Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-13 / 37. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk | VAJDASÁGI AKTÍVÁK LENGYELORSZÁGBAN M' JÓAKARATTAL... | int már tegnapi híradásunkban beszámoltunk róla, Moszkvában, Londonban és Washingtonban ünnepélye­sen aláírták az ún. tengerfenék-egyezményt, amely megtiltja, hogy a világ államai a partmenti felségvizeken túl a tengerfe­néken és annak altalajában atom- és más tömegpusztító fegy­vereket helyezzenek el. Ez az egyezmény az atomsorompó­szerződés és az atomcsendegyezmény után a harmadik fontos részleges leszerelési intézkedés, amellyel közelebb akar kerül­ni az emberiség örök vágyának megvalósulásához. Noha diplo­máciai és a legmagasabb politikai körökben is az első fontos lépésnek tartják a tengerfenék-szerződést a békés tengerek megteremtéséhez vezető úton, nem vitás, hogy a szovjet kezde­ményezéssel évek óta- szorgalmazott megállapodás kompro­misszum eredménye. Ez a kompromisszum a béke nemes célját szolgálja, de nem kétséges, hogy jellegénél fogva nem zárja ki annak lehetőségét, hogy valaki meg ne keresse azokat a bi­zonyos „réseket", s a jövőben ne támadhassanak bonyodal­mak az egyezmény betartásával kapcsolatban. Ezért most a kezdet kezdetén, látva az eddigi béketörekvések eredményeit, le kell szögeznünk, hogy minden a jóakarattól függ. Azért emeljük ki a jóakara­tot, mert a szerződés megstili­zálásában van bizonyos bukta­tó. A szerződésben tartalmazott tilalom, érthetően, a nyílt ten­gerre vonatkozik, tehát nem terjedhet ki a szuverén, part­menti felségvizekre. Igen ám, de milyen kiterjedésű az orszá­gok partmenti vízi felségterüle­te? A szerződés 12 mérföldes sávot jelöl meg, ám ez viszony­lagos arány, mondhatnánk ál­talában elismert területi nagy­ság. De mi lesz azokkal az ál­lamokkal, amelyek nem ismerik el magukra nézve kötelezőnek a megjelölt 12 mérföldes ten­gerparti sávot, hanem ennél sokkal nagyobb terület fölött kívánják gyakorolni szuvereni­tásukat? Évek óta húzódó, viszályok­kal terhes kérdés eldöntéséről van szó, mely a tengeri jog kér­dését illeti, s ezért a tengerfe­nékegyezmény ezt óvatosan el­kerülte. Az ugyanis, hogy a nyílt tenger mindenkié, a part­menti vizekre pedig kiterjed a nemzeti szuverenitás, már Hugó Grotius (Hűig de Groot) 1609­ben megjelent Mare Liberum, azaz a szabad tengerről szóló könyve óta ismeretes. Csak ép­pen a parti vízi övezetek nagysá­ga vitás, s ebben sem az 1930. évi hágai népszövetségi értekezle­ten, sem a tengeri joggal fog­lalkozó 1958-as, majd 1960-as ENSZ-értekezleten nem tudtak megegyezni. Kérdés, egységes nevezőre hozzák-e az álláspon­tokat a két év múlva tartandó újabb értekezleten. Addig is sok bonyodalmat okoz a kérdés rendezetlensége, aminek éppen Latin-Amerikában vagyunk a ta­núi. A partmenti sávok nemzeti szuverenitásából ugyanis az kö­vetkezik, hogy ott idegen hajók nemcsak katonai műveleteket nem folytathatnak, hanem olyan más, gazdasági jellegű tényke­-déssel sem foglalkozhatnak, amellyel megkárosítanák az il­lető országot. A helyzet úgy fest, hogy a legtöbb szocialista ország, az Egyesült Államok és még néhány más ország a 12 mérföldes parti övezetben álla­podott meg, de ezt nem tartja kielégítőnek például Argentína, mely ragaszkodik a 200 mérföl­des vagy 300 kilométeres part­sávhoz. Ebből adódnak aztán a kínos bonyodalmak, amikor az Egyesült Államok halászhajói mit sem törődve latin-amerikai partnereik érzékenységével, mélyen behatolnak felségvizeik­re, s ezzel kiélezik az államkö­zi viszonyt. Ennek legújabb pél­dája volt az USA és Ecuador esete, mely megtorló intézkedé­sekkel járt, előzőleg az Egye­sült Államok és Peru hasonló incidense. A kérdés tisztázatlanságával magyarázható, hogy amikor az ENSZ-közgyűlés december 7-én elfogadta a 11 cikkelyből álló tengerfenék-szerződést, mely 104 szavazatot kapott, Peru és Salvador ellene szavazott, Fran­ciaország és Ecuador pedig tar­tózkodott a szavazástól. Megjegyzendő, hogy az Egye sült Államok annakidején csak 3 mérföldes parti övezetbe akart beleegyezni, a béke és igazság erőinek azonban sike­rült nemzetközi fórumokon el­érniük, hogy Washington las­san engedett, s így került sor végül a 12 mérföldes parti sáv elismerésére. Kétségtelen, hogy e kérdésben az Egyesült Álla­mok álláspontját imperialista érdekek vezérelték. Az újonnan aláírt szerződés­nek tehát gyengéi is vannak, s ezek a jövőben, a szerződés konkrét teljesítése során érez­tethetik hatásukat, ha a szerző­dés egyes aláíróinak részéről, hiányozni fog a jóakarat. Re­méljük, hogy ez fölösleges ag­godalom, s hogy a leszerelés, a békés együttműködés szelle­me minden nehézségen felülke­rekedik, s egy nagy folyamba torkollik majd az emberiség bé­kevágya. L. L. 1971 II. 13. A kaliforniai földrengés összefüggött az amerikai atomkísérletekkel? miatt. A hatóságok óvatoskodá­sának oka az újabb földrengés­veszély, amire már többen fel­hívták a figyelmet, közöttük Jerrey P. Eaton, az Amerikai Országos Földrengéskutató Köz­pont igazgatója. Kanadában Mitchell Sharp külügyminiszter az alsóház ülé­sén és közvetlenül ezután egy sajtóinterjúban arró beszélt, hogy a kaliforniai földrengés bebizonyította: az Egyesült Ál­lamoknak meg kellett volna hallgatnia Kanada tiltakozását az Aleuti-szígeteken végrehaj­tott amerikai atomkísérletek el­len. Hangsúlyozta Sharp, hogy a jövőben Kanada még erőtelje­sebben fog tiltakozni. A kalifor­niai földrengés — mondotta — a térség geológiai bizonytalan­ságára vall. Ezt a földrengést a jelek szerint nem lehet köz­vetlenül összefüggésbe hozni valamilyen atomrobbantással, de ha egy atomrobbantás után újabb földrengés következne be, akkor — folytatta — az emberek nyilvánvalóan a nuk­leáris kísérleteket hibáztatják, még akkor is, ha az összefüg­gést tudományosan nem lehet közvetlenül bebizonyítani. A kaliforniai műszaki egye­tem laboratóriumaiban egyéb­ként megrongálódtak a holdkő­zetminták vizsgálására kikísér­letezett műszerek. Kanada tiltakozik Los Angeles — Csodával ha­táros módon 58 órán át élet­ben maradt egy ember a San Fernando-völgybeli hadviselt­menhely romjai alatt. A szeren­csés túlélő egy kisegítő kony­hai alkalmazott, Frank Carbona­ra. Amikor kedden a három­emeletes ház összeomlott, a konyha romjai között légzsák alakult ki. Ennek segítségével maradt életben az idős ember, akinek testvére egyébként ott volt a mentőosztag tagjai között. A földrengés, eddigi ötvenhét halálos áldozata közül harminc­nyolcan a hadviselt-menhelyen vesztették életüket. A ház mind­össze 16 kilométernyire feküdt a földrengés epicentrumától. Nem egészen hét kilométernyi­re a kórháztól. A Van Norman víztároló vizét óránként 51—76 milliméter sebességgel szivaty­tyúzzák le, hogy csökkentsék a megroggyant gátfalra nehezedő nyomást. A műszakiak azt re­mélik, hogy péntek estére már megszűnik az árterületet fenye­gető veszély és a Sam Yorthy polgármester rendeletére eva­kuált emberek visszatérhetnek