Új Szó, 1971. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-13 / 61. szám, szombat

Növekszik a pártpolitikai aktivitás Beszélgetés JOZEF GAZDÍK elvtárssal, a trebišovi járási pártbizottság vezető titkárával MIRŐL ÍRNA Két sokatmondó számadatot említett a minap Ján P i r C elvtárs, a CSKP KB tagja, az SZLKP keletszlovdkiai kerületi bizottságának vezető titkára, amikor a kommunista újságírókat a kerületben lezajlott évzáró pártgyűlések eredményeiről tájékoztatta. A párttagok 92 százaléka vett részt a gyűléseken, — erre az utóbbi 15 év alatt nem volt példa —, s a jelenlevők több mint 44 százaléka szólalt fel a vitában. Kétségtelen, mindkét számadat a pártpolitika iránti érdeklődés növekedését bizonyítja, s ez örvendetes jelenség. Arról, hogy milyen eredménynyel zárultak az évzáró taggyűlések a trebišovi járásban Jozef Gazdík elvtárssal, a járási pártbizottság vezető titkárával beszélgettünk. Gazdik elvtárs bevezetőben kijelentette: — Már az évzáró taggyűléseket megelőzően, a CSKP KB decemberi plenáris ülésének határozataival, a jelentős pártdokumentumokkal foglalkozó rendkívüli taggyűléseken örömmel állapíthattuk meg, hogy járásunk kommunistái megértették a párt figyelmeztető szavát, egyetértenek pártunk politikájával és a gyakorlatban, saját munkahelyeiken igyekeznek azt megvalósítani. Az alapos előkészület eredménye megmutatkozott az évzáró taggyűléseken. Járásunk 114 alapszervezetében 100 százalékos volt a tagok részvétele, a többi helyen 85—98 százalék között mozgott. A vitában, a múltban lezajlott gyűlésekhez hasonlítva, 15 százalékkal többen szólaltak fel, amit pozitívan értékelünk. — Miről beszéltek a vitában? — Nagyon sokan rámutattak a pártunk káderpolitikájában bekövetkezett kedvező változásokra, hogy végre figyelembe veszik az osztályszempontokat, az embereknek a párt- és társadalom iránti viszonyát. Több elvtárs kedvezően értékelte a CSKP Központi Bizottságában végrehajtott káderváltozásokat, mások ezzel kapcsolatban bírálták a volt pártközpontnak a becsületes párttagokat ls megtévesztő intézkedéseit. A vitázok több helyen tettek említést a jobboldali opportunista erőkről, melyek ugyan többnyire kikerültek a pártból, de itt élnek köztünk és taktikát változtatva dolgoznak u párt egységének meggyengítésén, újabb politikai és gazdasági problémák előidézésén. A vitában sokan megemlítették a népgazdaság szakaszán, egyes munkahelyek, üzemek gazdálkodásában mutatkozó konkrét nehézségeket. Nagyon sokan szorgalmazták a munkaerkölcs megszilárdítását, a munkaidő s alapeszközök gazdaságos kihasználását. Mások javasolták a tagjelöltség újbóli bevezetését, valamint az ideológiai nevelő munka kiterjesztését a pártonkívülíekre s főleg a fiatalokra. Nehéz lenne felsorolni az évzáró gyűléseken elhangzott valamennyi vitafelszólalást. Ezek túlnyomó többségére konkrétan, a problémák végleges megoldását keresve reagálnunk kell a közelgő járási pártkonferencián. — Hogyan folynak a járási konferencia előkészületei? — A járási pártkonferencia előkészületei a jóváhagyott terv szerint folynak. Az egyes bizottságok felelősségteljesen megkezdték tevékenységüket, sikeresen teljesítik a rájuk háruló feladatokat, s előreláthatólag nem lesz semmi akadálya annak, hogy a járási pártkonferencia április 3-án megkezdje tanácskozását. Talán nem túl zok, ha azt mondom, sikeres lesz ez a tanácskozás, nagyon sok problémát megoldhat. Derűlátásunkat járásunk kommunistáinak, a járási pártkonferencia küldötteinek egyre növekvő politikai aktivitására alapozzuk ... —kulik— Több mint 30 000 látogatója vo:t már a CSKP 50 éve című ki állításnak a prágai Hybernitim kiállítási termeiben. (J. Kru lis felvétele — CSTK | A talaj tápanyageüátása jelantös tényező A táplálkozás, az élelmiszerfogyasztás az egyik alapvető kritérium, amely szerint az egyes országokban az életszínvonal magasságát meghatározzuk. Nálunk az emberek jövedelmük jelentős részét élelmiszerek vásárlására fordítják. Az élenjáró országokhoz viszonyítva ez az arány túl magas. Nem kis részben azért, mert több élelmiszeripari terméket még mindig nem termelünk elegendő mennyiségben és választékban. Élelmiszeripari nyersanyagokból behozatalra szorulunk s nem mindig előnyös feltételekkel. Mivel a mezőgazdasági termelésnek a növénytermesztés az alapja, azt kell keresnünk, hogyan lehet tovább növelni a hozamokat. Ennek egyik fontos tényezője az ésszerű talajjavítás, a tápanyagok megfelelő pótlása. Nálunk az utóbbi években az egy hektárra eső műtrágya felhasználása tényegesen megnövekedett. Míg 1957-58ban az alapvető műtrágyákból tiszta tápanyagban számítva egy hektárra csuk 57 kg jutott, 1967—ö8-ban már 133 kg volt az átlag, nem szántó-, hanem mezőgazdasági területre. Tíz év alatt tehát több mint megkétszereződött a felhasznált műtrágya mennyisége. Lássuk, hogyan növekedtek eközben az egyes növényfajtáknál a hektárhozamok. 1958 1968 Bu/.a 18,3 q 31,8 q Arpa 17,9 q 29,8 q Kukorica 27,3 q 33,8 q Cukorrépa 299,1 q 417,9 q Burgonya 109,1 q 175,6 q A hektárhozamok növekedése több tényezőtől függött, de annyi bizonyos, hogy a tápanyagnak is nagy része van az eredményekben. Ha az egyes mezőgazdasági üzemekben felhasznált műtrágyák mennyiségét ós a hozamokat összevetjük, kiderül, hogy a termelés növelésére sok még a tartalék. A cseh országrészek 37 és Szlovákia 25 szövetkezetében végeztünk elemzést. Ezekben a szövetkezetekben figyeltük a műtrágya hatékonyságát, elsősorban a fontosabb növényeknél, de az egész növénytermesztés szempontjából is. Azokban a szövetkezetekben, amelyekben a gabona egy hektárjára 150 kg-nál kevesebb műtrágyát adtak. 29,8 mázsa volt az átlagos hektárhozam. 150— 200 kilónál 32,9 mázsát értek el. 200—250 kiló adagolása 35,2 mázsát eredményezett, ahol pedig 250 kiló műtrágyánál is többet kapott a talaj, ott 38,7 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Hasonló a helyzet a kukorica esetében is. Ahol 200 kg-nál kevesebb jutott egy hektárba, ott 37,2 mázsa termett, ahol 200 kilón felül, ott 41,2 mázsa. A cukorrépánál pedig 150 kiló alatt és fölött így oszlott meg az átlagos hektárhozam: 409,6, illetve 458,5 mázsa. A végzett elemzés tehát azt bizonyltja, hogy a műtrágyázásnak nagy a hatékonysága. És nemcsak az említett növények esetében, hanem az egész növénytermesztésnél kimutatható a műtrágya hatása. A műtrágyahasználat nagyságától függően a következőképpen alakult az egy hektárra eső termelés értéke: Műtrágya tiszta tápértékben egy ha-ra: 150 kg-ig 150—200 kg 2U0—250 kg 250 kg on felül Terniukürzetek: Kukorica 5830 korona 6748 7514 7858 Répa 5777 korona 6598 7292 Burgonya 3915 korona 4300 4675 Az ésszerű tápanyaggazdálkodás hatékonysága tehát valamennyi • termőkörzetben kimutatható. De az egész elemzés nem teljesítené küldetését, ha csak az egyes körzetekre juttatott mütrágyamennyiségek általános hatékonyságát vizsgálnánk. Tudnunk kell azt is, hogy az egyes körzeteken belül távolról sem használják ki az ésszerű műtrágyázás lehetőségeit. Például a kukoricatermesztő körzetekben az egy hektárra juttatott műtrágyák mennyisége 113 és 296 kg között mozog. A cukorrépánál is nagy a különbség: 72, illetve 229 kilogramm. így van ez a burgonyatermő és a hegyvidéki körzetekben is. A felsorolt adatokból kitűnik, hogy az ésszerű tápanyaggazdálkodással még jelentős tartalékokat tudnánk hasznosítani. S ebből nem csupán a mezőgazdasági üzemek húznának hasznot, hanem egész társadalmunk. Csak hát az elemzésre kijelölt szövetkezeteknek mindössze 17 százaléka juttatott a talajba 200 kg-on felül műtrágyát. Hogv a tapasztalatok ellenére miért csak ilyen csekély százalékban alkalmazzák az ésszerű műtrágyázást, arra nem egysze rfi a felelet. A 62 szövetkezet között bizonyára akadt néhány olyan is, amelyben a vezetők még nem ismerték fel az ésszerű tápanyaggazdálkodás hatékonyságát. Olyan ís, ahol raktározási gondokkal küszködnek. De hadd mondjuk kl azt a valóságot, hogy nálunk egyetlen kiló műtrágya sem marad a termelőüzemek nyakán. A mezőgazdasági üzemek csak anynyit vásárolhatnak, amennyi van. Tartalékunk tehát még ezen a téren is van, hogy a mezőgazdasági üzemek a növénytermesztés terén teljesíthessék az új ötéves terv mutatóit. Mint mondottuk, ez nem kis részben a vegyipartól, a műtrágyagyártás növelésétől is függ. V. RAPANT mérnök Ä PRACE tribúna \MTI '•'•'mm/ —— PRÄGAI LAPOK Elvszerü káderpolitikára van szükség Az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, mennyire fontos az elvszerű káderpolitika, ezért helyezünk ma is nagy hangsúlyt a pártbizottságok élére kerülő elvtársak megfelelő kiválasztására. A párt tisztségviselői kiválasztásának követelményei nem változtak. A párt harcai és céljai megvalósításának minden szakaszában olyan elvtársakat kell az élre állítani, akik eszmei szilárdságukkal és elvszerűségükkel, magas fokú szakmai tudásukkal, a néphez J'űződő szoros kapcsolatukkal, s nem utolsósorban erkölcsi magatartásukkal tekintélyt és megbecsülést vívtak ki maguknak a kommunisták és a pártonkívüliek közt. Olyan elvtársakat kell a bizottságok élére állítani, akik kezességet jelentenek a pártpolitika maradéktalan megvalósítására — hangsúlyozza a Tribúna 10. számának vezércikkében Anna Svarovská. — Nem kis követelmények ezek. Pártunk története a közelmúltban is példákkal bizonyította, hogy nem mindenki állja a sarat. Főleg azok nem, akik mindenekelőtt saját érdé keiket látják csak, akik számára a funkció csak egy szerep betöltése. Ha közelebbről vizsgáljuk azokat, akik a múltban különféle ürügyekkel beférkőztek a pártba, láthatjuk, hogy jellemtelen emberekről van szó, akik csak úgy kerülhettek a vezető posztokra, ltogy a pártban figyelmen kívül hagytuk a káderpolitika lenini élveit, mert az embert csupán szavai, nem pedig tettei szerint értékeltük. Noha sorainkból kiűztük a jobboldali opportunizmus meg testesítőit és szervezőit, nem választható mindenki a pártbizottság élére, vagy pártkonferencia-delegátusnak — még ha erre joga ís vaň, mert minden szervezetben vannak és lesznek fejlett elvtársak, akik előtt világos a párt politikája de nem rendelkeznek például szervezőképességgel. A jobboldal most is —, igaz, hogy csak a párton kívül — rafinált módon terjeszti rágalmait a kommunistákról. A pártmunka alapvető kérdéseit, ideszámítva a káderintézkedéseket is, párton kívüli területen szeretnék meg vitatni. Még emiékézétünkben él, miképpen járattak le becsületes elvtársakat, csak azért, mert jószándékukban hibát is elkövettek. Avagy valaki meg akarná ismételni a nyomást gyakorló csoportok mesterkedéseit, még ha más szögből is? Ha ez így van, akkor nem marad más hátra, mint az ilyen heveskedők rendreutasítása a párt alapszabályzata szerint. A múltban pártunkban túlságosan drága árat Eizettünk a fegyelmezetlenség miatt. A pártban mindenkinek joga és kötelessége felhívni a figyelmet a funkcionáriusok hibáira, fogyatékosságaira, s kérni megvitatásukat a párton belül. Az indokolt bírálatot tekintetbe kell venni. Nem engedhető meg, hogy a bíráló becsületes elvtársakat ezért valaki üldözze. A pártvezetés mindig és mindenütt reális képet akar nyújtani arról, ami a , pártban és az országban történik. Arról van szó, hogy minden kommunista érdekelve legyen a párt sorsának alakulásában, s minden állampolgár az ország fejlődésében. Ezért a