Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-14 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KÉPEKBEN VÁSÁRNAP 1971. március 14. A NAP kel — Bratislava: 6.09, nyugszik: 17.53 óra­kor. Košice: 5.53, nyugszik: 17.37 órakor A HOLD kel: 20.34, nyugszik: 6.28 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MATILD nevü kedves olvasóinkat • 1801-ben halt meg IG­NANY KKASICKI lengyel Irt (szül: 1735). • 1861 ben halt meg SZEME­KÉ PÁL költő, esztéta, kritikus, szerkesztő (szül.: 1785). • 1883-ban halt meg MARX KÁROLY a tudomá­nyos szocializmus, a dialek­tikai és történelmi materia­lizmus megalkotója, a nem­zetközi munkásmozgalom legnagyobb elméleti Irányí­tója, szervezője és vezetője (szül.: 1818). • 1921 ben halt meg DOMINIK SKUTEC Kf szlovák realista festő (szil.: 1850). Igényesen, színvonalasan Mi adja egy tudósítás sa­vát-borsát? Az érdekesség! ís mi az érdekes? A tény, a konkrétum! Mindez azonban attól függ, hogyan, milyen színvonalon, milyen stílus­ban írták meg a tudósítást. Mert a legjobb, a legérde­kesebb eseményt is meg le­het oly unalmasan, szára­zon irni, amely nem több i tények puszta felsorakoz­tatásánál. Ha csak rövid néhány mondatban is, ezekről a kérdésekről szeretnénk tu­lósftóinkhoz szólni, azon tudósítások alapján, melye­ltet érdektelenségük miatt lem közölhettünk. Sajnos, az utóbbi időben jócskán akad aelőlük. Szemléltetésül hadd említsünk föl néhány pél­dát. Az egyik tudósítónk arról ír, hogy a helyi Jed­nota évi közgyűlésén az el­nök beszámolóját élénk vi­ta követte, amelyben "... elhangzottak a lakos­ság kérései, panaszai, s ezekből nem volt hiány." De hogy a lakosságnak mi­lyen kérései és panaszai vol­tak, erről a továbbiakban egy sző sem esett, holott éppen ezek adták volna meg e tudósítás lényegét. „Községünkben pár hónap­pal ezelőtt megalakult az Ifjúsági szervezet — írja egy másik tudósítónk. — Tagjainak számát még nem tudjuk pontosan megálla­pítani, mivel a fiatalok kö­réből újabbak léptek be a szervezetbe." Ez így közöl­hetetlen hír, mivel itt is hiányzik a lényeg: hányan léptek be eddig a szervezet­be. Ezt megállapítani viszont nem lett volna különösebb művészet. Harmadik tudósí­tónk arról számol be, hogy falujukban előadták egy színdarabot. Kétségtelen, hogy az ilyesmi egy falu életében eseménynek szá­mft, de nem számíthat an­nak egy országos lapnál. Sorolhatnánk még tovább a példákat, de nem ez a célunk. Szeretnénk, ha tu­dósítóink megfogadnák ta­nácsainkat, s ennek ered­ményeként olyan híreket küldenének, melyeknek he­lye van az Oj Szóban. A következő tartalmából KÉT PORTRÉ (Latinovits Zoltánról és Jozef Kronerrói) A MEGTALÁLT PARADICSOM (Fenyves György a spanyol film fellendüléséről) | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | KÖZÖS ÉRDEKRŐL VAN SZÖ Ha február elején fellélegeztek, úgy e hónap második heté­ben felsóhajtottak az energetikusok. A múlt hónapban ugyanis már úgy tűnt: vége a télnek, márciusban azonban kimutatta — ha nem is a foga — de hava, zúzmarája, dermesztő fagya fehér­jét. A villamos-, a tüzelő- és a hőenergia-szolgáltatással foglal­kozó szakemberek kénytelenek voltak az aranytartalékhoz nyúlni. Kérdés azonban, mennyi ez az „arany" és milyen hosszú lesz a tél? Régi hibák jelentkeztek tehát a régi köntösben. A negyedik ötéves terv első éveiben szakembereknek hitt energe­tikusok téves intézkedései olyan szakadék szélére sodorták energiagazdálkodásunkat, ahonnan óriási munkaráfordítással, a