Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ AZ LÁTOM Az Állami Biztosító rozsnyói (Rožňava) kirendeltségének baleseti osztályán egy ember és egy csinos fiatalasszony tárgyalt, amikor beléptem. Egy ideig hallgatom és jóleső érzéssel nyugtázom, hogy itt az ügyfelekkel udvariasan bánnak. Hogy mégis ne lopjam tétlenül az időt, a helyiségben tartózkodó másik munkatárstól megkérdeztem: hol találhatnám meg Németh Évát, a jnb képviselőjét. — Ügyfele van — mondja az kurtán, miközben a beszélgetők felé mutat. — Várjon egy kicsit... Mi mást is tehettem. Vártam és hallgattam az ügyintézést. Vagy tíz perc múlva aztán rám került a sor. — A képviselői munkájáról és életéről szeretnék egyet-mást megtudni ... Mosolyog. Arcáról a kíváncsiságot olvasom le. Leküzdeni lámpalázát s hangjában már nyoma sincs az izga lomnak, amikor megszólal. — Nem is tudom, mit is mondhatnék magamról, képviselői ténykedésemről. Egy év nem nagy idő ... — Kezdjük talán a legelején ... — A legelején? — Megpróbálhatom. Rozsnyói születésű vagyok... a várost mással fel nem cserélném. Itt érettségiztem a magyar tannyelvű tizenegy éves iskolában . .. Az érettségi után az Állami Biztosító járási kirendeltségén dolgozott mint adminisztrátor. Később bérelszámoló lett, majd a baleseti osztály likvidátora. Nincs ebben csakugyan semmi különös, vagy mégis? — Nem könnyű a feladatköröm, de szeretettel látom el — mondja. — Ugyanis minden akta mögött az em bert látom s így is intézem. Ezért is vállalhattam nyugodt lelkiismerettel azt a kötelezettséget, hogy egy-egy ügyet 24 napon belül elintézek, valamint, hogy a nagyobb üzemekben a leHetőség szerint a helyszínen végzem el az ügyintézést. — Egy év óta azonban ön nemcsak a biztosító dolgozója, hanem a jnb képviselője is ... — Igen. Azelőtt csak a CSI^Z-ben volt néhány kisebb funkcióm, most meg ... Eleinte egy kicsit féltem is, különösen, amikor megtudtam, hogy a pénzügyi és tervezési szakbizottságba osztottak be. Huszonhat éves fejjel az ember tapasztalatlan ... Bízom abban, hogy idővel ... Kétség ehhez nem férhet. Németh Éva előnye, hogy szereti az embereket, s bízik bennük. Gyakran mondogatják is neki, hogy ez bizony nem jó, mert egyszer csalódhat. De tud-e az olyan ember más lenni, akit gyermekkorában a családi környezetben is erre tanítottak, így neveltek. — Szertném, ha a választókörzetem lakói felkeresnének ügyes-bajos dol gaikkal, javaslataikkal, vagyis ha kialakulna közöttünk a kölcsönös barátság és bizalom — mondja. Ha ez sikerül, akkor a képviselői munkám is eredményesebb lesz. Azt is mondja, hogy a társadalmi munka keretében is arra szeretne törekedni, hogy az 5. választókörzet ben, illetve a városban minél több olyan létesítmény épüljön, amely öregbítené a nagymúltú bányaváros hírnevét és a lakosság jólétét, szórakozását szolgálná. Talán ezért is tett ígéretet arra, hogy a szabadtéri színház építésénél akár fizikai, akár szellemi, munkát készségesen vállal. Mennyit? Amennyire szükség lesz! — Az igazat megvallva — mondja — néha a gyűlések miatt az ügyintézés a munkahelyemen összegyülemlik. Ilyenkor odahaza dolgozom. Itt lakom az épületben, eddig tehát minden rendben van ... — Szabad idejében mivel foglalkozik? ... — Egy férjes asszonynak mindig akad tennivalója. Játszom a hároméves kislányommal, s ha mégis telik az időmből, olvasok. Regényt, újságot. Az utóbbival kapcsolatban, még van egy hobbym: a hírek javítása. Szeretem a magyar nyelvtant. Bizonyára egykori tanáraimnak az érdeme. Szeret utazni is. Járt Lengyelországban, Romániában és Magyarországon. Amint mondja, idehaza azonban Brnótól messzebb még nem jutott el. Ha a gyerek megnő — akkorra már talán autójuk is lesz — bejárják az egész országot. — Ha a legközelebbi választáskor ismét jelölnék? ... kérdezem. — Ne vegye szerénytelenségnek tőlem, amit mondok: ha jelölnek és meg is választanak, vállalom. Az ember ne csak várjon valamit a társadalomtól, hanem adjon is. Megbízatásomat hazafias és pártos feladatnak, kötelességnek tekintem. Ennyi életkedvet, akaraterőt, vidámságot, kötelességérzetet, emberek iránti bizalmat egy fiatalban már régen nem láttam. Igaz, azt szokták mondani, hogy a látszat néha csal. Ebben az esetben azonban meg vagyok győződve arról, hogy ha az idősebb képviselők, az elvtársak oktatni, támogatni és biztatni fogják, akkor Németh Éva — a képviselő, a feleség és az anya — a jövőben is minóen téren helyt fog állni. N. J. MM ^^ jes SE * m 4 ü • AZ ÖNKISZOLGÁLÁSRÓL Nyomatékosan kell szólni arról, hogy nálunk az önkiszolgálás már nemcsak üzleti célokat szolgál. Célunk a szükségletek ésszerűbb kielégítése éppúgy, mint a nevelés. A kereskedelem szakemberei jól tudják, hogy az áru eladásának nem az a leghatékonyabb módja, ha az elárusító módja el, hogy „miből, milyen nagyszerűt lehet vásárolni", hanem ha az áru önmagát kínálja. Persze a mi önkiszolgáló módszereink nemcsak a fogyasztást segitík elő. hanem a dolgozók gondolkozásának, magatartásának megváltoztatását is. Utazni szükségből szoktunk. A villamos- és az autóbuszjegyek megvételét tehát nem kell reklámozni. Amikor ezeknek önkiszolgáló módszerrel történő árusítását vezettük be, nem reklám céljából tettük, hanem azért, hogy egyrészt egyszerűsítsük a jegyek árusítását, másrészt pedig hogy magatartásbeli változásokat érjünk el az utazók körében. A sofőr, vagy a villamos vezetőjének szeme láttára dobjuk a jegy árát a perselybe. Feltételezik, hogy nagyon becsületesen járunk el. A szomszédos Magyarországon, Budapesten az utasok előre megvásárolják ezeket a jegyeket és egy készülék segítségével saját maguk kezelik. Ebben az esetben már csak a hivatásos ellenőrök és az utazótársak végzik a társadalmi ellenőrzést. Az NDK-ban, Lipcsében járva figyeltünk fel egy másfajta Jegyárusításra. A lipcsei vajszínű villamosokon a jegy a pénzesdoboz mellé készítve várja az utasokat. Tíz, vagy húsz pfenniget kell bedobni a perselybe és csak a jegyváltó karjának megtekerése után szakíthatja le az utas a jegyét. A bedobott pénzt csak két-három felszálló ellenőrizheti, ha akarja, mert a jegyváltő karjának megtekerése nyomán a pénz a persely mélyére hull. Ebben az esetben a társadalmi ellenőrzés valóban minimális. Ugyancsak Lipcsében tapasztaltuk, hogy a Warrenhaus önkiszolgáló módszere egészen barátságos. Léván (Levice) szinte lesik a vásárlók kézmozdulatát. A Warrenhaus vásárlóját esetleg csak rejtett tv-kamerák figyelik, de ugyebár,ez sokkal tűrhetőbb ellenőrzés, mint amikor közvetlen pillantások követik az ember mozdulatát. Persze így is, úgy is előfordulhat, hogy bűnös kezek nyúlnak a kirakott áru után. Tudnunk kell azonban, hogy a bűnöző személyiségét abból kiindulva jellemezzük, hogy milyenek a külső okok, a feltételek, a helyzetek hatása. Van olyan egyén is, akinek a számára elegendő az, hogy tudja: létezik valamilyen formájú társadalmi ellenőrzés, és már ez megakadályozza abban, hogy méltatlan mozdulattal nyúljon az áru után. Egyébként tudjuk jól, hogy a bűnözés komplex társadalmi jelenség, melyet gazdasági-kulturális, szociológiai és részben biológiai tényezők együttesen határoznak meg. A munkanélküli és az éhező ember lopni fog, ez csak természetes. Szocialista társadalmunkban már kiküszöböltük ezt a jelenséget. Ha valaki lop, azt nem a társadalom kényszeríti ki. Annak oka egészen más. Persze az önkiszolgáló módszer és a lopás összefüggő problémák. Ezért kérdeztük meg Bahorecz István elvtársat, a szenei (Senec) önkiszolgáló élelmiszerüzlet vezetőjét, hogy milyenek a tapasztalatai. Elmondta, hogy az utóbbi időben nem észlelnek lopásokat. Ha néhanapján elő ls fordul, rendszerint gyermekek a tettesek, akik meggondolatlanul lopnak. Leleplezni ls könnyű őket. A múlt évben mindössze öt lopás fordult elő. A lopott áruk értéke sem volt jelentős. Az egyik tétel 225 koronás értékű, a másik 115 koronás értékű volt, míg a többi három esetben igazán csak fillérekről volt szó. Tapasztalata, hogy 1965 óta évről évre csökken a lopások száma. Eszünkre, leleményességünkre mindnyájan büszkék, sőt kényesek vagyunk. Szocialista kereskedelmünk joggal büszke az önkiszolgáló módszerre. Az említett példa is bizonyítja jogosultságát. Nézzük meg azonban más szempontokból is az önkiszolgálást! Az áru csomagolva, kikészítve várja a vásárlót. Tehát önmagát kínálja. Hogyan? Éz az a szempont, melyből érdemes szemügyre vennünk az önkiszolgáló módszert. Bahorecz István elvtárs találóan mondta: „Csomagolni nem tudunk, kérem". Az osztrákok Manner elnevezésű nápolyiszeletje semmivel sem jobb, mint a hazai Tatranky elnevezésű. Sőt, talán minőségileg még jobb is a mienk. De tessék szemügyre venni egyiknek is, másiknak is a csomagolását. A jó minőségű, hazai áru csomagolása szegényes. Az osztrákoké? Szinte kínálja önmagát. Zselízen (Želiezovce) vettük szemügyre a Cinzano-borok üvegét. Halmai józsefné kétfajta üveget rakott elénk. Az egyikbe nálunk töltötték a bort. A másikba Olaszországban. Vitathatatlan, hogy melyik üvegben csábítóbb ugyanaz a bor. Ideje volna, ha az önkiszolgáló módszer tökéletesítése érdekében javítanánk az áruk csomagolását. Ha célszerű csomagolásban, megfelelő színnel ajánlja majd magát a hazai áru, talán keresettebb lesz, mint a külföldi. Másik szempont: a vásárlók érdeklődésének irányítása. A kereskedelem szempontjából ez sem hanyagolható el. Az érdeklődéskeltésnek nemcsak direkt útjai vannak. Egy-egy árut jó neve is népszerűvé tehet. Példa rá az „Arany fácán" sör. Harmadik szempont: az áru helye. Miután a járókelő ember elsősorban lefelé néz, ezért az önkiszolgáló üzletekben legtöbb vásárlója annak az árunak akad, mely „lefelé nézéskor" tűnik fel. Csak ha valamit messziről akarunk feltűnővé tenni, akkor tesszük magasabbra. Régi szabály ez, hisz tapasztalat szerint az újságolvasók is a jobb felső sorokat nézik elsősorban. Ha igaz az, hogy Jól árulni csak az tud, aki nemcsak a maga célkitűzéseit, szándékait ismeri, hanem arra is gondol, aki az árut megvásárolja, akkor sok-sok szempontból javítanunk kell az önkiszolgálást. Erre azért is szükség van, mert nálunk az önkiszolgálás nemcsak az áru egyszerű, gyors és olcsó elosztását jelenti, hanem társadalmi nevelést is. Űj és magasabb színvonalú felfogást várunk tehát azoktól, akikre népgazdaságunk rábízta az áruk elosztásának ezt az érdekes módszerét, az önkiszolgálást. BENYAK MARIA