Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-16 / 39. szám, kedd

0DD0D0BQOOOBQDQD - O J FILMEK­PDCDQOÜGDS0G0DOD LENIN LENGYELORSZÁGBAN (szovjet—lengyel) Vannak a filmtörténetnek olyan alkotásai, melyek a mű­vészi ábrázolást és rendezést tekintve kevésbé egyéniek és sa­játosak, ám értékük a történe­lem szempontjából annál jelen­tősebb. Ilyen a „Lenin Lengyel­országban" című film is, mely eredeti mondanivalójával hasz­nos dokumentum. Szergej Jutkevics szovjet ren­dező nem először jeleníti meg filmvásznon Lenin alakját: több mint harminc évvel ez­előtt készült az immár klasszi­kussá vált „Puskás ember" cí­mű filmje, majd később az „El­beszélések Leninről" cimű al­kotása. A hatvanas évek köze­pén — lengyel alkotókkal együttműködve — harmadízben vitte filmre Lenin alakját. Az idősebb nemzedékhez tartozó rendező ezúttal más oldalról közelítette meg a témát: Lenin életének csak egy epizódját, az első világháború idején, 1914­ben a lengyel emigrációban töl­tött időszakot, mutatja be. Nem a cs^teVvl Tr ,nint. a forradal­márt láthatjuk, hanem a sza­badságától és a ténykedés le­hetőségétől megfosztott embert, a mélyen gondolkodó, elmélke­dő és bölcselkedő egyéniséget. S Jutkevicsnak éppen ez volt a szándéka, mint hangsúlyozta: „A lenini filozófia mélységét, a gondolkodó Lenint akartuk bemutatni a történelem tragikus időszakában, amikor kitört az első világháború". Szergej Jutkevics a kifejezé­si eszközök és az ábrázolásmód megválasztásánál nem töreke­dett újszerűségre, hagyományos filmet készített. A mű egésze Makszim Strauh játékára és egyedülálló színészi képességei­re épül. A híres színész film­szalagon nem először jelenik meg Lenin szerepében, ennek ellenére alakítása nem „szik­kadt ki", játéka hajlékony és természetes. Egy emberien póz­talan, egyszerű és fáradhatat­lan vezető alakját személyesí­ti meg, nem „szobor" Lenint láttat a nézőkkel. Jeiene' a .."min Lengyelországban" című filmből PIERRE ÉS PAUL (francia) Apa és fia, két nemzedék, két kor, kétféle életszemlélet, két különböző világ. A fejlett társadalom, a civilizáció, a ha­ladás és a technika vívmányai­nak a kora és a régmúlt, letűnt „aranyidők" világa. René Allio rendező ebben a filmben párhu­zamot von e kétféle világ kö­zött. Az alkotás központi hőse Pi­erre, a mai fogyasztói társada­lomban élő modern fiatalem­ber, aki az agyonhajszolt világ­ban kénytelen egyre többet fel­adni egyéniségéből, hogy lépést tartson a korral és megállja a helyét a növekvő konkurrenciá­*at saemben. A társadalom egy­re inkább „rabjává teszi", a sztereotip életmód megfosztja őt egyéniségétől, függetlensé­gétől, így válik hősünk „tucat­emberré", majd az óriás tempó következtében ingerültté, ide­gessé, míg teljesen meginog alatta a talaj. A film éles ha­tárvonalat húz az apa nyugodt és szerény élete, valamint fia, az örökös hajszában élő ember világa közt, aki végül is a gyor­suló élet áldozatává-válik. A fiú DOKTOR DOLITTLE gyermekkori emlékeit felidéz­ve, illetve a főhőst nehéz, vál­ságos helyzetbe állítva a ren­dező még jobban kidomborítja a konzum társadalom közöm­bösségét, könyörtelenségét és kíméletlenségét. A rendezőre egyébként jellemző ez a kon­frontálás, ezt a módszert vá­lasztotta előző filmjében, „Az idős hölgy szórakozik" című műben is, melyben a főhős éle­tében hirtelen bekövetkezett válság életszemléletében szin­tén változásokat idéz elő. Pierre Mondy (Pierre szere­pében) a filmben kiváló telje­sítményt nyújt, egyszerű, esz­köztelen játékával magasan a többi szereplő fölé emelkedik, és szinte tökéletesen . azonosulni tudott a szerepével. Említést érdemel még Madeleine Barbu­lee, aki hitelesen formálta meg az anya alakját. René Alllo filmje nem köny­nyú szórakozás, a nyugati vilá­got a maga „meztelenségében" ábrázolja. Filmje önkéntelenül is az ismert közmondást Juttat­ja eszünkbe: nem minden arany, ami fénylik. (amerikai) Különös szenvedély rabja doktor Dolittle: él-hal az álla­tokért. A papagájtól a csimpán­zig és a háziállatokig minden­fajta teremtmény szorong a há­zában. Nem is csoda, hiszen Do­little minden állatot meggyó­gyít, s mivel értelmes élőlénv.