Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-10 / 34. szám, szerda

Az egész világ feszült figyelemmel várta az Apollo—14 visszatérését néhány Ür-sajtóértekezlet Houston — Héttőn késő es­te televíziós űr-sajtóértekezle­tet tartottak az expedíció részt­vevői. Az amerikai újságírók kérdéseit a houstoni űrköz­pont munkatársai közvetítették az űrhajósoknak. A huszonöt perces sajtóérte­kezlet folyamán Shepard, az Apollo—14 legénységének pa­rancsnoka kijelentette, hogy vé­leménye szerint a küldetés tel­jes sikerrel járt. Több kérdést tettek fel az új­ságírók a Cone-kráter megköze­lítésével összefüggésben. Az űr­hajósok egyöntetűen kijelentet­ték, hogy a négy és fél milliárd éves kőzeteket tartalmazó krá­ter elérésében kizárólag az idő hiánya akadályozta meg őket. Ennek ellenére a közelben sike­rült kőzetmintákat felvenniük. A két holdkutató mintegy száz méternyire közelítette meg a kráter peremét, s csak földi utasításra fordultak vissza, bár pulzusszámuk addigra hevesen meggyorsult, mint mondották, egyáltalán nem érezték fáradt­nak magukat. Az anyaűrhajóban maradt Roosa elmondotta, hogy miköz­ben társai az égitest felszínén dolgoztak, ő sem tétlenkedett: sikerült elegendő mennyiségű fényképfelvételt készíteni a Descarter-kráter körzetéről, az Apollo—16 tervezett leszálló helyéről. A tervek szerint az Apollo— 14 amerikai űrexpedíciónak teg­nap este, közép-európai idő sze­rint 10 óra után néhány perccel kellett véget érnie, amikor az űrhajó leereszkedését a Csen­des-óceánra a Samoa szigetek­től 900 tengeri mérföldnyire, azaz mintegy másfélezer kilo­méterre délre várták. Lapzártakor érkezett jelenté­sek szerint az Apollo—14 sike­resen közeledett a Föld felé. Világszerte feszült figyelemmel, a tv képernyői előtt várták az űrhajósok szerencsés visszatéré­sét a Földre. A LUNOHOD NEGYEDIK HOLDNAPI KÍSÉRLETE Moszkva — A Lunohod — l szovjet holdjáró megkezdte a negyedik holdnap kísérleti programjának teljesítését. A holdkocsi berendezései és tudo­mányos műszerei a rendeltetés­nek megfelelően működnek. Február 7-én körülbelül öt­órás rádiókapcsolatot létesítet­tek a holdkocsival. A kapcsolat idején a Lunohod—1 északi irányban 323 métert tett meg a 30—40 méter átmérőjű kráte­rekkel borított felületen. Egyes krátereket a holdjáró megmá­szott. (közben 15 fokos emel­kedőkön ment le és fel). Más krátereket viszont megkerült. A rádiókapcsolat második fe­lében a holdkocsi olyan terepre érkezett, amelyet egy nagy krá­terből származó különböző mé­retű kőzetek borítottak. A kap­csolat végén a Lunohod—l fény­képfelvételt közvetített a Nap­ról, valamint a Luna—17-nek a holdkocsitól 260 méterre álló leszálló részlegéről. A holdkocsi folytatja a tudo­mányos kutatást az Esők tenge­rében. Az Izvesztyija hétfői száma terjedelmes anyagban összefog­lalja az első három holdnap kutatási eredményeit és részle­tesen leírja a holdkocsi szerke­zetét, felszerelését. A közlemény elmondja, hogy a Lunohod—l (amelyet 1970. november 17-én juttatott a Holdra a Luna—17 szovjet au­tomatikus űrállomás) a kozmo­nautikában az első automatikus mozgó laboratórium, amelynek feladata a Hold felületének va­lamint a Hold körüli térség és távoli kozmikus objektumok komplex tanulmányozása. Most először történik meg, hogy egy kozmikus készülék tanulmá­nyozza nemcsak a Holdra szál­lás színhelyét, hanem a Hold környező övezeteit is. A Lunohod—1 programjába tartozik többek között annak kiderítése, hogyan lehel hasz­nálni a Holdon röntgentelesz­kópot a világűr távoli részeinek tanulmányozására. Ebből a szempontból lényeges, hogy a Holdat nem veszi körül sugár­övezet. Ez lehetővé teszi, liogy aránylag nem nagy teleszkóp -segítségével egészen gyenge fé­nyű égitesteket is megfigyelje­nek. Ilyenformán egy röntgen-te­leszkóp Holdra juttatása révén új szakasz kezdődhet a földi at­moszférán túli csillagászat fej­lődésében. A Lunohod—l fontos tudomá­nyos műszere a Franciaország­ban készült Lézer-tükör, amely módot ad a Föld és a Hold kö­zötti távolság pontos megméré­sére. A Hold forgásának megfi­gyelésére, továbbá a Holdon egyes jellegzetes képződmények helyének pontos meghatározá­AZ ÉSZAK ÍRORSZÁGI feszült kedélyeket ismét felkavarta és a helyzetet tovább rontotta, hogy a helyszínre vezényelt an­gol csapategységek egyik gép­kocsija véletlenül elütött egy ír kislányt. Az incidenst követően több hullámban csaptak össze a tüntetők a katonákkal. Az ösz­szetüzéseknek több polgári és katonai sebesültje van. Kedd hajnalra a nyugalom többé-ke­vésbé helyreállt. ALEKSZEJ KOSZIGIN szovjet miniszterelnök a Kremlben fo­gadta Olivier Guichardot, a francia iskolaügyi minisztert. FRANCIAORSZÁGBAN sztrájk­ba lépett a rádió és a televí­zió műszaki személyzete. A sztrájkolók béremelést és jobb szociális feltételeket követel­nek. BRAZÍLIA kormánya ismét le­értékelte a cruzeirot. 1948 óta az ország pénznemét immár hu­szadszor devalválják. SZARDÍNIÁN általános sztrájk bénította meg az életet. A sztrájkhoz hozzájárult minden fontos szakszervezet vezetősége. ANGLIÁBAN a munkanélkü­liek száma januárban elérte a 731 560 főt. Ez a munkaképes lakosság csaknem 3 százaléká­nak felel meg. A Times véle­ménye szerint februárban a munkanélküliek száma még na­gyobb lesz. MSZTYISZLAV KELDIS, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának elnöke ma tölti be 60. életévét. Ebből az alkalomból jókívánatait fejezte ki a jubi­lánsnak Karel Friml professzor, a CSTA moszkvai tudományos titkára, és átadta a Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgo­zóinak üdvözlőlevelét. A NYUGATNÉMET külügymi­nisztérium szóvivője bejelentet­te, hogy Walter Scheel, nyugat­német külügyminiszter február 15-én négynapos látogatásra az Egyesült Államokba utazik, ahol a kelet-nyugati kapcsolatok és a Közös Piac és az Egyesült Államok viszonyának kérdéseit, valamint a nyugat-berlini prob­lémát vitatja meg az amerikai kormánnyal. MOSZKVÁBAN parafálták az új magyar—szovjet konzuli egyezményt. A JUGOSZLÁV Szövetségi Vég­rehajtó Tanács (kormány) hét­főn Milovan Markovicsot kül­ügyminiszter-helyettessé nevez­te ki. POMPIDOU francia köztársa­sági elnök, aki afrikai körútján jelenleg Elefántcsontpart fővá­rosába tartózkodik, sajtóérte­kezletén azt hangoztatta, hogy „a nyugati ipari országoknak kötelességük segíteni a fejlődő országokat, és hogy Afrikának beruházásokra van szüksége." HARMADIK HETE folytatódik a brit postászszrájk, amely napi félmillió font veszteséget okoz a postaigazgatóságnak. Mindkét fél szilárdan ragaszkodik állás­pontjához, így nem sok kilátás van a konfliktus közeli megol­dására. 1971. II. 10. 