Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-28 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

Segédanyag a pártoktatáshoz A nacionalizmus és a kozmopolitiz­mus a burzsoázia hagyományos fegy­vere a munkásosztály és az egész for­radalmi szocialista mozgalom ellen. A burzsoázia a történelein során hol a nacionalizmust, hol pedig a kozmopo­lltizmust használta fel ügyesen a for­radalmi mozgalom elleni harcban. Ez a két látszólag ellentmondásos ideo­lógia kölcsönösen kiegészítette egy­mást és azonos célt szolgált. A nyugati imperialisták szocialista országok elleni „keleti politikájának" egyik legveszélyesebb Jellemvonása ma is a nacionalizmus és a kozmopolitiz. mus. Ezek a burzsoá ideológia és po­litika alapelvei. A nacionalizmus a nemzeti felsőbb­rendűség eszméiben és a más nemze­tekkel szembeni bizalmatlanság hirde­tésében nyilvánul meg. Egy nemzet érdekeit abszolutizálja és emeli ki más nemzetek érdekeivel szemben. A nemzet érdekeiként a burzsoázia érde­keit tünteti fel. A burzsoázia ennek segítségével nemzetiségi súrlódásokat idéz elő és támogat, az egyes orszá­gokban és nemzetközi viszonylatban is gyengíti az osztályharcot, arra tö­rekszik, hogy megbontsa a dolgozók nemzetközi szolidaritását, a szocialista tábor egységét és ezáltal megerősítse osztályuralmát. AZ IDEOLÓGIAI DIVERZIÓ ÉS A NACIONALIZMUS A nyugati kapitalista országok máj­évek óta próbálkoznak azzal, hogy ideológiai diverzió segítségével nacio­nalizmust terjesszenek a szocialista országok nemzetei között. Csehszlová­kia viszonylatában egymással szembe akarják állítani a cseheket és a szlo­vákokat. A „Tanúság" című emigráns folyóirat, melyet P. Tigrid ad ki, már évek óta „nagyobb politikai bátorság­ra" hívja fel a szlovákokat. Szándéko­san eltúlozza a sajátos szlovákiai vi­szonyokat, s ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy a nagyobb politi­kai bátorság megnyilvánulása lenne, ha a szlovákok fellépnének az „egy­párt uralma" ellen, mivel állítólag Szlovákiában az ilyen uralom mindig tragédiákhoz vezetett. A nyugati propaganda be akarja „bizonyítani" a cseheknek, hogy rá­fizetnek Szlovákiára, s a szlovákok­nak viszont azt, hogy a csehek az egységes köztársaságban elnyomják és kizsákmányolják őket. Az ilyen propa­ganda célja nemzeteink egységének megbontása. A nyugati propaganda azt akarja bebizonyítani polgárainknak, ha való­ban meg akarják valósítani a nemzet érdekeit, akkor el kell szakadniuk a Szovjetuniótól. Azzal „érvelnek", hogy nemzeteink ráfizetnek a többi szocia­lista országgal, elsősorban a Szovjet­unióvá] való barátságra, szövetségre és együttműködésre. Hazugságok és féligazságok segítségével már évek óta gyengíteni akarják a szocialista országokhoz fűződő barátságunkat, hogy így előkészítsék a talajt ahhoz, hogy Csehszlovákia elszakadjon a szo­cialista közösségtől, elsősorban a Szov­jetuniótól. A JOBBOLDAL ÁTVETTE A NYUGAT „ÉRVEIT" A csehszlovákiai jobboldali és ellen­forradalmi erők teljesen magukévá tet. ték, sőt tovább fejlesztették azokat a nézeteket és érveket, melyeket az ideológiai diverzió segítségével terjesz­tenek Csehszlovákiában. Az ún. „meg­újhodási folyamat" idején a tömegtá­jékoztatási eszközök segítségével ter­jesztették őket. Hogy milyen szerepet játszott köz­társaságunkban ebben az időben a szándékosan, céltudatosan szított na­cionalizmus, azt jól jellemezte a Neue Züricher Zeitung, mely 1968. április 24-én ezt írta: „A csehszlovákiai meg­újhodási folyamatban jelentős mozga­tó erő szerepét tölti be a nacionaliz­mus. A párt haladó vezetői tudatosan terjesztik a párt irányvonalával merő ellentétben". Az Aurore 1968 áprilisá­ban ezt még konkretizálta. Azt írta, hogy „a CSKP egyes vezetőt művé­A és a KOZMOPOLITIZMUS A BURZSOÁZIA ESZKÖZE szien kihasználják pozícióik megerősí­tésére a Prágában már néhány hete uralkodó nacionalista hangulatot." A céltudatosan szított nacionaliz­mus sok téren nyilvánult meg. Egyes körök hajlandók voltak mindenáron szövetkezni a nyugatnémet revansis­tákkal és megragadtak minden alkal­mat, hogy