Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-26 / 48. szám, péntek

A legjobbakat a vezetőségbe Évzáró taggyűlések a pártkongresszus előkészítésének jegyében Kelet-Szlovákiában a párt­alapszervezetek közel 80 száza lékában lezajlottak a kommu­nista párt évzáró taggyűlései. Az ólublói (St. Ľubovňa), a rozsnyói (Rožňava), a micha­loveei, a svidniki járásban csak­nem mindenütt megtartották az évzáró gyűléseket. Az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizott­ságának elnöksége ezeket rend­szeresen figyelemmel kíséri és értékeli. Ján Kufko elvtársnak, a kerü­leti pártbizottság titkárának tá­jékoztatása szerint kedvezően lehet értékelni azt a tényt, hogy már az évzáró gyűlések előkészületeire nagy gondot fordítottak, az eddiginél sokkal nagyobb arányú a tagok részvé­tele, ami kerületi méretben meghaladja a 91 százalékos át­lagot. A kommunisták növekvő aktivitását bizonyítja, hogy a lezajlott gyűléseken a jelenle­vők közel 45 százaléka felszó­lalt a vitában, amely a legége­tőbb problémákat, az időszerű kérdéseket érintette, és a prob­lémák megoldásának lehetősé­geit kereste. A vitában számos bíráló megjegyzés hangzott el a pártszervezetek, egyes tagok tevékenységét és a felsőbb szervek munkáját illetően. Az évzáró taggyűlések na­gyon behatóan foglalkoznak a CSKP KB által megtárgyalásra kibocsájtott pártdokumentu­mokkal, a pártkongresszus ösz­szehívásával kapcsolatos hatá­rozatokkal. Általában a párt­szervezetek egyértelműen kife­jezésre juttatják, hogy egyetér­tenek a kommunista párt jelen­legi politikájával, támogatják ennek megvalósítását s elisme­rően tesznek említést a politi­kai és gazdasági konszolidáció terén hazánkban elért eddigi eredményekről. A gyűlések han­gulatából kiérződik, hogy a kelet-szlovákiai kommui>i6ták nagy figyelmet szentelnek a kö­zelgő pártkongresszus előkészü­leteinek. Ennek jegyében ta­nácskoznak, vitáznak s ez ked­vező jelenség. Azt is meg kell mondani, hogy a párttagok zöme derűlá­tóan, bizakodva tekint a CSKP XIV. kongresszusa elé s nagyon sok kérdésben vár kedvező megoldást. Felelősségteljes a kommunis­ták álláspontja és döntése az új pártvezetőség megválasztása kérdésében. Csak olyan elvtár­sakat javasolnak a vezetőségbe, akik pártunk marxi—lenini po­litikájának hü követői s akik­nél megvan a biztosíték arra, hogy képesek teljesíteni a párt határozatait. H<»lik) A MAGAS SZÍNVONAL TITKA A párt tagsági gyűléseinek néhány tapasztalat a 1971. II. 26. A járási és kerületi pártbi­zottságok folyamatosan értéke­lik az évzáró párttagsági gyű­lések lefolyását. Ez az értéke­lés egyrészt az alapszervezetek­ből beérkezett jegyzökönyvek, határozatok és állásfoglalások, másrészt gyűléseken résztvevő aktivisták jelentései alapján történik. Bár Közép-Szlovákia pártszervezeteiben az évzáró taggyűlések még nem fejeződ­tek be, az eddigi jelek arra mutatnak, hogy néhány alapve­tő következtetést és tanulságot levonhatunk belőlük. TÁRGYILAGOSSÁG A taggyűlések egyik alapvető jellemzője a tárgyilagosság. En­nek kapcsán érdemes közelebb­ről megfigyelni, mi teszi lehe­tővé, hogy a gyűlések lárgyila gosak legyenek? A távoli és közelmúlt tapasztalataiból tud­juk. hogy a tárgyilagosság gya­kori hiányát nagyrészt a tár­gyalt kérdések elvont, a köz­vetlen gyakorlattól távol álló jellege és főleg az egységes szempont hiánya okozta. Egysé­ges szempont hiánya keresésre kényszerítette gyakran a szer­vezeteket, a párton belüli élet­ben a demokratikus centraliz­mus megalakulása — sok eset­ben felszámolása — szükségsze­rűen elvonta a figyelmet a tár­gyilagos helyzetelemzéstől. A konkrét feladatok megoldása mikéntjének kutatása helyett útkeresésre, a helyes és hely­telen nézetek, intézkedések el­bírálására, a legalapvetőbb kér­dések tisztázására szorult. Ah­hoz, hogy konkrét, tárgyilagos lehessen a pártalapszervezetek többségének tanácskozása, két dologra volt szükség: az egység megteremtésére és a demokrati­kus centralizmus elvének újra­érvényesítésére. Az alapvető kérdésekben a nézetazonosság ma már alapfeltétele a párttag­ságnak. Erről általános vitákat és szócsatákat vívni nincs miért. A CSKP Központi Bizott­ságának helyzetelemzése a Ta­nulságban megmagyaráz olyan kérdéseket, amelyek kutatása alapszervezeti szinten remény­tele nés lehetetlen. A nézetazo­nosságban könnyen érvényesül a demokratikus centralizmus. A felsőbb szerv tisztázza az álta­lános és alapvető kérdéseket. A nézetek egyesítése már megtör­tént a Tanulság megtárgyalása­kor. Amikor kialakult üz 'egy­séges szempont, a tárgyilagos tanácskozásnak megszületett legfontosabb jeltételei Megkezdték az atomerőmű reaktorainak KIALAKULNAK A FELADATOK Az előbb említett tárgyila­gosság tette lehetővé, hogy az alapszervezetek évzáró tanács­kozásainak általában igen ma gas a színvonaluk, 90—100 szá­zalékos részvétellel zajlanak le és gazdag a vitájuk. A taggyű­léseken igen konkrét formában rajzolódnak ki a pártszerveze­tek előtt álló feladatok és tel­jesítésük módja. Az üzemi párt­szervezetekben az eszmei neve­lés konkrét kérdései, a pártok­tatás problémái mellett jelentős helyet kapnak a gazdasági fel adatok. A fiileki (Fiľakovo) Ko vosmaltban de a Kalnói (Kali­novo) magnezitüzemben is és sok más gyárban az évzáró tag­gyűléseken jelentős és értékes felajánlási, versen y mozgalma kat kezdeményeznek, vagy ih­letnek. Több helyi nemzeti bizottsá­got bírálnak a falusi pártszer­vezetek évzáró taggyűlésén. Sok helyütt a területi átszerve­zés (a kerületek megszünteté­se) óta csökkent az aktivitás és a losonci járásban például több helyütt úgy vélik, a körzeti hi­vatalok nem képesek olyan konkrét tevékenységet kifejte­ni, mint a helyi fizetett titká­rok annak idején. De nemcsak ilyen objektív okok miatt csök­kent a nemzeti bizottságok ak­tivitása. Az idő próbáját nem mindenült állták ki a képvise­lők és a tisztségviselők. Most tűnik ki, hogy számos tisztség­viselő az átigazolási eljáráson úgy-ahogy átjutva, saját múltbe­li hibáinak tudatában nem ké­pes egyértelműen kiállni, mert jogosan tart attól, hogy hibáit szemére vetik, újra előveszik stb. Inkább hallgatásra szorít­kozik és passzivitásba süllyed. Bár sok egykori párttagnak kel­lett elhagynia a pártot passzi­vitása miatt, maradtak még tisztségekben olyan nemzeti bi­zottsági dolgozók, akik nem kö­vettek el hibát, de mivel nem tettek sokat soha sem, hibát sem véthettek. Nos, az ily mó­don pártban, vagy tisztségben megmaradt emberek nem képe­sek most sem aktivizálni a nemzeti bizottságok munkáját, pedig erre nagy szükség van. Ezért nem véletlen, hogy e sza­kaszt bírálják az évzáró taggyű­léseken. A falusi pártszerveze­tekben ezért sürgetik a nemze­ti bizottsági választásokat, s állásfoglalásaikban kimondják: olyan jelölteket kell javasolni a nemzeti bizottságokba, akik nemcsak hajlandók, de képesek is egyértelműen kiállni a párt politikájának megvalósításáért. VILCSEK GÉZA (CSTKJ — Sikeresen fejezték be ezekben a napokban a fas­lovské Bohunice-i első csehszlo­vák atomerőmű reaktorainak be melegítését. A reaktor alapja a több mint 5 méter átmérőjű, több mint 20 méter magas, 400 mm falvastag­ságú nyumótartály. A tartály súlya üresen több mint 700 ton­na, szerkezetileg páratlan az egész világon. A bemelegítést rotációs komp­resszorokkal végezték, amelyek biztosítják a hűtőgázok körfor­gását. A bemelegítés nagyon igényes művelet volt. Február 18-án sikeresen végre hajtották a tüzelőelemek első cseréjét is. Ez bizonyította az üzemrészek teljes megbízható­ságát. Esti egyetem Szencen Szencen működik a marxiz­mus—leninizmus esti egyeteme. Vezetője Herdics János, a ma­gyar gimnázium igazgatója, öt kértem fel, adjon közelebbi fel­világosítást e tanfolyamról: — Esti egyetemünk — mon­dotta — december 8-án kezdő­dött és május 18-ig tart. Ez idő alatt összesen 10 előadás hang­zik el. Kéthetente jövünk össze. Harminc hallgató látogatja a tanfolyamot,, valamennyien a szenei üzemek, iskolák dolgo­zói. Eddig „A szocialista állam­közösség jelenlegi helyzete", „A Szovjetunió szerepe a világ szo­cialista tömbjének együvétarto­zása és megszilárdítása érdeké­ben", valamint „A proletár nem­zetköziség és a leninizmus el­vei" című előadások hangzottak el. Az előadókról a párt Köz­ponti Bizottsága és a járási párt­bizottság gondoskodik. Az utol­só két előadást dr. Karol Kiz­link egyetemi tanár, a Szlovák Szocialista Akadémia képviselő­je tartotté. Az előadásokat vita követi. — A hallgatók előre ismerik az előadások témáját? — Igen, és így a vitára is ké sziiJmi tudnak. EGRI ARANKA Vitaest aktuális témáról A košicei 5. Diákotthon lakói vitaest keretében találkoztak Mancák elvtárssal, a kerületi pártszervezet képviselőjével, Héja elvtárssal, a SZISZ kerüle ti küldöttjével és Balogh elv­társsal, a SZISZ vái-osi küldött­jével. A diákok nagy figyelem­mel kísérték, Mancák elvtárs be­számolóját, aki érintette az 1968-as eseményeket, és az utá­na következő hónapok konszo­lidáció jegyében lezajlóit idő­szakát. Foglalkozott a CSKP KB decemberi plenáris ülésén jóvá­hagyót „Tanulságokkal". Be­szélt a CSKP 50. jubileumi év­fordulójának fokozott felada­tairól és az elért sikerekről. Héja elvtárs az ifjúsági szer­vezetek történelmi fejlődéséről és a SZISZ-nek a szocialista társadalmi rendszer fejleszté­sében való szerepéről szólt. A SZISZ ideológiai nevelő­munkájáról, az új tagsági köny­vek fontosságáról és az új mun­kaszellemről Balogh elvtárs tar­tott beszámolót. A fiatalok számtalan kérdést tettek fel az elhangzott témák­kal és a CSKP megalakulásának fontos eseményeivel kapcsolat­ban. Közvetlen hangulat alakult ki az előadók és a résztvevők között. Ez a vitaest jelentősen hozzájárult a fiatalok helyes politikai nézetének kialakításá­hoz. Hauptman István, Košice • Az elmúlt ötéves terv idő szakában több mint 100 új hely­ségnév került a Szovjetunió tér­képére. Példaként