Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

MOSTOHAGYEREK AZ OIITOMOZGALOM? AZ ÜVEGEZŐ MŰHELYBEN A múlt évi tervüket több mint tíz százalékWlilWWBMMBHMB iesitették • Cirokseprőket is dot okoz az alkatrészhiány • Új szolgáltaIdei tervüket december 20-ig teljesitik AZ JÁRNAK A galántai járási közszolgáltatási üzem évek óta szlovákiai viszonylatban a legjobbak közé tartozik. Többször volt tulajdonában a vándorzászló és emellett az „Építésben szerzett érdemekért" kitüntetés birtokosa. Jellemző rájuk, hogy mindig keresik az újat, a legjobb megoldást. — Az elmúlt év gazdasági eredményeit kiértékeltük, levontuk belőle a tanulságokat — mondja Kubacska Károly, a tervezési- és pénzügyi osztály vezetője. El kell mondanom, hogy a múlt évi tervünket 10,19 százalékkal túlteljesítettük, s a lakosságtól eredő bevételt pedig 12,25 százalékkal szárnyaltuk túl. Ide kívánkozik még az a tény is, hogy a tiszta bevétel tervét 34 százalékkal teljesítettük túl. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de ezekből a számokból is látni, hogy üzemünk dolgozói megálltak a helyüket. Persze, vannak részlegek, amelyeknek az idén van mit behozniuk A közszolgáltatási üzem mintegy 33 féle ágazatban .tyújt szolgálatot. Amikor 1956-ban a mosást bevezették, egy lakosra számítva csak 0,8 kg volt a járási átlag. 1969-ben az említett átlag már 2,08 kiló volt és az idei terv pedig 2,17 kilóval számol. A ruhatisztítás terén az egy főre eső átlag 1969-ben 2,20 kiló volt, s a terv az idén 2,75 kilót irányoz elő. Mivel járási üzemről van szó — ide tartozik a járás összes kommunális létesítménye — érdemes megfigyelni, hogy melyik körzetben, hogyan, illetve milyen mértékben veszik igénybe a lakosok a mosást és a ruhatisztítást. A kimutatás azt mutatja, hogy 1969-ben Galántán az egy főre eső évi mosás 6,8, Diőszegen (Sládkovičovo) 2,52, Vágsellyén (Sala) 2,74, Felsőszelin (Horné Salibyj 1,86 kilót tesz ki. Csaknem hasonló a sorrend a ruhatisztítás terén is. A szóban forgó évben az egy főre eső átlag Galántán 8,05, Diószegen 3,61, Vágsellyén 3,90 és Felsőszelin 1,69 kilót tett ki. A félreértések elkerülése végett azt is el kell mondani, hogy túlnyomó részben mind a mosást, mind a tisztítást Galántán végezzük. Az elmúlt évben üzembe állítottunk egy holland gyártmányú 180 kiló teljesítményű gépet, ezáltal meggyorsult a munka. Januárban például a várakozási határidő a mosásnál átlagban 11,4 nap, a ruhatisztításnál 8,4 nap volt. Természetesen, hogy mindkét részlegen expťessmunkát is vállaltunk. Az országban talán kevés helyen találnák meg, hogy a közszolgáltatási üzein látja el tiszta fehérneművel, illetve asztalterítővel, ágyhuzattal stb. a vendéglátóipart. Galántán ez évek óta így van. A vendéglátóipar nem mosat, hanem kölcsönöz. Mindkét fél elégedett egymással. A közelmúltban pedig a nitrai vendéglátóipar is itt mosatott, mivel az ottani üzemben üzemzavar állt be. Azóta is idejárnak. Sőt, a bratislavai étkező és hálókocsik igazgatósága is itt mosat. Nemsokára ennek a prágai partnere is a galántaiak szolgálatát veszi igénybe. Míg az üzemek részére 1968 ban 631 tonna ruhaneműt mostak ki, az idén már 713 tonnára van kilátás. — Az, hogy az üzemek részére mosunk, az nem befolyásolja a lakosság részére végzendő mosás menynyiségét és minőségét. Jelenleg megfelelő a kapacitásunk, s ha netalán mégis közbejönne valami, akkor a lakosságot részesítenénk előnyben. Bízom abban, hogy az idén új vasaiógépet is munkába állítunk, tgy semmilyen téren sem lesz hiba és a várakozási határidőt még jobban le tudjuk rövidíteni — mondta Silvester Ščepka elvtárs, a termelési részleg vezetője. A szóban forgó üzemben mindig úgy igyekeznek a gazdasági kérdéseket intézni, hogy az üzem mérlege a legkedvezőbb legyen. Az állami dotáció megszüntetésével egyldőben kefekötő részleget hoztak létre. Az induláskor, 1967-ben ebben az üzemrészlegben csupán 6-án dolgoztak, ma pedig 58-an, túlnyomó részük nő. A kefefákat Csehországból, a lószőrt, a rizsgyökeret külföldről hozzák be. Gyártmányukat a Rempo nagykereskedelmi vállalaton keresztül értékesítik, a fogyasztók közmegelégedésére. A nyersanyag biztosításán kívül itt semmi sem okoz különösebb gondot, mivel a hody-i szövetkezettől minden segítséget megkapnak. — A múlt év közepén elkezdtük a cirokseprők készítését, ugyancsak külföldről behozott nyersanyagból. Mondanom sem kell, nagy keletje van seprőinknek, egymás után jönnek a megrendelések — mondja az igazgatóhelyettes. A részleg létjogosultságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy míg 1967ben 517 ezer korona árut termelt, az idén előreláthatólag 4 570 000 korona értéket ls meghaladja a seprő és kefekötő részleg árutermelése. Nem érdektelen elmondani, hogy az idei seprőtermelésünk negyedmillió darab körül mozog. Másképp mondva, nagy mértékben hozzájárulunk, hogy a cirokseprű ne legyen hiánycikk. S bár ebben az esetben termelési formáról van szó, lényegében ezzel is a lakosságot szolgáljuk. — Beszélhetnénk mindazon ágazatokról, amelyek terén szolgáltatást nyújtunk. Itt van például az autójavító részleg. Nem lehet mondani, hogy nincs munka bőven. Sajnos, az alkatrészhiány igen nagy gondot okoz Néha az autó hónapokig ott áll a javítóműhelyben csak azért, mert a 100 korona értékű alkatrészt nem lehet beszerezni. A beszerzők az egész köztársaságot beutaz zák, de sajnos, nem mindig tudják előteremteni azt, amire a javítóknak szükségük volna. Minden ágazatnak megvan a jó és rossz oldala, eredményei és gondjai. A közszolgáltatási üzem vezetőit ezek mellett leginkább az a gond foglalkoztatja, hogy a vagyonuk 73 százaléka épület és a többi gépi berendezés. Szerintük ez az arány nem megfelelő. — Évek óta azért harcolunk, hogy az új lakótelepeken a lakásépítés keretében mi is kapjunk helyiségeket, ame lyekben begyűjtőket, fodrászatot, borbélyműhelyt, fényképészetet, vagy más valamilyen szolgáltatást biztosíthatnánk — mondja Ščepka elvtárs. — Sajnos, csak Igen nehezen találunk megértésre. Pedig szerintem a szolgáltatások egy helyre való összpontosítása nem célszerű A szolgáttatásoknak kell a lakosság után mennie és nem pedig fordítva. Galántán a szolgáltatások megjavítását tartják elsőrendű feladatuknak, ezt bizonyítja az is, hogy 30 000 űrlapot küldtek szét. Ez a felmérés sorsolással végződik. Az ankét részvevői 20 különböző díjat nyerhetnek, köztük porszívót, mixert, paplant stb. Jó volna, hogy akik már kézhez vették az ankétívet, minél előbb beküldenék tárgyilagos észrevételüket. — Az ötödik ötéves terv éveiben több mosógépet, tisztítóberendezést vásárolunk — mondja Kubacska elvtárs. — Ezenkívül a város szélén megkezdjük az új központunk építését is, mivel a jelenlegi épületünk a városrendezés keretében lebontásra kerül. Sered után Itt is építünk autószervízt, utána pedig Vágsellyén. Bevezetjük a tolltisztítást is. Sereden egyébként nemcsak autójavítónk van, hanem szép összkomfortos autőkempingünk Is. A galántai közszolgáltatási üzem idei terve a lakosságtól eredő bevételeket több mint 24 millió koronára határozza mee. A párt megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére az üzem dolgozói fölajánlásukban azt ígérik, hogy az évi tervet december 20-ig teljesítik, s ezáltal mintegy 104 ezer korona tiszta jöyedelemhez juttatják az üzemet. A kötelezettségvállalás összértéke 1 300 000 korona. Ilyen elhatározással, célkitűzéssel indult el az ötödik ötéves terv első felében a 200 alkalmazottal és 120 ipari tanulóval rendelkező galántai közszolgáltatási üzem. Reméljük, mint a múltban, az idén és a jövőben is a legjobb üzemek közé fog tartozni. NÉMETH JÁNOS Az újítómozgalom lassan, de mégis fel éled. Az akadályok, amelyek az üzemekben e kétségtelenül jelentős kezdeményezési forma teljes kibontakozását gátolják, igen változók, üzemenként más és mások. Hol a jutalmazás, hol a vezetők hozáállása, hol