serdülő fiatalokat és az időseket is beleértve, s mind egy szálig kivégezték őket. A tömegmészárlásnak csaknem 7000 áldozata lett. A fiatal rendező a második világégés tragédiáját felidézve megtörtént eseményt, az 1941. október 20-i kragujevaci tragé­diát vitte filmre. Nyolcéves elöl tévesztette, így nem kerül­hette el az érzelgősség veszé­lyét. A fasiszta gonosztetteket, a tömény szörnyűséget gyer­mekkönnyekkel hígította fel, a hiteles mondanivaló művészi ábrázolása helyett — mely döb­benetes erejű drámát eredmé­nyezett volna — a könnyebb megoldást, az olcsó hatásvadá­szatot választotta: filmjét haj­longó pipacsokkal, lírai érzel­gősséggel tűzdelte tele és szí­nes felvételekkel igyekezett ha­tásosabbá tenni. A film vetítése után sokan sírtak a nézőtéren, így a hatás valóban nem maradt el. S hogy ennek ellenére még­is hiányérzetünk maradt? Azt kérjük számon a rendezőtől, aki az igazi művészi élményt ille­tően sokban adósunk maradt. A filmnek az említett fogya­tékosságok ellenére nagy kö­zönségsikere van, hiszen még a Karlovy Vary-i és a pulai fesztiválbemutató előtt elindult világkörüli hódító útjára. Eb­ben nem csekély érdeme van a népes gyermekszereplőgárdá­nak, mely a rendezőt kiválóan segítette célja megvalósításá­ban. A BESTIÁNAK MEG KELL HALNIA (francia—olasz) Claude Chabrol, a francia „új hullám" egykori élvonalbeli képviselője ebben a filmjében a fia haláláért bosszút álló apa történetét viszi vászonra. Az alkotás a pszichológiai és a bűnügyi dráma kombinációja. A tehetséges rendező a film cselekményének szálait — ki­váltképpen a bűnügyi részeket — fordulatosán gombolyítja. Már az első képsorokkal felkel­ti a nézők érdeklődését, ám nem tartja őket mindvégig izgalom­ban, mert a mondanivalónak megfelelően az ábrázolásmód­ban fordulat áll be, s a film ettől kezdve pszichológiai jelle­get ölt. A rendező a különféle embertípusok jellemzésére tö­rekszik, ez a szándéka azon­ban megreked, sőt helyenként nem sikerült elkerülnie az ol­csó látványosságot sem. Filmje azonban így is szolid munka, mely megnyeri a közönség tet­szését. A főszerepet Michel Duchaus­soy alakítja; játéka kétségbe­vonhatatlan erényekre hívja fel a figyelmet. -ym­Kope r n i k u sz-f i Im Mikolaj Kopernikusz születé­sének 500. évfordulóját 1973­ban Lengyelország többek kö­zött a nagy csillagásznak szen­telt játékfilm készítésével ün­nepli. A filmet az ismert rendező­házáspár, Ewa és Czeslaw Pe­telski rendezi, a forgatókönyvet Jerzy Broszkiewiez és a nemré­giben elhunyt Zdislaw Skow­ronski írta. Az alkotók szándé­ka nem a Kopernikusz-biográ­fía bemutatása, Inkább olyan képsorozatok laza fűzérré foná­sa, amelyek Kopernikuszt életé­nek viharos, drámai pillanatai­ban ábrázolják. A film forgatási előkészületei már jelentősen előre haladtak. Véget ért a széles körű anyag­gyűjtő munka Lengyelországban és külföldön: Lidzbark Warmin­skiban, Fromborkban, Torun­ban, Krakkóban, Olsztynban, va­lamint az NDK-ban, Olaszor­szágban és Jugoszláviában. A filmesek szándéka a külön­böző műemlékek: templomok, várak és egyéb épületek belső tereinek maximális felhasználá­sa. A „Kopernikusz"-t forgató „Iluzjon" filmalkotó-kollektíva tárgyalásokat folytat olasz éš jugoszláv filmgyártó cégekkel, valamint a DEFÁ-val az esetle­ges koprodukció formáit és kö­rét illetően. A „Kopernikus" forgatása 1971 tavaszán kezdődik