1971 Ausztria számára a kér­dőjelek éveként kezdődött. Ja­nuár 2-án tízezrek vonultak be a kaszárnyákba, de a fiatalem­berek nem tudják, milyen soká. ig fognak szolgálni. A Kreisky­féle kisebbségi kormány mind­eddig nem tudott megegyezni a többi parlamenti párttal abban, hogy marad-e a kilenchónapos katonai szolgálati idő, vagy pe. dig lerövidítik hat hónapra, mint a Szocialista Párt (SPÖ) a leg­utóbbi választások előtt ígérte. A szövetségi hadsereget ille­tően azonban nemcsak a szol­gálati idő tartamáról van szó. A szocialista párti kormány — mint ismeretes — a reakciós „hadsereg-reformbizottságban" levő többsége által azt követel­te, hogy a tényleges szolgálatot teljesítő katonákon kívül vala­miféle honvédelmi testületet lé­tesítsen készenléti egységekkel. Ezeket vagy önkéntesen, vagy nem önkéntesen tovább szolgáló katonákból és hivatásos kato­nákból állítanák össze, s ezáltal a hivatásos katonák száma 34 ezerre emelkedne, s ugyanak­kor 300 ezer főnyi egység vol­na készenlétben. A legkisebb kétség sem fér ahhoz, hogy az osztrák militarizmus kiépítésé­nek két fő célja van: egyrészt figyelmen kívül hagyva az or­szág semlegességét, az osztrák hadsereget még jobban a NATO tényleges függvényévé akarják tenni, másrészt a reakció meg­bízható eszközévé az ország ha­tárain belül. Az Osztrák Kom­munista Párt egyébként nagy F R A N Z KUNÉRT BÉCSI LEVELE A KÉRDŐJELEK ÉVE falragaszokon hirdeti: „A biz­tonságot nem a szövetségi had­sereg, hanem a semlegesség biztosítja". fonás elnök különben nem tett jó szolgálatot a pártjának és a Kreisky-kormánynak azzal, hogy az év elején felszólította a lakosságot, húzza szorosabbra a nadrágszíjat. A takarékossági felhívás természetesen a nép cí­mére hangzott el, s nem érinti a vállalkozókat, akik qnt'ástala nul emelik az árakat. Jonas ezáltal nyilvánvalóvá tette, hogy ő is felelős a kor­mányon levő Szocialista Párt po­litikájáért. Azért a politikáért, amely megszegve választási ígé­reteit, csalódást okozott a dol­gozóknak, jogos és teljes mér­tékben teljesíthető várakozásaik és reményeik helyett csupán az árak emelkedését segítette elő. A kormánynak a nagytőke szá­Kommentárunk NEM VIHAR A LOMBIKBAN ^Olaszország ismét szeiepel a napi események kró­nikájában, éspedig azért, mert újult erővel feltörtek a tavaly óta ismert reggiói ellentétek. Arról van szó, hogy az olasz tartományi kormányok jogköré­nek bővítése kapcsán Calabria tartomány Reggio városának la­kossága nehezményezi, hogy a római kormány Catanzaróba, a tartomány északi nagyvárosába akarja áthelyezni a tartományi kormány székhelyét Reggióból. Emiatt már tavaly nagy össze­tűzések, városvillongások- rob­bantak ki, s Rumor akkori mi­niszterelnöknek csak különféle ígéretekkel sikerült lecsillapí­tania a kedélyeket. Azóta Ru­mor is megbukott, s bebizonyo­sodott, hogy a mindenkori olasz kormányok sokkal nagyobbak az ígéretekkel való manipulálás­ban, mint adott szavuk bevál­tásában. Reggio lakossága mindmáig remélte, hogy a központi kor­mányzat eláll tervétől és Reggio marad továbbra is a tartományi kormány székhelye. Tévedtek. A mérleg nyelve Catanzaro fe­lé billent. Vagy talán a catan­zaróiak képviselői jobban ken­ték a kormány gépezetét? Ki tudja. Mindenesetre a reggióiak azt állítják, hogy ha a tarto­mányi kormányt elhelyezik on­nan, városuk sorvadásnak in­dul. A halált jelentené számára, ha megszűnne tartományi szék­hely lenni. így van-e, vagy sem, szűk lokálpatrióta érdekek megnyil­vánulása játszik-e szerepet, vagy tényleg létérdeke ennek a dél-olaszországi városnak, hogy legyen „valami" a városok rang­listáján, másodrendű kérdés. A lényeg az, milyen erők állnak a Reggióban kirobbant véres tüntetések, merényletek, külön­féle attrocitások mögött. Álta­lában, kik tüzelik a néphangu­latot? Nyílt titok, hogy Calabriában nagyon befészkelték magukat a különféle olasz újfasiszta cso­portok. Ok a hangadók a szélső­jobboldaliak táborában, akik a reggióiak lokálpatrióta hangu­latát kihasználva, szélesen el­ágazó akciókat szerveztek a közrend megbontására, a haladó szervezetek és pártok, baloldali személyiségek terrorizálására, robbantásokat követnek el köz­épületekben stb. Igy aztán Reg­gio ügye országos üggyé vált, s a tartományi székhely kérdése körüli viszály többé nem egy­szerű csetepaté, nem vihar a lombikban, hanem a néptöme­gek erejének összemérése a neofasiszta cselszövőkkel. Közismert tény, hogy a szélső­jobboldal vezető ereje a tulaj­donképpeni neofasiszta párt, az Olasz Szociális Mozgalom, más szélsőséges szervezetekkel együtt a jelenlegi köztársasági államrend felforgatására, a dol­gozók érdekeit védő szervezetek megsemmisítésére törekszik, s maffiás módon dolgozik. Egyéb­ként nem véletlen az összefüg­gés a hírhedt SIFAR-perben, a puccskísérlettel vádolt Di to­renzi tábornok perében feltárt adatok, a neofasiszták földalatti mozgalma, valamint a hírhedt maffia garázdálkodása között. Reggióban is bebizonyosodott, hogy a neofasiszták a maffiát is felhasználták zavargásokra, nem egy esetben a maffia titkos fegyvertáraiból szerezték be robbanóany ag-szükségletüket. Az olasz antifasiszta partizán­mozgalom történelmében neve­zetes Trento hegyeiben titkos kiképzőtáborokban készíti elő bevetésre tagjait a Hitlerjugend mintájára kiépített Avanguardia nazionale nevű neofasiszta szer­vezet. Sorolhatnánk tovább az erőket, melyek részéről veszély fenyegeti az olasz dolgozók éle­tét. Ezért érthető a Rómában és más olasz nagyvárosokban ren­dezett tiltakozó gyűlések, tö­megfelvonulások célja: rá akar­ják bírni a kormányt: cseleked­jék, míg nem késő, csírájában számolja fel az újfasiszta vesze­delmet! (Ll Brüsszeli kompromisszum Brüsszél — A Közös Piac az idei évtől megteszi az első lé­péseket a hat tagország gazda­sági és pénzügyi uniójának meg­teremtésére. A Közös Piac miniszteri ta­nácsa tegnap Brüsszelben meg­állapodott a három évig tartó első szakasz formájában. Ezalatt az idő alatt korlátozzák a hat tagállam egymás közti paritás­változtatásának lehetőségeit, és a nemzeti bankok szorosan együttműködnek egymással. E kompromisszum Franciaor­szág győzelmét jelenti. Párizs ugyanis elvetette e fejlődési sza­kasz kötelező kidolgozását az el­következő tíz évben. A franciák csak a végleges cél általános megfogalmazásával értenek egyet. Ez lenne valamikor 1980 körül a hat ország pénzneme megváltoztathatatlan arányának kialakítása és teljes konvertibi­litásuk. Ez lehetővé tenné a nyu. gat-európai országok egységes pénznemének létrehozását. A nyugatnémet javaslat sze­rint az első hároméves szakaszt öt évre hosszabbíthatnák meg, ha a hat ország nem érne el egyenletes gazdasági fejlődést. Az áttérés a következő szakasz­ba nem lesz automatikus, for­májáról és irányáról majd 1973 folyamán a hatok legfelső kép­viselői döntenek. A miniszteri tanácsra vár még a megállapodás bizonyos rész­leteinek kidolgozása, mint ami­lyen a strassburgi Európa Par­lament ellenőrzési joga pénz­ügyekben. mára kedvező adópolitikája is a dolgozó rétegeket sújtja. Ez év májusában Ausztria új szövetségi elnököt választ. A Szocialista Párt újból jonast jelölte (az ÖVP Waldheim volt külügyminisztert, az FPÖ nem állított saját jelöltet). Jonas magatartása — eltekint­ve attól, hogy a Szocialista Párt az utóbbi években fokozott an­tikommunista uszítást folytat — az Oszták Kommunista Párt szá­mára lehetetlenné teszi, hogy a választókat arra szólítsa fel, ad­ják szavazataikat Jonasra. Ezt lehetetlenné teszi a Szocialista Párt Jelenlegi politikája, bár a kommunista párt a második köz­társaságban eddig még minden elnökválasztáson nagy mérték­ben elősegítette a szocialista párti jelölt győzelmét. Az OKP Központi Bizottságának plénu, ma ezért határozatában kimond­ja: „Az Osztrák Kommunista Párt... semmiképpen sem tesz felhívást arra sem, hogy a vá­lasztók a néppárti jelöltre sza­vazzanak ... A Szocialista Párt vezetőségének xés a párt jelölt­jének magatartásától függ majd, hogy az OKP-t támogató válasz­tók fonasra adják-e szavazatai­kat vagy sem." E kérdésben az Osztrák Kom­munista Párt február 27-re ösz­szehívott konferenciája foglal váglegesen állást. A lengyel kormány jóváhagyta a népgazdasági tervet Varsó — A lengyel kormány megvitatta és elfogadta az 1971. évi, módosított népgazdasági tervet. Az átdolgozott terv a jelenté­sek szerint a többi között a gaz­dasági aránytalanságok csökken­A hágai bíróság ülése Hága - U Thant ENSZ-főtit­kár a nemzetközi joggal ellen­tétes cselekedetnek nevezte, hogy Dél-Afrika nem hajlandó eleget tenni az ENSZ-közgyűlés 1966-os határozatának, és nem vonul ki Namíbiából, amelyet jogtalanul megszállt. A kijelentés — a főtitkár kép. viselője útján — a hágai nem­zetközi bíróság előtt hangzott el, ahol hétfőn megkezdődtek a kihallgatások Namibia és Dél­Afrika ügyében, amelyet a Biz­tonsági Tanács terjesztett a tör. vényszék elé. A nemzetközi bíróság elutasí­totta a pretoriai kormánynak azt az érvelését, hogy a bíróság nern illetékes az ügyben, mert „po­litikai nyomás alatt cselekszik"; Zafrullah Khan, a hágai tör­vényszék elnöke kijelentette — „a törvényszék kizárólag jogi érvek alapján dönt, minden kül­ső befolyásolástól mentesen". tését, a fogyasztási cikkek ter­melésének növelését, a piaci helyzet javítását, az export-szál­lítások fokozását irányozza elő. Bővítik a lakásépítési progra­mot és pótberuházásokat irá. nyoznak elő a női munkahelyek számának növelésére. Az átdolgozott tervjavaslat elfogadás végett rövidesen a szejm elé kerül. Moro—Tepavac találkozó Belgrád — Aldo Moro és Mir. ko Tepavac jugoszláv külügymi­niszter keddi velencei találko­zóját úgy értékelik Belgrádban, mint újabb jelét annak, hogy ismét fennáll a lehetősége a Ju­goszlávia és Olaszország közötti jó kapcsolatok továbbfejleszté­sének. Jugoszláviában — mint Ismeretes — megelégedéssel fo­gadták Aldo Moronak azt a ró­mai parlamentben adott januári nyilatkozatát, amelyben kijelen­tette, hogy a két ország együtt­működését az egyezménynek és szerződésnek következetes al­kalmazására kell építeni, bele­értve az 1954-es londoni megál­lapodást is, amely rendezte az egykori trieszti övezet helyze­té L

Next

/
Thumbnails
Contents