Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-10 / 34. szám, szerda

Zárszámadáson hallottuk CSAKNEM minden szövetkezetben és állami gazdaságban pontot tettek már a tavalyi, meglehetősen küzdelmes gazdasági év mérlegének számsorai után. Országszerte az évzáró közgyűlések vannak napirenden. A földművesek számára talán éppen a számadás napja a legnagyobb jelentőségű az ünnepek között. Ilyenkor mérik fel és elemzik apró részleteiben egész évi munkájukat és az elért eredményeket. Az elégedettség mellett azonban néhol a számonkérés, a bírálat és a felelősségre vonás idejét is jelenti ez az alkalom. Néhány évvel korábban a ké tyi (KvetnáJ szövetkezetet még a lévai (Levice) járás legjobbjai között tartották számon. Azóta merőben más véleményt alkotnak erről a helyi viszonyokat ismerők. Ugyanis sok téren változott azóta a helyzet. Bár a tavalyi eredménymutatók alapján nem is lenne ok a pironkodásra, de.. A környéken már nem titok, hogy az utóbbi időben valahogy megbomlott a vezetőség és a tagok addigi jó viszonya. Ennek következtében szinte minden munkaszakaszon bizonyos fokú lazulás következett be. Mondhatnánk, mindennaposak a személyi súrlódások, veszekedések. Szép számmal akadnak olyanok, akik nem tisztelik a szövetkezet alapszabályait és a házirendet. Az állatgondozók egy része például még a legalapvetőbb ápolási és gondozási munkákat is elhanyagolja. Az Istállók környékén majdhogynem példátlan a rendetlenség. Valószínűleg ez is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a különböző fertőző betegségek évről évre alaposan megtizedelik az állományt. Tavaly májusban 800 sertést követelt a pestis. Éppen az eladásra szánt hízók közül. Ezt a mennyiséget az év végéig már em lehetett pótolni, mert az újra-fertőzés veszélye miatt még szeptemberben is tartott a vásárlási tilalom. A kár meghaladta a félmillió koronát. Ha azt is hozzászámítjuk, hogy csaknem ezer mázsa sertéshús lett volna az összes gyarapodás, akkor egy újabb millió a veszteség. Szinte minden évben felüti a fejét a tuberkulózis és a fertőző bélgyulladás is. A száj- és körömfájás sem ismeretlen már a szövetkezetben. Érthető, hiszen a lappangás idejére a kórokozóknak kiváló közeget biztosít az istállók latyakos, vizenyős környéke. TALÁN mondani sem kell, hogy mindezek a tervteljesítésben mély nyomokat, de még inkább „üres" vagonokat hagytak maguk után. A sertéshúseladás terén kevés híján ötven százalékos a lemaradás. A 800 000 literes tejtermelési tervet sem teljesítették. Mintegy 25 000 liter a hiány. Mindent egybevetve: -az állattenyésztés összbevétele egyriiiliió koronával lett „rövidebb" a tervezettnél. Pedig hány helyen lenne szükség most erre a pénzre ... A növénytermesztőknek sincs sok büszkélkednivalójuk. Mentségükre szolgál azonban, hogy az év folyamán több elemi csapás érte az ágazatot. A háromhektáros kertészetben május elején ugyancsak alapos munkát végeztek a kemény fagyok. A zöldség- és a dohánypalántákból még „hírmondó" sem maradt. De a többi növényfajtára is rányomta bélyegét a kedvezőtlen időjárás. Mindezek ellenére azonban jól fizettek a kalászosok és a szálas takarmáf

cnyok. Főleg kukoricából alakult szépen a terméshozam. Morzsoltan a tervezett 45 mázsa helyett több mint ötvenet takarítottak be hektáronként. Régi igazság, hogy a szaktudáson és a szükséges termelőeszközökön kívül egy kis szerencse is kell a gazdálkodáshoz. A gabonafélék esetében ezúttal az utóbbiból sem volt hiány. Búzából, az összes tisztítási veszteségeket leszámítva, 37,4 mázsás hektárhozamot értek el. Árpából pedig 33,6 mázsát arattak le. Gubík Jenő főkönyvelő szerint erre még nem volt példa a szövetkezet fennállása óta. — A földművelő ember ritkán elégedett — mondta a főkönyvelő. Sopánkodik, ha rossz a termés, de gond az is, ha több terem az átlagosnál. Legjobban ez jellemző most ránk, mert fejtörést okozott a többlet elraktározása. Tavaly — ráadásul — a korábbinál száz hektárral növelték a gabona vetésterületét. A raktározási lehetőségek viszont semmit nem változtak. Így a szokásosnál valamivel vastagabb rétegekben kellett tárolni a szemet, ami nem kis kockázat volt, mert a minőség a mennyiség rovására ment. Habár Jó volt a termés, a természetbeni juttatásokat csak kölcsönkért gabonával sikerűit teljesen biztosítani. Ugyanis jó pár mázsányi búzát a helytelen raktározás miatt nem lehetett kenyérgabonaként használni. A TAGOK a vezetőségben vélik a hibát, amiért nem biztosították a szakszerű tárolást. A vezetőség tagjai viszont azzal érvelnek, hogy egyáltalán nem lenne jövedelmező befektetés a szövetkezetnek új raktárakat építeni. A már többször módosított, illetve eltolódott határidő szerint az idén végérvényesen üzembe helyezik Léván (Levice) a központi gabonaraktárt. A hármas ikertároló ban összesen 6000 vagon kenyér- és takarmánygabonát lehet majd szakszerűen tárolni. Persze más, jobb oldala ls van a kétyiek gazdálkodási mérlegének. A bevételi tervet ugyan csak 90 százalékra sikerült teljesíteniük. de ezzel arányosak a kiadások is. Az egyensúly tehát nem bomlott meg. A szö vetkezet összvagyona 14 962 000 koronát tesz ki. Az elmúlt évben egy millió 700 ezer korona volt a növekedés. Reális a munkaegység értéke is. Mindent be leszámítva 29,55 koronát fizettek ilyen címen. A gyakran felmerülő nehézségek ellenére sem érte károsodás a dolgozókat. MÉGIS egyre több ok van az aggodalomra. A munkafegyelem további lazulása semmi esetre sem vezethet jóra. Sürgős, hatékony intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy elejét lehessen venni az eredménymutatók további csökkenésének. LALO KÁROLY Tapéta-gyár lesz Martinban A martini papírgyár ez év elejétől fokozatosan új gyártmányfajtára tér át: korlátozza, majd 1975-ig megszünteti a cellulóz gyártását és helyette hullámos kartóniemezeket és csomagoló anyagot készít. Az új gyártmányfajták megrendelői a nižnái Tesla tv-készülék gyár, a Liptovský Mikuláš-i konzervgyár és a Kysucké Nové Mestó-i csapágygyér. Az új profil lehetővé teszi 200 nő alkalmazását. 1975-ig a régi üzemet újjáépítik és átállnak a tapétagyártásra. Főleg kivitelre 50 fajta tapétát gyártanak majd az üzemben. (v.) A biztonságos közlekedés erdekében § A Nyugat-szlovákiai Kerületi Szállítóközpontnak igen sokré^ tű a munkája. A szállító szolgálatokon kívül ugyanis többek ^ között a szállítási kalkulációval, a fiatalok közrendészeti ne^ veléséi/el, a hivatásos gépkocsivezetők kötelező továbbképző $ sével stb. foglalkoznak. Az utóbbival kapcsolatban néhány kér^ dést tettünk jel Vladimír O l ach nak, a vállalat műsia§ ki osztályú vezetőjének. © Mikor vette kezdetét a hivatásos gépkocsivezetők kötelező továbbképzése? — A 63/1967 Tgy. számú rendelet értelmében 1967-ben. A szóban forgó rendelet szerint ugyanis minden hivatásos gépkocsivezetőnek havi négyórás — évi 40 óra — továbbképzésen kell részt vennie. Az iskolázás különösen jól indult a topoffianyi, trenCíní, és a trnavai járásban. Az 1968—69-es évben a kerület csaknem minden járásában kezdetét vette a továbbképzés. Az 1969-es év végéig az évi 40 órás továbbképzésben 19 000 hivatásos gépkocsivezető vett részt. © A továbbképzés e formája tehát teljesítette küldetését? — Részben igen, részben nem. Az üzemek területén végzendő továbbképzés ugyanis gyakran formális volt. Ezért is kerestük a jobb megoldást. E célból Trenčín ben saját továbbképző központot —'50 —60 férőhellyel — létesítettünk. Itt a továbbképzés 8 órás, vagyis egésznapos volt. Havonta 1200 gépkocsivezető továbbképzését végeztük el. Hasonló módszer alkalmazására a közeljövőben a galántaľ, á trnavai és a topofčanyi járásban is sor kerül. © Ezek után tehát nincs problémájuk? A gépkocsivezetők az idénymunka fontosságára hivatkozva a járási mezőgazdasági társulások állandóan kibúvót kerestek. Ezért a múlt év végén bevezettük a bennlakásos egyhetes továbbképző tanfolyamokat, mégpedig a senicrai és a lévai járásokban. Ezek a tanfolyamok konzultációs jellegű beszélgetésekkel érnek véget és a résztvevők erről igazolást is kapnak. A senicai