Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

lURIt TBOMIFOU RIPORTJA A SZOUJETÜNIŰBOl H |arom' hangár magasságú tetőzet alatt óriási zaj, s az öntőcsarnokban az emberek egy­más fülébe ordítanak, különben semmit sem halla­nának egymás szavaiból. Kong az öreg, füstös ha­jóharang (ez már itt hagyomány!), s a kiszúrógé­pezet mint valamilyen faltörő kos tart a kemence­lyuk felé, átszúrja az agyag lefolyócsapot, s a fo­lyékony öntvény izzó sugárként végigömlik az ön­tőárokban, kiáradó hőségével még fenn, a magas­ban állókat is megizzasztva. Szikrák röppennek szanaszét, lenn pedig síneken tartályok várnak az öntvény felfogására. A nagyolvasztó mestere szemléli ezt a szokatlan tűzijátékot, aztán megszólal: „Sok a kvarc". Meg is mondja a pontos százalékát. A laboratóriumban tudakolózunk, mennyire pontos az ilyyen „szikra szerinti" elemzés. Azt mondják: ha tapasztalt a mester, akkor jelentéktelen az eltérés megállapí­tása és a laboratóriumi elemzés között. „Nincs eb­ben semmilyen bűvészkedés. Dolgozzanak csak le 16 évet a kemencénél, mint én, meglátják, valamit még megtanulnak" — mondja a mester. A cserepoveci új nagyolvasztó a technológiailag megjelölt egy év helyett hat hónap alatt éri el tervezett kapacitását. A nagyolvasztó hasznos tér­fogatának egy köbméterére eső öntvénygyártás két­szerese annak, amit az Egyesült Álla:nokban ér­nek el. Az amerikaiak azt tartják, hogy a köbmé­terenkénti egy tonna teljesen elfogadható stan­dard. A japánok viszont nem így gondolkodnak. Ök Cserepovec példáját akarják utánozni. Amikor felkeresték a 3-as számú nagyolvasztót, csodálkoz­tak rajta, hogy itt egy kifolyónyflás helyett kettő van, hogy a befúvó nyomócsöveket (gyorsan kiégő fémszerkezetek, amelyeken keresztül nagy nyomás alatt levegő áramlik a nagyolvasatóba) mindössze 15 perc alatt, üzemeltetés közben cserélik ki. s nem hívják a főművezetőt. A japánok másodpercmóróvel a kezükben járták be az egész nagyolvasztót, időmérővel figyelték a L. P. Nyikisin városuk „zsúfolt". Minden második szembejövő em­bert ismernek, ha nem is névről, akkor legalább látásból. No de ez is meg fog változni. Eltelik tíz év és a nyolcvanas évek felé az általános tervnek megfelelően egy új Cserepovec épül fel a Sekszna túlsó partján, s a város lakossága megközelíti a félmilliót. Először is a kohőmü kibővül, új embe­rek jönnek, másodszor a város természetes szapo­rulata kétszerese az országos átlagnak. A művezető Vlagyimir Mihajlovics Bisztroo a fő személyiség a műszakban. Sőt, az egész részlegben: ó felel az GYÖKEREK FIATALOK VÁROSA # KOHŐMÜ, MELYNEK AZ EGÉSZ VILÁG CSODÁJÁRA iÁR i GYÖKERET ERESZTETTEK A VAS VÁROSÁBAN kohászok, a gazadagolok és a művezető minden mozdulatát Végül megvásárolták a cserepoveci 3-as szá-nú nagyolvasztó tervét; megtetszett nekik, hogy a 9—10 öntési standard mellett 24 óra alatt 12 ön­tést tesz lehetővé. Az 1968-ban üzembe helyezett 4-es nagyolvasztó 15 öntést is lehetővé tesz, három kifolyónyílása és hároim öntőcsarnoka van. Cserepovec a fánadha­tatlan gondolkodók és önálló mesterek városa — a részlegvezető teljesen megbízik bennük. Tucatnyi üzemrészleg, melyek közül mindegyik rászolgál az üzem elnevezésre, sok-sok ezer dol­gozó. Élükön áll Vlagyimir Vancsikov, a 40 éves igazgató. Acéllemezeket exportálnak Izlandra, az NSZK ba, a VDK-ba, Angliába, Franciaországba és máshová (a francia Renault és Peugeot alvázát V. M. Bisztroo egy ideig cserepoveci acéllemezből gyártották; később a franciák megvásárolták a cserepoveci hengermű tervét). A főbejárat előtt hatalmas, öt­letes elrendezésű virágoskert. Az üzemrészlegek mellett hűs éttermek. A Martin-részleg impozáns csőrendszere. Ez a CSMZ, azaz Cserepoveckij Me­tallurg-icseszkij Zavod, vagyis Cserepoveci Kohó­mű, ahogyan az ember futólag ismerkedve képet nyer róla. A város pedig egészen új, a CSMSZ tröszttel, az­az a Cserepovecmetallurgosztrojjal egyidőben épült. Csendes, zöldbe borult, tágas utcákkal. Itt van az Építők utcája meg a Kohászok utcája. Két fő sta­dionja van, az egyik a Metallurg (Kohász), a má­sik meg a Sztrojityel (építő). Déli szegletében tv­adó tornya emelkedik a magasba. Cserepovec egye­lőre még kis város, de jelentőségével már túlszár­nyalta a terüleiti székhelyet, Vologdát. A cserepoveci<Vk maguk úgy vSIik, hogy 22 éves öntésért. A tiszta és hihetetlenül csendes szobából, ahol a nagyolvasztó automata berendezésének ve­zérlő asztala helyezkedik el, időnkint kijön és vas­tag nemez munkaruhájában végigjárja a kemencé­ket, öntőudvarokait. Bisztrovék még a régi kis Cserepovec őslakói. A későbbi nagyolvasztó-művezető egy faházban szü­letett, melyet tulajdonosai kegyeletből máig sem bontottak le. Az iskolában együtt tanult Olhovikoo­nak, annak a híres olvasztárnak a fiával, akit a Cserepoveci Kohóművekben elsőként tüntettek ki a Szocialista Munka Hőse címmel. Az idősebb Olhovikov gyakran elvitette a gyerekeket a nagy­olvasztóhoz, megmutatta nekik, hogyan készül az öntvény, beléjük oltotta az igazi férfias, komoly, szép és nem éppen veszélytelen munka szenvedé­lyes szeretetét. Bisztrov nem azonnal jutott be a Leningrádi Politechnikai Intézet kohászati karára — nyolcan pályáztak egy helyre. Diákkorában a szünidőt otthon, a nagyolvasztó mellett töltötte. A kohászok a havi 400 rubelt is megkeresik, szép kiegészítése ez az ösztöndíjnak. Bisztrov mérnök öt évig dolgozott munkásfogial­kozási ágakban a nagyolvasztónál, mielőtt igazi művezető lett. Büszkén mondja: „Egyedül is tudok nyersvasat olvasztani a Martin-kemencében, isme­rem az elektromos olvasztókemencéket. Egy kohó­mérnök legyen jeltétlenül nagy szaktudású mun­kás". Bisztrov felesége az üzemi laboratóriumban dolgozik. Mindketten szenvedélyes színházlátoga­tók. Jó darabokra Moszkvába és Leningrádba is elutaznak. Az építő „Negyvenkettőben születtem" — mondja moso­lyogva. Kora megmosolyogtató a vállára nehezedő feleiősség láttán. A hőerőmű második részlegét építi. Az egész üzem figyeli, hogyan irányítja Leo­nyid Petrovics Nyikisin a tnaga 120 emberét. Nagy fizikai és idegerő kifejtését követelő munka. Ta­pasztalt munkások — ők a mi támaszaink. A mér­nökök és a technikusok viszont mind fiatalok. J61 Ismerik a technológiát, a szervezést már kevésbé. Míg tisztába jönnek az építkezési terep sajátossá­gaival, sürgetővé válik a munka, a munkásoknak néha csökken a keresete. Hogy ez elő ne forduljon, a 28 éves Nyikistnnek még melléktisztségeket is el kell látnia. „Úgy véli, hogy már elsajátította az építkezési terek megszervezésének tudomá­nyát?" Kis szünetet tartva így válaszol: „Azt hi­szem, Igen. Három év telt bele. 1967-ben végeztem el a Leningrádi Politechnikai Intézetet és mindjárt ttt kaptam megbízást egy komoly létesítményre, amelyet már átadásra készítettek eltS. Próbaidőre nem is számíthattam. Nem volt szabad tévednem. Igaz, már a jőiskola előtt művezető voltam itt, a tröszt küldött tanulni. Így hát volt némi gyakor­iatom''. A felesége most nem dolgozm, ,tarom es féi Hó­napos gyermekük van. Leginkább a közeli erdőben szeretek bolyongani, nteg a fűben hemperegni." A hengerműépítő jurij Szergejeoics Kosztyerin, a hengerműépítési igazgatóság 40 éves vezetője eredetileg sofőr volt az Itteni építészeti trösztnéfl, betont és maltert fu­varozott. Elnézegette, milyen ügyesen működnek az építők, s az az elhatározása támadt, hogy hiva­tást változtat. 