otthonukba. Csütörtökön csak néhányan kaptak engedélyt a visszatérés­re, azok is különleges okok Varsó — Lengyelországban folytatódnak a LEMP vajdasági aktívaértekezletei, amelyeken a Központi Bizottság 8. plénu­mának határozataiból eredő fel­adatokat vitatják meg. A katowicei pártaktíva ülésén részt vett Piotr jaroszewicz mi­niszterelnök. Beszédében a töb­bi között kiemelte: az előző idő­szakban torzulás jelentkezett a nemzeti jövedelem elosztásában, a beruházást politikában, a kül­földdel folytatott gazdasági és kereskedelmi együttműködés­ben. A túlméretezett beruházá­sok kedvezőtlenül befolyásolták a dolgozók életszínvonalát. Jel­lemző, hogy a tavaly zárult öt­éves terv beruházási előirányza­tait kb. 65 milliárd zlotyval túl­lépték. „Egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni azt az elvet, hogy csupán a termelés kedvé­ért termelünk". fan Szydlak, a párt PB tagja, a KB titkára wroclawí beszédé­ben vázolta az ország gazdasági problémáit és aláhúzta: „A ne­hézségek megoldásának egye­düli útja a termelés fokozása". A Zielona Gora-i aktívaérte­kezleten Kazimierz Barcikowski, a KB titkára a mezőgazdaság feladatairól szólott. Megállapí­totta, hogy a LEMP mezőgazda­ságpolltikájának alapelvei vál­tozatlanok. A vajdasági aktívaértekezlet közös jellemzője: a felszólalók egyöntetűen helyeslik a KB 8. plénumának határozatait és ál­lást foglalnak végrehajtásuk mellett. VÁLTOZÁSOK A ROMÁN PÁRTVEZETÖSÍGBEN Bukarest — A pénteki buka­resti lapokban közlemény jelent meg a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön véget ért kétnapos plenáris ülé­sének munkálatairól. A plénu­mon a napirendi pontoknak meg­felelően elemezték az 1966— 1970-es ötéves terv teljesítését és közzétették a tervjelentést. Megvitatták a Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsának jelentését és ezzel összefüggésben a pozitív ered­mények mellett rámutattak a szakszervezetek tevékenységé, ben jelentkező hiányosságokra. A plénum elhatározta a Ro­mán Kommunista Párt szerveze­ti szabályzata 57. pontjának mó­dosítását a tagdíjak csökkenté­se céljából, és javasolta a Szak­szervezetek Általános Szövetsé­gének és a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bizottsá­gának, hogy szintén csökkent­sék a tagdíjakat. A plénum személyi változáso­kat is eszközölt. Elhatározta, hogy Manea Manescut megvá­lasztja az RKP KB állandó el­nöksége tagjává. Javasolja, hogy Virgil Trofint, a Végrehajtó Bi­zottság és az állandó elnökség tagját válasszák meg a Szak­szervezetek Általános Szövetsé­ge elnökének. Ezzel összefüg­gésben Virgil Trofint felmen­tették a Központi Bizottság tit­kári funkciójából és egyúttal ja­vasolták, hogy mentsék fel a Mezőgazdasági Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa elnöki tisztségéből, javasolja továbbá, hogy mentsék fel a Szakszerve­zetek Általános Szövetsége el­nöki tisztségéből Flórian Dana­lachét, aki állami vonalon kap megbízatást. Ion Iliescut, a Végrehajtó Bi­zottság póttagját megválasztot­ta a plénum a Központi Bizott­ság titkárává és javasolta, hogy mentsék fel a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizott­sága első titkári funkciójából. A Román Szocialista Köztár­saság Államtanácsa rendeleté­vel felmentette tisztségéből Pa­vel Štefan szállításügyi minisz­tert és Flórian Danalachet szál­lításügyi miniszterré nevezte ki. Bomlás a gaulle-ista táborban Párizs — Francia politikai kö­rökben a meglepetés erejével hatott az a hír, hogy — mint