Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-28 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
ls csak csekély százaléka Éppen ezért a munkeróhiány miatt nagyon elhúzódik az ültetés ideje (jóval az agrotechnikai határidőn túlra) s ez nyomot hagy a hektárhozamokban. Ugyancsak befolyásolja a termést a leszűkített növényápolás és a betakarítási veszteségeknél is ott szerepel a munkaerőigény esség. De az idegenkedés okat kutatva menjünk tovább. Mert az objektív okok között még más is szerepel. Például: ha azt vesszük alapul, hogy egy hektáron 30 mázsa árpa, illetve 150 mázsa burgonya terem, (ez megközelítőleg egyenlő takarmányérték) akkor a szakemberek számítása szerint a burburgonyánál a munkaráfordítás értéke 4,8-szor annyi, mint az árpánál. Egy másik közgazdasági tényező, amely egyúttal a hektárhozamok alakulására is nagy befolyást gyakorol; az ültető, illetve az étkezési, — ipari és takarmányburgonya ára között olyan nagy a különbség, hogy az ültetőanyag annyira fontos cseréjére csak minimális mértékben kerül sor. A fejlett burgonyatermesztő országokban az évi ültetőanyag-csere eléri az 50 százalékot, Szlovákiában az utóbbi években az ültetőanyagnak alig 10 százalékát cserélik ki. Ennek a kedvezőtlen helyzetnek a kialakulásához a nagy árkülönbség mellett a magas szállítási költségek is hozzájárulnak. Erről is szólni kell Szlovákiában tavaly nemcsak sikerült megállapítani a burgonya vetésterületének csökkenését, hanem 1969hez viszonyítva 4000 hektárral nagyobb területet is ültettek be. Ez a pozitív jelenség azonban nem mutatkozott meg a felvásárlás teljesítésében. A tervezett mennyiségnek csak 70 százaléka került piacra. Már szóltam a tavalyi gyenge hektárhozamokról, amely elég jelentős ok. De van itt azért más ok is a felvásárlás teljesítésével kapcsolatban. Az 1970-es adatok híján az 1969-es adatokra hivatkozom, amelyek megközelítőleg azonosak a tsvalyival. Szóval Szlovákiában a burgonyával beültetett területnek csupán 24,4 százaléka tartozott a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekhez. Az egészből, a 105 300 hektárból körülbelül ennyi százalékot tett ki a háztáji burgonyatermesztés. Az összterületnek tPhát több mint a felén az egyénileg gazdálkodók termesztették a burgonyát. Tudvalevő, hogy Szlovákiában az egyénileg gazdálkodók éppen a burgonya, illetve a burgonya-zab termő körzetekben találhatók. Most nézzük meg, hogy az említett évben melyik szektor mennyit adot el a megtermelt mennyiségből. Nos, a szocialista szektor a megtermelt mennyiség 44 százalékát adta piacra. A háztájiból — ami egyébként érthető is — jelentéktelen inenynyiség vált áruvá. A burgonyatermesztő területek több mint 50 százalékáról, vagyis az egyéni gazdálkodók terméséből pedig csupán 1,7 százalék került piacra. Hát ez volt. Már említettem, hogy tavaly a gazdasági ösztönzők segítségével sem tudtuk elérni, hogy 70 százaléknál többre teljesítsük a felvásárlási tervet burgonyából. Ha ma már netn is kenyérkérdés, mégis komoly gondokat okozó probléma, hogy burgonyatermesztésünk milyen irányban fog haladni. Ezen a téren az áll a statisztikusok és méginkább a szakemberek elótt — mi lesz holnap. Nem minden a termelőkön múlik Vitathatatlan, hogy a termelők csak annyi burgonyát adnak piacra, amenynyit nélkülözni tudnak. Ugyanis ha takarmányként használják fel, több belőle a haszon. De a termelést illetően most tegyük félre az árpolitikát és nézzük a lehetőségeket. A fejlett burgonyatermesztő országokban is elég nagy probléma, hogy e