Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-21 / 7. szám, Vasárnapi Új Szó

MUNKAUERESNY SERKENTŐ ERŐ Megerősödött a párt vezető szerepe # A dolgozók egyetértenek a CSKP KB decemberi határozatával 9 A Piesoki Gépgyárban hallottuk: Versenyzés nélkül nem tudják elképzelni a munkát % A párttagok és a szocialista munkabrigádok tagjai járnak élen A

mikor december harmincegyedikét jelezte a naptár, sok üzemben már 1971-et írtak A gépek már napokkal, hetekkel korábban megkezdték azoknak a gyártmányoknak az előállítását, amelyeket a tervek szerint csak az ötödik ötéves terv első évében kellett volna gyártaniuk Röviden: az üzemek nagy része — a dolgozók egyre nagyobb méreteket öltő alkotókezdeményezését felkarolva —, az új technikát, a korszerű termelési eljárásokat alkalmazva határidő előtt teljesítette az 1970. év termelési feladatait. Pedig nem volt könnyű teljesíteni és még nehezebb volt túlszárnyalni a feladatokat, mert az ország gazdasági egyensúlyát kézzelfoghatóan szétziláló 1968-as és 1969-es események ínég a múlt évben is éreztették hatásukat. Mi adta hát az erőt, amely nagyobb feladatok teljesítéséhez volt szükséges, hogyan, vagy minek a hatására következtek be az üzemek életében azok a változások, amelyek közvetlenül hatottak a jó gazdasági eredmények elérésére? A válasz egyszerű: megerősödött a párt vezető szerepe, szocialista államunkat sikerült megtisztítanunk a külső és a belső ellenséges erők befolyásától és sikeresen haladunk előre a konszolidálódás útján Szavak helyett azonban a tettek bizonyítsanak A trenčíni TOS-üzemben december derekán teljesítették az egész évi feladatokat. Az említett hónap 15-én a villanytelep korlátozta a villamos energia szolgáltatást. Ekkor az iizein dolgozói a pártgyűléseken munkavállalást fogadtak el, melyben arra kötelezték magukat, hogy az év végéig — tehát gyakorlatilag 10 munkanap alatt — 10 millió korona értékű árut termelnek terven felül, melynek 75 százalékát exportra adják. Amikor a vállalás elfogadására került sor, a munkások közül többen félve, mások töprengve, tűnődve emelték fel a kezüket. Kételkedtek ugyanis abban, hogy az adott körülmények között ez lehetséges volna. A vállalás elfogadása után hajrába kezdtek. És elkövetkezett január harmadika, amikor a? üzem igazgatója az egész kollektíva előtt kijelentette: „Vállalásunk teljesítésével dolgozóink a CSKP KB decemberi plenáris ülésének határozatát köszöntötték". Vagy nézzünk meg közelebbről egy másik, követésre méltó példaadást, helytállást. Olvasóink közül sokan emlékeznek a múlt év júliusában közzétett nyolc árvái (Oravaf üzem felhívására. Arról volt szó, hogy az üzemek pártunk megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére 1970ben 100 millió korona értékű árut termelnek terven felül. ígéretüket valóra váltották. A mokradi ZVL-üzem e vállalás tel jesítéséhez 11 millió korona terven felül termelt értékkel járult hozzá Ondrej Kulií, az üzem igazgatója az 1971. év első munkanapján elmondotta, hogy az üzem veztösége mindenkor és mindenben az üzem egész kollektívájára, a kommunistákra, az üzemben dolgozó 22 szocialista munkabrigád munkájára támaszkodik. Az üzem dolgozói már az idei év első napján további vállalásokat fogadtak el. Az igazgató elmondotta, hogy ebben az évben — a múlt esztendőhöz viszonyítva — 13,4 százalékkal kell többet termelniük, aminek