Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-19 / 42. szám, péntek

Orvosi tanácsadó Mennyit aludjunk? Az ember legiertnészetesebb és legjobb pihenését az alvás biztosítja. A napi munka alatt kifáradt közjjonti idegrendszer, izomzat és az egész test az alvás folyamán regenerálódik és ekkor nyeri vissza azt a frisseséget. tmelvae szüksége van a további szellemi és fizikai tevékenységnél. Általánosan elfogadott nézet, hogy az egészséges felnőttnek elegendő a napi 7 vagy 8 órai alvás. Gyermekeknél ennek az időszaknak hosszabbnak kell lennie és elérheti a napi 12 vagy 15 órát is. Minél kisebb a gyermek, annál többet kell aludnia. Az újszülött jóformán az egész napot átalussza és csak néhány percre ébred fel, amikor táplálkozik, vagy később, amikor kezd figyelni a környezetére. Idővei az ébrenléti időközök meghosszabbodnak és így természetszerűleg a csecsemő alvási ideje a fiziológiai körülmények között állandóan rövidül. Ez a folyamat „lépést tart" a kisgyermek szellemi képességeinek megnövekedésével, mivel ebben a korban a gyermek rengeteget tanul, kíváncsi a környezetére. Ezt a természetes követelményt, a tanulnivágyást, csakis a hosszabb ébrenlét tudja biztosítani számára. A gyermek az iskolás korban már csak mintegy napi 10—12 órát alszik, majd a pubertásban 9—10 órát és csak a teljes szellemi és fizikai fejlettség tetőfokán, 1.8—20 éves korban elégszik meg a felnőtteknek elegendő 7 —8 órás alvással. Az alvásigény személyenként is változik. Az az ember, aki mélyen alszik, gyakran öt-hat órai alvás után is felfrissül, míg a felületesen és nyugtalanul alvó tíz órai alvás után is fáradtan ébred. Ami az egyéni igényeket illeti, csak kuriózumként említek meg néhány híres embert. Alvásigényük nagyon szerény volt és egész életük mégis magas szellemi frisseségről tanúskodik. Napóleon, Goethe, Mirabeau és Edison, amint azt az életrajzíróik feljegyezték, megelégedtek napi négy-öt órai alvással. • A NYUGATI FILMVILÁG a legváltozatosabb módon védekezik a nézőhiány ellen. A párizsi Gaumont-Palace látogatói például a filmújdonságok előtt teljes cirkuszi műsort nézhetnek végig — és egy több fogásos vacsorát is elfogyaszthatnak. Mindez pedig négy és fél órát tart csak. Néhány középkori szerzetes, hogy leküzdje „testiségét", naponta csak 2—3 órát aludt. Körmükre gyertyát erősítettek, amely 2—3 óra elteltével a kezükre égett és a fájdalomra felébredtek. Rendkívüli helyzetben az emberek egy-két hétig csak néhány órát aludtak. Például a frontokon harcoló, vagy a háborús visszavonulásoknál erre kényszerített katonák. Termé, szetesen az ilyen és hasonló jelenségeket sohasem fogadhatjuk el mindennapi életünk szabályaként. Válasszuk tehát az arany középutat, és ne aludjunk se túl keveset, se túl sokat, csak anynyit, amennyi éppen szükséges és fontos a kimerült energia pótlására. Mikor is kezdődjék az alvás, a nap melyik szakaszában? Ősrégi és az egész világon ismert szabály, hogy az éjfél előtti órák alkalmasabbak és értékesebbek az alvásra, mint az éjfél utániak. A modern orvostudomány is megerősítette ezt a tapasztalatot. Stöckmann heidelbergi orvostanár önmagán és másokon eszközölt számos kísérlet alapján azt állítja, hogy legegészségesebb és legtermészetesebb az este hét órától éjfélig tartó alvás. Vagyis nagyon egészséges a „tyúkokkal" való lefekvés és ebben az esetben már éjfél után, kora hajnalban teljesen frissen képesek vagyunk felkelni. Ezt jó lenne szem előtt tartani a mai rohanó életben, amikor bizony baglyok módjára lassan mindannyian éjjeli életet élünk és az alvás időszaka a reggeli nappali órákba tolódik el! Dr. JUHÁSZ ISTVÁN Nők és munkafegyelem A nöi foglalkoztatottsággal kap csolatban gyakran felmerül a kifogás, hogy a nok munkafegyelme lazább a férfiakénál, többel hiányoznak a munkából, stb. Ezt a nézetet cífolják a zvolení Bučina Müvek parketta gyártó üzemének dolgozó nöi. akik ezen a munkahelyen 90 százalékos többséget alkotnak. Miután tavalyi feladataikat közel félmillió négyzetméter parkettával túlteljesítették, idei előirányzatuknak is becsülettel tesznek eleget. A „Mindenki szocialista módon" mozgalomba mindnyájan bekapcsolódtak és kiváló eredményeket érnek el. A jó munka titka mindenekelőtt a jó munkafegyelem és a csekély műszakmulasztás. fv.) EGY ELLENŐRZÉS MARGÓMRA JAVÍTUNK, JAVÍTGATUNK.. Kevés ember él hazánkban, akit ne érintene közvetlenül vagy közvetve a lakáskérdés.Minden igyekezetünk ellenére — bár államunk sokat. megtett ennek érdekében —, nem sikerült ezt teljes egészében megoldani. így hát nem csoda, hogy napjainkban is igen sokszor szóba kerül. A lakásépítés mellett azonban van még egy másik fájós kérdés is: a lakáskarbantartás. Erről, sajnos, csak elvélve hallunk, pedig igen sokakat érint és nem kis gonddal jár. Ebbőj a tényből kiindulva az SZSZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatala a népi ellenőrző bizottságok bevonásával ellenőrzést végzett azzal a céllal, hogy milyen is Szlovákiában a lakáskarbantairtás. A jó munka egyik alapfeltétele a reális helyzet ismerése. Ezt tartották szem előtt az ellenőrök is. Megállapították, hogy Szlovákiában a lakások 41,1 százaléka 10 éven felüli, 29,7 százaléka 20, 15,5 százaléka 20 és 50 év között van, 13,7 százaléka pe dig több 50 évesnél. A lakások 61.4 százaléka első osztályú, 23.5 százaléka másod-, 4,2 százaléka harmad- és 10,9 százaléka negyedosztályú. Ahhoz, hogy a házakat, illetve a lakásokat időben megjavítsák, szükséges a rendszeres nyilvántartás és az időközönkénti helyszíni szemle. Az ellenőrzés során kiderült, hogy ezt a legtöbb helyen elhanyagolják. Például a trnavai, svidníki, a Banská Bystrica-i, a prievidzai, a trebišovi, a vranovi, a Žiar nad Hm nom-i járásokban a házak szükséges külső és belső javításairól nincs hiteles és szavahihető kimutatás. „A baj nem jár egyedül" — tartja a közmondás. Igy vagyunk ezzel a lakáskarbantartás DIAKÖK KÖZÖTT Tegnap Košicére érkezett Fábry István elvtárs, az SZNT alelnöke. Részt veit a Košicei Magyar Tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai ipari Középiskolában a harmadik emelet 7 új osztályának ünnepélyes átadú sán. Ezt követően a košicei Dukla moziban rendezett talál kozón elbeszélgetett az iskola tanulóival, beszámolt a gömörl munkásmozgalomról, a spanyol polgárháború idején szerzett élményeiről, a kommunista pártban végzett munkásságáról s a jelentős jubileumra készülő CS'ÍP jelenlegi politikájáról. —ik. terén is. A helyi jellegű építkezési vállalatok az utóbbi időben nem hajlandók a szükséges tatarozási munkálatokra szerződést kötni, nehogy megbírságolják őket, ha a munkálatokat nem végzik el időre. Pedig e vállalatok fő feladata a tatarozás volna. Sajnos, sok helyen megtűrik, hogy a tatarozás helyett éipítési beruházásokat végezzenek, ami számukra gazdaságosabb. Míg 1967-ben 239,5 millió korona értékű tatarozást végeztek el Szlovákiában, addig 1968-ban 221,9 millió korona, 1969-ben 206,8 millió korona és a múlt év első felében 94,5 millió korona értékűt. Egyszóval a lakáskarbantartás hovatovább a háttérbe szorul. Ez ellen a nemzeti bizottságok tehetnek a legtöbbet és keli is. hogy tegyenek. A gazdaságosságról minden üzemben sok szó esik. A lakáskarbantartás terén is erre kellene helyezni a fő súlyt, de természetesen ezt kellene szem előtt tartaniuk az építőknek is. Sok esetben ez nem így van. A karbantartásra meghatározott összeg nagy részét a 10 évvel ezelőtt vagy még később épült házak tatarozására kell fordítani. A trnavai, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda), senicai