Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

lURIt TBOMIFOU RIPORTJA A SZOUJETÜNIŰBOl H |arom' hangár magasságú tetőzet alatt óriási zaj, s az öntőcsarnokban az emberek egymás fülébe ordítanak, különben semmit sem hallanának egymás szavaiból. Kong az öreg, füstös hajóharang (ez már itt hagyomány!), s a kiszúrógépezet mint valamilyen faltörő kos tart a kemencelyuk felé, átszúrja az agyag lefolyócsapot, s a folyékony öntvény izzó sugárként végigömlik az öntőárokban, kiáradó hőségével még fenn, a magasban állókat is megizzasztva. Szikrák röppennek szanaszét, lenn pedig síneken tartályok várnak az öntvény felfogására. A nagyolvasztó mestere szemléli ezt a szokatlan tűzijátékot, aztán megszólal: „Sok a kvarc". Meg is mondja a pontos százalékát. A laboratóriumban tudakolózunk, mennyire pontos az ilyyen „szikra szerinti" elemzés. Azt mondják: ha tapasztalt a mester, akkor jelentéktelen az eltérés megállapítása és a laboratóriumi elemzés között. „Nincs ebben semmilyen bűvészkedés. Dolgozzanak csak le 16 évet a kemencénél, mint én, meglátják, valamit még megtanulnak" — mondja a mester. A cserepoveci új nagyolvasztó a technológiailag megjelölt egy év helyett hat hónap alatt éri el tervezett kapacitását. A nagyolvasztó hasznos térfogatának egy köbméterére eső öntvénygyártás kétszerese annak, amit az Egyesült Álla:nokban érnek el. Az amerikaiak azt tartják, hogy a köbméterenkénti egy tonna teljesen elfogadható standard. A japánok viszont nem így gondolkodnak. Ök Cserepovec példáját akarják utánozni. Amikor felkeresték a 3-as számú nagyolvasztót, csodálkoztak rajta, hogy itt egy kifolyónyflás helyett kettő van, hogy a befúvó nyomócsöveket (gyorsan kiégő fémszerkezetek, amelyeken keresztül nagy nyomás alatt levegő áramlik a nagyolvasatóba) mindössze 15 perc alatt, üzemeltetés közben cserélik ki. s nem hívják a főművezetőt. A japánok másodpercmóróvel a kezükben járták be az egész nagyolvasztót, időmérővel figyelték a L. P. Nyikisin városuk „zsúfolt". Minden második szembejövő embert ismernek, ha nem is névről, akkor legalább látásból. No de ez is meg fog változni. Eltelik tíz év és a nyolcvanas évek felé az általános tervnek megfelelően egy új Cserepovec épül fel a Sekszna túlsó partján, s a város lakossága megközelíti a félmilliót. Először is a kohőmü kibővül, új emberek jönnek, másodszor a város természetes szaporulata kétszerese az országos átlagnak. A művezető Vlagyimir Mihajlovics Bisztroo a fő személyiség a műszakban. Sőt, az egész részlegben: ó felel az GYÖKEREK FIATALOK VÁROSA # KOHŐMÜ, MELYNEK AZ EGÉSZ VILÁG CSODÁJÁRA iÁR i GYÖKERET ERESZTETTEK A VAS VÁROSÁBAN kohászok, a gazadagolok és a művezető minden mozdulatát Végül megvásárolták a cserepoveci 3-as szá-nú nagyolvasztó tervét; megtetszett nekik, hogy a 9—10 öntési standard mellett 24 óra alatt 12 öntést tesz lehetővé. Az 1968-ban üzembe helyezett 4-es nagyolvasztó 15 öntést is lehetővé tesz, három kifolyónyílása és hároim öntőcsarnoka van. Cserepovec a fánadhatatlan gondolkodók és önálló mesterek városa — a részlegvezető teljesen megbízik bennük. Tucatnyi üzemrészleg, melyek közül mindegyik rászolgál az üzem elnevezésre, sok-sok ezer dolgozó. Élükön áll Vlagyimir Vancsikov, a 40 éves igazgató. Acéllemezeket exportálnak Izlandra, az NSZK ba, a VDK-ba, Angliába, Franciaországba és máshová (a francia Renault és Peugeot alvázát V. M. Bisztroo egy ideig cserepoveci acéllemezből gyártották; később a franciák megvásárolták a cserepoveci hengermű tervét). A főbejárat előtt hatalmas, ötletes elrendezésű virágoskert. Az üzemrészlegek mellett hűs éttermek. A Martin-részleg impozáns csőrendszere. Ez a CSMZ, azaz Cserepoveckij Metallurg-icseszkij Zavod, vagyis Cserepoveci Kohómű, ahogyan az ember futólag ismerkedve képet nyer róla. A város pedig egészen új, a CSMSZ tröszttel, azaz a Cserepovecmetallurgosztrojjal egyidőben épült. Csendes, zöldbe borult, tágas utcákkal. Itt van az Építők utcája meg a Kohászok utcája. Két fő stadionja van, az egyik a Metallurg (Kohász), a másik meg a Sztrojityel (építő). Déli szegletében tvadó tornya emelkedik a magasba. Cserepovec egyelőre még kis város, de jelentőségével már túlszárnyalta a terüleiti székhelyet, Vologdát. A cserepoveci<Vk maguk úgy vSIik, hogy 22 éves öntésért. A tiszta és hihetetlenül csendes szobából, ahol a nagyolvasztó automata berendezésének vezérlő asztala helyezkedik el, időnkint kijön és vastag nemez munkaruhájában végigjárja a kemencéket, öntőudvarokait. Bisztrovék még a régi kis Cserepovec őslakói. A későbbi nagyolvasztó-művezető egy faházban született, melyet tulajdonosai kegyeletből máig sem bontottak le. Az iskolában együtt tanult Olhovikoonak, annak a híres olvasztárnak a fiával, akit a Cserepoveci Kohóművekben elsőként tüntettek ki a Szocialista Munka Hőse címmel. Az idősebb Olhovikov gyakran elvitette a gyerekeket a nagyolvasztóhoz, megmutatta nekik, hogyan készül az öntvény, beléjük oltotta az igazi férfias, komoly, szép és nem éppen veszélytelen munka szenvedélyes szeretetét. Bisztrov nem azonnal jutott be a Leningrádi Politechnikai Intézet kohászati karára — nyolcan pályáztak egy helyre. Diákkorában a szünidőt otthon, a nagyolvasztó mellett töltötte. A kohászok a havi 400 rubelt is megkeresik, szép kiegészítése ez az ösztöndíjnak. Bisztrov mérnök öt évig dolgozott munkásfogialkozási ágakban a nagyolvasztónál, mielőtt igazi művezető lett. Büszkén mondja: „Egyedül is tudok nyersvasat olvasztani a Martin-kemencében, ismerem az elektromos olvasztókemencéket. Egy kohómérnök legyen jeltétlenül nagy szaktudású munkás". Bisztrov felesége az üzemi laboratóriumban dolgozik. Mindketten szenvedélyes színházlátogatók. Jó darabokra Moszkvába és Leningrádba is elutaznak. Az építő „Negyvenkettőben születtem" — mondja mosolyogva. Kora megmosolyogtató a vállára nehezedő feleiősség láttán. A hőerőmű második részlegét építi. Az egész üzem figyeli, hogyan irányítja Leonyid Petrovics Nyikisin a tnaga 120 emberét. Nagy fizikai és idegerő kifejtését követelő munka. Tapasztalt munkások — ők a mi támaszaink. A mérnökök és a technikusok viszont mind fiatalok. J61 Ismerik a technológiát, a szervezést már kevésbé. Míg tisztába jönnek az építkezési terep sajátosságaival, sürgetővé válik a munka, a munkásoknak néha csökken a keresete. Hogy ez elő ne forduljon, a 28 éves Nyikistnnek még melléktisztségeket is el kell látnia. „Úgy véli, hogy már elsajátította az építkezési terek megszervezésének tudományát?" Kis szünetet tartva így válaszol: „Azt hiszem, Igen. Három év telt bele. 1967-ben végeztem el a Leningrádi Politechnikai Intézetet és mindjárt ttt kaptam megbízást egy komoly létesítményre, amelyet már átadásra készítettek eltS. Próbaidőre nem is számíthattam. Nem volt szabad tévednem. Igaz, már a jőiskola előtt művezető voltam itt, a tröszt küldött tanulni. Így hát volt némi gyakoriatom''. A felesége most nem dolgozm, ,tarom es féi Hónapos gyermekük van. Leginkább a közeli erdőben szeretek bolyongani, nteg a fűben hemperegni." A hengerműépítő jurij Szergejeoics Kosztyerin, a hengerműépítési igazgatóság 40 éves vezetője eredetileg sofőr volt az Itteni építészeti trösztnéfl, betont és maltert fuvarozott. Elnézegette, milyen ügyesen működnek az építők, s az az elhatározása támadt, hogy hivatást változtat. 1958-ban végezte el az esti technikumot, aztán 11 nap múlva már munkába is állt itt a hengerműépítésen. Két évig művezető volt, így haladt felfelé fokról fokra. „Azért szeretem az építészetet, mert itt minden hasznos ötlet gyorsan és hatékonyan érvényesül a gyakorlatban. 1968-ban a 4-es számú nagyolvasztó építésénél társaival együtt javasolta, hogy a léghevítők alapzatában 9 ezer köbméter, hiánycikknek számító „zöld kő", diabaz helyett nagyolvasztói salakot alkalmazzanak. Az építkezés a kormány különleges ellenőrzése alatt állott, s mi ezzel az anyagcserével sok időt és 283 ezer rubelt takarítottunk meg. Nyolc év alatt mintegy negyven javaslatomat használták fel, s ezeknek érvényesítése összesen több mint egymillió rubel hasznot eredményezett. Nemrég nyertem el az OSZSZSZK érdemes racionalizátora címet. Az üzem csarnoka Természetesen most funkciómból kifolyólag számomra mindenfajta racionalizálás „testhezálló" valami. A fő időmet mégis az emberek elhelyezésével, a munkagrafikonok egyeztetésével töltöm. Csak este van időm eltöprengeni technikát újdonságokon. A feleségem? Nem, nem tesz szemrehányást. Ő különben közgazdász a tröszt tervezési osztályán. Megértő élettárs. Lányaink iskolások — az egyik kilencedikes, a másik hatodikos. Nagyon szeretek halászni. De állatokra vadászni — ezt már igazán nem értem." A városépítő A hadseregből leszerelve 1962-ben jöttem Cserepovecbe. Gondoltam, megnézem, miféle város, melyről annyit cikkeznek az újságokban. Az építészeti trösztnél léptem munkába, művezető, előmunkás voltam. Tipikus példa. Az Arhangelszki Faipari Technikai Intézet ipari-polgári építészeti karának elvégzése után léptették elő főmérnökké Vladlen Alekszandrovics Nyifontov, 31 éves városi íőmérnököt. „Ügy mondanám, az utóbbi időben megtanultam általában fobban felfogni, mi történik az országban, milyen problémák vannak. Természetesen mindent előbb a magam munkájában, a cserepoveci lakásépítésben fedezek fel." „Itt korlátlan lehetőség nyílik a különböző tökéletesítések és újítások kigondolására és megvalósítására. Nagy távlatok állnak a város előtt, nem szándékozom innen továbbállni." Az olvasztár Mihail Grigorjevics Subin, az üzemi rádió vezetője kalauzolt az üzemtelepen. A Martin-részlegben rámutatott egy őszes férfira. „Ezzel az emberrel feltétlenül ismerkedjék meg." ö maga jött Subinhoz. Kezet ráztak. „Vasziltj Andrejevics Andrijevszkij!" — mutatkozott be. „Vaszllij Andrejevics, ön mit irányít az üzemben? ' „A kemencét. Olvasztár, vagyok. A gyakorlat embere. Már 37 éve. 17 évet a Magnyttkán töltöttem, 13 évet itt, Cserepovecen. Negyvenöt éves vagyok. Nemrégen köszöntöttek fel születésnapomon. A vezetőség köszönőlapot írt, a társaimtól ajándékot kaptam, az igazgatótól prémiumot. Mennyit? Nem számít, a figyelmesség a lényeg." Subintól hallottam, hogy Magnyitogorszkból jött Ide a Martin-kemence átvételére, még ötvenhétben, egy évvel a mű beindítása előtt, ö olvasztotta az első acéllt. Mind a 12 kemencét kipróbálta. Kiszámítottam, hogy hány mostani üzemigazgató és részlegvezető segédeskedett Andrijevszkij keze alatt. Nagyon sokan. Andrijevszkij azonban olvasztár marad. 0 már régóta fontos ember fontos poszton. (Mark Ganktn felvételei

f