Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-16 / 39. szám, kedd

Dr. BOROS FERENC, kandidátus: Csehszlovák-magyar internacionalista kapcsolatok a CSKP megalakulásának időszakában Q Csehszlovákia Kommunista Pártja megalaku­lása 50. évfordulójának évében az eddigieknél mélyebben tekintünk vissza pártunk fél évszá zados küzdelmeire. A CSKP története hűen tük­rözi vissza hazánk proletariátusának harcát a kizsákmányolók ellen, küzdelmét a proletár nemzetköziség és a szocializmus eszméinek győ­zelméért. Az alább öt részben közlésre kerülő tanul­mány, amelynek szerzője gazdag magyarországi és csehszlovákiai levéltári anyagokra támasz kodik, értékes hozzájárulást jelent pártunk meg­alakulása időszakának vizsgálatához. A tanul­mány a szerző „Magyar—csehszlovák kapcso­latok 1918—1921-ben c. monográfiájának f Aka­démiai Kiadó, Budapest, 1970) részét képezi. Gazdag forrásanyagokra, a korszakra vonatko­zó korabeli és mai marxista irodalmi feldolgo z ások, dokumentumkötetek mellett főleg kora beli magyar, szlovák és cseh sajtóanyagokra j Vörös Újság, Proletár, Ifjú Gárda, Kassai M un kás, Červené noviny, Svoboda, Sociálni demo­krat, Rovnost, Robotnícke noviny stb.), továbbá a csehszlovákiai, s elsősorban a budapesti Párt történeti Intézet levéltárában őrzött anyagokra támaszkodik, s felhasznál nagy mennyiségű me­moár-anyagot is, közöttük pl. Münnich Ferenc, illés Béla, Nógrádi Sándor, Jász Dezső, Franti­šek Pór. František Svétlík, Karel Kreibich, Bo­humír Smeral. Fritz Runge és mások visszaem­lékezéseit. Boros Ferenc tanulmányát a Svoboda — a CSKP közép-csehországi kerületi bizottságának napilapja — pártunk fél évszázados jubileumá­val kapcsolatos cikksorozatában ez év januárjá­ban közölte. {sm) A cseh, a szlo­vák és a ma­gyar forradalmi munkásmozga­lom — amely­nek legjobb ha­gyományaira épülve a kom­munista mozga­lom kibontako­zott — kialaku­lásától kezdve szoros kapcso­latban állt és fejlődött. Lehe­tővé tette ezt a közös államala­kulathoz való tartozás 1918 előtt — főleg szlovák—magyar viszonylatban — s a közös ér­dekekért folyó harc. Érdemes utalni arra, hogy Budapesten a századforduló táján mintegy 40 ezer szlovák és több ezer cseh munkás dolgozott. Ugyanakkor sok magyar munkás élt cseh ipari területeken, többek közt Kladno környékén. •» A szlovák munkások aktívan részt vettek a magyarországi első szocialista szervezetek lét­rehozásában és harcaiban, párt­alakítási kísérleteiben, majd legjobbjalk a Magyarországi Szociáldemokrata Párt kereté­ben küzdöttek együtt a ma­gyar munkásokkal. E párt tá­mogatásával jelentek meg Bu­dapesten a századforduló körül az első szlovák nyelvű szocia­lista lapok, a „Nová doba" és a „Zora". Szoros kapcsolat ala­kult ki a magyar munkásság és a számszerűleg nagyobb, szervezett cseh munkásság kö­zött is már az I. Internacioná­lé idején. Ezek a kapcsolatok Frankéi Leó, L. Zápotocký és J. B. Pecka tevékenységének idő­szakában érték el tetőfokukat. Hatása megmutatkozott abban is, hogy a cseh, a szlovák és a magyar munkásság nagy ro­konszenvvel kísérte figyelem­mel egymás harcait a kizsák­mányolás ellen. Budapest mind­három nép szervezett munkás­sága együttműködésének fon­tos területe lett a századforduló végén. Az említett két szlo­vák lap Budapesten pl. Fran­tišek Tupý cseh munkás tevé­kenysége nyomán jelent meg. A harcos, pozitív együttműkö­dés a 80-as években, elsősorban a munkásmozgalom fokozódó üldözése miatt, majd a 90-es években, az asztromarxista, to­vábbá a burzsoá nacionalista tendenciák térhódítása követ­keztében megnehezült, a ko­rábbi együttműködés szálai sza k adózni kezdtek, s a kapcsola­tok a monarchia egyes nemze­tei közt romlottak. A fejlődés­nek ezt a betegségét lényegé­ben valamennyi szervezett mun­kásmozgalom átélte. A magyar, a cseh és a szlovák proletariá­tus legjobbjai azonban ekkor sem szűntek meg harcolni a monarchia jorradalmi mozgal­mának internacionalista egysé­géért és fejlődéséért a közös érdekért folyó harcban, s nem is eredménytelenül. A magyar proletariátust lelkesítette a cseh munkásság választójogi küzdel­me, a cseh dolgozók viszont nagy rokonszenvvel kísérték fi­gyelemmel az 1905—1907-es magyarországi forradalmi har­cokat. Erős hatást váltott ki a cseh országrészekben is az 1912. évi Vérvörös csütörtök, a ma­gyarországi munkásság osztály­harcának egyik kimagasló ese­ménye. Ez a kölcsönös szolida­ritás új támasza lett a századfor­duló után kibontakozó és Ma­gyarországon eléggé erős és szervezeti baioltlali, ellenzéki szociáldemokrata' mozgalom­ban. Jelentős ebből a szempont­ból a magyar és a csehországi német szociáldemokrata balol­dal kapcsolata, amely Alpári Gyulának, a magyar szociálde­mokrata ellenzék kiváló veze­tőjének közvetítésével valósult meg. Később a világháború után a CSKP megteremtéséért folyó harcban vált ez a kap­csolat uagy.on gyümölcsözővé. Különösen szoros és termé­keny, a későbbi forradalmi együttműködésre is nagy hatás­sal lévő kapcsolatok alakultak­ki a magyar és a csehszlovák hadifoglyok legjobbjai között Szovjet-Oroszországban a ha­difogságban, a szovjet hatalom védelméért folyó küzdelemben, főleg miután 1918. májusában a különböző baloldali kommu­nista csoportok egyesüléséből megalakult a Szovjet-Oroszor­szági Csehszlovák Kommunista Párt.. A hadifogságban, Szovjet­Oroszországban végbemenő együttműködés az első igazi internacionalista alapon nyug­vó magyar—csehszlovák össze­fogás volt, amely méltó módon készítette elő a Tanács-köztár­saság során elmélyült barátsá­got. Hz az usszejogás a legkü­lönbözőbb nemzetiségű hadifog­lyok internacionalista együttmű­ködésének szerves része volt. 1918 áprilisában, Moszkvában létrejött a „Külföldi Nemzetkö­zi Szocialista Munkások és Pa­rasztok Forradalmi Egyesülete." Májusban a különböző nemzeti­ségű pártcsoportok egyesítésé­re, összefogására, az egységes vezetés biztosítására létrehoz­ták az „Oroszországi Kommu­nista (bolsevik) Párt lyiilföldi Csoportjának Föderációját", amely az egyys pártcsoportok legfelsőbb vezatő szerve volt Kun Béla magyar kommunista elnökletével. Magyar, csehszlo­vák és más nemzetiségű kom­munisták gyakran tartottak kö­zös értekezleteket. Személyes visszaemlékezésekben cseh vö­röskatonák többször emlékeznek meg Kun Béláról, mint a nem­zetközi kommunista hadifogoly­mozgalom egyik kiváló vezető­jéről. Az együttműködés igen fon­tos másik területe a nemzetközi brigádok voltuk, ahol együtt harcoltak magyar, cseh és szlo­vák katonák. Szoros barátsúg szövődött köíötlük a közös cél érdekében. Igen nagy jelentő­sége volt ennek az együttműkö­désnek, hiszen ez a féktelen na­cionalista uszítás ellenére kelet­kezett. A későbbi együttműködés szempontjából is fontos volt, hogy az Oroszországban harco­ló kommunisták, internaciona­listák jól látták azt a veszélyt, hogy a nemzeti felszabadulás a nacionalista burzsoázia és a munkásmozgalom opportunista vezéreinek programja szerint valósulhat meg, ha a munkásság a nemzeti felszabadulást nem köti Össze a szociális felszaba­dulással, ha a nemzeti felszaba­dítás ügyét átengedi a burzsoá­ziának. Ezért küzdelmük előte­rébe a jorradalmi munkásmoz­galom egysegének kérdését, az adott jorradalmi lehetőségek ki­használását állították a szocia­lista forradalom kivívása érde­kében. A magyar kommunista hadi­foglyok Oroszországban megje­lenő lapja, a ,;Szociális Forra­dalom" még 1920 október köze­pén felhívta a figyelmet arra. hogy a nemzeti szétdarabolás, a munkásság' oszlálycélkitűzé­sei szempontjából a nemzeti burzsoázia érdeke, nem pedig a kizsákmányoltaké és az el­nyomott tömegeké. Kifejezte azt a véleményét, hogy hamarosan bekövetkezik „a széthullt mo­narchiában a jorradalmi folya­mat újabb állomása, amikor a magyar, a cseh, a délszláv, a román, a német proletariátus forradalmi tömegei mondják ki fegyverrel támogatott akaratu­kat: ... nem demokratikus j burzsoá) nemzeti önállóság, hanem a munkások és parasz­tok Jorradalmi diktatúrája, nem Népek Szövetsége, hanem szö­vetségben egyesült tanácsköz­társaságok". Hasonló értelem­ben hangzott el nem sokkal ké sőbb a Lenin által aláírt Ismert üzenet a volt monarchia népei­hez, amelyben olvashatjuk: „Mélységes meggyőződésünk, hogy ha a német, cseh, horváth, magyar, szlovák munkások, — katonák kezükbe veszik a ha­talmat és végig viszik a nemze­ti felszabadulás művét, akkor megkötik a szabad népek test­véri szövetségét és egyesült erő­vel legyőzik a tőkéseket," — mert „nem a saját nemzeti bur­zsoáziával való szövetségben, hanem az Ausztriában élő ösz­szes nemzetek proletariátusának szövetségében van a győzetem záloga." A magyar és csehszlovák internacionalisták együttműködése 1918 után 1918 után a nacionalizmus és az internacionalizmus erői csap­iak össze a volt monarchia te­rületének munkásmozgalmában. A II. Internacionálé újjászerve­zése céljából Bernben összeült szocialista konferencián a ma­gyar szociáldemokrata párt kül­döttei (ászi csődbe jutott politi­káját propagálták, a sok nem­zetiségű Magyarország integri­tását védték és az ugyancsak burzsoá nacionalista álláspontra helyezkedett cseh és szlovák szociáldemokrata küldöttekkel meddő szócsatákat vívtak a te­riileli problémákról. Hasonló, a polgári demokráciát védő állás­pontot foglaltak el az ország belső fejlődésének kérdéseiben is. Ez a vonal nehezítette, gyen­gítette a szociális felszabadulá­sért folyó harcot és arra irá­nyult, hogy a forradalmi hullám megrekedjen a polgári demok­ratikus forradalomnál. Gyökeresen ellenkező állás­pontra helyezkedett Magyaror­szágon az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. A párt meg­alukításabaii igen nagy szerepet töltöttek be az Oroszországból hazatért kommunisták és hadi­foglyok, de a hazai szociálde­mokrata ellenzék balszárnya és radikális szocialisták is. E párt a jövő útját a világforradalom előrehaladásában látta. Ebből a szempontból nézve szorgalmaz­ta az újonnan létrejött Cseh­szlovákia és Magyarország né­pcinek harcos összefogását is. „A proletárforradalom, amely ma Cseh-, Lengyel- és Magyar­országon erjed, meg fogja törni az országok burzsoáziájának minden imperialista vágyakozá­sát" — írta a Vörös Ojság. I Folytaíjuk) A Szluvák Sajtó- es Tájékoztatásügyi Hivatal a CSKP .iegala­pítása 50. évfordulójának alkalmából a Pravda kifcil gondozá­sában idenlógiai plakátot adott ki, amelyet Štefan Štetka kép­zőművész tervezett. (Felvétel: — CSTKI Teljesítik feladatukat Felajánlásokkal köszöntik a CSKP megalapításának 50. évfordulóját A füleki IFifakovo) Kovo­smalt szerelőosztálya pártszer­vezetének évzáró taggyűlése be­hatóan elemezte a szervezetnek és tagjainak elmúlt kétévi mun­káját. A pártszervezet tevé­kenységét a konszolidációs fo­lyamatból eredő feladatok tel­jesítésére irányította. Küzdött a jobboldali opportunizmus és annak hordozói ellen és vala­mennyi tagját mozgósította a pártmunkában felmerülő hibák eltávolítására. Az évzáró tag­gyűlés beszámolója ismertette, hogy a CSKP KB levele értel­mében . miként végezték el a tagkönyvcserél. A tagkönyv­csere végrehajtásával megtisz­tult az alapszervezet a passzív tagoktól és azoktól, akik tevé­kenysége marxista- és pártelle­nes volt. örvendetes tény, hogy a párt­szervezet munkája magas szín­vonalú. Többet és behatóbban foglalkoznak a pártélet kérdé­seivel, főleg a tagság és a pár­tonkívüli dolgozók ideológiai nevelésével. A pártbizottság be­számolója ismertette, hogy az 1969-es évzáró taggyűlés hatá­rozata értelmében megerősítet­ték a szervezet eszmei, szerve­zeti egységét és vezető szerepét az üzemrészlegben. Nem feled­keztek meg a párttagság össze­tételének szabályozásáról sem. Az elmúlt két évben két fiatal munkást vettek fel és továbbiak felvételével számítanak az elkö­vetkező években. Elsősorban olyanokkal, akik aktívan dol­goznak a tömegszervezetekben és munkahelyükön. A beszámoló azt is kiemelte, hogyan irányította és segítette a pártszervezet a tömegszerve­zetek. főleg az ifjúsági szerve­zet munkáját. Értékelte azt, hogy az említett szervezetek­ben hogyan dolgoztak a kom­munisták s miként érvényesí­tették a párt vezető szerepét. Itt a kommunisták jó munkát vé­geztek. Mozgósították a szerve­zetek tagjait a tervfeladatok teljesítésére. Nem feledkeztek IJ AZ UNESCO 1969-es év­kífnyvé szerint is rendkívül egyenlőtlen a Föld lakóinak könyVéllátása. Európában, ahol a . világ lakosságának 13 száza léka él, a könyvek 44 százaléka jelenik meg. Afrikában a világ lakóinak 10 százalékára a könyvkiadás 1,6 százaléka jut, Ázsiában pedig a föld lakóinak 55,9 százalékára a kiadott köny­vek 20^5 százaléka. meg arról sem, hogy értékeljék a szervezet tagjaínak munkájút és példamutatásukat a gazdasá­gi feladatok teljesítésében. Po­zitívan értékelték a Béke, a Mladá garda ifjúsági és a mes­terek szocialista niunkabrigád­ja kollektíváinak munkáját. Az említett munkabrigádok az év­záró taggyűlésen újabb értékes kötelezettségvállalásokat fogad­tak el a CSKP megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére. A Béke szocialista munkabrigád tagjai a JAS naftakályhaszala­gon tervüket 101 százalékra tel­jesítették, az önköltséget az anyagon 1 százalékkal, a selej­tet pedig 1,5 százalékra csök­kentik. Szép kötelezettséget vállalt a mesterek kollektívája — 379 680 korona értékben. Fi­gyelemre méltó a SZISZ kötele­zettségvállalása: terven felül 200 JAS kályhát szerelnek jel. Az évzáró taggyűlés feltárta a hibákat és azok okait is. Leg­több bíráló megjegyzés a munka megszervezését, a munkaidő ki­használását illette, ami sok esetben a terv teljesíiésének ro­vására megy. Nagyobb gondot kell fordítani az előállított áru minőségére, többet kell foglal­kozni és rugalmasabban kell biztosítani a szükséges öntvé­nyeket, bővíteni a raktárhelyi­ségek befogadóképességét. Ki kell emelni a szerelőosztály 1968-as helytállását, amikor is sztrájk helyett a tervet teljesí­tették. A gazdasági problémák­hoz hasonlóképpen szóltak hoz­zá Bandúr, t)ósa és több más elvtárs, akik összefogásra, egy­ségre szólították fel az elvtár­sakat. Elmondták azt is, meg­győződésük, hogy az 1971. évre előirányzott feladatokat teljesí­tik. A többi felszólaló a párt­munkáról beszélt. Arról, hogyan fogják emelni a pártcsoport munkájának színvonalát, miként szilárdítják meg a szervezet esz­mei és szervezeti egységét. Az évzáró taggyűlés elhatá­rozta, hogy a szervezet tagjai a CSKP KB decembsri határoza­tainak megvalósításáért minden tőlük telhetőt megtesznek. En­nek érdekében a vezetőség és a szervezet .tagjai" konkrét szerve­ző és nevelőmunkát fognak vé­gezni a dolgozók között. Nagy súlyt kívánnak fektetni az ifjú­ság nevelésére is. Az elfogadott határozatok és azok teljesítése záloga annak, hogy. a szerelő osztály kommunistái a zománc­gyár munkásmozgalmának ha­gyományaihoz híven becsülettel helyt állnak és teljesítik felada­tukat. TANKINA ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents