Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-13 / 37. szám, szombat

PIERRE CAMES PÁRIZSI LEVEIE A KISKERESKEDELEM KALÄLA A kiskereskedelem kihaló­ban van. A kiskereskedések pusztulásra vannak ítélve. Ti­zenöt év alatt 100 ezer kiske­reskedő zárta be a boltját. S ez csak fokozódik: 1969-ben pél­dául 13 ezer kiskereskedés szűnt meg. Az a kereskedési forma, amelynek struktúrája tulajdon­képpen a középkor óta nem változott, a „szupermarketok" hatására idejét múlta. Az utóbbi tíz év alatt egyre gyarapodik a nagyáruházak szá­ma. Franciaországban 1960-ban 46 nagyáruház volt, 1970-ben a számuk már 1453-t tett ki; s az országban jelenleg 550 ezer kis­kereskedés van. Az 1453 szuper­market a kiskereskedelemnek 30 százalékát bonyolítja le, de ez a százalékarány évről évre emelkedik, viszont a kiskeres­kedők száma állandóan csök­ken. A szupermarketokat nem a franciák találták fel, ők az amerikai példát utánozzák. MINDENT EGY TETŰ ALATT Nézzünk néhány jellemző adatot ezekről a nagy áruhá­zakról. A fő elv az, hogy minden fon­tos közszükségleti cikk egy he­lyen, ahogyan mondják egy te­tő alatt, vásárolhasson meg a fogyasztó — a fűszerárutól, gyümölcstől, zöldségtől, a hen­tesárutól kezdve az italokig és a cukrászkészítményekig stb. Ezenkívül készruha, rövidáru, virág stb. minden megtalálható ezekben az üzletekben. A vásárlás formája önkiszol­gálás, vagyis a vevő maga vá­lasztja ki az árucikkeket. Eláru­sítók nincsenek, csupán a pénz­tárosok számolják össze a vevő kosarában levő árut, és veszik át az érte járó pénzt. Ezekben az áruházakban nagyon sok pénztár van, de jóformán alig található ellenőrző személyzet. Ez az eladási forma többé nem családi vállalkozás, mint a kis­kereskedőknél. Az áruházak ál­talában részénytársaságok tu­lajdonában vannak, és számos alkalmazottat foglalkoztatnak. OLCSÓBB A nagy áruházak síkerének legfőbb titka az olcsó ár. Ugyan­azt az árucikket 10—20, sőt 30 százalékkal is olcsóbban árusít­ják, mint például a sarkon levő kiskereskedő. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók számára előnyösebb, ha a szupermarketben vásárol­nak. Mi az oka ennek az olcsóság­nak? Csak a legfőbbekre sze­retnék rámutatni. Először is ez az eladási forma sokkal éssze­rűbb, sokkal jövedelmezőbb, A nagyáruház egy alkalmazottja ugyanazon idő alatt ötször, sőt tízszer több árut ad el, mint a kiskereskedő, aki reggeltől es­tig üzletében van. A kiskeres­kedés rezsiköltsége összehason­líthatatlanul nagyobb, mint a nagy áruházaké, és ez vissza­tükröződik az árakban is. Ezért nem csoda, hogy a ha­gyományos kiskereskedelem nem képes a nagy bankok által finanszírozott szupermarketek­kel versenyezni. Egy párizsi „szupermarket" Egy zárszámadó közgyűlés margójára Lelkesedés, derűlátás a közösben A kelet-szlovákiai síkság leg­termőbb vidékén, a Bodrogköz­bén a legjobb közös gazdasá­gok közé sorakozott fel már jó néhány éve a Polyanyi Efsz, Ma­tyi János elnök vezetésével. A csaknem 17 millió koronás vagyonnal rendelkező közös gazdaság tagsága a ffapokban vette számba múlt évi gazdasági eredményeit. Nincs szándékunk­ban ezeket — a hagyományok­hoz híven — felsorolni, talán elég annyit megemlíteni, hogy a Polyanyi Efsz — amely egyéb­ként nem tartozik a nagy szö­vetkezetek közé — a kedvezőt­len időjárás okozta gondokkal teli. 1970-es évben 8,2 millió ko­rona értékű bruttó termelést ért el s túlszárnyalta az 1969-es gazdasági szintet. Tehát sikeres volt a múlt esz­tendő, ami semmi esetre sem a véletlen műve. Ezt jól tudja a polyanyi szövetkezet becsületes, szorgalmas tagsága. Tudatában van annak, hogy a szövetkezeti nagy család, a vezetők és tagok kölcsönös megértése, megbe­csülése, összefogása és a szö­vetkezeti vagyon gyarapítása érdekében végzett jó munka a siker mindenkori záloga. A ta­goknak egyébként munkaegysé­genként 30 korona jutott a vi­szontagságos esztendő gazdasá­gi mérlege alapján. A polyanyi zárszámadó köz­gyűlés lelkes, derűlátó hangula­ta arra engedett következtetni, hogy a tagok megbíznak a ve­zetőkben és közös gazdaságuk jövőjében. Ezt igazolja például az a tény is, hogy a közös gaz­daság élére, újból Matyi Jánost választották meg. Bíznak ben­ne, és ez a bizalom kölcsönös. —ik A tiszteletére A Košicei Vnb a város felsza badulásának 26. évfordulója al kaiméból ünnepi plenáris ülést tartott, amelyen bejelentették az összvárosi kötelezettségvál­lalást. A város üzemei, szerveze­tei, intézményei és a lakosság 80 625 000 korona értékű felaján lássál köszöntik a párt megala­kulásának 50. évfordulóját. Amint a vállalásban is szó van róla, az elkövetkezö idűben nagyobb gon­dolt kell fordítani a tömegpoliti­kai munkára, a fiatalok nevelésé­re. Szányi József, Košice ACELTORONY BRATISLAVA FELETT Nehéz körülmények közepette épül az új adótorony A televíziós adás műszaki fel­tételei egyre fejlődnek. Az adás általános tökéletesítésén túl fi­gyelemre méltó a mesterséges holdak segítségével történő közvetítés és a színes televízió. Ez a fejlődés tette szüksé­gessé az új bratislavai adóto­rony építését is. Amint az új felépül, a régit lebontják. Az új torony a régi szom­szédságában, a Kamzik-hegyen IZergehegy) épül. Alakja szi­varra emlékeztet, csak a ke­resztmetszete nem kerek, ha­íem négyszögletes. Korszerű be­rendezéssel szerelik fel. A to­rony magassága 200 méter, csú­csa eléri a 633 méter tenger­szint feletti magasságot. BETON, ACÉL, ÜVEG Az adótorony építése két szempontból is különlegesség­számba megy. Elsősorban maga az építkezés formája (keskeny, magas), másodszor a nehéz he­gyi terep. A sziklás hegyi kör­nyezetben számos akadállyal kell az építőknek megbirkózni­uk. Például: a torony alapjai .13 méter mélyre nvúlnak a föld alá. 12 000 köbméter földet kel­lett kiásni, ebből 9000 köbmé­ter sziklát, terméskövet. A mé­lyítést robbantással végezték. A robbantás tökéletes techniká­ját kellőképp alátámasztja az a tény, hogy ezt a 20—30 mé­ternyire levő régi (még műkö­dő, üzemelő) adótorony szom­szédságában kellett végezniük, annak legcsekélyebb megrongá­lása nélkül... VíTgy vegyük a beton szállítá­sát 50—60 méternyi magasság­ba. A szerkezetbe 2500 köbmé­ter betonkeveréket kellett be­építeni, amihez az ácsok 1000 négyzetméternyi zsaluzást ké­szítettek. A beton szállításának meggyorsítására a Priemstav dolgozói kipróbáltak egy, a Né­met Demokratikus Köztársaság­ból behozott betonszivattyút is, amely egy óra alatt 7,5 köbmé­ter betonkeveréket szállít 60 méternyi magasságba. Egy hó­napot vett igénybe a szivattyú felszerelése és azután felhagy­tak a kísérletezéssel. Ugyanis újra bebizonyosodott az építke­zés körülményeinek, feltételei­nek különlegessége, amiért itt a különben szokásos gépek sem alkalmazhatók. A múlt év végéig 1100 tonna acélszerkezetet kellett beépíte­ni. Ezután kezdődhet csak a torony falának üvegezése. Az üveg is a különös körülmények­nek megfelelően készült. Szá­molni kellett a széllel, a téli hideggel és a nyári uap forró­ságával. A speciális üveget egy belga cég szállítja. KÁVÉHÁZ 500 MÉTER MAGASSÁGBAN A torony gerincét egy 7X7 méteres vasbeton akna képezi 40 cm-es vastagságú fallal. Eb­ben lesznek elhelyezve a gyors felvonók és a lépcsőház. A ge­rinc és a külső fal között lesz az adó berendezése és az itt dolgozók helyiségei. A külső fal panelkeretekből áll. A keretekbe erősítik az em­lített belga gyártmányú üveget, amely nem csupán szigetel, ha­nem a napfényt is „megszűri". 500 méter tengerszint feletti magasságban, tehát a torony al­só felében lesz a kávéház, amely­ből festői kilátás nyílik a szlo­vák fővárosra. ELKÉSZÜL-E 1972-RE? A tv-torairjü építkezési költsé­gei az ereaeti költségvetéstől eltérően 15 millió koronával emelkedtek. 1972-ig, tehát a tervezett befejezéséig, 81 millió koronás beruházást kell reali­zálni. Tavaly az év végéig mint­egy 30 millió korona értékű építkezést sikerült elvégezniük. Az idén 27 milliós, jövőre még közel 20 millió korona értékű munkát kell elvégezniük. A feladat nem kicsi. Az épít­kezéshez vízvezetékei és csa­tornázást kell építeni. A mun­kások 4—6 méter mélységben, kemény sziklában jóformán csak kézi erővel ásnak. A már lefektetett vezetékek sűrűsége és a szikla keménysége miatt gépek itt alig alkalmazhatók. Nem kisebb nehézségekkel la, lálkoznak az utak és a garázsok építésénél. Ehhez hozzájárul, hogy egy-egy munkafolyamat késése hátráltathatja a további építést ls. S az együttműködés­ben itt-ott akadnak hézagok. Ennek ellenére is remélhető, hogy az adótorony a tervezett határidőre minden nehézség el­lenére is elkészül. S akkor jö» vőre a főváros lakosai és a fő­városba érkező látogatók el­gyönyörködhetnek Bratislava újabb jellegzetességében. LENGYEL DEZSŐ KLOSS SZAZAOOS KALANDOS TÖRTÉNETE 63. — Intézkednetek kell, hogy a via­duktot a következő három-négy nap­ban levegőbe röpítsék. Zsuzsanna né­nitől közvetlen üzenetet kaptam — mondta Kloss, — bármennyire is fájó az elvtársainkat elveszíteni, ennél az akciónál többet kell kockáztatni a szo­kásosnál. A véleményem az, hogy össze kellene kötni a hasznosat a kellemes­sel, egy vonattal együtt a levegőbe rö­píteni a viaduktot. Gyorsan elmondta Barteknak az ak­namező új beosztási tervét, legközeleb­bi napokban érkező fontos szerelvények menetrendiét. Bartek felélénkült. A vasút az ő szak­mája, és most hogy sürgősre fordult a dolog, neki kell kézbevennie az egész ügyet. Valamikor nyolcadmagával ép­pen vasútrobbantással kezdte működé­sét a szervezetben. Most több mint két­száz embere van. Már szinte nincs is lehetetlen jeladat számukra. Megállapodtak abban, hogy egy ki­sebb csoportot is kell szervezni, akik támadást imitálnak a vasúti híd őrsége ellen, ezzel elvonják a figyelmet a robbantóosztagról. Kloss azt kérte, hogy feltétlenül tudassák vele az ak­ció pontos időpontját, mert neki száz százalékos alibit kell biztosítania ar­ra az időpontja. Aztán Kloss elmond­ta, hogy hirtelen előbukkant Edit, az unokahúga, és éppen ma este van ta lálkájuk. — Vigyáfz, provokáció is lehet — mondta Bartek, aztán megszorították egymás kezét. • # » Bruch ezredes szobájában már emel­kedett hangulat fogadta a főhadnagyot. Amikor belépett, az ezredes zöld üve­get tett a többiek mellé. — Pezsgő? Ejha! — csattintott Kloss. — A poharakról sem feledkeztem meg — mondta Bruch — és még vala­mit, hogy tudjuk mire iszunk. Az ön egészségére, kedves százados. Kloss értetlenül nézett az ezredesre, a társaság nagy nevetésbe tört ki. Bruch gyorsan megmagyarázta Klossnak, hogy ma délután látta a berlini postát, és abban az előléptetéséről szóló jóváha­gyást. — Köszönöm, uraim nagyon köszö­nöm! — mondta derűsen Kloss, de köz­ben arra gondolt, hogy odaát már ré­gen őrnagy. Sok régi emlék elevenedett fel benne ezekben a percekben. Sok kockázatos vállalkozás, sok kínos pillanat, ami­kor hajszálon múlott csupán, hogy ki kerül ki győztesen a játszmából. De eljutott odáig is, hogy előléptetik. Erre igazán nem godolt még soha. — Azt hiszem az előléptetésre még­iscsak ön szolgált rá jobban — fordult az ezredeshez —, hiszen közismerten a törzs, legjobb tisztjei között emlege­tik. — Hamarosan a világ is megtudja, hogy mennyire jó katona ez a Bruch — mondta az ezredes. Kloss észrevette, hogy főnöke már részeg, de hagyta, hadd beszéljen. — Tudja százados úr, én már 1939. decemberében megmond­tam, hogy mi a véleményem Oroszor­szág megtámadásáról. Ma