1958-ban végezte el az esti techni­kumot, aztán 11 nap múlva már munkába is állt itt a hengerműépítésen. Két évig művezető volt, így haladt felfelé fokról fokra. „Azért szeretem az építészetet, mert itt minden hasznos ötlet gyorsan és hatékonyan érvényesül a gyakorlatban. 1968-ban a 4-es számú nagyolvasztó építésénél társaival együtt javasolta, hogy a lég­hevítők alapzatában 9 ezer köbméter, hiánycikknek számító „zöld kő", diabaz helyett nagyolvasztói salakot alkalmazzanak. Az építkezés a kormány különleges ellenőrzése alatt állott, s mi ezzel az anyagcserével sok időt és 283 ezer rubelt takarí­tottunk meg. Nyolc év alatt mintegy negyven ja­vaslatomat használták fel, s ezeknek érvényesítése összesen több mint egymillió rubel hasznot ered­ményezett. Nemrég nyertem el az OSZSZSZK érde­mes racionalizátora címet. Az üzem csarnoka Természetesen most funkciómból kifolyólag szá­momra mindenfajta racionalizálás „testhezálló" va­lami. A fő időmet mégis az emberek elhelyezésé­vel, a munkagrafikonok egyeztetésével töltöm. Csak este van időm eltöprengeni technikát újdonságo­kon. A feleségem? Nem, nem tesz szemrehányást. Ő különben közgazdász a tröszt tervezési osztá­lyán. Megértő élettárs. Lányaink iskolások — az egyik kilencedikes, a másik hatodikos. Nagyon szeretek halászni. De állatokra vadászni — ezt már igazán nem értem." A városépítő A hadseregből leszerelve 1962-ben jöttem Csere­povecbe. Gondoltam, megnézem, miféle város, mely­ről annyit cikkeznek az újságokban. Az építészeti trösztnél léptem munkába, művezető, előmunkás voltam. Tipikus példa. Az Arhangelszki Faipari Techni­kai Intézet ipari-polgári építészeti karának elvég­zése után léptették elő főmérnökké Vladlen Alek­szandrovics Nyifontov, 31 éves városi íőmérnököt. „Ügy mondanám, az utóbbi időben megtanultam általában fobban felfogni, mi történik az ország­ban, milyen problémák vannak. Természetesen min­dent előbb a magam munkájában, a cserepoveci lakásépítésben fedezek fel." „Itt korlátlan lehetőség nyílik a különböző tö­kéletesítések és újítások kigondolására és megva­lósítására. Nagy távlatok állnak a város előtt, nem szándékozom innen továbbállni." Az olvasztár Mihail Grigorjevics Subin, az üzemi rádió veze­tője kalauzolt az üzemtelepen. A Martin-részlegben rámutatott egy őszes férfira. „Ezzel az emberrel feltétlenül ismerkedjék meg." ö maga jött Subinhoz. Kezet ráztak. „Vasziltj Andrejevics Andrijevszkij!" — mutatkozott be. „Va­szllij Andrejevics, ön mit irányít az üzemben? ' „A kemencét. Olvasztár, vagyok. A gyakorlat embere. Már 37 éve. 17 évet a Magnyttkán töltöttem, 13 évet itt, Cserepovecen. Negyvenöt éves vagyok. Nemrégen köszöntöttek fel születésnapomon. A ve­zetőség köszönőlapot írt, a társaimtól ajándékot kaptam, az igazgatótól prémiumot. Mennyit? Nem számít, a figyelmesség a lényeg." Subintól hallottam, hogy Magnyitogorszkból jött Ide a Martin-kemence átvételére, még ötvenhétben, egy évvel a mű beindítása előtt, ö olvasztotta az első acéllt. Mind a 12 kemencét kipróbálta. Kiszá­mítottam, hogy hány mostani üzemigazgató és részlegvezető segédeskedett Andrijevszkij keze alatt. Nagyon sokan. Andrijevszkij azonban olvasz­tár marad. 0 már régóta fontos ember fontos posz­ton. (Mark Ganktn felvételei f

Next

/
Thumbnails
Contents