Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-26 / 48. szám, péntek

ESEMÉNYEK MARGÓJÁRA TANÁCSTEREM A TÓPARTON A KONFERENCIÁK VÁROSÁBAN, a Genfi-tó partján újabb jelentós tanácskozás kezdődött nveg: megnyílt a leszerelési értekezlet ez évi ülésszaka. A munkában huszonöt ország vesz részt és ez a szám önmagában is jelez valamit. Mindenekelőtt azt, hogy a világszervezet által hivatalosan kijelölt leszerelési bizottság egyik tagja, Franciaország, változatlanul' hiányzik a genfi zöld-asztal mellől. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egy másik nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság sem vesz részt a leszerelési megbeszéléseken, máris előttünk áll a témával kapcsolatos egyik legfontosabb feladat: el keli érni azt, hogy előbb-utóbb legalább a legérdekeltebbek, a nagyhatalmak teljes számban képviseltessék magukat. Ehhez természetesen még sok mindennek kellene történnie. Francia viszonylatban annak, hogy Pompidou lemondjon az általában pozitív De Gaulle-i külpolitika e negatív örökségéről, kínai viszonylatban pedig egy ilyen folyamatnak alighanem a teljesjogú ENSZ-felvétellel kellene kezdődnie. Ez a két példa is jól érzékelteti, milyen sokféle vonatkozása van a genfi tárgyalásoknak, még azokat illetően is, akik demonstratívan nincsenek jelen. Szerencsére nemcsak negatívumok léteznek a leszerelési problémával kapcsolatban. Hosszú esztendők kemény — és nem utolsósorban a genfi nemzetek palotájában a szovjet delegáció által végzett — munkája nyomán ma már olyan eredményekre emlékeztethetünk, mint az 1968-ban megkötött atomstop-egyezinény, a világűrről és legutóbb a tengerfenék atommentesítéséről kötött moszkvai megállapodások. Az osztrák fővárosban rövidesen folytatódnak a SALT-tanácskozások és ez a tény önmagában is jelentős vívmány, beszédes érv amellett, hogy az erőfeszítések nem reménytelenek. Nem véletlen, hogy sok éven át még részmegállapodásokra sem volt kilátás és szinte valamennyi lényeges haladás az utóbbi fél évtizedre esik. Addig, amíg Washington még egyáltalán megpróbálhatta fenntartani a nukleáris erőfölény illúzióját, a Potomac partjáról csak nemleges válaszok érkeztek minden szovjet javaslatra. A változás oka ezen a fontos területen is az erőviszonyok látványos és visszavonhatatlan módosulása. AZ EMBERISÉG JÖVÖJÉNEK alternatívája az atomháború, vagy az atombéke. A tóparti tanácsteremben is azért harcol a szocialista diplomácia, hogy ez a hamleti nagyságrendű kérdés valamennyiünk javára, az élet győzelmével oldódjék meg. -ep1948 febr

uárj

a forradalmi hagyományainak szellemében a lenini utat követjük Václav Vačok elvtárs beszéde a bratislavai dolgozók nagygyűlésén A népek közti viszályt élesztik Moszkva — Minden elíogulalian ember számára világos, hogy a zsidó közösségek brüszszeli „konferenciája" provokáció és nem egyéb, mint kísérlet, hogy beavatkozzanak a szovjet nép belügyeibe —, állapítja meg a belga tudomány és kultúra ismert személyiségeihez, az egész belga közvéleményhez intézett felhívás. A felhívást többek között aláírta Szemjon Volfkovibs akadémikus, Lev Oborili zongoraművész, Alekszandr Cirilin vezérezredes, a hadtudományok doktora, állami díjas, a szocialista munka hőse, Alekszandr Kornyejcsuk író, és fehuda Leib Levin moszkvai főrabbi, a Szovjet Békebizottság tagja. „A szovjet emberek, köztük a Szovjetunióban élő zsidók egész életformája, teljes egyenlőségük hazánk minden más nemzetiségével és nemzetével, meggyőző bizonyítéka annak, hogy a cionisták által folytatott szovjetellenes kampánynak semmi köze sincs a Szovjetunióban élő zsidók érdekeihez —, állapítja meg a felhívás. — Ezzel szemben a cionisták cselszövései, a szovjet emberek ellen elkövetett számos huligán-akciói, az általuk terjesztett rágalmazó „információk" egyetlen célt szolgálnak: az államok es népek közötti viszály erősítését, annak az országnak a befeketitését, amelynek népe történelmi szolgálatot tett az emberiségnek. Húszmillió állampolgára életének árán a Szovjetunió a második világháború éveiben a fasiszták pusztításaitól a zsidók millióinak életét mentette meg." Vessenek véget a provokációnak