Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-28 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

A Szlovák Nemzeti Galéria célkitűzéséhez híven a hazai művészet egy-egy szakaszával ismerteti meg közönségünket. Ezúttal a XIX. századi rajzművészet van műsoron. Az állami és magángyűjteményekből eddig megszerzett anyagnak ez az első tudományos, de nem végérvényes feldolgozása. A reneszánsz kivételével a rajzot a művészek is inkább vázlatnak, tanulmánynak, mintsem öntörvényű műfajnak tekintették. A gyűjtők s a közönség se értékelte a tollal, veruzával avagy a festői hatású szénnel, krétával, akvarellel készült rajzokat. A rnúlt században a szerencsétlen nemzetiségi politika miatt Szlovákia helyzete mindenképp kedvezőtlen volt a művészeti életre. Szomorúan jelzi az állapotokat a Magyar Oktatásügyi Minisztérium 1806. évi törvénye: a Ratio educationis (a nevelés „ésszerűsége"), mely az egész ország polgári iskoláiban megszünteti a rajzoktatást. )ózan gondolkodású, művelt egyének ezért létesítettek magán rajziskolákat, a bennünket érdeklő területen: Pozsonyban (Bratislava), Kassán (Košice), Lőcsén (Levoča), Késmárkon (Kežmarok) és Körmöcbányán (Kremnica), ahol külföldön végzett festők tanítottak. Hazai akadémia nem lévén a művészi pályára készülődök Bécsben, vagy Münchenben, s akinek módja volt, Párizsban tanultak. Kezükben a diplomával többnyire Pesten, vagy Bécsben telepedtek meg, ahol a körülmények megfelelőbbek voltak, így természetes, hogy az általános európai fejlődéstől elmaradt az ország. SZLOVÁKIÁI RAJZMÍÍVESZETE A Dosztojevszkij sori Művészházban rendezett tárlat s a gondosan szerkesztett katalógus Danica Zmetovát dicséri. A kiállítás egyik érdekessége: rajzok, melyek eddig a nyilvánosság előtt még nem szerepeltek. Művészetkedvelő közönségünk gyönyörködött a 200-nál is több rajzban, illetve vízfestésben. Méltányolta vallomásszerü őszinteségüket, az ihlet s a frissen jelentkező ötlet spontán rögzítését. Nagyrészt a művészek megélhetési alapját képező portrék és oltárfestmények szerepelnek. Mert főrendűek és polgárok a hűen festett arcmásban látták maradandóságuk biztosítékát. A templomok ékesítésére vallásos buzgalom, bőkezűség ösztönözte az adományozókat. A XIX. század elején a festők számára a legtermőbb talaj a jómódú németek lakta Szepesség (Spiš). Sugalmazó hatással volt rájuk a gótika és a későbbi korszakokból fennmaradt emlékek. A múlt értékeit máig megőrző Lőcse volt a központ. Csáky gróf vendége, a klasszicizmus jeles portréfestője, a dán Jakab Stunder komoly hatással volt az egész vidék ifjú piktoraira. Az átlagból kiemelkedő festő a Lőcsén élő J. Czauczig. Művészi értékű táj-, arc-, és oltárképei voltak. Legmegkapőbb a friss lendületű „Jellegzetes férfifej". — Markó Károly hűtlen lesz pátriájához. Bécsben tanul tájfestést, majd Itáliában ver végérvényesen gyökeret. A kor divatja szerint klasszikus-romantikus modorban rögzíti a természetet, melylyel bensőséges kapcsolatot tart fenn — Rombauer rövid ideig tanul Stundernél. Eperjesen szívesen látott portréfestő. De 1876-ban Oroszországba megy. Nagy hatással vannak rá az Ermitázs kincsei és a kortársművészet. Részletező, élethű portréit a legelőkelőbb körök is kedvelték. 18 év múlva tér vissza Eperjesre (Prešov), ahol sikeresen folytatja megrendelői arcmásainak festését. — A XVIII. század végén az udvar Bécsbe költözése után Pozsony szürke vidéki várossá vált. A XIX. század elején itt működő művészek zöme német volt. Csak bizonyos mozgalmas időszakokban tartózkodtak itt, s azután vándormadarak módjára költöztek ígéretesebb tájak: Pest, Bécs felé. E korból fennmaradt polgári akvarellportrék közül a legigényesebbek a K. Sterioiéi. A bécsi biedermeyer jegyeit mutatják tetszetős, kissé eszményített, a bécsi polgárok ízlésének megfelelő, népi tárgyú életképei s vadászjelenetei. — Körülbelül 10 évet töltött itt a drezdai K. Kiette. Pontosan, becsületesen festett akvarelljei közül kiválik a szabadabb kezelésű Dévény látképe. — Kassán Klimkovicsék, az apa és négy fia fejtettek ki művészi és kulturális tevékenységet. A családfő: Ignác,, ügyes kezű rajzoló. Legtehetségesebb fiai, Béla és Ferenc magániskolát létesí tettek Kassán. Ferenc Párizsban tanult. Kitűnően rajzolt aktjainak itt-ott egyéni íze van. Otthon a Dóm képeit restaurálja, majd Pestre költözik. Béla Waldmüller tanítványa. Rajzos, albán- és olasz népviseletű férfialakokat fest. Kassán a vallási motívumok mellett vidám, színes életképeken ábrázolja a keleti vidék népét, toll- és ceruzarajzai néha már társadalmi bírálat-félét éreztetnek. Testvérével, Gáborral együtt a Kassai Múzeum megalapítója. A harmincas évek táján az ébredő nemzeti mozgalom érdekében a szlovák érzelmű értelmiségi réteg Bécs helyett Prága felé irányítja a tanulni vágyókat. Innen kerültek ki az első tudatosan szlovák festők. így B. Klemens, a klasszicista, aki majd a nazerenizmushoz csatlakozik. Itthoni rajtomásként, s mind összegezübben és általánosítóan a tájat. Ezek a képek ismertebbek mint népi típusai, a tiszta rajztudással rögzített csavargók, munkába fáradt fiatalok, alkoholba butult suhancok s útonállók. Huszonöt hónapig harctéri rajzoló. Naplójába írja, s rajzai is kifejezik: „Bárcsak mielőbb vége lenne e véres látomásnak". Szociális tartalmú, figurális alkotásaival s modern, lélekbelátó művészetével megelőzi a későbbi irányzatokat. — Tanítványa az iglói (Spišská Nová Ves) Katona Nándor, a Tátra szerelmese. Eddig csak XX. század eleji, egyszerűségre törekvő kifejező rajzait sikerült felfedezni. — Angyal Béla körmöcbányai rajztanár változatossággal, de kevés melegséggel ábrázolta a körmöci hegyvidéket, a parasztkunyhókat s a valóságlátó életképeket. — Skutecky Döme a bécsi Akadémia ösztöndíjával jut Velencébe, melynek régi kultúrája, a nagy mesterek kolorizmusa, a népi környezet ragadja meg. Tetszetős, idillikus életképeket fest. Nyolcvanhéttől Besztercebányán él. Rajzai közül itt szerepel Párizs ítéletének friss, lendületes vázlata s egy kifejező arcmás. — A következő nemzedék München híres akadémiáját és magániskoláit látogatta. A művészet a hetvenes évek után itt is leveti akadémikus merevségét. Courbet életteljes realizmusa megdönti Piloty egyeduralmát. — J. Hanula Hollósynál tanult festeni, itthoni rajzai jelzik, hogy Hanula „mindent csodált, ami népi". Műveivel hozzájárult a nemzeti törekvések újraélesztéséhez. — Halász-Hradil Elemér Hollósy-tanítvány. A pleinair törekvéseinek jegyében a mester a nagybányai festőtelepen a természet és ember közvetlen megfigyelésére, a napsütés Jelenségének a képre való átmentésére neveli növendékeit. Halász-Hradil néhány rajza között pszichologizáló portréfejeket is találunk. A változatos anyagot olyan szerzői alkotások képezik, melyek híven reagálnak koruk érverésére, s figyelemmel kísérik a társadalom szellemi és társadalmi életét. Sokszor plasztikusabban elevenítik meg a maguk korát, mint a bizonyító adatokra támaszkodó történeti művek. BáRKÁNY JENŐIMÉ zai bibliai témájúak. Karakterisztikusan formált Šafárik arcmása. Štúr eszméinek legfogékonyabb elkötelezett képviselője a képzőművészetben P. Bohúň, azonosul a nemzeti mozgalommal. Számos közéleti férfi arcképfestője. Majd sorozatnyi akvarellt fest a szlovák falvak életéről, eszményitett arcú fiatal párokat a népviselet minden tündöklő szépségét feltüntető ünnepi ruhában. Hazafias buzgalommal ábrázolja őket. — Libay Lajost nem fűtik ezek az eszmék. A besztercebányai (Banská Bystrica) ötvösmester fia beutazza Európát és a Közel-Keletet. Rajzai, akvarelljei hangulatos útinaplóihoz hasonlítanak. A városok jellegzetes részleteit az ötvösségből ellesett finom aprólékossággal rajzolja és könnyed ecsetvonásokkal színezi. Egységes hatású képei eszményítik a valóságot. — A hatvanas évek felé F. K. Scheidlin osztrák festő előbb Pozsonyban, majd Bazinban (Pezinok) telepszik meg. Képein a biedermeyer levegője érzik. Vidékünk festői szépségeit finom átérzéssel jelenítette meg. Ekkor működik Pozsonyban a város szülöttje, F. Maísch. A német festészet történeti, regényes témái foglalkoztatják. Nagy érdeme a helybeli Kunstverein megalapítása. S mint egy lankás tájból váratlanul magasba törő hegyóriás, áll előttünk Mednyánszky alakja, a „festőbárőé, „a csavargók bárójáé" (Krúdy). A várurak sarjának élete folyása, szemlélete, stílusa teljesen elüt kortársaiétól. Beckón született 1852-ben, de gyermekkora és ifjúsága javát Nagyőrön töltötte. Bátortalan vonásokkal már 3 éves korában veti papírra kastélyuk szalonját, a parkot, a fogatokat, a vendégeket. A vézna kis fiú bolyong a természetben, de keresi az embert is. Barátja a kiskocsis. Figyeli a favágókat, a szénégetőket. Rájön, hogy két világ van. S ő a mezítlábasokhoz húz. Húszévesen jut el Párizsba. Szellemi útmutatói: Munkácsy, Courbet, Millet, Corot. Majd a Barbizoniak nyomába szegődik. Festi Párizs szegénynegyedeit, elesettjeit. Nyugtalan lélek. A határtalan horizontok vonzzák. Hetvenhétben az Alfölddel és népével ismerkedik. Egyszerre Itáliában terem. Majd Bécs és újra Párizs, közben Beckó, meg Nagyőr. S festi a valóságra támaszkodva nagyvonalúan, egyéni pleinair fogalmazásban, sejtelmes láje .5 "C 22 3 c >3 JE O co Ö >> c •o E 3 C S I J* Q O to >0 tE u. iM • C -D >» C 15 z