fontos növény termesztését megtartsák a szükséges szinten. Ennek egyik leglényegesebb tényezőjeként azt tartják, hogy maximálisan gépesíteni kell a termelés minden folyamatát. S ráadásul meg kell oldani a raktározási problémát. És mi a helyzet nálunk? Az új ötéves terv irányelvei sok kérdésre választ adnak. -Jobban gondoskodnak az ültető anyagról, sürgetik a gépesítést, de a leglényegesebb talán mégis az, hogy koncentrálják a burgonyatermesztő gazdaságokat, ugyanakkor ellátják őket a szükséges gépekkel, műtrágyákkal. Van tehát remény, hogy pár év múlva ebből a fontos növényből sem szorulunk behozatalra. HARASZTI GYULA Miről is vatr szö Csehszlovákiában 1934—1938-ban évente megközelítőleg 800 ezer hektár földet ültettek be burgolyával. Ez a 800 ezer hektár az ötévi átlag. Most nézzük a hektárhozamot egy konkrét évben, 1935-ben, amikor 749 ezer hektáron termeltünk burgonyát. Az átlagos hektárhozam több mint 102 mázsa volt egy akkora területen. Hogy mennyi műtrágyát és vegyszert használtak fel egy-egy hektárra? Azt hiszem műtrágyából egy tizedét sem^ mint 1969-ben, hogy a vegyszerekről ne is beszéljünk. És mi volt 1969-ben? Az említett ötévi átlaghoz viszonyítva Csehországban 55, Szlovákiában 51,2 százalékkal csökeknt a vetésterület. Több mint tízszer annyi műtrágyát dolgoztak bele egy-egy hektár földbe s ehhez jöttek még a gyomirtó és kártevők elleni vegyszerek. Jogosan várnánk el tehát, hogy a hektárhozam — mivel félanynyi sincs a terület — legalább megkétszereződött. Sajnos, erről szó sincs. 1961—1966 között országos átlagban is csak 117,7 mázsa volt a hektárhozam, Szlovákiában pedig mindössze 92,7 mázsa. Annak ellenére, hogy a poprádi járásban, a Szepességben és még néhány burgonyatermő körzetben kiváló eredményeket, kétszáz mázsán felüli átlagos hektárhozamot értek el egyik másik évben. Meg kell említeni azt is, hogy az utóbbi évtizedben a burgonyatermesztő terület csökkenése nem sajátos csehszlovákiai jelenség. Románián és a Német Demokratikus Köztársaságon kívül így van ez egész Európában. Csakhogy a legtöbb országban a terülpt csökkenése ellenére több a burgonyatermelés, mint korábban, — a hektárhozamok lényeges növelésének jóvoltából. Szlovákiában a vetésterület tíz év alatt 215 ezer hektárról 105 ezer hektárra csökkent, emellett néhány évben pár mázsával az átlagos hektárhozam is kisebb lett. Magától BURSONYATERMESZTESÜNK értetődő, hogy az olyan katasztrofális vetésterület-csökkenés, mint például 1967—1969 között volt, (20 ezer hektár) komoly problémákat okoz a népgazdaságnak, a hihetetlenül nagy hek tárhozam-ingadozás pedig a szakéin bereknek s a tudományos dolgozóknak. Persze a termelőknek sem kevésbé. Nekik aztán végképpen nem mindegy az, hogy tavaly a vetésterület bővitése ellenére is csupán 70 százalékra teljesítették az árutermelési tervet. Okkeresés Ha a burgonyatermesztés problémáit vizsgáljuk, sok tényezőt kell figyelembe vennünk. Kezdjük talán azzal, hogy nálunk a burgonya már nem azt az éhhalál elleni szükségletet jelenti, mint évtizedekkel ezelőtt. Élelmiszerpiacunk évről évre gazdagabb, lassan már a választék is nő Mégis, a burgonyára szükség van, ínég akkor is, ha a megtermett mennyiségnek (átlagosan) csak 20 százalékát használjuk fel étkezésre. A legnagyobb; 50 százalék takarmányozásra kerül, megközelítőleg 6 százalékot az ipar használ fel, 14—16 százaléka ültetőanyag és sajnos. hozzávetőlegesen 10 százalék a raktározásnál kimutatható veszteség. De maradjunk most amellett, hogy a nagy keményítő értékű burgonya fontos anyag az állatok, elsősorban a sertések takarmanyozásánál. Különösen azóta, amióta a műszárítók és lucernaörlő malmok segítségével lényegesen több és jóval gazdagabb fehérjedús takarmányhoz jutunk. Tudják ezt valamennyien, akik valaha is-állattenyésztéssel foglalkoztak. S ha tudják, akkor miért idegenkednek ilyen kirívó módon a termesztésétől? Lássunk néhány dolgot, melyek nagy mértékben befolyásolják a burgonya termesztését. Amire az ember a legkevesebbet tud hatni, az az időjárás. Ez az egyik oka a nagy hektárhozam-ingadozásnak. Egyik és nem egyediili. A vetésterületet illetően a munkaerő-probléma is sokat nyom a latban. És bármennyire furcsa, az a sokat hangoztatott munkaerőigény a hektárhozamok alakulására is hatással van. Hogy hogyan? A legtöbb európai országban alföldön vagy fennsíkon termesztik a burgonyát. Szlovákiához hasonló nehéz termelési körülményekkel talán csak Franciaország egyes vidékein találkozhatunk. És a gépesítés foka? Még a csehországinak S zabó nagyapa az emlékek felidézésébe szinte belemelegedett. A hétéves Jóska szentül hitte, hogy nagyapa most mesél. És ez a „mese" sokkal inkább foglalkoztatta képzeletét, mint korábban az, hogy a belüket szavakká komandírozza össze. Kissé még nyitva is marad a szájacskája. mert olyan érdekes, amit nagyapa mond. Testvéreivel (nagyapáék) egyszer azon verekedtek össze, hogy az egyik több krumplit "kapott, mint a másik. Mindegyikük a többet akarta. Neki is volt már problémája, az óvónéni, hol meg a napközis tanító néni szólt rá, ha maradt valami a tányéron. Pedighát a tízóraival is alig tudott megbirkózni. Még olyasmit is mond a nagyapa, hogy. bTzony, bizony, szegény embernek a krumpli volt a második kenyere. Sokszor egy kosárka krumplin múlott, hogy a család nem halt éhen. Hát lehet ez? Hát miért nem ettek mást. . . Hagyjuk most Jóskát, mert az ö burgonyaproblémája egészen más jellegű, mint az az országos probléma, amelyről már pár éve, de főképp az utóbbi két-három évben annyit beszélünk. Most nem azért, hogy az a második kenyér az éhhaláltól mentsen meg bennünket, mint olyan 50—100 évvel ezelőtt sokakat. Hazánkba — a feljegyzés szerint — már a 16. század vége felé eljutott, holott a spanyolok is csak 1560 táján hozták át az óceánon őshazájából, Dél-Alnerikából. Akkor persze még kevesen gondolták, hogy ez a növény milyen jelentős szerepet játszik majd a következő századokban. Először ugyanis dísznövénynek tartották s a földben levő gumót csak szaporításra használták. Évek teltek el, amíg felfedezték, hogy gumója milyen hasznos táplálék. Egyes európai országokban egyenesen rendeletet adtak ki a termesztésére. Mégis lassan terjedt el, elsősorban ezért, mert felhasználásának sokféle módját nem ismerték. De térjek vissza a mi burgonyaprob léniánkhoz. Mert van probléma, ha az 1969-es katasztrofális helyzet után a gazdasági ösztönzőn, a különbözeti pótlékon túl még komoly agitációval. sőt a direktív irányítás megszűnése ulán meg nem szokott erélyességgel kellett arra serkenteni a termelőket, hogy bővítsék a burgonya vetésterüle tét phoMámÁi EMLÉKEK ČS TÉNYEK # AZ A KESERVES MÁSODIK KENYÉR # SOKOLDALÚAN FELHASZNÁLHATÓ NYERSANYAG # SZÜKSÉG ÉS SZÜKSÉGLET # MIÉRT IDEGENKEDNEK A TERMELŐK # HOL TARTUNK A MUNKAERŐ PROBLÉMÁVAL # SZLOVÁKIÁBAN A BU RGONYATERMESZTÉS GÉPESÍTÉSE MINIMÁLIS # MAGANGAZDAK ÉS MEZŐG AZD ASÁGI NAGYÜZEMEK » SZÁLLÍTÁS, RAKTÁROZÁ S, TARTÓSÍTÁS. ÁRPOLITIKA ÉS EGYEBEK # MIT ÍGÉR A JÖVŐ Sok ilyen gép kellene. Nemcsak felszedi, osztályozza is a burgonyát.