Brüsszel — Rendkívüli biztonsági intézkedések közepette, fokozott rendőri védelem mellett folyik Brüsszelben az amerikai és az izraeli cionista körök szervezte provokációs, szovjetellenes gyűlés. Még a Brüszszelben akkreditált újságíróknak is rendkívül nehéz átvergődni a bonyolult ellenőrzési rendszeren. E szégyenletes komédia kezdeményezői nyilvánvalóan idegeskednek, látva, hogy még mielőtt megkezdődött volna „a szovjet zsidók védelmében összehívott konferencia", lelepleződött igazi célja, nevezetesen az, hogy a szovjetellenes hisztéria újabb felszításával el akarják vonni a világ közvéleményének figyelmét az Egyesült Államok indokínai és Izrael közel-keleti agressziójáról. Rendkívül jellemző a gyűlés összetétele is. A kétszáz amerikai cionista közölt bankárok, szenátorok, miniszterek, a New Yorkban és Washingtonban rendezett bandita-akciók szervezői foglalnak helyet. A második legnagyobb csoportot az izraeli küldöttek képviselik, akik között ott van a knesszer (izraeli parlament ) ötven képviselője, élükön a Szovjetunió régi ellenségével, Ben Gurionnal. A belgákat nyugtalanítja az a tény, hogy fővárosuk egy elva kult szovjetellenes akció központjává vált. Az antiimperialista belga ifjúsági bizottság a kormányhoz intézett felhívásában követeli, hogy haladéktalanul vessenek véget a Washington és Tel Aviv sugalmazta provokációnak. 200 EZER MÁRKA VÁLTSÁGDÍJ Bonn — A Német Szövetségi Köztársaságban ismeretlen tettesek elraboltak egy hétéves kisfiút; 200 000 márka váltságdíjat követelnek érte — az ügy azonban feltehetőleg politikai természetű. A kisfiú, Micliael Luhmer, hétfőn tűnt el otthonából, a RajnaWestfália tartománybeli Niederbachem faluból, ahol hétfőn este karnevált rendeztek. A kisfiú egy 30 éves autóbuszsofőr gyermeke, ezen vett részt. A rendőrség hétfő óta nagy apparátussal kutat az eltűnt gyermek után Niederbachem környékén. Háromszázötven rendőr fésülte át kutyákkal és helikopterekkel a környéket — minden eredmény nélkül. Rajna-Westfália tartomány kormányzója szerdán a televízióban közölte, hogy a tartományi kormány hajlandó rendelkezésre bocsátani a követelt 200 ezer márka váltságdíjat. Az öszszeget máris letétbe helyezték ogy müncheni banknál. Tisztelt Elvtársak! A februári események évfordulója mindenkor kiváló alkalom arra, hogy újra megemlékezzünk arról az időről, amikor a csehszlovák dolgozó nép, a ciseh és a szlovák munkásosztály a CSKP vezetésével erélyesen elhárította a hazai és külföldi reakció ellenforradalmi kísérletét és nem engedte letéríteni társadalmunkat a szocializmus útjáról. A reakció felett aratott 1948 februári győzelem lehetővé tette, hogy dolgozó népünk megkezdje új, igazságos, szocialista alapokon a társadalom építését. Azonban különösen jelentős a februári események évfordulójára emlékezni abban az i dóban, amikor pártunk és a dolgozó nép Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása 50. évfordulójának méltó ünneplésére készül. E dicsőséges események kapcsolata újkori történelmünkben nem véletlen. Hiszen 1948 februárja pártunk 50 éves történetének döntő fontosságú, elválaszthatatlan része. Amikor ma 1948 februárja je lentőségére emlékezünk, tudjuk, hogy pártunk XIV. kongresszusára készül és nemcsak dicsőséges öt évtizedes útjának ered menyeiről készít mérleget, hanem elemzi a közelmúlt mély társadalmi válságát, amely végül is ellenforradalomba torkollott. A CSKP KB és az SZLKP KB decemberi plenáris ülésének dokumentumai és különösen a „Tanulságok" hangsúlyozták a dolgozó nép 1948. évi győzelmének jelentőségét. Ma inkább mint bármikor az 1948 februári események a tanulságok kimeríthetetlen forrását jelentik számunkra ós tudatosítjuk, ahogy a burzsoázia a múltban és a jelenben is minden erejével arra törekszik, hogy megsemmisítse a forradalmi munkásmozgalmat, lassítsa a fejlődést és e cél érdekében minden eszközt felhasznál. A marxi—lenini elveket felújító CSKP sikeresen elhárította az antiszocialista, revizionista és ellenforradalmi erők támadását, amely a február előtti, sőt a München előtti politikai viszonyokat akarta felújítani. A burzsoázia nem érthetett egyet a