pedig szervezési nehézkesség áll a lendületesebb a kezdeménye zés útjában. Gyakori az olyan helyzet, hogy más, primitívebb munkák jutalmazása jobb, mint az ötletesség, műszaki fel készültség, segíteni akarást és sok szabad időt követelő újítási munka értékelése. Sok gazdasági vezető előtt így áll a kérdés: bizonyos munkákat minden áron el kell végezni, tehát meg is kell jól fizetni, mert szorít a határidő, a terv. Az újítók viszont „nem olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek ma, holnap, a legköze lebbi időszakban konkrét sürgető feladat megoldását teszik lehetővé". Az újítás tá mogatása inkább valamiféle jóakarat kérdése, ha újítanak jó, ha nem újítanak, nem történt semmi. A terv úgyis a még „nein újított" munkamódszerrel számol, így a műszaki hivatalnokok gyakran inkább brigádokon segédkeznek — például a rákodásnál, — ahelyett, hogy műszaki probléma megoldásán törnék a fejüket. Egyrészt, mert a munkaerőhiány a rakodást szorgalmazza, másrészt, mert a brigád néha többet hoz a konyhára, mint az újítás. Kisegítő munkára mindig van pénz minden vállalatnál, újítási díjra azonban csak bonyolult eljárás, huzavona után utalják ki az aránytalanu lkisebb össze get. A közvetlenül szükséges és a távlati fel adatok szempontjának összhangba hozását azonban egyre több helyütt sikerül elérni. Így van ez például a zvolení pályakörzetben, ahol az elmúlt időszakban 26 újítási javaslat született és 6 tematikai feladatot oldottak meg. 19 újítási javaslat és 5 tematikus feladat már a gyakorlat ban segíti a munkát. A jutalmak címén közel 11 ezer koronát fizettek ki, az újításokból eredő megtakarítások azonban ennek az összegnek az ötszörösét teszik. A zvoleni vasutasok elmondták, hogy az eredmények ennél is sokkal jobbak lehetnének, ha az újítómunkában mindenki részt vehetne, aki tud és akar újítani. Nem véletlen, hogy az újítások többsége a zvoleni pályaudvar munkahelyein és az ottani mozdonyjavítóban született. Itt ugyanis — bár korlátozott mértékben — mégis van lehetőség a kísérletezésre, a műhelyek igénybe vételére, az újítás megvalósítása körüli műhelymunkák elvégzésére. A műhelyt, szerszámot, anyagot a inozdonyjavító adja — pusztán jóakaratból. Újítók műhelye nincsen. Amióta a pályakörzet igazgatóságától elcsatolták a különféle vasúti beruházások megvalósítására létesült üzemegységet, nincs in tézmény, amelynek keretében az újítók megvalósíthatnák elképzeléseiket. A beru házási építőüzemből Vasúti Építővállalat lett, amely ugyan fontos munkát végez, de kívülálló intézmény, és szervezetileg semmi köze a pályakörzethez. Ha nem lenne mozdonyjavító a közelben, a pálya

: udvar dolgozóinak ötletei csupán ötletek maradnának. A pályakörzethez sok állomás, fűtőház, pályakarbantartó részleg stb. tartozik. Mindezek közül csupán a zvoleniaknak van meg a lehetőségük újításaik megvalósítására — s az is csak jóakaratból. Örven detes, hogy mindennek ellenére mégis előretör az újítók mozgalma. Látni kell azonban a tartalékokat, amelyek abban a rengeteg kihasználatlan ötletben rejlenek, amiket megfelelő műhely híján nem lehet megvalósítani. Érdemes elgondolkozni fölötte, hol, miért nem vesz az eddiginél nagyobb lendületet az újítómozgalom. Nem elég a számadatok figyelése. A számok gyakran megtévesztenek: úgy tűnhet például, hogy nincs elég ötlet, nincs elég jóakarat, vagy az embereknek nincs kedvük újítani. Pedig az ok lehet sok más szervezési, illetékességi tisztázatlan összefüggés is. Vagy egyszerűen egy külön műhely hiánya. Megelégedni a felületes ítélettel — miszerint „az embereknek nincs kedvük hozzá" — azt jelenti, hogy olyan állításnak hiszünk, amely nem igaz, másrészt azt, hogy az ötletekben rejlő sokszázezer koronás értékeket könnyelműen eldobjuk. Az eredmény, hogy a nagyjelentőségű mozgalom tengődni kényszerül. Ezért szervezetten támogatott, rugalmasan segített tevékenység lehetővé tételére van szükség. VILCSEK GÉZA