meg. ainiiii MŰANYAG KAROSSZERIAK A múlt évi frankfurti nemzetközi autókiállítás egyik szenzációja a Mercedes C 111 prototípusa volt. Áramvonalas karosszériája a járműépítésben egyre inkább tért hódító űvegszálerősítésű po­ltésztergyantáből készült. Évről évre nő az olyan típusok száma, amelyeken az acéllemez szere­pét műanyag elemek vették át — legalábbis, ami a jármű külső burkolatát illeti. Bemutattak már olyan kísérleti modelleket és versenyautókat is, amelyek önhordó karosszériája teljes egészében műanyagból áll, beleértve a teherviselő részeket is: Lassan a haszonjármű vezetőfülkék és felépít­mények gyártásában is megdől a fémlemez egyeduralma. ELSŐSORBAN A SPORTKOCSIKON A műanyag karosszériás autók listáját tanul­mányozva feltűnik, mennyivel több közöttük a sportos jellegű, vagy kifejezetten versenycélra készült jármű, mint a mindennapi használatra szánt, „családi" autó. Ennek a ténynek magyará­zata járműtechnikai és gazdaságossági okokra ve­zethető vissza. A motor teljesítményét felemésztő menetellen­állások nagysága — a légellenállás kivételével — a jármű súlyától is függ. Az egy lóerő teljesít­ményre eső súly, az úgynevezett teljesítménysúly csökkentése fokozza a gyorsuló- és az emelkedő­képességet és kedvezően hat (az egyébként nem túlságosan jelentős) gördülő ellenállásra is. Az autó súlyának csökkentésére kínálkozó lehetősé­gek egyike az acélnál lényegesen könnyebb mű­anyagok fokozott felhasználása. Bár találunk példát az ellenkezőjére is, az au­tók vázszerkezetét általában nem készítik mű­anyagból. Erre a célra a nagyobb szakítószilárd­ságú és rugalmassági modulusú acél jobban meg­felel. így alakult ki a korszerű sportkocsik épí­tési koncepciója: merev, szilárd acélvázra sze­relt, könnyű műanyag felépítmény. Az elérhető súlycsökkentést a Porsche-sport­kocsik példájával világítjuk meg: a GTS 904-es, acélkarosszériás típus menetkészen 800 kilo­grammot nyomott, míg az egyébként megegyező, de műanyagkarosszőriás továbbfejlesztett válto­zata csak 650 kg súlyú volt. A javulás ugyan nem áll arányban az acél és a műanyag fajsúlykü­lönbségével, mert a poliészter lemez vastagsága megmunkálási okokból az acéllemezének mintegy 2,5-szeresére kell választani, de így is jelentős. SOROZATGYÁRTÁS ÉS FELFUTÁSI IDÖ Gazdaságossági szempontból a tervezett soro­zatnagyság kérdése kerül előtérbe. A nagy soro­zatban készülő autók karosszériaelemeit hatal­mas préseken állítják elő, amelyek felszerszámo­lása a gyártási darabszámtól független, óriási költséget jelent. Ezért egyedi gyártás vagy kis sorozat esetén — a felső határt .jelenleg 10 000 db körül vonják meg — célszerű műanyagot al­kalmazni, amelynek megmunkálására különböző beruházási és bérköltségű eljárások közül vá­laszthatunk. A műanyag-megmunkáló szerszámok elkészíté­se nemcsak olcsóbb, hanem sokkal gyorsabb is. Nem ritkán maga a szerszám is műanyagból áll. Egyszerűbben hajthatók végre az esetleges típus­módosítások is; mindez együtt kedvezően befo­» j • w lyásolja a felfutási időt. A már említett műanyag karosszériás Porsche GTS 904-es kifejlesztése pél­dául mindössze egy évig tartott, a szerszámok el­készítése hat hetet igényelt. Az első 100 jármű 5 hónap alatt készült el. MŰANYAGOK ÉS RAGASZTÓK A műanyagok szakítószilárdságát üvegszálak beágyazásával növelik. Az így létrejövő anyag rövid ideig tartó terhelés hatása alatt egészen a törési szilárdságig megtartja rugalmasságát. Nem okoz nehézséget a feszültséggyűjtő helyek meg­erősítése sem, itt az üvegszálréteg vastagságának fokozásával és a rostok megfelelő elrendezésé­vel segítenek. A járműgyártásban alkalmazott műanyagok előnyei: 1. kis súly, 2. szabadabb formatervezési lehetőségek, 3. nagy szilárdság és merevség, 4. a nagy belső súrlódás miatt jó zaj- ős rezgésszi­getelés, 5. kiváló hőszigetelés, 6. nagy hajlítási szilárdság és kedvező viselkedés karosszériasé­rülés esetén, 7. egyszerű javítás és karbantartás, 8. korróziómentessóg. A karosszériarészek egymáshoz és a vázhoz való rögzítése többnyire ragasztással vagy szege­cseléssel történik. Általában két komponensű ra­gasztókat használnak, amelyekkel már a repülő­gépgyártásban is jó tapasztalatokat szereztek. Szegecs-, illetve csavarkötéseknél arra kell ügyel­ni, hogy a fellépő erők ne túlságosan ki felüle­tet terheljenek. A kötések helyén redszerint fém­lemezt ágyaznak a műanyagba. MŰANYAG KAROSSZÉRIÁK A KÖZÚTI FORGALOMBAN Természetesen nemcsak az autósportban hasz­nálhatók ki a műanyag karosszéria előnyei. Vala­mennyi jó tulajdonsága kedvezően érezteti hatá­sát a közúti forgalomra épített autók esetében is. A súlynyereségen és a jó szigetelőképességen kívül különösen az ütések iránti viszonylagos ér­zéktelensége és kis karbantartási igénye említen­dő meg. Az acéllemez már aránylag kis ütés ha­tására maradandó alakváltozást szenved, azaz behorpad. A műanyag rugalmassága folytán, na­gyobb erőket visel el deformáció nélkül, nagyobb igénybevétel esetén pedig megreped, ami ragasz­tással egyszerűen javítható. Az összetört karosz­széria-elemek cseréje^is könnyebb, mint a he­gesztett acélszerkezeteknél. Nem kevésbé jelentős szempont a korrózió­mentesség. A műanyag-karosszéria sok ápolási, karbantartási tevékenységtől mentesíti tulajdono­sát. Ez az előny természetesen csak kisebb mér­tékben vonatkozik az acél hordszerkezettel ren­delkező, műanyag burkolatú karosszériákra. Ezek ép külső lemezei alatt a rozsda kifejtheti pusztí­tó hatását. Végezetül néhány szót a tűzveszélyességről. Nem állja meg a helyét az a néha hallható véle­mény, hogy a műanyag idővel teleszívja magát benzinnel és így tűzveszélyessé válik. A szaksze­rűen megmunkált műanyag egyáltalán nem vesz fel benzint. A poliészter karosszéria külső tűz hatására meggyullad, de ugyanez a sorsa az acél karosszériák lakkozásának és kárpitozásának is. A biztonság fokozása érdekében nem gyúlékony műgyanták előállításával kísérleteznek. Ätvilagatjak az Antarktisz jeget Földünk jéggel borított felületének 90 százalé­kát, kb. 16 millió négyzetkilométernyi száraz­földi területet tesz ki az Antarktisz jege. S ha ezt a jégállományt a Földön egyenletesen eloszta­nánk, bolygónkat 60 cm vastagságú jégpáncél borítaná. Az Antarktisz, Grönland és az Északi-sark egyes szigeteinek tulajdonságai, jegének vastag­sága, az alatta fekvő kőzet anyaga régóta fog­lalkoztatja a tudósokat, s nemcsak tudományos, geofizikai, hanem gazdasági szempontból is fon­tos lenne ennek az eddig nagyon kevéssé ismert területnek az alaposabb megismerése. A gleccserkutatással meglehetősen régóta fog­lalkoznak már, több-kevesebb sikerrel, igen sok nehézséggel és sok anyagi eszközt igénylő kísér­letekkel. Az első jelentős kutatási eredményeket a szeizmikus módszer segítségével nyerték, mér­ve azt az időt, amelyet a robbantás által kiváltott hangimpulzusnak a gleccserben való terjedése igénybe vesz. Az Antarktisz és Grönland jegének vastagsága több száz méter, ami a hanghullámo­kat igen nagy mértékben tompítja. A hatás erő­sítésére a furatokat ós a robbantó lyukakat köz­vetlenül a gleccserekben kellett lehajtani. A szeizmikus módszer legnagyobb hibája, hogy gyakorlatilag lehetetlen az érintkezésmentes tá­volságmérés. Szükség volt tehát olcsóbb és egy­szerűbb eljárásra, s ezt a radar-technika tette le­hetővé. Ez az alapja a rádióintroszkópíának, azaz a gleccserek „átvilágításának." Ezen a téren különösen az impulzus rádiótele­metriás eljárása vált be. Az antennák által kisu­gárzott elektromágneses jel áthatol a jégrétegen, amit a gleccserágy visszaver, s az bizonyos idő elteltével visszatér a vevőantennához. Ha a jel haladási sebességét ismerik, kiszámítható a gleccser vastagsága. A rádióintroszkópia másik nagy előnye, hogy a gleccsereket hernyótalpas vagy másfajta jármű­vekről, szánról, repülőgépről folyamatosan le­het mérni és a méréseket regisztrálni. Ehhez természetesen a jég- és a hótakaró, valamint a gleccserágyban levő kőzetanyagok alapos ismere­te szükséges. Az első rádióintroszkópiai kísérleteket az An­tarktisz jegén a szovjet sarkkutatók 1964-ben vé­gezték a Mlrnij-obszervatórium környékén soro­zatosan felállított radarberendezésekkel. A jég vastagsága 850 méter volt. A méréseket a követ­kező években folytatták és tökéletesítették, mivel az elektromágneses hullámok a jégben való terje­dési sebességét és az abszorpciós koefficiens hőmérséklettől való függését eközben sikerült kideríteni. Ezeknek az adatoknak a birtokában a rádiómérőműszerek legkedvezőbb paramétereit választhatták ki. A szovjet kutatók később 170 órán át tartó rádióintroszkópiai vizsgálat során több mint egymillió négyzetkilométernyi területet vizsgáltak át és megállapították, hogy ott a gleccserek vastagsága helyenként eléri a 2,5 kilo­métert. A kísérletekkel pontosan meghatározták a gleccserágy domborzatát, majd a kutatók összeállí­tották a megfelelő térképeket. Kiderült, hogy az Antarktisz jégpáncélja nem egyenletes. Különböző mélységekben egymástól eltérő fizikai tulajdon­ságú rétegek találhatók benne. A gleccser hőmér­sékletét a rádiómérőjel abszorpciója alapján tudták megállapítani. A rádiőintroszkőpiának kö­szönhetően a gleccserek dinamikáját és feszült­ségállapotát is meg tudták határozni. Ehhez kü­lönböző mélységekbe süllyesztették le a radar­reflektorokat. A jelterjedés időbeni változásai alapján meg lehetett állapítani az egyik vagy másik gleccserréteg mozgási sebességét. Az oda­és visszatérő jel polarizációs jellemzőinek össze­hasonlítása képet ad a gleccserekben fennálló mechanikai feszültségről is. Két évvel ezelőtt a dr. B. Fjodorov által vezetett -rádiófizikai csoport légi expedíciója első ízben végzett felmérést az arktiszi gleccsereken. A mérések alapján megállapították, hogy a Szever­naja Zemlja egyes szigetein a gleccserek vas­tagsága több mint 500 méter. A laboratóriumnak berendezett repülőgépet, amelyről ezeket a mé­réseket végezték, felszerelték kaloriméterrel, sugárzásmérővel a távhőmérés céljaira és a Ka­ra-tenger és a gleccser felszínéről való hőmér­sékleti térkép felvételére. (uj

Next

/
Thumbnails
Contents