hazánkban végbemenő fejlődéssel, amely azután indulhatott meg, hogy a megalakulásának 53. évfordulójára emlékező dicsőséges szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát. A felszabadulás után hazánkban megkezdődött a nemzeti és demokratikus forradalom fejlődése, a kassai kormányprogram elfogadásával éá megvalósításával államosították a döntő fontosságú gazdasági ágazatokat, és megerősödtek a nemzeti bizottságok, a néphatalom forradalmi szervei. A CSKP nemcsak februárban bizonyította be, hogy vezetni tudja Csehszlovákia dolgozóit. Az egész világ előtt bsbizonyí totta, azok közé a kommunista pártok közé tartozik, amelyek következetesen ragaszkodnak a marxizmus —leninizmus tanításához, és hogy a burzsoázia elleni harcban elvi alapon állnak és határozottan meggátolják a régi viszonyok felújítását. 1948 februárjának öröke újra meg újra megszilárdítja azt a meggyőződésünket, hogy a CSKP nélkül a nép nem arathatott volna győzelmet a reakció felett és nem értük volna el azokat az építő sikereket sem, amelyeket népünk a párt vezetésével megvalósított. A hatalomért folyó éles osztályharcban megmutatkozott társadalmunk szilárdsága és ereje. A "nemzeti bizottságok rendszerén alapuló politikai rendszer a saját sorainak megtisztogatúsa után sikeresen teljesíthette a proletár diktatúra funkciójából eredő feladatokat. Az a győzelem, amit a munkásosztály 1948 februárjában a CSKP vezetésével aratott, a szocialista forradalom politikai győzelmét jelentette. A burzsoázia vereségével a munkásosztály javára véglegesen eldőlt a politikai hatalom kérdése. A CSKP, a munkásosztály élcsapata, mint uralkodó párt, saját kezébe vette a teljes felelősséget az ország további fejlődéséért, népeink jövőjéért. Elutasítjuk a februári események jelentőségének és a társadalom további fejlődésének szándékos torzítását, amely úgy akarja feltüntetni, mintha többségében a deformációk, tévedések és hibák évei lettek volna. Hiszen a februári győzelem óta eltelt 23 év alatt a szocializmus építésében elért eredmények bizonyítják, hogy népeink és államunk bonyolult útja ellenére ezt az időszakot az eredmények és sikerek döntő fölénye jellemzi. A dolgozó nép februári győzelme lehetővé telte Csehszlovákia Kommunista Pártjának, hogy tervszerűen és céltudatosan realizálja Szlovákia gazdasági fejlődésének programját is. Ez mindenekelőtt az addig páratlan iparosítást jelentette. 1948-hoz viszonyítva 1970-ig az ipari termelés közel 12-szeresére nőtt, ugyanakkor az iparban ötszörösre nőtt a munkatermelékenység. Szlovákia aránylag rövid idő alatt fejlett ipari állammá vált. Az 5. ötéves tervben Szlovákia gazdasági színvonalának és a lakosság életszínvonalának további növekedésével számolnak. 1948 februárja lehetővé telte nemcsak a háború előtti, hanem a háború utáni időszak minden társadalmi problémájának megoldását, és kialakította a feltételeket a társadalom szocialista elrendezése számúra. A nép 1948. évi februári győzelme megvédte a már előzőleg egyértelműen megállapított külpolitikai irányvonalat, a Szovjetunióhoz fűződő szövetséget azokkal a reakciós politikusokkal szemben, akik népünket az Imperializmus Igájába akarták hajtani. Hiábavalók voltak a burzsoá propaganda és a jobboldali erők által 1968-ban terjesztett rágalmak, hogy 1948 februárja tulajdonképpen a Szovjetunió hatalmi törekvéseinek kifejezője volt Erinek éppen az ellenkezője az igaz és arról az igazságról minden becsületes állampolgárunk meg van győződve. A februári események évfordulója alkalmából ismét felidézzük, mennyire létfontosságú jelentőségű volt szocialista fejlődésünk számára a Szovjetunió. A gottwald i jelszó „A Szovjetunióval örök időkre" sokkal több mint jelkép, kifejezi, hogy létünk nélkülözhetetlen alapja a győzelmes szocializmus országához fűződő tartós és sokoldalú együttműködés és szövetség. h'z a szövetség és testvériség amely 1948 februárjában csakúgy, mint 1968-ban szálka volt a szocializmus ellenségeinek szemében — megerősödött és fejlődött a szocializmus és a kommün izmus internacionalista lényegéből eredően az osztályérdekek és célok azonossága következtében. Ez a szövetség