említhető, hogy a Kazah SZSZK vízsze­gény sivatagaiban az említett idő alatt hat új várost és több mint 100 települést létesítettek, ahol már több mint félmillió mezőgazdasági dolgozó él. A harc régen kezdődött A párkányi (Štúrovo) malom­ban találkoztam Pesti László elvtárssal, akit munkatársai La­ci bácsinak szólítanak. Már nyugdíjas, azonban nehéz lenne a párkányi malmot elképzelni nélküle. Mikor kijöttünk a zúgó gépek közül, előkerült a zsebé­ből rövid szárú pipája, s bodor füstöket eregetve nézett végig második otthonán. Beszélgetünk. Elmondja, hogy gyermekkori emlékei közé tar­toznak a tüntetések, melyeken már ott menetelt a felnőttek között. Az igazi kiállás, az egész életre való elkötelezett­ség 1926-ban kezdődött, amikor belépett a kommunista pártba. Borbélyinas volt akkor. 1927­ben szabadult. Nem bírta a haj­bókoló alázatosságot, s egy év múlva végleg búcsút mondott a borbélyságnak, és zsákoló lett a keményítőgyárban. Azóta a malomtól csak ideig-óráig tu­dott szabadulni. — Hosszú volt az út, kemény volt a harc 1946 februárjáig, de azután se várhattuk a sült ga­lambot — emlékszik vissza a régi időkre. A párkányi kommunisták, Pesti László, Pesti István, Sza­bói Antal, Repka Béla illegáli­san röplapokat szerkesztettek, s a kaszárnyába Repka Béla dobta be. Sajnos, nem kívánatos személyek észrevették, s mind­nyájukat letartóztatták, és há­rom hónapra elítélték. A röplapokból nem maradt egyetlen példány sem, de a szö­vegét még ma is szóról szóra tudja: „Katonák, nemsokára le­szereltek, ti is munkásoknak a fiai vagytok, ne hagyjátok ma­gatokat kizsákmányolni, lépje­tek be a kommunista pártba!" Annak ellenére, hogy az ak­ciót leleplezték, a rö'pcédulák nagy része mégis a katonák ke­zébe került, amit igazol az is, hogy az őrséget a tisztek vették át. A munkás- és a parasztfiata­lok szemét ez a néhány sor is felnyitotta, és a leszerelés után sokan tudták közülük, hogy hol a helyük. 1937-ben, amikor a keményítő­gyári munkások négy hétig sztrájkoltak, Laci bácsi már munkavezető volt. 10 filléres órabéremelést követeltek. Lází­tás vádjával 18 társával együtt bíróság elé állították. — Csak ijesztő bíróság volt — mondja —, a bíró a talárt magára se vette, mert bizonyí­tékot nem tudtak ellenünk fel­hozni. A béremelést nem ludtuk kivívni, de a párkányi nép és a környező falvak lakossága ki­mutatta szimpátiáját, élelmet küldtek. Ez nekünk nagyon jól esett, mert éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. A sztrájk azért végződött ku­darccal, mert a környéken sok munkanélküli élt, akiknek idénymunkájával pótolni tudták a sztrájkolókat. A sztrájktörést mégis a malom vezetőségétől felbújtatott, a mindennapi ke­nyér nélkül maradt feleségek rábeszélése segítette elő. A háborús évek alatt a kemé­nyítőgyárból átment dolgozni a „Hazai" malomba. A németek a város elhagyása előtt a malmot fel akarták rob­bantani, de a vezetőségnek si­került meghiúsítani ezt a tervet, így a malom 1951-ig üzemelt. 