gyalázhassák szocialista szövetségeseinket, elsősorban a Szov­jetuniót és a Német Demokratikus Köz­társaságot. A jobboldali ép szocialista­ellenes erők szándékosan nem vették figyelembe, hogy az NDK és politiká­ja szocialista elveken alapszik, hogy az NDK az első szocialista német ál­lam, mely nagymértékben visszaveri a nyugatnémet revansisták támadásait. Nacionalista szempontból ítélték meg, hogy a szocialista tábor osztályalapo­kon épül, és államunk védelmét is osztályalapon építették ki. Az állam védelme terén az osztálykapcsolatok megnyilvánulása a Varsói Szerződés. Äm a Varsói Szerződés is a jobboldal és az ellenforradalmár erők támadá­sának egyik célpontja volt. A jobboldali és ellenforradalmár erők a nacionalizinús és a szovjetelle. nesség terjesztésében a leggyalázato­sabb eszközök felhasználásától sem riadtak vissza, rágalmakat, hazugsá­gokat, féligazságokat terjesztettek, szándékosan elferdítették a történelmi tényeket. Emlékezzünk csak vissza a fan Masaryk halálára vonatkozó cik­kekre, fan Procházka cikkeire, me­lyekben csökkenteni akarta a Szovjet­uniónak a második világháborúban betöltött szerepét. KOZMOPOLITIZMUS A nacionalizmussal szorosan össze függ a kozmopolitizmus, mely a haza, a nemzeti hagyományok és a nemzeti függetlenség iránti közömbösséget hir­deti. A kozmopolitizmus, ugyanúgy, mint a nacionalizmus, nem veszi fi­gyelembe az osztá'yszempontokat, és fontos eszközt jelent a burzsoázia ke­zében. Az imperializmus általa törek­szik világuralomra, a kisebb, a fejlet­lenebb országok igába hajtására. A kozmopolitizmus a konvergencia elméletének ideológiai alapja. 1968­ban ennek az elméletnek nálunk is sok híve és hirdetője volt. Szerinte a kapitalizmus és a szocializmus a jövő­ben a tudományos-műszaki forradalom fejlődése alapján szükségszerűen egye­sül. Ez az elmélet tagadja a mai korszak marxista—leninista értékelését. Ez az értékelés abból a feltételből indul ki, hogy a inai korszak jellegét, tartal­mát és fő irányvonalát a kapitalizmus­ból a szocializmusba való átmenet di­namikája határozza meg. A konvergencia elmélete leplezi és lebecsüli az imperializmus agresszivi­tását. Az a tény, hogy a jobboldali és a szocialistaelLenes erők magukévá tették ezt az elméletet, azt eredmé­nyezte, hogy a nemzetközi kapcsolatok problematikáját nem értékelték osz­tályszempontból, és a csehszlovák re­vizioniznius a külpolitika és a nemzet­közi kapcsolatok terén eszmeileg fel­fegyverkezett. A kozmopolitizmus táp­talaján nőttek fel a Csehszlovákia sem. legességére vonatkozó nézetek. FEGYVER A NACIONALIZMUS ÉS A KOZMOPOLITIZMUS ELLEN A burzsoá nacionalizmus és a koz­mopolitizmus behatolásának legfonto­sabb ideológiai akadályya a szocialista hazafiság éš a proletár livterneciona­lizmus. Marx és Engels a kommunista párt kiáltványában megállapította, hogy a proletároknak nincs hazájuk a burzsoá társadalomban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy közömbösek azzal szem­ben, milyen viszonyok között élnek, hol vannak országuk határai, milyen a nemzet nyelve és kultúrája. Céljuk, hogy kiharcolják a politikai hatalmat, hogy osztályuk uralkodó osztálfyá vál­jon, s ezzel megteremtsék a feltétele­ket a szocialista haza kiépítéséhez és fejlesztéséhez. A szocialista hazafiság szeretetet feltételez a szocialista haza iránt, büszkeséget a szocialista nemzethez való hovatartozás felett, gyűlöletet a haza belső és külső ellenségeivel szem­ben. A szocialista hazafiság nincs ellen­tétben a proletár internacionalizmus­sal, teljesen összhangban vannak. A proletár internacionalizmus a munkás­osztály eszméje, elválaszthatatlan ré­sze a marxizmus—leninizmusnak. A munkásosztály egységét feltételezi a kapitalizmus ellen, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért folytatott közös harcban. A proletár internacionalizmus felté­tele a szocializmus közös védelme azokban az országokban, ahol a mun­kásosztály jutott hatalomra. A kom­munista és munkáspártok 1968. au­gusztus 3-i nyilatkozata többek között megállapítja: „Azoknak a vívmányok nak a támogatása, védelme és megszi­lárdítása, melyeket a nemzetek hősi harccal, a nép áldozatos munkájával értek el, a szocialista országok közös internacionalista kötelessége. Ez volt a tanácskozás résztvevőinek egységes nézete. A résztvevők eltökélt szándé­ka, hogy megvédik a szocializmus vív­mányait és új sikereket érnek el a szocializmus építésében". A munkásosztály és a szocialista or­szágok nemzetközi egysége a nemzet­közi munkásmozgalom közös ideoló­giai és politikai elvein alapszik. A proletár internacionalizmus alap­elvei: a munkásosztály és a dolgozók nemzetközi feladatainak és érdekeinek közös valóra váltása, a dolgozók nem­zetközi egysége, a burzsoá nacionaliz­mus és a kozmopolitizmus elleni harc, a nemzetek szabadságának, független­ségének és egyenjogúságának védet me. A KOMMUNISTÁK HAZAFIAK ÉS INTERNACIONALISTÁK A burzsoá propaganda szándékosan szembehelyezi a szocialista hazafisá­got a proletár internacionalizmussal. Csehszlovákia Kommunista Pártja 50­éves fennállása alatt kifejtett tevé­kenységével éppen az ellenkezőjét bi­zonyítja. Megalakítása óta következe­tesen védte és érvényesítette a prole­tár internacionalizmus elveit. Harcolt a Szovjetunió védelméért. Harcolt azért, hogy a Csehszlovák Köztársaság burzsoá kormánya ismerje el a Szov­jetuniót. Internacionalista segítséget nyújtott a harcoló spanyol népnek. A történelem bebizonyította Gottwald azon szavainak igazságát, hogy a Mad­ridért folytatott harc harcot jelent Prá­gáért is. A kommunisták miiidig büszkén ma­gukévá tették saját nemzetük haladó hagyományait. Említsük meg Klement Gottwald 1948. november 10-i szavait: „Azért valljuk magunkénak Jirásekot, mert müveiben mesterien rámutatott, mely hagyományaink vezetnek előre a szabadsághoz, a nemzet felvirágoz­tatásához. Művet arra tanítanak, hogy helyesen értékeljük múltunkat, meg erősítsük nemzeti öntudatunkat, eltöl­tenek történelmi optimizmussal és a nép alkotóerejébe vetett hittel." Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzeteink legnehezebb pillanataiban is bebizonyította, hogy a kommunisták a legkövetkezetesebb szabadságharco­sok. Abban az időben, amikor a hit­lerista Németország részéről egyre na­gyobb veszély fenyegette köztársasá­gunkat, a CSKP volt az egyedüli poli­tikai erő országunkban, mely követke­zetesen harcolt a fasizmus ellen és a köztársaság védelméért. A párt a sajtó segítségével és egész tevékeny­ségével növelte népünk nemzeti öntu­datát. Akik azzal vádolták és vádolják a kommunistákat, hogy számukra kö­zömbös a hazájuk, azok maguk árul­ták el a köztársaságot. A kommunis­ták az egyedüli következetes harco­sok ezért a köztársaságért, hazájukért, nemzetükért. Míg a többi politikai párt feloszlott, a kommunista párt illegalitásba vo­nult, és aktív harcot szervezett a német megszállók ellen. Ebben a harcban 25 000 kommunista áldozta fel életét. A kommunisták hazafiak, de egyút­tal a proletár internacionalizmus kö­vetkezetes hívei. A proletár interna­cionalizmus és a szocialista hazafiság nem áll ellentétben. Éppen ellenkező­leg. Az egész világ munkásosztályá­val és dolgozóival, a többi szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunió­val való internacionalista kapcsolata­ink szavatolják szocialista hazánk szu­verenitását és függetlenségét. Az in­ternacionalista kapcsolatok gyengítése veszélyezteti szocialista hazánkat. Ezért a nacionalizmus és a kozmopo­litizmus olyan veszély, melyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Dr. MIROSLAV SOLC, (Rp) ,A dolgozóink, munkásaink, parasztjaink és értelmiségünk szociális, nemzeti és osztályszabadságáért vívott fél évsz ázado s nehéz harcát értékeljük. A kommunisták mindenkor e harc első v on alában álltak. Részvételükkel és vezetésükkel érte el népünk a nagy történelmi jelentőségű győzelmet: legyőzte a burzsoáziát, megdöntötte a kapitalista rendszert, úr lett saját hazájában, felépi­tette a szocializmust." (A CSKP Központi Bizottságának a párt megaiapítása 50. évfordulójára kiadott felhívásából.)

Next

/
Thumbnails
Contents