is azt mon­dom, hogy akinek az agyában ilyen ka­tonailag kivihetetlen marhaság szüle­tett meg és ezt mégis parancs rangjá­ra tudja emelni, az egy őrült. Tudja mí lesz a hadseregből és az országból, amelyei egy őrült vezet? Az ami Ham­burgból, meg a többi városból. Don-ka­nyar, Volga, Sztálingrád, Leningrád . .. Kloss, ebbe az egész ce-zárómániás ve­zetésbe bele kellene engedni egy soro­zatot! Akkor vége lenne! Mert végének kell lenni, vagy előbb, vagy utóbb! S ma már azt sem merné mondani, hogy így, vagy úgy. Ma már biztos, hogy csak „úgy" lesz vége. — Az oroszok tegnap a Visztulánál voltak, holnapután vagy egy hónap múl­va az Oderánál lesznek . .. — Ezredes úr — mondta szigorúan Kloss — tudom, hogy rajtunk kívül nem hallgatja senki e beszélgetési, de nagyon kérem, legalább az új év kü­szöbén ne kelljen arra emlékeznem, hogy az Abwehr tisztje vagyok. Külö­nösen önnel szemben nem szeretnék emlékezni erre most, hiszen szeretem és tisztelem önt. A Birodalom legjobb tisztjei közé tartozónak vallom, de megért ugye? — Kloss, én szeretem népemet, éppen azért vagyok elkeseredve, mert látom, ' hogy mi lesz itt... — Nem szabad pesszimistákká vál­nunk. Szerencsére van elég italunk ah­hoz, hogy optimizmust varázsoljunk magunk köré. Kloss igyekezett olyan légkört terem­teni, hogy az ezredes érezze is együttérzését, de tartson is tőle, amiért fecsegett. Hiszen előfordulhat még, hogy Kloss sorsa éppen Bruch ezredes­től függ, akkor jól jön az ilyen emlé­keztető . . . — Mindjárt megérkeznek a leányok — mondta Kloss, hogy témát váltsanak. — Német lányok? — érdeklődött az ezredes. Igen, és ez volt az én meglepetésem ma estére — mondta Kloss. — Kép­zelje el, előkerült egy gyermekkori sze­relmem, de most izgulok, mert nyolc éve nem láttuk egymást. — Elképzelem a helyzetét — mond­ta Bruch. — Es legalább csínos? — Képzeletemben az maradt — mondta a százados —, de meglepetések érhetik az embert,• hiszen akkor mind­össze 13 éves volt. Kopogtak az a/tón. Kloss játékosan szájára tette az ujját, jelezte az ezre­desnek, hogy ő elbújik az ajtó mögé. Bruch belement a játékba és ajtót nyi­tott: — Fáradjanak be hölgyeim, Kloss százados úr azonnal itt lesz. Kloss már az ajtónyíláson át szem­ügyre vette a lányokat. Egy pillanatig azt hitte, hogy az első belépőben nyom­ban felismerte Editet, de aztán csaló­dott, mert a második is szőke volt és akár arra is ráfoghatta volna, hogy Edit. Így hát cselhez folyamodott, hangosan szólította a lányt: — Edit! — szólalt meg Kloss és ki­lépett az ajtó mögül. Edit nyomban a hang irányába fordult és örömmel kiál­totta: — Hans! — a lány hangja csalódot­tan csengett. Kloss azonnal vidám ar col vágott és megkérdezte: — Szóval ennyire megöregedtem? — — Nagyon megváltozott főhadnagy úr — mondta Edit, aztán társnőjéhez fordult. — Ez itt Gréti, ismerkedjetek meg. — Valóban nagyon megváltozott — mondta Gréti. Ezt ön honnan tudja? — nevetett Kloss, de minden idegszálával figyelt, hiszen lehet, hogy ezt a lányt is is mernie kellene? — Láttam a fényképét — mondta Gréti. — Fényképet? Vajon melyiket? — Hát nem emlékszel — és ismét tegezte a lány Klosst, — azt, amelyikei még 1938-ben küldtél Krolevcből. ' — Bocsáss meg Edit, de annyi év, és annyi minden az elfutott évek alatt... — közben agya lázasan dol­gozott. Mondott az a másik valamit a krolevei kirándulásról? Igen, valami rémlik. Akkor találkozott Helmut bá­csival. Kloss e pillanatban nagyon-nagyon kí vánta, hogy Bruch ezredes melegedjen össze a másik lánnyal, tűnjenek el leg­alább egy-két órára. A vágyak olykor valóra válnak — gondolta Kloss, ami­kor néhány falat elfogyasztása után Bruch közölte, hogy elmennek Schneider elé, magukra hagyják őket egy-két órá­ra. j Folytatjuk) 1971. II. 13.

Next

/
Thumbnails
Contents