­számba veszi őket, elbeszélget velük. Egy állatnak, a hatal­mas termetű, tengerben élő ró­zsaszínű óriáscsigának azonban sehogy sem tud a nyomára buk­kanni. Pedig a hajósok, a ten­gerészek annyi érdekes törté­netet mesélnek róla, hogy az még csak jobban fölcsigázza a fáradhatatlan csodadoktor kép­zeletét . . Így épül kalandra kaland, Így bontakozik ki a vásznon egy színes mesevilág. Hugh Lofting ismert mesere­génye hálás témát kínált Ri­chard Fleischer amerikai ren­dezőnek. Lehetőséget nyújtott neki a meseelemek kidomborí­tására — trükkök segítségével —, a színek szabad, játékos fel­használására, az események filmszerű megelevenítésére; Az alkotó azonban — néhány nagy­szerűen sikerült jelenet ellené­re — a téma, illetve a film­technika adta lehetőségeket és ötleteket — véleményünk sze­rint — kevésbé használta ki. Szinte az az érzésünk, hogy, a kedvelt regényt egyszerűen le­fényképezte, ezért a film „fény­képezett színházra hasonlít". Ennek egyik oka a sok, zárt he­lyiségben játszódó jelenet. Pe­dig a mesében a képzeletnek szabad szárnyalást kellene adni. A csodadoktorról és az állat­káiról szóló kétrészes amerikai musical — az említett fogyaté­kosságok ellenére is — attrak­tív alkotás (erényeit 2 Oscar-díj fémjelzi], mely megnyeri külö­nösképpen a gyermekek tetszé­sét. A hírneves Rex Harrison doktor Dolittle szerépében ez­úttal is a tőle megszokott ki­váló teljesítményt nyújtja. A nagy anyagi ráfordítással ké­szült filmben 1500 személy, és 2000 állat szerepel. —ym— llllllll A KRISTÁLYOK ÉS A TECHNIKA Kristálytan és műszaki fejiődés: ez a pár­huzamba állítás nem is olyan régen még fur­csán hatott volna. De az idő, amikor a kristály­tant csupán az ásványtan bevezetésének tekin­tették, már a múlté. Ha megvizsgáljuk a kristálytan változatos kap­csolatait a többi tudományággal, akkor kitűnik, hogy e kapcsolatok számát illetően a kristály­tan a tudományok közt a legelső helyek egyi­kén áll. Ma egy ország tudományos-műszaki színvonalát aszerint értékeljük, milyen szintű a különféle szintetikus monokristályok termelése, milyen mértékben használják fel őket a rádió­technikában, az optikában és az akusztikában. Milyen körülmények folytán kerültek a kristá­lyok előtérbe? A kristályszerkezet meghatároz­za az anyag sajátságos tulajdonságait és teljesen új lehetőségeket tár fel a technika előtt — álla­pította meg egy tanulmányban Borisz Vajnstein, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának leve­lező tagja és Leonyid Beljajev, a fizika-matema­tikai tudományok doktora. A technika a különfé­le tulajdonságú anyagok sokféleségét igényli; így például megköveteli, hogy egyes anyagok magas hőfokon, nagy nyomáson vagy rendkívül nagy sebességen is kifogástalanul tudjanak dolgozni. SUGÁRTRANSZFORMÁTOR A kristályok különleges sajátságai lehetővé te­szik, hogy úgy használjuk fel őket, mint a su­gárzás sajátos transzformátorait, amelyek az egyik energiafajták más energiafajtává alakítják át — állapítják meg az említett szovjet szerzők. A kristályok lehetővé teszik, hogy könnyen és egyszerűen megváltoztassák a fény hullámhosz­szát. Közismert dolog a katódsugárzás láthatóvá tétele a lumlneszkáló ernyőn. Az erős gáztöltésű lámpa fénylobbanásával megvilágított rubinkris­tály olyan keskeny fénynyalábot vet, amely el­jut a Holdra és vissza is tér onnan. Ez a husza­dik század egyik csodája — a lézur. A kristálytan egyik fontos vívmánya az utóbbi években az volt, hogy módszereit alkalmazni kezdték a biológiában is, ami valóban forradal­mi eredményekhez vezetett. Elegendő megemlíte­ni a dezoxiribinukleinsav (DNS) és számos fehér­je struktúrájának felfedezését. Ez századunk egyik legjelentősebb tudományos eseménye még akkor is, ha más tudományágak óriási vívmányai alapján sikerült elérni. KRISTÁLYKÉPZÉS A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kris­tálytani intézetében a kísérleti és elméleti ku­tatások alapján kidolgozzák és állandóan töké­letesítik a kristályképzés módszereit, és eredeti gépeket szerkesztenek. A fizikusok, elektroniku­sok, rádiósok, biológusok, vegyészek, orvosok, kő­olajszakértők, sőt még az illatszerkészítők is megrendelésekkel és kérésekkel fordulnak az in­tézethez. Munkájuk eredményeként új módszerek születnek, javul a kristályok minősége, növekszik méretük, egyneműségük. A megadott sajátságú anyagokat kompozíciók, kettős szerkezetű anyagok létrehozásával állítják elő. A vasbeton a korszerű, nagy szilárdságú és hőálló anyagok mintaképe. Hasonló szerkezetű kompozíciók létrehozására, a diszlokáció nélküli kristályszálak nagyfokú szilárdságát használják fel. Ha ezeket a szálakat betétként présformába helyezik, akkor olyan szilárd anyagot kapnak, amely eddig ismeretlen volt a technikában. A kristályszálakat magas hőfokú oxidokból, karbi­dokból és nitridekből állítják elő, s a mátrix kö­tőanyagaként magas olvadáspontú fémeket hasz­nálnak. FOKOZÓDÓ IGÉNYEK Az elektronika fejlődésének előterében ma az integrált áramkörök kialakítása áll. Ezek az áramkörök lényegesen növelik a berendezések megbízhatóságát és csökkentik a termékek sú­lyát. Létrehozásuk teljesen űj feladatok.elé állít­ja a krisztallofizikusokat és vegyészeket. A krisztallografusok egyre mélyebben hatolnak be a kristályképződés problémájába. Ha megér­tik a kristályok összeállásának és alakulásának törvényeit, akkor a közeljövőben már eleve meg­határozhatják kívánt sajátosságalkat ls. A kristályokban végbemenő fizikai jelenségek igen változatosak. E sokféleség kristálytani mód­szerrel való tanulmányozása elsősorban azoknak a tulajdonságoknak a vizsgálatát igényli, ame­lyek lényegileg összefüggnek a kristályok ani­zotrópiájával és felépítésük hibáival. Csupán a szovjet krisztallografusok ez irányú munkáinak felsorolása is sok helyet igényelne. Tanulmányozták a kristályszerkezetek geomet­riájának általános törvényszerűségeit. Felfedez­ték és tanulmányozták, milyen erős hatással van a behatoló sugárzás a kristály piezoelektromos tulajdonságaira, felfedték azokat a fontos tör­vényszerűségeket, amelyek meghatározzák a kap csolatot a • piezoelektromos félvezető sajátságok és a fotovezetőképesség között. A szovjet krisz­tallografusok széles körű kísérleteket folytattak annak érdekében ls, hogy megállapítsák a kris­tálytestek rugalmasságának fizikai természetét és e testek alakváltozásának és törésének ter­mészetét. Ez különösen fontos a kvarc-, germánium- és arzenid kristályokat igénylő félvezetőipar számá­ra. De a félvezetőalkatrészek megbízhatósága sem mindig egyforma. Olykor a kristály szerkezetében előforduló rendellenesség káros hatással lehet a készülékek megbízhatóságára. •MEGLEPŐ EREDMÉNYEK Az utóbbi időben a lézersugarak diffrakcióját kezdik alkalmazni az elektronikus felvételeknél, valamint a biokristályok molekuláinak vizsgála­tánál, és közben felhasználják a holográfiai mód­szereket is. Ez lehetővé teszi, hogy „lássák" a molekulák elhelyeződését a kristályokon belül. Az elektronsugaras vizsgálat, amelynél a kris­tályok atomstruktúrájának tanulmányozásához felhasználják az elektronok diffrakcióját, segítsé­gükre volt a szovjet fizikusoknak abban, hogy részletesen tanulmányozzák a nehézfémek vegyü­leteit, a félvezető ötvözeteket, pontosan meghatá­rozzák új elképzeléseiket a hibás és rendezetlen­né vált struktúrákról, valamint a rendeződés fo­lyamatairól. Ezen a téren jelentősek azok a mun­kák is, amelyek meghatározzák a hidrogénato­mok helyzetét számos bonyolult és szerves ve­gyületben. A neutronsugaras kutatások során fel­fedezték a mágneses struktúrák újabb típusait és tisztázták keletkezésük okait. Korunk tudománya nagy fontosságot tulajdo­nít a tudományos kísérlet automatizálásának. E kísérletekhez kedvező alapot ad a kristályok strukturális elemzésének fejezete, ahol sok kísér­leti és matematikai adat halmozódott fel. HORMONOK ÉS IDEGSEJTEK A kórházi ágyon nagybeteg ember fekszik: az egyik veséje felmondta a szolgálatot. Szer­vezete kimerült, úgy tűnik, csak egyetlen út van a beteg megmentésére: a veseátültetés. Vagy talán hormonkezeléssel is tudnak segíteni rajta? — Ezzel a lehetőséggel foglalkoznak mind behatóbban a Moldvai SZSZK Tudomá­nyos Akadémiájának idegfiziológiai laborató­riumában, Alekszander Maric, a biológiai tudo­mányok doktora vezetésével. A hormonokkal való kezelési eljárás egyál­talán nem számít már újdonságnak a gyógyí­tásban. „Érzés szerint", a betegség általános kórképének megfelelően, már régóta adagolnak a betegeknek hormonokat. Az ilyenfajta kezelés valóban sok alkalommal segít a betegen, néha azonban eredménytelen. Mindenekelőtt ugyan­is azt kellene megállapítani, milyen idegrend­szeri zavarok vagy más működési rendellenes­ségek okozzák a szerv betegségét. Az emberi szervezetben állandó ciklikus vál­tozások mennek végbe: sejtek pusztulnak el és újak születnek. Ez a- folyamat teljesen önmű­ködő. Az agy idegsejtjei alkotják azt a „fo­gantyút", amely vezérli valamennyi szervünk automatikus működését. Ha hormonokkal ha­tunk az agy különböző központjaira, ezzel meg­változtatható az általuk vezérelt szerv műkö­dése, vagyis helyreállítható a kóros működésű szív- és érrendszer, az emésztőszervek vagy a vese normális tevékenysége. Csak azt kell pon­tosan tudni, melyik agyi központ melyik szer­vet vezérli, és a hormonokkal a megfelelő agyi központot kell célba venni. Élettevékenységeink két fő központja az agy­törzs és a hipotalamusz. Ez utóbbi vezérli a szervezet vegetatív, folyamatait, az agytörzs pe­dig a légzésre és a vérnyomásra „ügyel". Ezek­nek az agyi központoknak a működését érdekes módszerekkel vizsgálják. Műtéti úton elektródo­kat építenek be kísérleti kutyák agyába, majd a megfelelő agyközpontokat villamos úton in­gerlik. Ilyen módon például éhség ós jóllakott­ság érzése váltható ki a kísérleti állatokban, megváltoztatható emésztőrendszerlink működé­se. Sok-sok kísérlettel összegyűjthetők a kívánt információk, hogy melyik agyi központ melyik szervvel áll összeköttetésben. Ezzel párhuzamo­san azt ls vizsgálják, hogy az egyes agyi köz­pontokban milyen enzimek vannak jelen, ame­lyek segítenek az idegimpulzusoknak az egyes sejtek közötti továbbításában. A moldvai kísérletek során például kitűnt, hogy az enzimek tevékenysége az agyban éber állapotban fokozódik, alvás közben viszont csök­ken. Következésképpen ezek az enzimek akti­válják vagy gátolják a kísérleti állat idegműkö­dését. Külön figyelemmel vizsgálják a laborató­riumban azoknak az enzimeknek a viselkedé­sét, amelyek részt vesznek az idegsejtek ener­giaháztartásában, továbbá a nukleinsavakat, amelyek megszabják az öröklődésl tulajdonsá­gokat. Sok-sok megfigyeléssel már meglehetősen pontos adatok gyűltek össze arról, hogy az egyes kísérleti állatok melyik agyközpontja me­lyik szerv működését vezérli. A további kísérle­tek során bizonyos hormonokat adagoltak a kí­sérleti állatoknak és újra megvizsgálták élet­' működéseiket. így lassan, lépésről lépésre azt is sikerült felderíteni, milyen hormonnal vagy hormonokkal érhetik el a kívánt hatást az egyes agyközpontokban. Így az orvosnak nem kell majd többé vaktában „céloznia", a hor­mont a megfelelő agyközpont szerint rendelik, amely a beteg szervet irányítja. Egyelőre még nem lehet végleges következ­tetéseket levonni a kísérletekből. Annyi azon­ban már teljességgel bizonyos, hogy az agy egy vagy több központjára való hatással az emberi szervezet tetszés szerinti szervének, szövetének működése befolyásolható. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents