Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

Az ötéves terv nagy létesítménye > Ifiú veteránok ° Az aranyhegy engedelmeskedett • Négy kilences Z. P. Zapretjan, az ércdúsító kombinát igazgatója. T

öbb mint két és fél évezred del ezelőtt Hérodotosz ^Történelem kilenc könyvben" című művében azt állította, hogy a Kizil-Kum területén élt masszaget törzsek egyáltalán nem használnak vasat és ezüstöt, mert „ezek a fémek nem találhatók országukban, viszont bőségében vannak aranynak és réznek". állandóan fejtenek. Emlékmű és Jelkép is egyben. Beljebb megyünk a bányában, átjutunk az „540-es horizonton", tovább robogunk. A GAZ-kocsi Jolánjánál Vagyim Alekszandrovics Burján bányavezető. A fiatal bányamérnök Krlvoj Rögből jött ide. Ott tanult, ott végezte a bányagyakorlatot. Vérbeli bányász — apja és nagyapja is az volt. — Tudja, hogy érdekes: eleinte nehezebb volt minden, bár kevesebb volt a munka. Szinte minden egyes nap az ember emlékezetébe vésődött. Most. amikor olyan nagy lendületet KONSZTANTYIN BARIKIN RIPORTJA AZ /. Péter cár Buhara vidékének „aranyhomokjáról" hallva nyomban csapatot küldött oda Cserkasszkij herceg parancsnoksága alatt. A főnemes tiszt nem tért vissza, odaveszett. A kozákok bizonyos feljegyzéseket mégis eljuttattak a cárhoz. A közép-ázsiai aranynak azonban nyoma veszett. Csak megtévesztő földrajzi nevek maradtak fenn: „Zarajsan" (aranyvivő}, „Altin-tau (aranyhegy), „Altin-topkan" (aranyat találtak). Aranyat azonban nem találtak. Most pedig mindössze néhány évvel ezelőtt a Murun-tau (orrhegység), noha neve nem említi az aranyat; ha nem is egészen ellenállás nélkül, feltárta a geológusok előtt mélyének óriási kincseit. Mintha a sors akaratából történt volna így akkor, amikor a New York Herald Tribúne hisztérikusan jósolgatta: „Általános vélemény, hogy a Szovjetunió aranybányászata csökken és a következő években szemlátomást tovább fog csökkenni." Talán Fortuna szeszélye volna Murun-tau? Korántsem. Mindez több száz ember éveken át végzett munkájának törvényszerű eredménye, Lenin-díjas geológusok tehetségének a megnyilvánulása. Nem volt könnyű az út a legendáktól és feltevésektói az üzemig, mely most ott áll a Kizil-Kum sivatag földrajzi központjában. Már öt évvel ezelőtt is itt jártam, amikor híre járt egy csodálatos felfedezésnek. Később a „század leletének" nevezték. Egy külföldi újságíró később azt írta, hogy Kizil-Kum aranya képes megdönteni a tőzsdei árfolyamokat. Akkoriban Georgij Vaszilje vics Kaszavcsenko, az expedíció főgeológusa elvezetett vagy húsz kilométerre egy kisebb településtől és rámutatott a homoktengerre: „Háromnégy év múlva itt üzem épül". „Képzelődik -r- gondoltam akkor, — a sivatag sivatag marad." Most pedig Jevgenylj Dmitrijevics Lebegyev, az aranyfeldolgozó gyár igazgatója a legtermészetesebb hangon kérdi beosztottjaitól: „Szállításra készek a rudak? Várjanak velük, megmutatják az újságíróknak". S mindjárt jön a válasz: „Üjak készülnek; egy füst alatt az aranyöntést Is megnézhetik". Aranyhegyek A külszíni bánya peremén állunk. Exkavátorok hatalmas kotróvedrei mélyednek az aranyércbe és több tonnányi „marékkal" szórják a teherautókba. Szinte roskadoznak az autók az érc súlya alatt. A külszíni bánya bejáratánál, az út elágazásánál egy talapzaton két és fél tonnás kvarcpala áll. Olyan, mint amilyen aranyat tartalmazó ércet itt az exkavátorok vett a munka — ez már nem is bánya, hanem bányaóriás —, minden olyan természetesnek tűnik. Ügy látszik, megszoktuk... Azt mondják, a kezdet kezdetén tréfás ankétot rendeztek: „Mit tennél, ha aranyhegyeid volnának?" körkér-_ désre. Anélkül, hogy összebeszéltek' volna, ezt válaszolta a sok-sok Burján: „Arannyá változtatnám a hegyeket". Most önmagától adódik ez a válasz, de az első hónapokban hegyek ugyan voltak, arany azonban nem akadt. A sivatag nem akart beletörődni, hogy birodalmába emberek törjenek be. Viktor Grigorjevics Garkovectől, Üzbegisztán geológiai miniszterének első helyettesétől hallottam: „Ha ez a kollektíva nem vette volna kezébe az építkezést, sokáig elhúzódott volna." Szerencsére olyan emberek kezébe került az arany, akik elhatározták, hogy átalakítják a sivatagot. 1968 tele különösen kemény volt. Mintha a sivatag még egyszer próbára akarta volna tenni az emberek elszántságát. Mondogatták is, hogy száz évben egyszer van ilyen tél. Éppen most kellett bekövetkeznie, amikor be akarják indítani az üzemet. A vállalat közelében levő házba beköltözött Zarab Petroszovics Zarapet jan, a bányavállalat igazgatója és legközelebbi munkatársai. Családjukat otthagyták Navoiban. Nem volt olyan nap, hogy ne szállt volna ki az épít kezésre Vitalij Nyikolajevics Szige gyin, a navoi kerületi pártbizottság első titkára és Kaharov párttitkár. Zarapetjan és kollégái nem nyugodtak, s az embreket sem hagyták nyugodni. Esténkint összejöttek, hogy felülvizsgálják, mit és hogyan végeztek, s részletesen megjelöljék a másnapi teendőket. .. Puszta kőzettel kezdődött a bánya. Már 15 perce robogunk, s még se vége, se hossza a külszíni fejtésnek. Kis idő múlva exkavátort pillantunk meg. Közelebb megyünk. Kezelője Viktor Grigorjevics Jelagin. Ma reggeli műszakban dolgozik. Overallban és kalapban áll előttünk. Meglepett, miért visel kalapot valamennyi exkavátoros? Később megtudtam, hogy ezt a divatot Bidzselov, a kiváló mester vezette be. Az egykori norilszki „gyökér" számláján 2 millió 700 ezer köbméter kőzet van. Ö ugyanis ezt pontosan jegyzi, nemcsak azért, mert a köbméterek szerint keres (az 500 rubelt ls megkeresi havonta), hanem főként azért, mert az exkavátorok kezelőszemélyzete versenyben áll egymással. Nehéz eldönteni, melyikük van előbbre, Bidzselov, vagy pedig Mihail Szergejevics Szerdakov, a Lenin-rend lovagja. Mindketten az alapoktól kezdték, s most naponta több tucat köbméter kőzetet mozgatnak meg. — Nagyszerűen dolgoznak, — bólogat Vagyim Alekszandrovics Burján. — De a többiek fs jól megbirkóznak feladataikkal. Az exkavátorkezelőknek sajátos jelzőberendezése, „kódrendszere" van. Rövid dudálás — jelzés a BELAZ teherautónak, hogy menjen kissé előbbre. A szaggatott dudálás azt jelzi: mozgás! Oldalt egy házikó: Telefonközpont. — Hé, első csoport, miért vesztegel ott két autó?l Két autó 60 tonna ércet jelent. Benne arany. Kár vesztegelnie ... Zerafsani színvonal Egymás mellett sorakoznak az ércőrlő malmok, a bányaüzem főépületének teljes hosszában. Eredeti konARANY strukciójú malmok, akár csak az üzem, páratlanok az országban, s talán az egész világon. Amikor leszállították a gépsorokat, a munkálatok a grafikon szerint folytak. Aztán belelendültek. Tizenöt nap alatt három malmot állítottak fel — azelőtt csak egy malom külső szerelése vett igénybe ennyi időt. A malom beindítása azonban csak félmunka. Az óriásművek időnkint szeszélyeskedtek. Itt mutatkozott meg a mérnökök, a navoi szakemberek és fiatal üzemi kollégáik leleményessége. Módosították a hengerdobokon, golyóscsapágyakra helyezték őket, s azóta a gépsorok kifogástalanul működnek. A hatalmas fémállkapcsok iszappá őrölik az aranyat tartalmazó érctömeget. Az iszap csőszerű készülékekbe folyik. Itt . ionkicserélő gyanták „vadásszák" az aranyat. Nem vagyok szakember, de úgy vélem, az aranyfeldolgozó iparban itt első ízben alkalmazott technológia az, ami a világ legolcsóbb aranyává teszi a muruntauit. Értékéből, természetesen, semmit sem vesztett, hisz kiváló minőségű arany. — Figyelje csak a diagramot, — figyelmeztetett J. D. Lebegyev üzemigazgató, — az arany önköltsége egyre csökken. S a jövőben tovább fog csökkenni. A késztermékosztályon, mint általában az üzemben, csupa fiatalok. Világos, csempézett helyiség, elektrolizáló kádak — bennük lát először napvilágot a tiszta arany. Grigorij Alekszandrovics Kim osztályvezető is fiatal ember. — Vannak veteránok is? kérdem. Az üzemigazgató elmosolyodik: — Hisz ezek mind veteránok! Kim is az, az első nap óta állandóan itt van. Viktor Vasziljevics Arzsancev veterán a javából. Ö öntötte az első aranyrudat. Ebből az alkalomból le is fényképezték a pénzügyminiszter társaságában. Neve bekerült a hivatali értesítésekbe, a prémiumlistákra .... De térjünk vissza az elektrolizáló kádakhoz. Hatódjuk titán, anódjwk szennyezett arany. Azért nem tiszta, mert félszázalékos mellékanyag van az aranyban. Ettől azonban könnyű megszabadulni. Mihelyt a titánlemezen mintegy hárommilliméternyi aranyréteg képződik, közönséges késsel leválasztják róla. Összegöngyölik és újraolvasztják. Az aranygöngyöleget túlfűtött kemencékbe rakják, aztán a kiömlő sárga, izzó kokillákba folyó arany már színtiszta, valutaalapi arany. Védőszemüveg nélkül nem is nézhetjük. Próbaöntvényt küldenek belőle a laboratóriumba. Nyikolaj Andrejevics Zaharov művezető-technológus az analitikai mérlegre helyezi az aranyrudat. Tíz és két kilogrammos súlyt helyez rá — szokásos mozdulat. Aztán valamivel babrálgat a mérleg beszabályozóján, majd négy kilencest vésnek az aranytömbre: 99,99. Ez a tisztasági index. Köznyelven: kristálytiszta arany. Bizonyos aranytömböket az tizemben őriznek. Láttunk például egy jubileumit: „Az évi tervet befejező ön tet. 12 399 gramm. 1970. 10. 5." Amit itt látunk, az utóbbi évek eredménye. A határvonalak könnyen kivehetők: az SZKP XX1I1. kongreszszusa megjelölte a tennivalókat, a XXIV. kongresszusig túlteljesítették n tervet! A most elkezdett ötéves tervben nó az üzem aranytermelése. Bővülni fog kapacitása, a termelőfelületek pedig nem egész egyharmaddal nagyobbod nak. Van üzem és van arany. Ezért büszkén jelenthetik a XXIV. pártkongresszusnak: A párt adta menői zatást teljesítettük. AZ ARANYFELDOLGOZÓ ÜZEM KÍVÜLRŐL ÉS A BANYA.