már jelentettük — két tekinté­lyes gaulle-ista képviselő, facques Vendroux, De Gaulle tábornok sógora és Christian Fauchet, aki De Gaulle tábor­noknak hosszú éveken át egyik legközelebbi munkatársa volt, kilépett a kormánypártból. A most kilépett két gaulle­ista képviselő alakította meg De Gaulle tábornok lemondása után 1969-ben a Nemzetgyűlés gaulle-ista képviselőcsoportján belül a „gaulle-izmus jelenléte és akciója" nevű szűkebb cso­portot azzal a nyíltan bevallott céllal, hogy őrködjenek afelett, nem tér-e le a jelenlegi kor­mány a kül- és belpolitikában a De Gaulle által kijelölt útról. Az is nyílt titok volt Párizsban, hogy a csoport tagjai az utóbbi időben és különösen De Gaulle halála után egyre fokozódó nyugtalansággal figyelték azo­kat a különböző jeleket, ame­lyek szerintük a De Gaulle-i po­litikától való fokozatos eltávo­lodásra mutattak. Így a belpoli­tikában ellenezték azokat a tö­rekvéseket, hogy az UDR a nyi­tás politikáját folytassa a kö­zéppártok, — mint Soustelle esete bizonyítja —, bizonyos szélsőjobboldali személyiségek felé, a külpolitikában pedig kri­tizálták a Washingtonhoz való lassú közeledést. Nyugtalansá­got keltettek bennük Pompidou elnöknek januári sajtóértekezle­tén tett azon kijelentései is, amelyek arra mutattak, hogy a köztársasági elnök — legalább­is elvben — hajlandó elfogadni egy fokozatosan kialakítandó közöspiaci szuperkormány létre­hozását, amit De Gaulle tábor­nok mindig kereken visszauta­sított. A l'Humaníté vezércikkében hangsúlyozza — Fouchet és Vendroux állásfoglalása azt tük­rözi: a burzsoázia bizonyos kö­reiben nyugtalankodás mutatko­zik amiatt, hogy a kormány kül­politikájában egyre fokozódnak az integrációs és atlantista vo­nások. E két képviselő kilépé­sének olyan politikai jelentősé­ge van, ami meghaladja a helyi kereteket, s lehetséges, hogy a rendszer homlokzatán most megjelent első repedést továb­biak is követik majd. ÁLLAMOSÍTJÁK A ROLLS ROYCE-VÁLLALATOT London — Az angol alsóház több mint 12 órás heves vita után jóváhagyta azt a törvény­javaslatot, amely felhatalmazza a konzervatív kormányt a Rolls Royce-vállalat egyes részlegei­nek — elsősorban a repülőgép­es hajómotor-gyártó üzemeknek — államosítására. A törvényja­vaslat hétfőn kerül a felsőház elé, amely várhatólag ugyancsak jóváhagyja, majd a királynő alá­írása után törvényerőre emel­kedik. A hajnali órákig tartó vita után a munkáspárti ellenzék erélyes vizsgálatot követelt a Rolls Royce-vállalat csődjével kapcsolatban és kifogásolta azokat a konzervatív terveket, hogy a vállalat gépkocsigyártó részlegei magánkézben marad­nak. Az ellenzék azzal érvelt, hogy mindeddig csak a gépko­csigyártás bizonyult gazdasá­gosnak. A kedélyeket csak azzal sike­rült elsimítani, hogy a kormány megígérte mind a vizsgálatot, mind pedig azt, hogy felveszi a kapcsolatot az amerikai Lock­heed repülőgépgyártó vállalat­tal annak az RB— 211-es repü­lőgépmotornak gyártási szerző­désével kapcsolatban, amelynek csillagászati költségei gyakorla­tilag a tönk szélére juttatták a Rolls Royce-társaságot. Az RB —211-es repülőgépmotort a Rolls Royce a Lockheed megrendelé­sére készítette, mint kiderült, rendkívül kedvezőtlen szerződé­si feltételek mellett. A brit kor­mány a parlamenti vita során bejelentette, hogy az elkövetke­ző néhány hétben, március 5-ig állami támogatásban részesítik ezt a vállalkozást, a közbeeső Időben pedig tárgyalásokat kezd a Lockheed képviselőjével a szerződés feltételeinek módosí­tásáról. A jövő héten Londonba érkezik az amerikai vállalat megbízottja. Pihen a Lunoiiod Moszkva — A Lunohod szov­jet holdjármű február 10-én és 11-én 1509 métert tett meg a Hold felszínén. Körülbelül 1 ki. lométerre északra állt meg a Luna 17. állomástól. A Lunohod aktív tevékenysé­gének egész ideje alatt eddig 4813 métert tett meg a Holdon. Február 12-től 15-ig a Lu­nohod nem végez mozgást, mert a Nap magasan a Hold fölött fog állni, és így a Hold felszí­néről készített televíziós felvé­telek nem lesznek eléggé éle­sek. Ebben a helyzetben a Lu­nohodot igen nehéz irányítani, mert a Hold felszínén levő emelkedések és mélyedések jó­formán semmilyen árnyékot sem vetnek és a képernyőkön nem lehet felismerni. Előfordulhat­na, hogy az irányító csoport nem venne észre egy mély, me­redek krátert, amelyen a Luno­hod nem tudna átmenni. A pihenő alatt a Lunohod mozdulatlanul fog állni a Hold felszínén, folytatja a tudomá­nyos méréseket és az irányító központ telemetrikus adatokat vesz fel a Lunohodről. néhány sirban WALTER SCHEEL nyugatné­met külügyminiszter és felesé­ge csütörtökön búcsúebédet adott Szemjon Carapkin, a Szov­jetunió távozó bonni nagykövete és felesége tiszteletére. NYIKOLAJ PATOLICSEV szov­jet külkereskedelmi miniszter csütörtökön este Titogradban megbeszélést folytatott Monte­negró gazdasági vezetőivel. Ennek során mindkét részről megállapítást nyert, hogy a Szovjetunió és Montenegro áru­csere-forgalma növekedésének megvannak a lehetőségei. A CHILEI SZENÁTUS jóvá­hagyta a rézipar államosításá­ról szőlő törvényjavaslatot. A ja­vaslat elfogadása mellett sza­vaztak a kormányon levő Népi Egység, valamint a Keresztény­demokrata Párt szenátorai, sőt bizonyos fenntartásokkal mel­lette adta le voksát a jobboldali Nemzeti Párt frakciója is. A törvényjavaslat ezután a képvi­selőházba kerül. A NIXON KORMÁNY „óvató san bízik" abban, hogy eredmé­nyeket lehet elérni a hadászati fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalásokon — Jelentette ki Kissinger, az elnök fő nemzet­biztonsági tanácsadója. Kissin­ger hangoztatta: „Tekintettel az eddig elért előrehaladásra, . a tárgyalások logikus kimenetele lenne, ha valamiféle megállapo­dást sikerülne kötni." A PANAMAI KORMÁNY fel kérte az Egyesült Államokat, vonja ki -az amerikai békehad­test egységeit az országból. A korábban kötött egyezmény alapján a békehadtestnek most három hónapon belül távoznia kell a közép-amerikai állam­ból. OTTAWÁBAN befejeződött a VI. kanadai szövetségi és tar­tományi alkotmányozó konfe­rencia. A tanácskozáson Tru­deau kanadai miniszterelnök és az ország 10 tartományának mi­niszterelnökei elvben egyeztet­ték azt a formulát, amely le­hetővé teszi, hogy a Kanadá­ban jelenleg érvényben levő al­kotmányt kivonják az angol parlament joghatósága alól, és kanadai alkotmánnyá változtas­sák. AZ URUGUAYI RENDŐRSÉG levelet kapott a Tupamaro-ge­rilláktól a december 8-án elra­bolt brit nagykövet, Jackson ügyében. A levél, amelyet isme­retlen telefonáló bejelentése alapján egy mulatóhely mosdó­jában találtak meg, leszögezi, hogy Jackson elrablói hajlandók tárgyalni a hatóságokkal a brit diplomata' szabadon bocsátásá­nak feltételeiről. OTTO WINZER, az NDK kül­ügyminisztere tegnap Moszkvá­ból visszatért Berlinbe. A PARAGUAYI rendőrség feb­ruár elején letartóztatta a Stroessner-diktatúra elleni moz­galom három képviselőjét. A le­tartóztatottakat ismeretlen helyre szállították.

Next

/
Thumbnails
Contents