becsületes szándékú emberek köpjenek a különféle inspirátorok, rágalmazók és porhintők szemébe. Az ilyeneknek ajánljuk, hagyjanak fel végre megvalósíthatatlan reményeikkel. Ma a kommunistáknak mindenben, s a káderkérdésekben különösképpen szigorúan a párt alapszabályzata szerint kell eljárniuk. Ez érvényes a tagkönyvcserebeszélgetésekre is. Ha a beszélgetés vagy a döntések felülvizsgálása után világos határozat született, akkor azt tiszteletben kell tartani. A demokratikus centralizmus elve ezekben az esetekueit érvényes, ezek az elvek nem cserélhetők fel az örökös kételkedés és anarchia szellemével — ezt a módszert a jobboldal akarta a pártra erőszakolni. Egyébként a jobboldal még most sem nyugszik — állapítja meg A. Svarovská. Névtelenül becsmérel becsületes elvtársakat, elsősorban funkcionáriusokat azzal a céllal, hogy csökkentse a párt akcióképességét. Minden kiagyalt támadást és a becsületes funkcionáriusok ellen irányuló mendemondát viszsza kell utasítani, mert ez azoknak a módszere, akik zavarni szeretnék á pártban és a társadalomban végbemenő konszolidációt, gyengíteni akarnák a párt vezető szerepét. Szlovák irodalom Csehországban A könyvhónup alkalmával töb cseh lap hívta fel a figyelmet arra, hogy a cseh lakosság közt nagyobb súlyt kellene helyezni a szlovák irodalom terjesztésére. A Zemédélské noviny március 9-i számában Emil Lukeš megállapítja, hogy a szlovák irodalom iránti érdeklődés hiánya a tudat alatt meghúzódó, a szlovák kultúrát lebecsülő nézetben rejlik. A cseh olvasó hamarabb vesz kezébe alacsony színvonalú külföldi művet, s figyelmen kívül hagyja a kiváló minőségű szlovák irodalmi alkotásokat. A további okok közt említi a nyelvi problémát, felhozza például a televíziót, amelyet, tapasztalatai szerint, szomszédai mindig kikapcsolnak, ha szlovák színművet sugároz — nem is annyira a rendezés miatt, hanem azért, mert az adás követése számára nyelvi megerőltetést jelent, s helyenként egyes kifejezéseket sem ért meg. Lukeš felhívja a figyelmet továbbá arra, hogy a szlovák kultúra, már régen lépést tart a cseh kultúrával, jellemző rá az egészséges kezdeményezés és a külfölddel való kapcsolatok ápolása. Emil Lukeš annak a véleményének ad kifejezést, hogy a cseh olvasó számára néhány könyv elolvasása után a minimumra csökken a szlovák szöveg megértésének problémája, da ma már ez sem jelenthet problémát, mert a szlovák könyveket csehre is lefordítják. Ennek ellenére a cikkíró arra buzdítja a cseh olvasót, hogy eredetiben olvassa a szlovák müveket. Cikke végén rámutat: a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös kultúrcseréjének nagy politikai jelentősége is van. Nemcsak esztétikai élményről, hanem a két nép mélyebb kölcsönös megismeréséről és megértéséről Prágai vélemény az „Adáshibóró!" Az idei színházi évad egyik prágai újdonsága Szakonyi Károly „Adáshiba" című vígjátékának bemutatása á Vinohrady Színházban. A Tvorba március 10-t számában Martin Tűma értékeli a darabot, illetve annak előadását. Kiemeli, hogy Szakonyinak a legjobban • a mai kispolgárság lemeztelenítése sikerült, s ez u sztriptíz a mindennapi élet groteszk eltúlzásnival történik. A színpadon látható csalód idős és fiatal tagjait, mintha röntgensugarait világítanák át. A készülék a vígjáték folytán a szellemi szegénység katalizátorává lesz, mert a tv-műsor ostoba kommentálása, s a tv-készüléknek, mint a polgári jólét jelképének imádata, nemcsak a budapesti tucatcsaládokra jellemző, a vígjáték bárhol másutt is lejátszódhatna. A Tvorba színházi kritikusa cikke végén megállapítja: Szakonyi Adáshiba című vígjátékának prágai bemutatása, még ha nem is jetentett egyértelmű dramaturgiai és rendezői sikert, nagyra kell értékelnünk a Vinohrady Színház készségét és igyekezetét. f smi