13 éves kényszerpihenő után most újra működik. A belső berende­zést korszerűsítették, s a régi gőzmalom kerekeit ma villany hajtja. — Tőlünk, magyar kommu­nistáktól 1945-ben visszavették PESTI LASZLC (A szerző felvételei a tagsági könyveket, s csak a Februári Győzelem után adták vissza. A februári események idején a demokrata párt fegy­veres őrséget állított. Féltek a munkások esetleges megmozdu­lásától. A hatalomért vívóit harc nálunk a választások előtt tetőzött. Ekkor már minket, ré­gi magyar kommunistákat is behívtak a pártszervezetbe, s hovatartozásunk bizonyításául ránk bfzlák a választási jelsza­vak festését, ami nem volt ve­szélytelen feladat. Hárman vál­laltuk és el is végeztük a fel­adatot. A választások a kommunista párt teljes győzelmét hozták. A választók 95 százaléka a kommunista pártra udla le sza­vazatát. Fő feladat a szocialista állam építése volt. Az itteni magyar­ság oroszlánrészt vállalt a mun­kából. Laci bácsi is kivette részéi az iíj társadalmi rendszer építésé­ből. — 1948 tói 1951-ig az územi pártszervezet elnöke voltam. S ettól az időtől kezdve sok fel­adat elvégzését vállaltam. Elő­ször hat hónapig helyettesítet­tem a hnb elnökét, majd 1954— 1957-ig én töltöltem be ezt a tisztséget. Nehéz évek voltak. Az embe­rek tudták, érezték, hogy új tár­sadalom van kibontakozóban, hogy a történelmet most csi­nálni, s nem tanulni kell. — Az emberek többet vártak tőlem, mint amennyit adni tud­tam. Pedig mindig azon fára­doztam, hogy mindenkin Segít­sek. Sokszor a szó szoros ér­telmében harcolni kellett egy­egy emberért, vagy létesítmé­nyért. Neveket nem mondott. — Ugyan minek. Akivel jót tettem, az biztos tudja. Sok megköszönte, vagy meg se kö­szönte. De nem is vártam kö­szönetet. Nem azért tettem. Aztán elmondta, hogy 1950— 1953-ig a járási pártszervezet­ben töltött be tisztséget. A járási vöröskereszt elnöke, és a Csehszlovák Vöröskereszt országos választmányának tag­ja volt. — Most meg naponta bebal­lagok a malomba, kicsit össze­lisztezem magam, s olyankor azt hiszem, hogy újra fiatal va­gyok. Lelkesen, lendületesen beszél. Úgy tűnik, Laci bácsi fe­lett csak az évek szállnak el, ő azonban megmarad fiatalnak. Elbúcsúzott. Elővette pijiáját, fejére húzott slldes sapkája alól gomolygó füstfelhőket eregetve elindult a malom felé... KREMMER LÁSZLÓ TETTEKRE VAN SZÜKSÉG A Szirénfalvi IPtruska) Efsz mellett működő pártszervezet is megtartotta évzáró taggyűlését. A gyűlésre meghívták a közsé­gen kívül dolgozó regisztrált ta­gokat is. Jelen volt a járási pártbizottságról Titka és Matt elvtárs, valamint a Központi Bi­zottság képviselője, Martin Fili­pek elvtárs. A beszámolót Jakab Sándor elvtárs olvasta fel, s azt élénk vita követte. Kiss László, az efsz elnöke felszólalásában a múlt esztendő kedvezőtlen időjárási viszonyai okozta ne­hézségekről beszélt, melyek fő­leg a növénytermesztésben mu­tatkoztak meg. Azt is elmondta, hogy a szövetkezei tagsága elé­gedett az osztalékkal. Rámuta­tott, több mezőgazdasági gépre lenne szükségük, s arra, hogy elégedettek a pártvezetőség és a hnb segítségével... Titka elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója kiemelte, hogy az el­következő időszakban tettekre van szükség. Ezért a párttagok­nak mindenütt példát kell mu­tatniuk. Martin Filipek elvtárs, a KB képviselője megköszönte a szirénfalvl kommunistáknak és a helyi vezetőknek, hogy a na­héz körülmények között is helytálltak. Végül hangsúlyoz­ta, hogy a CSKP megalakulásá­nak 50. évfordulóját munkasike­rekkel ünnepeljük meg.

Next

/
Thumbnails
Contents