stb. járásokban pl. 1969-ben a tatarozási költségek 40 —70 százalékát az alig egy pár éve álló házak tatarozására fordították és a „fuserraunkát" még így sem tudták teljes egészében kijavítani. Erről persze a lakók tudnának a legtöbbet elmondani. A nemzeti bizottságoknak felelősebben kell végezniük a lakások átvételét. A jótállási határkői 18 hónapról 36 hónapra hosszabbították meg, éppen ezér$ élni kell a törvény adta lehetőségeikkel. Sok kifogásolni valót hagy maga után a házkezelőségek karbantartóinak munkája is. A legtöbb helyen ma már 100 lakásra egy karbantartó jut, de ezek munkájával a lakók a legtöbb járásban elégedetlenek. Viszont nem hallgatható el az a tény sem, hogy a házkezelőségek műhelyének elhelyezése a legtöbb esetben nem megfelelő, s ez rányomja bélyegét a karbantartók munkájára is. Ezeket a kérdéseket a nemzeti bizottságoknak kel! megoldaniuk, mivel ez a hatáskörükbe tartozik. Jó volna, ha ezt a problémát nem mellőznék, hanem mielőbb napirendre tűznék és igyekeznének megtalálni a legmegfelelőbb megoldást. A szóban forgó ellenőrzés tehát sok fogyatékosságot tárt fel. A felsoroltak mellett a legnagyobb mégis az, hogy sem a nemzeti bizottságok, sem a házfelügyelőségek nem fordítanak kellő gondot a munkálatok kiszámlázásának ellenőrzésére és arra, hogy vajon a kiszámlázott munkát elvégezték-e. Az ellenőrzés alkalmávaj ugyanis 16 bázkezelőségnél 275 000 korona túlszámlázást állapítottak meg. Ez az összeg bizonyára magasabb lenne, ha az ellenőrzést alaposabban végezték volna. A közelmúltban végzett ellenőrzés alapot ad ahhoz, hogy a feltárt hibákat mielőbb eltávolítsák és végre megfelelő szinten végezzék a lakáskaubantartást is. Nem engedhető meg, hogy évente több millió korona ráfordítással csuoán javílgass\i->

1- — // autóműutak építésével a turisták kényelmesen el jutnak: a Tátra hegyóriásainak lábához. (K. Janus — CSTK felv.) ZBYCH A N DRZEJ: KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 66. Brunner Sturmjíihrer szakszerűen vágta le a szivar végét, és élvezettel rágyújtott. Tapasztalt gestapós volt, tud la, hogy semmi sem idegesíti jobban a kihallgatásra behozott személyt, mint «z időhúzás. A hatásszUnetek. Most kú lönösen éreztetni akarta, hogy ö van fölényben, hiszen az asztal másik oldalán Bruch ezredes ült, álmatlanságtól kivö rösödött szemekkel, fásultan. Bruch fáradtan legyintett, amikor Brunner az ivászatról kérdezte-, — Tulajdonképpen nem kellene in ttom, de nehéz megállni. — Ittak még u légiriadó után is? kérdezte Brunner. — Igen. Vártunk önre jó ideig, és iszogattunk. Talán egy kicsivel többel is a kelleténél. De miért érdekes ez? — Kötelesség — nevetett Brunner, és bvdor füstöt eresztett ki az orrán. És azután? — kérdezte ismét. — Mi utan? — kérdezte értetlenül Bruch, — Mit csináltak a légiriadó után? — Klossal és Schneiderrel hazakísértük a hölgyeket. Onnan is együtt jöttünk haza. Kloss fáradt volt és le akart feküdni, én még levegőre vágytam. így hazakísértem Schneiderl. — Mikor szerzett tudomást a Luusch kisusszony elleni gyilkossági kísérletről? — Délelőtt. De miért érdekes ez, hiszen kiderült, hogy nem is sérüli meg. — Nem válaszolt a kérdésemre pontosan, ezredes úr. — Félórával ebéd elölt, a kaszinóban. Ebéd után azonnal haza mentem, a tisztiszolga jelentette, hogy ön hívat. Ennyi az egész, amit tudok erről az ügyről. - A tisztiszolgája tévedett. Én kérettem önt, nem pedig hivattam. De visszatérve az estére: miről beszélget lek hazafelé? — Inkább azt kérdezné Herr Sturm führer, hogy találkoztunk-e gyanús sze mélyekkel útközben — válaszolt most már ingerülten az ezredes. — Tudom mit kell kérdeznem, ezredes úr. — Nem látom az összefüggést. — A merényletekről először beszélni szoktak, csak utána lőni, vagy pokolgépet elhelyezni — mondta Brunner. Az ezredes felugrott a fotelből: — Kikérem magamnak ezt a gyanúsítást. Ön örült! — de Brunner lekicsinylő, szinte elnézően pimasz szótlansága lecsillapította. Visszuiilt a helyére: — Nem tudom pontosan miről is volt szó. Beszéltünk a régi időkről, amikor még negyven ötven kilométereket haladtunk előre naponta. — Veszélyes témák - mondta Hrun ner. Bruch visszanyerte ismét önbizalmát, azon töprengett, hogy vajon meddig parancsolhatnak még ezek a szemetek u hadsereg feddhetetlen életú lisztjeinek is? Meddig iil ez a terrorszervezet a birodalom nyakán? — Azok, akik még nem szívták tele a tüdejüket lőporral, azok a veszélyesek, kedves Strumjührer. Van még valami kérdése, meri az időm eléggé kimért. — Schneider már 1941-ben is volt itt. Említette ezt az éjszakai sétán? — Brunner figyelmesen nézte az ezredes arcát. — Szóval Schneiderl gyanúsítja? — nevelet Bruch. Nem gondolja, hogy jobb lenne nyílt kártyákkal játszani? Az én beosztottjaimért elsősorban én felelek. És természetes dolog, hogy magyarázatot kérek gyunúsítás esetén. — Nem, senki sincs gyanúsítva ezredes úr. Most nincs. Ez volt minden és köszönöm, hogy idefáradt. Az a „most" túlságosan gyanúsan csengett Bruch fülében, de úgy tett, mintha nem vette volna észre Brunner pimasz célzását. — Viszontlátásra ezredes úr, és mégegyszer köszönöm a fáradozását — mondta Brunner, kezet nyújtott, de Bruch magasba lendítette a kar/át: — Heil Hitler! Mély slukkokat szívott a szivarból, és szokásától eltérően, le is nyelte a füstöt, aztán kapkodva tárcsázott a telefonon. Klosst hívta. Ámikor meghallotta Kloss hangját, újra átvillant az ugyán egy terv és egyre jobban bízott unnak sikerében. — Bocsáss meg Kloss, hogy zavarlak az év első napján, de tudod, hogy u mi munkánkban nincs ünnepnap. Először is hadd gratuláljak az előléptetésedhez. Tegnap mintha elfeledkeztem volna róla. Remélem nem haragszol? De nem is ez most a lényeg, sejtheted. Van egy partizánom, akit elfogtunk. Részt vett a tegnapelőtt éjszakai viadukt merényletben. — Hogy beszél-e? Énekéi, hurutom, l wJod, hogy nálam még az is megtanul énekelni, akinek nincs zenei hallása. Ha kedved van, ugorj be, akár ki is hallgathatod, vagy elolvashatod a vallomást. Brunner türelmetlen volt. Szerette volna már tudni, hogy Edit beszélt e Schneidernek róla? Ez — állapította meg — csak nehezítené a dolgot. Ňo, persze, itt van még Kloss. Bár a legkisebb valószínűsége, annak van

t hogy a lány neki mondott el valamit. Ahhoz túlságosan keveset voltuk még együtt. Eszébe jutott most az Edittel folytatott reggeli beszélgetés. Lehet, hogy tévedett? Lehet, hogy ez a lány nem azonos azzal a másikkal? Hiszen csak egyetlen egyszer látta, akkor is a sötétben. És ha mégis az? De Brunner jól tudta, hogy nem kockáztat semmit. Nem hagyhat nyitva egyetlen kiskaput sem önmaga ellen. Igaz, Edit elmondta reggel, hogy négy évvel ezelőtt már járt ebben a városban és dolgozott is. De semmiféle incidensre nem emlékezett. De az a tegnap esti nézés. Ma este már hiába kereste azt a vádló tekintetet a lány szemeiben, de tegnap este ... Tegnap este azt mondta; hogy valahol már látta. Tehát elszólta magát... Egészen meg volt zavarodvu ezzel az üggyel. Egyre türelmetlenebbül varia Schneider megérkezését. Abban megegyezett önmagával, hogy Kloss és Edit gyermekkori szerelmének további fejleménye Schneider százados vallomásá tói jiígg. Kloss elhatározta, hogy gyalog indul el. Igaz, hosszú volt az út, de szeretett gyalogolni. Különösen ükkor, ha valamin töprengett. Ismét eszébe jutott Edit, a lány ellen elkövetett gyilkossági kísérlet. Ki tehette és miért? És miért éppen ma közölte vele Brunner, hogy elfogták a viadukt elleni merénylet egyik tettesét? (Folytaljuh,) 4