teljesítése szükségessé teszi, hogy az első negyedévben 780 000 koronával teljesítsék túl az árutermelési tervet. „Én azonban bízom az üzem dolgozóiban" — mondotta Kuliš elvtárs Ilyen és hasonló példákkal találkozunk a többi üzemben is. Elhallgattak a „kuvikok", azok a „próféták", akik a szocialista munkaverseny csődbe jutását jövendölgették. Amikor a Piesok; Gépgyáriján a szocialista tnunkabrigádok tagjai az 1970. év eredményeit értékelték Sámuel Doínan marós kijelentette, hogy munkáját nem tudja elképzelni verseny zés nélkül. Majd ezt mondta. — El tudják képzelni, mit jelent egy fiatal, aránylag tapasztalatlan dolgozónak egy bonyolult műveiét elvégzésénél az idősebb szaktársak jó tanácsa? Nos ahhoz, hogy fiatalok és idősebbek között jó kapcsolat alakulhasson ki, egy olyan tömörülésre van szükség, ahol az érdekek és a célok közösek. Ilyen társulás pedig a szocialista munkabrigádokban alakulhat ki. A Vágbesztercei (Považská Bystrica) Gépgyárban mintegy 2400 egyéni és kollektív munkavállalás teljesítésével 10 millió koronát takarítottak meg az önköltségeken, s az árutermelés tervét 15 millió koronával teljesítették túl. Ebből a munkából derekasan kivette részét az üzem párt- és szakszervezete, és a jó eredmények eléréséhez hozzájárultak az Ifjúsági szervezet tagjai is. A párt- és a szakszervezetek irányító és serkentő tevékenységét nem szabad félvállról venni, mert ezek a szervek óriási tömegekkel tartanak szerves kapcsolatot és a nagy terveket éppen ezek a tömegek valósítják meg. Ezt szükséges tudatosítaniuk a Zsolnai (Žilina) Slovena-iizemben, ahol a múlt évben a szocialista munkaverseny ellaposodott és meglehetősen formális jelleget öltött, a trencséni -(Trenčín) Merinában, a vágújhelyi (Nové mesto nad Váhom) szellőztető berendezéseket gyártó üzemben. Ezekben a vállalatokban is fel kell tárni a tartalékokat és a párt- és a szakszervezeten keresztül mozgósítani kell a dolgozókat a feladatok teljesítésére ós túlteljesítésére. Kövessék a myjavai példát, ahol a „Armaturka"-üzem igazgatója az 1971. év elején kijelentette: — A feladatokat szétírjuk az egyénekre és munkacsoportokra és rugalmasan reagálunk a piac követelményeire. Gondoljanak arra: mi lenne akkor, ha önök az üzletben gyermekcipőt szándékoznának vásárolni, de a polcokon mindenütt csak nagy lábra szabott gumicsizmákat találnának? Üzemünknek ebben az évben fedeznie kell a piac szükségletét. A számvevők és statisztikusok még dolgoznak az elmúlt év gazdasági eredményeinek feldolgozásán. A részeredmények azonban arra engednek következtetni, hogy a dolgozók széles körben megnyilvánuló alkotókezdeményezése következtében a munkatermelékenység terén várakozáson felüli jó eredményeket értünk el. Az üzemek dolgozói azonban nem pj^ hetinek meg „babéraikon". Ezt bizonyítandó elmondhatjuk, hogy az üzemek dolgozói januárban újabb munkavállalásokat fogadtak el vagy pedig kiegészítették, illetve pontosították meglevő vállalásaikat. LADISLAV KUKULA n EGÉSZ NAP A GÉPEN Nem tudom, miből lehet bakancsának talpa, de hogy veszettül csúszik, az nem vitás! Simon Sándor, a bagger egyik kezelője a kavicsos lejtőn úgy száguld, mintha műkorcsolyázna. Főnöke, Korencsi József, a másik gépkezelő rásandít. Egy pillanat és a bőrkesztyű máris Sanyi bácsi lába alatt hever. Akkorát vágódik, mint egy zsák. vagy egy ledőlt gyárkémény. Majd óvatosan feltápászkodik. Elvégre ő valóban jámbor ember És most nem is arról van szó, hogy talán szórakoznának, hanem mielőbb fel kell jutni a gépre, hisz már felsorakoztak a Tatra 138-as tehergépkocsik, várják a rögös földet, mert a, párkányi (Štúrovo) papírgyár most épülő csarnokának alapozásához rengeteg földre van szükség. Mikló András, Kvitek Mihály sofőrök is türelmetlenek, szeretnének mielőbb megrakodni és minél többször fordulni. Néhány perc múlva már fel is búg a B—302 típusú szovjet gyártmányú bagger motorja, feszülnek a drótkötelek. A fagyos talaj felületébe szinte belemar a gép. Tépi, rángatja, hasítja. Majd a gépkezelő mozdulata nyomán magasba emelkedik a kanál, fordul és nyílik. Rögönként hull alá a föld. A munka súlya szemmel látható. Köbméterekben mérhető. De ha már a munka súlyáról beszélünk, van itt súlya másnak is. A fáradtságnak, meg az eredménynek. Mintha nem is éreznék a fáradtságot a baggerkszelők. Tréfálkoznak, érdeklődnek. Simon Sanyi bácsi nagy mestere ennek is. Közben a munka mégis halad. Virradatkor kezdik, és késő estig dolgoznak. Egész nap a gépen. Az a nem látszó fáradtság csak újságírói közhely. Valójában súlya van a fáradtságnak. Mindketten érzik. Korencsi József is, meg Simon Sanyi bácsi is. Este, a munkásszálláson alig várják már, hogy pihenhessenek, izmaikat lazíthassák, rádiózgatva, olvasgatva, beszélgetve heverésszenek. Viszont Sanyi bácsi sohasem felejti el a figyelmeztetést: „Bobókáml Be kell írni a napi teljesítményt!" És ilyenkor mutatkozik meg az eredmény súlya. Naponta 200—250, néha 300 köbméter kerül a munkanapló megfelelő rovatába. Ugyanis ennyi kavicsot, vagy fagyos, rögös földet mozgatnak meg naponta. Ez bizony nem kevés! Ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy tehergépkocsira 5—6 köbméter kavicsot, raknak, elképzelhetjük, hogy mennyit mozognak a hatalmas baggerrei. Az eredmény súlyáról egyébként Zselízen (Želiezovce) kaptam hiteles, pontos felvilágosítást Mégpedig a Közszolgáltatási Vállalat közgazdászától, Dávid István elvtárstól. Igy mondta; „Elégedettek vagyunk a bagger teljesítményével. Havonta 20— 22 ezer, néha 30 ezer koronát is forgalmaz." A figyelmes olvasó észrevehette, hogy a bagger munkahelyeként Párkányt emlegettem, majd ezzel kapcsolatban szóba került a zselt'zi Közszolgáltatási Vállalat. Mi köze Zselíznek Párkányhoz? Csodálkoztam ezen én is, hisz nyár idején gyakran láttam én ezt a baggert a Garam partján. Hol Csatánál (Čata), hol pedig Kéméndnél (Kamenín). A szigetek kavicsát rakta, mert a zselízi Közszolgáltatási Vállalat látja el homokkal, kavícscsal a környék építkezéseit. Most, télen azonban nincs olyan nagy szükség ezekre az építkezési anyagokra. Kocsis Béla, a vállalat igazgatója ezért „elszegődtette" a baggert a PRIEMSTAV párkányi építkezésére. Ott pedig van munka bőven. Most rakják a csarnok alapját, pincéket kell ásni vasúti töltést kell építeni, kábeleket fektetnek le a föld mélyére. Csak győzzék a gépkezelők! Csak bírja a gép! Meg is kérdezem Korencsi Józsefet: Hogyan szolgál a bagger? összecsapja kesztyűs kezét. Ujjait is megmozgatja, mert bizony gémberednek a hidegtől. Aztán megmagyarázza: Fagyos a föld, erőlködik a gép, ezért gyakran szakad a kötél. Tegnap is a vállamra zuhant. Néha a csapok is szakadnak. A „bolcnik", így talán pontosabb. Amikor pedig olvad napközben, megcsúszik a kanál. Rágyújtunk. Fújjuk a füstöt. Kissé elfordulunk, mert éppen szembe vág a szél. És a gépekről beszélgetünk. Korencsi József már tizenkét éve dolgozik baggerrei. Egy kiskanalas géppel kezdte. Majd a vállalat Ostraváról egy 225^ös típusú baggert hozatott, azzal folytatta. Jól szolgált az a gép is. Farnadon (Farná) komoly meliorációs munkát végzett vele. Lecsapolt egy vizenyős rétet. Termővé tette. Szívesen emlékszik vissza mindegyik gépére. Végigégett cigarettánk. Korencsi József visszafordul a bagger felé. Értő tekintettel vizsgálja a gép mozdulatát. Vizsgálja, nemcsak nézi, mert épp az előbb magyarázta el, hogy figyelni kell a gép minden mozdulatára, a motor hangjára. Aztán int gépkezelő társa felé, majd mit sem törődve a csúszós úttal, odaszalad a géphez. Bizonyára észrevett valamit. Valami olyan hibát, melyhez csak ők értenek. Ők, akik egész nap a gépen dolgoznak HAJÖG ANDRÁS TALÁLKOZÁS Alkonyat felé találkoztunk az utcán. No gyere, igyunk meg egy csésze teát, ha már olyan messziről eljöttél hozzám — mondotta Anton Havelka elvtárs, a hroneci öntöde formakészítő mestere. A vendéglőben a lámpa fényénél valahogy mélyeli beknek látszottak arcán a ráncok, mint az utcán. — Nos, mit szeretnél megtudni, elvtárs? — kérdezte tőlem — Mindent, amit elmond magáról és életútjáról. Bólintott és komótosan tűnődve kavargatta teáját. Majd felém fordult. Kommunista vagy? Bólintottam. — Akkor miért nem tegezel? Valahogy igy kezdődött az ismeretségünk Havelka elvtárssal, aki 17 éves korában már politikai tevékenységet fejtett ki. Tagja, később tisztségviselője volt a munkásegyesületnek, a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, dolgozott a vörös szakszervezetben és 1928-ban tagja lett Csehszlovákia Kommunista Párt jának. Mire emlékszik legjobban? Az 1938. évre. Rákerült az aktív tevékenységet kifejtő kommunistákat nyilvántartó listára. A gárdisták és a csendőrök alapos házkutatást csináltak nála. Havelka elvtárs nem maradt adósuk. Podbrezován és környékén tüntetéseket szervezett a hitlerista elnyomók ellen, s három évvel később megszervezte a podbrezovái asszonyok nagy tüntetését. Fasisztaellenes röplapokat terjesztett és szabotálta a hadigépezet részére történő gyártást. Embereket szervezett be a Szlovák Nemzeti Felkelésbe és irányította a partizánok akcióit. Az ellenség felfigyelt rá és le akarta tartóztatni. A hegyekbe kellett szöknie. A Vörös Hadsereg megérkezése után megbízták a munkásőrség vezetésével, és feladatul kapta az öntöde üzembe helyezését. A kezére esik pillantanom. Látom: remegnek az ujfai. Arra gondolok: mennyi mindenen ment keresztül ez a talpig becsületes, idős kommunista? — Mondd csak, Havelka elvtárs, abban a szigorú terrorrendszerben hogyan sikerült szabotálnod a hadi gyártást? — Emlékszem rá, egyszer egy új öntvényt kellett elkészítenünk. A fasisztáknak nagy szükségük volt rá ... No, hogy is volt azzal a szabotázzsat? Én csináltam az öntőformákat, szándékosan eltértem a tervrajz által megszabott méretektől, s így természetesen a sablon alapján elkészített öntvények használhatatlanok lettek. A kár százezrekre rúgott. Az volt azonban a legfontosabb, hogy ezek az öntvények nem válhattak alkotórészeivé a hadigépezetnek, vagyis nem ellenünk... Lassan kiitta teáját. Kezét nyújtotta, majd ennyit mondott: Ha erre jársz, látogass meg. Egy kicsit majd elbeszélgetünk. „ (4. M