az osztályszempontból megosztott világban — amelyben az imperializmus nem mond le agresszív céljairól — biztosítja állami és nemzeti biztonságunkat és függetlenségünket és döntő mértékben szavatolja a tartós békét nemcsak földrészünkön, hanem az egész világon. Ezért érdemli meg az egész haladó emberiség végtelen háláját és külön a mi hálánkat a Szovjetunió dicső kommunista pártja. Ha felmérjük a szocialista építésben elért történelmi eredményeket, amelyeket az elmúlt 23 év alatt elértünk, még láthatóbbá válik a nép 1948. évi februári győzelmének jelentősége. A dolgozó ember nem engedi meg, hpgy a jobboldali opportunista erők 1948 februárjának jelentőségét csökkentsék. Még inkább nem engedi meg, hogy az antiszocialista ellenfórradalmi erők végrehajthassák az 1948 februárjában elszenvedett vereségük revansát. Ogy, ahogyan azt 1968—1969-ben akarták megvalósítani. A CSKP KB és az SZLKP KB decemberi plenáris ülései után népünk megismerte a teljes igazságot a csehszlovákiai ellenforradalmi törekvések okairól és következményeiről és most felismeri, hogy mi volt az antiszocialista erők célja. A jobboldali opportunista elemek 1968 januárja után a párt vezetőségében nemcsak meghátráltak az antiszocialista erők előtt, hanem saját 'maguk is átvették és terjesztették a burzsoá propagandának azokat az érveit, amelyek szerint 1948 februárja „kommunista puccs" volt. A kommunista puccsról szóló imperialista propaganda frázis, hosszú időn át szerepelt a kommunistaellenes és szovjetellenes hadjáratban. Most azoknak a politikai kalandoroknak „érveibe" kapaszkodnak, akik 1968-ban az 1948-hoz hasonlóan az éles osztályharcban vereséget íjzenvedtok. Azonban a burzsoá propaganda 1968 után ugyanúgy eredménytelen maradt, mint 1948 februárja után. A párt, miután megtisztította sorait az árulóktól és a jobboldali opportunista erőktől, aránylag rövid idő alatt és nagyobb megrázkódtatás nélkül kivezette népünket a válságos helyzetből. A politikai konszolidáció időszakában, amelynek eredményei különöset) a CSKP KB áprilisi és májusi plenáris ülése után váltak láthatóvá, mindenekelőtt az volt a feladat, hogy megújítsuk a CSKP marxistaleninista jellegét, sokoldalúan megszilárdítsuk társadalmi vezető szerepét. Csák a marxistaleninista párt tömöríthette- maga körül, saját programja körül a munkásosztályt és nyerhette meg politikájának a katasztrofális megrázkódtatások után a lakossság többi rétegeit. A párt ezt a harcot nem fejezi be. Továbbra is arra törekszik, hogy minden becsületes embert megnyerjen a szocializmus építésének és tartósan megszilárdítsa kapcsolatát a tömegekkel'. A pártnak a marxizmus -leninizmus eszmei és szervezeti elvei alapján kialakult egysége egyben küzdelmet jelent a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista egységéért, azért, hogy pártunk mindenkor szilárd része legyen a nemzetközi kommunista mozgalomnak és hazánk szilárd része legyen a szocialista közösség • országainak. Ez a februári győzelem legsajátosabb tanulsága, 'forrása és örökké érvényes forradalmi parancsa. Most, amikor pártunk "XIV. kongresszusára készül, ismét tudatosítja a megelőző fejlődés méreteit és kijelöli az új távlatokat, a jövőbe vezető utat. A pártszervezetek kongresszust megelőző tevékenységében hangsúlyt kap az előző válságos időszak következetes lezárása, negatív és felforgató következményeinek felszámolása. A lenini jelszó „Arccal a tömegek felé" értelmében kell törekedni a politikai és gazdasági konszolidáció területén elért eredmények további elmélyítésére, a párt és a tömegek kapcsolatának megszilárdítására, és az eszmei egység alapján kell betetőzni a társadalmi élet minden szakaszán a jobboldali opportunizmus és revizionizmus vereségét. A XIV. kongresszus felméri majd a CSKP dicsőséges útját és meghatározza szocialista társadalmunk fejlődésének új, me- * rész feladatait. 1948 februárja . forradalmi hagyoinányának szellemében pártunk, munkúsosztá- jg lyunk, népünk a Szovjetunióhoz és a szocialista tábor többi or- |j. szágaihoz fűződő, szilárd szövetségben a lenini úton halad előre g szocialista hazánk további, fel- £ virágoztatása felé.