legnagyobb erőbedobással is csak évek múltán kerülhet biz­tonságos bázisra. Mint ismeretes, 1966-ban leállították a villany­telepek folyamatos iizemfejlesztési és üzemtelepítési tervezeté­nek gyakorlati kivitelezését és egy évvel korábban pedig azok­nak a bányarészlegeknek a megnyitását, melyeknek üzemelteté­si tervezete már készen állt. S az eredmény? Nincs elég villa­mosáramunk, kevés a szenünk, gázunk s ha hidegebbre fordul az idő, szaporodnak homlokunkon a ráncok. Szavak helyett azonban „beszéljenek" a számok. Az utóbbi két évben megköze­lítőleg 500 megawatt elektromos áramot kényszerült nélkülözni az államháztartás. Ehhez még hozzáadhatjuk az ipar évről évre növekvő igényét, a biztonsági tartalék létrehozásának szüksé­gességét, akkor ez a szám — évi viszonylatban — 800—1000 me­gawattra nő. A tények leírásával, a szakszerűtlen intézkedések következ­ményeinek monoton ismételgetésével azonban nem lesz több áramunk, szenünk, gázunk. Oj ötéves tervet kezdtünk. Ez az időszak lehetőségeket biztosít a múlt hibáinak felszámolására. Átgondolt műszaki-szervezési intézkedésekkel a közlejövőben az évi villamosenergia-termelést 750 megawattra emeljük és az ötödik ötéves terv végén a részben hagyományos, másrészt új tí­pusú vilianytelepek iizembebelyezésével az évi összteljesítmény eléri a három és fél ezer megawattot. Addig sem ülhetünk azonban ölbe tett kezekkel. A „Mindenki szocialista módon" mozgalom keretében, valamint a pártunk megalapítása 50. év­fordulója tiszteletére elfogadott munkavállalások azt bizonyít­ják, bogy mindenütt lehet és kell takarékoskodni. Ebben az év­ben — 1970-hez viszonyítva — egyharmaddal több villamosener­giát hozunk be a baráti országokból. A KGST keretében főleg a Szovjetunióból és Romániából kapunk segítséget. A tervbe vett gőzre és gázra működő új villanytelepek mellé a Szovjetunióból két atomerőművet is vásárolunk. Szakembereink a mélníki vil­lanytelepet korszerűsítik és jelentősen növelik kapacitását. Olyan tények ezek, amelyek a szkeptikusokat, borúlátókat is meggyőzhetik arról, hogy vezetőink a múlt hibáit látva — ahogy mondani szokás — nem tették le a fegyvert, hanem az adott lehetőségeken belül maximális eredmények elérésére töre­kedtek. Az energiatermelés növelését célzó korszerűsítés, racionalizá­ció, takarékosság, az üzemekben levő tartalékok feltárása pe­dig további, a nemzetgazdaság számára aranyértékü megawatt létrehozását eredményezheti. Ebbe a munkába mindannyiunk­nak be kell kapcsolódnia. Míg elkészülnek az új villanytelepek, míg szakembereink megoldják az energiatermeléssel kapcso­latos anyagmozgatás kérdéseit, míg új tárnákat nyitnak a bá­nyákban, addig is mindenki a munkahelyén és otthonában ta­karékoskodjon az elektromos árammal és a tüzelőanyagokkal! KOMLÓSI LAJOS | KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK KÍSÉRT A BARNA VESZÉLY Az utóbbi hónapok, hetek külpolitikai vonatkozású beszámo lói közt tallózva egyre sűrűbben bukkanunk olyan beszámolók­ra, amelyek az újfasiszták szervezkedésére, terrorakcióira hív­ják fel a figyelmet. Tény, hogy egyes nyugati kormányok túl elnézőek a neonáci szervezetekkel szemben, sőt felhasználják azokat kommunistaellenes kampányuk során. Így azután nem csoda, ha ezek a csoportosulások egyre inkább veszélyt jelen­tenek magukra a szóban forgó kormányokra is. A legfőbb veszélyt kétségkívül a nyugat-németországi náci megmozdulások jelentik. A jelenlegi helyzetben, amikor bizo­nyos reményekkel kecsegtető párbeszéd kezdődött meg a bonni kormány és a szocialista országok között, sőt konkrét diplo­máciai lépések történtek a német kérdés-komplexum rendezé­sére, rendkívül nagy károkat okozhatnak az újfasiszta meg­mozdulások. Nem vitás, hogy a Nyugat-Berlin helyzetével összefüggő meg­beszéléseket is kedvezőtlenül befolyásolja a szovjet emlékmű és őrsége ellen elkövetett merénylet. Az ítélet — sajnos, vár­ható volt — ismét enyhe, távolról sem áll párhuzamosan az elkövetett gaztett súlyosságával. Mindez arra buzditja a neoná­cikat, hogy folytassák revansista kampányukat, erőteljesebben, merészebben lépjenek fel. A nyugatnémet nácik akcióinak fő célpontja — magától ért­hetően — a szovjet—nyugatnémet, illetve lengyel—nyugatné­met szerződések ratifikálásának megtorpedózása. Nos, ebben a vonatkozásban egy húron pendülnek az ellenzéki pártokkal, így a kereszténydemokrata és a keresztényszocialista párttal, amelyek pillanatnyilag nem zárkóznak el a szorosabb együtt­működéstől sem. Ez azonban annyit jelent, hogy az uniópártok bizonyos értelemben fasizálódnak. Több ízben hallatták hangjukat az utóbbi időszakban az olasz fasiszta szervezetek is. Az Olasz Kommunista Párt egy egész sor nyilatkozatban mutatott rá, hogy az újnácik nyíltan, a biz­tonsági szervek szeme láttára terrorizálják a haladó szerveze­teket, támadásokat intéznek azok székhelye ellen, fenyegetik vezetőiket. Legutóbb a Reggio Calabria-i eseményeket kihasz­nálva hajtottak végre terrorakciókat, okot szolgáltalva arra, hogy a kormány fellépjen a haladó szervezetek ellen, elutasít­sa azok jogos követeléseit. A fejlemények gyökerét vizsgálva nyilvánvaló, hogy a min­denkori burzsoá kormányok éppen a neonáci megmozdulások ürügyén lépnek fel a haladó szervezetekkel, pártokkal szem­ben, azokat vádolva a zavargásokért. Hasonló helyzet alakult ki jelenleg Franciaországban is. A kormány tétlenül nézi, hogy az Oj Rend nevet viselő újfa­siszta szervezet — választási kampány ürügyén — rendbontó akciókat szervezzen. Párizs utcáin húszezer náci plakát jelent meg az elmúlt napokban, mintegy kétszázezer röpiratot szórtak szét, tizenötezer meghívás érkezett különböző „személyiségek" címére a neonáci kampány és „választási gvűlés" kapcsán. A helyzet súlyosságára vall, hogy néhány szélsőbaloldali extré­mista szervezet nyilt összecsapásra hívta fel tagjait a fasisz­tákkal. Ogv tűnik, hogy bizonyos francia kormánykörök éppen erre várnak. Lehetővé tenné számukra, hogy „rendet teremtve" fellépjenek az antifasiszták és a demokratikus erők ellen. (P) DÉL-AMERIKAI HELYZETKÉP Latin-Amerika országaiban folytatódik az államosítás, az Egye­sűit Államok tőkései egyre inkább kiszorulnak a világnak eb­ből a térségéből is. (A Rabotnyicseszko Delo rajza) Az NDK Népi Kamarájának küldöttségét —, amely Gerald Göt­tingnek, a Népi Kamara elnökének, az NDK Államtanácsa al­elnökének vezetésével a napokban hazánkban tartózkodott dr. Dalibor Hanes, a szövetségi gyűlés elnöke fogadta. Képün­kön dr. Soňa Pennigerová, a Népi Kamara elnöke, Gerald Göt­ting jközépen). és Dalibor Hanes. (CSTK felvétele) Folytatódik az Egyesült Államok és a saigoni rezsim laoszi agressziója. Amerikai nehézpáncélosok nyomultak be az ország területére. (CSTK — UPI) Egyre erőteljesebben szervezkednek Nyugat-Németországban a neofasiszta erők. Felvételünkön neofasisztáktól elkobzott fegy­verek és náci irodalom látható. (CSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents