Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-02 / 27. szám, kedd

A párton belüli iobboldali csoportok kialakulása és imkmm (2) 1971. II. 2. A jobboldali és szocialistaellenes erők taktikája 1968 januárja után A szocialistaellenes erők és a párton belüli jobbolda'ii, oppurtunista erők együttműködése abban nyilvánult meg, hogy 1968-ban különféle kampányokat szerveztek, melyek taktikájukhoz tartoztak, s előre kidolgozott terv szerint hajtották végre őket. Az egyik kampány folytatása volt a másiknak, s egyre több tömegtájékoztatási eszköz kapcsolódott belé. Ezek a kampányok lényegében a szocializmus húszéves építésében elért eredmények tagadására, az alapelvek és értékek megsértésére irányultak. Kiemelték az alapértékek „megújhodásának" fontosságát, a valóságban azonban ez a megújhodás szocialista és osztálytarlalmuk revízióját jelentette. A kampánynak az volt a célja, hogy a „személyi hatalom rendszerének destrukciója", „új politikát, új emberekkel" stb. jelszókkal félreállítsák azokat a kommunistákat, akik arra törekedtek, hogy helyesen értelmezzék januárt és felelősségteljes politikát folytassanak. A jobboldali erők monopolizálták a CSKP Központi Bizottsága januári plénuináiiak magyarázatát és olyan illúziókat keltettek a dolgozók körében, hogy ők az új vezetőség politikáját támogatják. A szocializmusellenes támadásokat úgy leplezték, hogy „a progresszív kommunisták" harcot folytatnak a szocializmus „konzervatív" értelmezése ellen, a régi módszerek ellen, a szocialista társadalom megjavításáért, tökéletesítéséért, korszerűsítéséért, ,.a szocializmus új modelljéért". Ezzel félrevezették az embereket, leplezték a küzdelem osztálýjellegét. Természetesen a különféle kampányok elsősorban a párt, az állam hatalmi szervei és Csehszlovákia külpolitikai irányvonala ellen irányullak. Kampány kampány után Valamennyien emlékszünk még, nein múlt el hét, hogy az újságok, a televízió és a rádió ne közölt volna újabb és újabb szenzációt. Az egyik első akció volt az ún. strahovi események körüli kampány, melyet már 1967 decemberében és 1968 januárjában indítottak el, tehát a CSKP Központi Bizottsága ülésének idején. Annak ellenére, hogy a különböző akciókat látszatra a diákok szervezték, a háttérben a Károly Egyetem rektorátusa és a Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezése és támogatása állt. A televízió és a Mladá Fronta napilap segítségével felhangolták a közvéleményt, elsősorban a biztonsági szervek és az ügyészség ellen. fgy készítették elő a talajt a biztonsági szervek és a párt elleni további, még súlyosabb támadások sorozatához. Csaknem ezzel párhuzamosan követelték az általános rehabilitációt. A rehabilitáció körüli kampány alapján jogot formáltak a különféle, lényegében ellenforradalmár szervezetek, mint a K-231, a KAN, az Emberi Jogok Ligája megalakítására. Végül azt is követelték, hogy „rehabilitálják" és kártalanítsák a szocialista rendszer osztályellenségeit. Ezzel teret biztosítottak ahhoz, hogy az ilyen erők legálisan részt vegyenek az ellenforradalmi tevékenységben. 1968 februárja végén és márciusában kampányt indítottak a hadsereg ellen Sejna tábornoknak az Egyesült Államokba való szökésével kapcsolatban. Nagy publicitást biztosítottak a fegyveres erők azon állítólagos kísérletének, hogy beavatkozzanak a politikai válság megoldásába. A pogromista légkörben számos pártfunkcionáriust lemondásra kényszerítettek, elsősorban a kerületi és járási pártbizottságok vezető titkárait, a tömegszervezetek vezető funkcionáriusait, sőt minisztereket és az állami szervek több vezető képviselőjét is. Röviddel azután, hogy A. Novotný lemondott a köztársasági elnök funkciójáról, 1938. április 6-án lemondott a kormány is. A jobboldali és szocialistaelleues erók aránylag rövid idő alatt fontos személyi változásokat kényszerítettek ki, s ez újabb bomlasztó tevékenységre ösztönözte őket. Szlovákiában kampányt indítottak M. R. Štefánik személyével kapcsolatban, az Alweg körül stb. Ezeknek a kampányoknak csehellenes irányzatuk volt, s ösztönzőleg hatottak a nacionalista és Indák elemekre. A jobboldal képviselőit jelölte a köztársasági elnök funkciójába, elsősorban Smrkovskýt és Císaft, de itt kudarcot vallottak. 1968. április 3-án I. Svitáknak a „Študent" című folyóiratban közzétett nyílt levelével megkezdődött a kampány Jan Masaryk halála körül. A kampányba elsősorban a Csehszlovák Televízió kapcsolódott be tette", amikor az ágcsernyői találkozó előtt a televízióban több millió néző előtt átvette azokat a határozatokat, melyekben állítólag köztársaságunk 14 millió polgára feljogosította küldöttségünket, hogy a találkozón megvédje az „emberarcú szocializmust" és szuverenitásunkat. 1968. július 30-án az ágcsernyői tárgyalás idején C. Císaf, a CSKP Központi Bizottságának épületében csaknem száz neves művészt és kulturális dolgozót tájékoztatott a tárgyalásokról. Ezen a gyűlésen határozatot fogadtak el, melyben szolidaritásukat fejezték ki a CSKP Központi Bizottságának elnökségével. Ezeknek a határozatoknak azonban elsősorban az volt a céljuk, hogy félrevezessék a közvéleményt. A tömegtájékoztatási eszközök fel is használELLENÜNK VOLTAK Vávra szerkesztő ,,A főügyészség segítségére" című sorozatával, majd a főügyészség dr. J. Kotlár által vezetett vizsgáló osztálya, valamint J. Hochman, a Reportér szerkesztője. A kampány célja a párt- és a biztonsági szervek lejáratása volt; támadta az akkori vezetőséget, elsősorban Klement GottwaUlot, és szovjetellenes hangulatot szított. Három nappal a második járási pártkonferenciák előtt a Literárni listy, a Práce, a Zemédélské noviny és a Mladá fronta közzétette a „2000 szó" című ellenforradalmi felhívást, melynek kezdeményezői és szerzői Jan Brod, Ludvik Vaculík, A. J. Liehm, O. Wichterle, J. Škvorecký és mások voltak. A felhívást többek között aláírták a CSKP Központi Bizottságának volt tagjai és póttagjai is, mint Karel Kosík, Oldrich Starý, Jiŕí Gočár, Karel Pavlištík és František Paviíček. Ezenkívül a „2000 szó" „Csak néhány szó" című utóiratát Martin Vaculík, a CSKP Központi Bizottságának volt tagja is aláírta. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége élesen elítélte a felhívást. A. Dubček, O. Cerník és J. Smrkovský a Központi Bizottság elnöksége többi tagjához hasonlóan elítélte a felhívást, de rövidesen más nézetet vallottak, s opportunista módon viszonyultak a felhíváshoz. Ez az ellenforradalmi platform hatással volt a kerületi és járási konferenciákra, s aktivizálta a jobboldali és szocialistaelleues erőket. A Varsói Szerződés hadgyakorlatán részt vevő szovjet katonai alakulatok jelenléte elleni kampány április végétől (Jakubovszkij marsall prágai látogatása után) 1968 augusztusáig folyt. Ez a kampány, amelyhez hozzájárult V. Prchlíknak, a CSKP KB volt osztályvezetőjének július 17-i sajtóértekezlete és néhány felszólalás a hadseregnek Bratislavában megrendezett . országos konferenc iáján, a valóságban a Varsói Szerződés ellen irányult, támogatta a „semlegességi" irányvonalat, bizalmatlanságot keltett a jelenlevő csapatok ellen és szovjetellenes hangulatot terjesztett. A népi milícia elleni kampány a párt és az állam hatalmi szervei elleni támadások tartozéka volt. A kampány úgy kezdődött, hogy kétségbe vonta a népi milíciák fennállásának szükségességét, majd nyílt támadásba menve át, követelte a milícia felszámolását. Egész kampánysorozatot indítottak a testvérjiártok varsói tárgyalásával és levelével kapcsolatban. A kampány keretében előidézett nacionalista, szocialistaellenes hangulat légköre a CSKP és az SZKP küldöttségeinek ágcsernyői tárgyalása alatt és után, sőt a hat szocialista ország kommunista pártjai vezetőinek bratislavai tanácskozása után sem szűnt meg. Sőt ellenkezőleg, ezt a hangulatot maga A. Dubček, a párt első titkára is „szentesíták ezt a „Magukra gondolunk, gondoljanak ránk" jelszóval. A célok azonosak voltak Ami a felsorolt és a további kampányok céljait illeti, megegyezés volt a szocialistaellenes és a jobboldali opportunista erők között. A szocialistaellenes erők átmeneti időszaknak tartották, amelyben alá akarták ásni a munkásosztály hatalmát, meg akarták fosztani a pártot társadalmi vezető szerepétől és Csehszlovákiát ki akarták ragadni a szocialista táborból. A párton belüli jobboldali erők a kampányt olyan eszköznek tekintették, melynek segítségével el akarták szigetelni és félre akarták állítani a párt marxista—leninista magvának tagjait, kezükbe akarták ragadni a hatalmat a pártban, és a kommunista pártot olyan párttá akarták változtatni, mely megfelel kispolgári, jobboldali opportunista és revizionista elképzeléseiknek. Lehetővé akarták tenni a szocializmus revizionista modelljének valóra váltását, ahol a munkásosztályt egy ún. „értelmiségi elit" helyettesítette volna, plurális politikai rendszer alakult voliia ki és „szabadabbak" lettek volna a kapcsolatok a Varsói Szerződés országaival, elsősorban a Szovjetunióval. Az adott időszakban a jobboldali és szocialistaelleues erők céljai objektív szempontból azonosak voltak. A kampányok azt a célt szolgálták, hogy félrevezessék a közvéleményt és a legkülönbözőbb rétegek nyomást gyakoroljanak a pártra, az állami szervekre, a társadalmi tömegszervezetekre annak érdekében, hogy a jobboldali és szocialistaellenes erők valóra válthassák terveiket. A kampányok gyűlölködő hangulatot szítottak a párt, a szocialista államhatalom szervei, a biztonsági szervek, a bíróságok és ügyészségek, a szocialista változásokért elkötelezetten harcoló kommunisták és pártonkívüliek iránt. Az osztálypoziciókról való letérés a másik partra vezetett Az a tény, hogy a szocializmus ellenségeivel lényegében egységesen léptek fel, eltérési jelentett az osztálypozicióktól. A párttagok egy részét is becsapták, akik hitték azt, amit a sajtó, a rádió és a televízió közölt, s magukévá tették az ún. „demokratikus-szocializmus" illúzióját. A jobboldal minden törekvése ellenére sem tudta megnyerni a munkásosztály döntő többségét. A munkásság egy részének osztályöntudatát csak később bontották meg, miután a jobboldali erők befolyásuk alá kerítették a szakszervezeteket, és a tömegtájékoztatási eszközök fokozták nacionalista, szocialistaellenes támadásaikat. Ez elsősorban azonban a párt eszmei és szervezeti fellazításának következménye volt; a párt nem töltötte be a munkásosztály öntudatos, forradalmi élcsapatának szerepét. A párton belüli jobboldal az áldemokratikus jelszavak hirdetésével fokozatosan egy politikai platformra került a kimondottan szocialistaellenes ellenforradalmi erőkkel. Ezekkel együtt választások kiírására és a plurális rendszer bevezetésére törekedett. A jobboldali szervezők igy tudatosan kockáztatták a CSKP vezette munkásosztály hatalmának eredményeit. A politikai hatalom meghódításáért folyt a harc. Ezért a múlt tagadása lett a jobboldal és az ellenforradalmi erők fő taktikája. Arra törekedtek, hogy lerombolják a CSKP tekintéjét és befolyását. A pártellenes és szocialistaellenes kampányok s a jíártvezetőségre gyakorolt nyomás szervezésének egybehangolásában és irányításában jelentős szerepet játszott az alkotó szövetségek koordinációs bizottsága, melynek élén Ludvik Pacovský állt. A koordinációs bizottság összetétele lehetővé tette, hogy kapcsolatot tartsanak fenn nemcsak az alkotó szövetségekkel, a tudományos és kulturális intézményekkel, hanem a tömegtájékoztatási eszközökkel is. A koordinációs bizottság nyilatkozatait és határozatait azonnal közölte a sajtó, a rádió és a televízió. Az 1968 januárja után kibontakozott osztályhatalmi konfliktusban a Központi Bizottság jobboldali ellenzéke képviselőinek taktikája fokozatosan azonosult az ellenforradalmi erők taktikájával. E két csoport közösen vett részt a párt és a szocialista államhatalom szerveinek bomlasztásában és tekintélyük rombolásában. A jobboldali opportunisták azzal, hogy meghátráltak a különböző nyomások előtt, egyre nagyobb teret biztosítottak az ellenforradalmi erőknek. Az a tény, hogy a párt vezetősége és a döntés a jobboldali erók kezében volt, lehetetlenné tette, hogy hatalmi-politikai jellegű intézkedést hozzanak, mely a CSKP 1968 májqsi plénuma után szükségessé vált. Ilyen körülmények között a társadalmi fejlődést lappangó ellenforradalom jellemezte. A jobboldali ellenzék fokozatosan az árulás útjára lépett és a szocializmus ellenségeinek táborába- jutott. A párt és a társadalom ideológiai fellazításának gócpontjai 1968-ban a jobboldali és szocialistaellenes erók több olyan intézményt tartottak kezükben, melyeket teljes mértékben felhasználtak a marxizmus—leninizmus revíziójára. A marxizmus—leninizmus revíziójának egyik legjelentősebb központja, az opportunista és revizionista elméletek terjesztésének legjelentősebb forrása a CSKP Központi Bizottságának politikai főiskolája volt. A politikai főiskola akkori rektora, tiki a CSKP Központi Bizottságának tagja, a CSKP Városi Bizottságának tagja volt, kapcsolatot tartott fenn a főiskolai pártbizottsággal és más intézményekkel. A főiskola több tanára jobboldali pozíción állt és ez természetesen befolyásolta a főiskolán kifejtett tevékenységüket. A CSKP Központi Bizottsága mellett működő, Václav Slávik, a Központi Bizottság akkori tagja által vezetett Politikai Tudományok Intézetének egyes dolgozol is egybehangolIák a különböző jobboldali vezetők tevékenységét. A CSKP Központi Bizottsága mellett működő Párttörtéiíeti Intézetben kialakult jobboldali csoport a marxizmus—leninizmus revíziójának központjává vált. Az intézet igazgatója Miloš Hájek volt. A Lenin Múzeum és más pártmúzeumok egyes vezetői is revizionista, opportunista irányzatokat érvényesítettek a pártörténet és a társadalom fejlődésének magyarázásában. A Nová mysl, a párt ideológiai lapja nem tudta következetesen elhatárolni magát az ún. megújhodási folyamat ideoógiai hordalékától. A Szocialista Akadémia is szinte teljesen a jobboldali opportunisták hatalmába keriilt. A szervezet vezető titkára, Róbert Horák — Císaŕ volt titkára —, irányította és szervezte a háttérben ezt a tevékenységet. A Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia jobboldali csoportja eleven kapcsolatot tartott fenn a különböző szervek és intézmények jobboldali képviselőivel. 1968 július másodikán a Lidová armádában közzétették a „Katonai Politikai Akadémia memoranduma" revizionista pártellenes dokumentumot, melynek szerzői Milan Ždímal, Boŕivoj Švarc és Vladimír ftehák voltak. A memorandumot aláírta Vojtéch Mencl rektor, a Katonai Politikai Akadémia további 19 dolgozója, valamint n brnói A. Zápotocký Katonai Akadémia öt képviselője. A memorandum Csehszlovákia katonai politikai irányvonalának megváltoztatását követelte. A „Csehszlovák demokratikus szocializmus" koncepciója A tudományos intézmények és a főiskolák jobboldali csol>ortjai dolgozták ki a „Csehszlovák demokratikus szocializmus" koncepcióját, melyet Cestinír Císar Marx születésének 150. évfordulója alkalmából mondott beszédében is támogatott. Az ilyen koncepciót ismertető dokumentumok közé tartozik a „Döntés előtt. A szocializmus új, csehszlovák modelljéről" című cikk, melyet 1968 júniusában közölt a Rudé právo. A főiskolákon tevékenykedő jobboldal más ellenforradalmi erőkkel és az ún. második központtal együttműködve 1968 augusztusában megszervezte a diákok, újságírók ós munkások pártellenes koordinációs bizottságait, melyek az értelmiség és a munkásság szorosabb kapcsolatának jelszavával manipuláltak a munkásosztállyal, fékezték forradalmiságát és a különféle demagóg jelszavak hangoztatásával egyre inkább a jobboldali erők befolyása alá juttatták a munkásokat. Koncentrált vezető erőt képviselt a Csehszlovák Tudományos Akadémia. A jobboldali opportunista és szocialistaelleues erők hosszú időn keresztül nagy erőfeszítéseket tettek, hogy hatalmukba kerítsék. A Csehszlovák Tudományos Akadémia állásfoglalása döntően befolyásolta a tudományos értelmiség helyzetét. Konkrétan a F. Šorm által vezetett volt elnökség, az Akadémia egyes tudományos intézetei és mások tevékenységéről volt szó. Gondolunk itt a Csehszlovák Tudományos Akadémia egyes munkahelyei üzemi pártbizottságának, a szakszervezeti bizottság, a tudományos dolgozók szövetségének tevékenységére is. A felsorolt intézmények a „második központ" ún. agytrösztjéhez tartoztak. A revizionista koncepció célja az volt, hogy a gazdasági életben felszámolják a párt vezető szerepét, népi tulajdont csoporttulajdonná változtassák, megszüntessék a tervezést, a csehszlovák gazdaságot kiragadják a szocialista gazdasági rendszerből és az imperializmus hatásszférájába juttassák. A plurális politikai rendszer elmélete hozzájárult a munkásosztály társadalmi vezető szerepének felszámolásához s ezzel párhuzamosan a marxista—leninista CSKP vezető szerepének felszámolásához, a burzsoá politikai pártok felújításához, a politikai hatalomért folytatott versenygésükhöz. Gyakorlatilag a február előtti viszonyok viszszaállítása volt a cél. A nemzetközi kapcsolatokban és Csehszlovákia katonai orientációjának kérdésében a revizionista és opportunista koncepció a „csehszlovák külpolitika saját arculatát" hirdette. Arra törekedett, hogy kivonja Csehszlovákiát a szocialista országok közösségéből és a Varsói Szerződés védelmi szövetségéből. A pártépítés terén a revizionista és opportunista erők tevékenysége a lenini elvek, elsősorban a demokratikus centralizmus revíziójára összpontosult. A jobboldali ellenzék ideológiai platformja ellenséges volt a párt és a szocializmus számára, s összeegyeztethetetlen a marxista—leninista párt ideológiai elveivel.