járásban január 4-én vette kezdetét az ilyen továbbképzés. Január végéig 400 mezőgazdasági üzemben dolgozó gépkocsivezető vett rajta részt. Örömmel újságolhatom, hogy a jnb közlekedésügyi szakosztálya a rendőrség, az államügyészség meggyőző munkájának eredményeként újabb 1000 jelentkezőt tartunk nyilván. Ennek 75 százalékát március végéig hívjuk be a továbbképző tanfolyamokra, a többit pedig az év végén. Tavasztól őszig az említettek mellett 1100 üzemben dolgozó hivatásos gépkocsivezető továbbképzését is biztosítjuk. A lévai járásban — bár csak január 17-én kezdték meg a bennlakásos továbbképzést, február elejéig 280 mezőgazdaságban dolgozó gépkocsivezető vett rajta részt. Március végéig a .lévai járásban — két helyen — további 1400 gépkocsivezető részesül továbbképzésben. Szeretném itt megemlíteni, hogy a továbbképző központjaink korszerűen berendezettek. S ha öszszegeznénk a mezőgazdaságban dolgozó motoros járművek vezetőinek idei továbbképzését, elmondhatom, hogy a mai napig a kerületben 3595-en vettek benne részt. Q Mi a küldetése u gépkocsivezetői továbbképzésnek és ai év végéig hány hivatásos gépkocsivezető iskolázását tudják biztosítani? — A továbbképzés feladata: a közlekedési balesetek megelőzése. A statisztika ugyanis azt mutatja, hogy hazánk területén tavaly 70 977 közlekedési baleset fordult elő, amelynek következtében 2199 ember halt meg. Ebből adódik, hogy a továbbképző tanfolyamok feladata elsősorban is a közlekedési szabályok ismétlése, a gépkocsik műszaki ismereteinek ellenőrzése, az előírások felújítása. Számításaink szerint az év végéig a mezőgazdaságból 11450, az ipari üzemekből pedig 9960 hivatásos gépkocsivezető továbbképzését biztosítjuk, © Milyen segítségre volna szükség? — Elsősorban is, hogy a jnb k közlekedésügyi osztályai, a járási termelési igazgatóságok a senicalak és a lévaiak példáját követnék. Ha így történne, akkor minden rendben volna. A közúti balesetek elleni küzdelem megkívánja, hogy a jövőben alaposabb megértésre találjunk a járásokban és együttes erővel segítsük elő a továbbképzés eredményességét. © Az amatőr gépkocsivezetők továbbképzésére nem gondolnak? — De Igen, egyelőre azonbaH csak önkéntesség alapján. Eiizel kapcsolatban már több javaslatot juttattunk el az illetékes szervekhez. NÉMETH JÁNOS ZBYCH ANDRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 60. A férfi teste előrelendült és még mielőtt Edit használhatta a fegyverét, lezuhantak a lépcsőn. Edit egy pillanatra látta támadója arcát, azt ís, hogy a férfi az SS fekete egyenruháját hordja, de arra még csak gondolni sem mert, hogy az öltözet nem álruha. Hogy is gondolhatott volna rá, amikor az SS-t úgy kellet tisztelni, mint magát a Führert. Birkózás közben a lány keze a fegyver közelébe ért, már-már elkapta, amikor a támadó csizmasarkával lecsapott a lány kezére. Felordított fájdalmában és ez a pillanat elegendő volt a támadónak, hogy kereket oldjon. Edit nagynehezen felállt. Csengetett. Utána rugdalta az ajtót, nem értette, hogy miért nem ébred fel odabent senki. Szerencsére Schneider százados érkezett haza. A lány ájultan rogyott a karfába. Idegesítette az emlékezés. Megkísérelte elhessegetni magalól a múltnak ezt a sötét árnyékát. Kinyitotta a szemét. Útitársa mintha csak erre várt volna. — Egy kávét szívesen töltenék a termoszból. — Inkább rágyújtanék — mondta Edit. A férfi igyekezett közelebb húzódni hozzá, amikor tüzet adott. De Edit szeme előtt még mindig annak a másiknak a képe élt... — Elalszik az égő cigarettával — érintette meg néhány másodperc múlva a lány kezét. Edit megremegett, mintha tényleg aludt volna, de most már őszintén megsajnálta ezt a fiút. Mosolyt erőltetett az arcára. — Otthonról? — Igen —. válaszolt a fiú. Elkomorodott az arca. Edit tudta már, hogy mit jelent az, ha egy német arca elkomorodik az otthon szóra. Lebombázott házak, elpusztult szülők, kedvesek, férjek, feleségek, gyerekek, testvérek ... Mégis megpróbált beszélgetést kezdeményezni: — Üjból elindulunk előre. A vonat hirtelen fékezett. A tehetetlenségi erő egymáshoz csapta őket. A főhadnagy védő mozdulattal átölelte a lányt. Aztán mintha elszégyellné ezt a mozdulatot felállt: — Valami történt. Azonnal utána nézek. Kiszaladt, mint aki örül annak, hogy végre lehet valamit, elűzheti a tétlenséget. Néhány perc múlva visszatért, és megnyugtatta a lányt, hogy hamarosan indulhatnak tovább. Edit mérlegelte a helyzetet. Megállapította, hogy a fiú mindössze 2—3 évvel fiatalabb nála, ez nem is jelentős korkülönbség. Most semmi esetre sem — nyugtatta magát, és ránézett útitársára, aki egy folyóiratot vett a kezébe címlapján karácsonyi képpel, és minden német jelmondatával: „Győzünk, vagy elpusztulunk!" Ez a „vagy" és az „elpusztulunk" — állapította meg Edit — nem is olyan régen került a mondatba. — Mi történt? — fordult most a fiúhoz. — Ezek a banditák nem nyugszanak. Levegőbe akarnak röpíteni bennünket. Disznók — mondta a lány. — Ugyati nevetett amaz, — esuk nem haragszik rájuk? Éri például szerencsének tartottam volna, ha magával röpülhetek a mennyországba. Mert sokkal szívesebben vagyok itt maga mellett, mint „Ivánéknál". Edit nevetve mondta: — Ahhoz, hogy továbbra is együtt legyünk, nem feltétleitíll szükségesek az aknák. A viadukt-őrség őrmestere összefüggéstelenül beszélt. Vasutas kabátja kigombolva, sapkája alól vastag sál, lógott ki, egészében úgy nézett ki, mint egy toprongyos öregasszony. De sem Kloss, sem pedig Bruch ezredes nem fordítottak rá nagy figyelmet. — Heggel felé történt — magyarázta az őrmester. — Pont az őrségváltásnál. Troschke szakaszvezetőt megölték, Gruber lövészt pedig súlyosan megsebesítették. Még szemcse, hogy a fiúk az állomáson meghallották a lövöldözést. Csak azt tudnám, hogy honnan tudják az őrségváltás időpontját? Én parancsot adtam, hogy fedezékbe vonuljanak, de hiába. Lőni kellett, azt sem tudtuk melyik irányból tüzelnek ránk. — Csak egy robbanás volt — mondta Kloss. — A robbanóanyag egy része bedöglött. — Nem értem, hogy miként juthattak át az aknamezőn — mondta az ezredes. — Vagy egyáltalán nem is aknázták alá az idevezető utat? — fordalt kérdőn az őrmesterhez. — Két napja magam ellenőriztem az utat — mondta Kloss. — Alá volt aknáz va. — Azt akarja mondani ezzel, hogy a partizánok ismerik az aknamező beosztását? — húzta össze a szemét Bruch. — Nincs kizárva, ezredes úr. Mondani akart még valamit, de u vonatról leszállt fiatal főhadnagy az ezredeshez lépett: — Ezredes úr ... — akart jelentkezni, de az öreg leintette. —• Mi van? Érdeklődni szeretnék, hogy van e szükség segítségre? — Nincs. Nemsokára indulhatnak tovább. Az őrmester futott, hogy intézkedjen a vonat továbbhaladásáról. Amint a vonat elhaladt mellettük, at ezredes megfogja Kloss karját: — Menjünk mi is, — aztán rövid szünet után így folytatta. — Ez már a második robbantási kísérletük. Nagyon fontos lehet számukra. — Ön csodálkozik ezen? — Kérdezte Kloss. — Ez a legrövidebb út a fronthoz. — Igen, mindig közelebb van a front — mondta Bruch — az ember olykor már el sem akarja hinni, hogy valaha Moszkva alatt álltunk. — Az aggodalomra nincs ok. A győzelem a mi kezünkben van! — mondta hangosan Kloss. Az ezredes csak percek múlva szólalt meg. — Köszönöm, Kloss. — Az Abwehmek vigyáznia kell a hadsereg erkölcsére — mondta Kloss. Befutottak a városba. Kloss utasította a sofőrt, hogy álljon meg, majd elbúcsúzott az ezredestől. — Van egy kis elintéznivalóm — mondta. Szánandóan szomorú vagy ézeredesem — húzta el a száját Kloss, amikor a kocsi tovább ment. Eszébe jutott, hogy milyen gyermeki örömmel fogadta az ezredes az iménti meghívást ma estére. Hogy újesztendőt köszöntsenek távol, a hazától. A front közvetlen közelében. Megnyújtotta a lépteit. Átment a téren, elsétált a leégett zsinagóga romjainál, betért egy keskeny kis utcába. Megállt egy sárgára meszelt faháznál, amelynek parányi kirakata fölé az órások szokásos cégjelzése volt kitűzve. Körülnézett, nincsenek-e járókelők, aztán háromszor egymás után kopogott az ajtón. (Folytatjuk) 1971. II. 1U.