Új Szó, 1971. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-12 / 36. szám, péntek

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. február 14. A NAP kel — Bratislava: 7.05, nyugszik: 17.07 órakor Košice: 6.49, nyugszik: 16.51 órakor A HOLD kel: 21.36, nyugszik: 8.05 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük BÁLINT - VALENTIN nevű kedves olvasóinkat • 1571-ben halt meg BENVENUTO CELLINI olasz szobrász, ötvös, éremvéső, iró (szól.: 1500). • 1806-ban született Pozsonyban BATTHÁNY LAJOS, az első független magyar minisztérium elnöke, akit az osztrák császár pribékjei meggyilkoltak (hősi halált halt 1849ben). • 1956-ban kezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa. Ne legyen közömbös A kommunisták előtt álló feladatok nagyok, olyanok, amelyek egész embert, politikailag és szakmailag egyaránt felkészülteket követelnek. Nem véletlen tehát, hogy az évzáré gyűléseken és más gyűléseken is, szó esik a párton belül folyó ideológiai nevelésről. Ahhoz, hogy valaki kommunistának mondhassa magát föltétel, hogy állandóan Képezze magát, gyarapítsa tudását, ismerje a bel- és külpolitika napi eseményeit, választ tudjon adni a felvetődő kérdésekre. A politikai felkészültség továbbfejlesztésének számtalan formája, lehetősége van: a minden évben megrendezett pártoktatástól kezdve egészen a politikai főiskoláig. Most azonban nem ezekről akarunk beszélni, hanem a sajtóról, a pártsajtóról, amely mindennapos vendég — vagy legalábbis annak kellene lennie — valamennyi kommunista otthonában. Beszéltünk az elméleti nevelés fontosságáról. Említettük a továbbképzés formáit és lehetőségeit. Csupán azt nem mondtuk, hogy a pártsajtó ilyen vonatkozásban milyen fontos szerepet tölthet be. Hogy mire szeretnénk kilyukadni? Arra, hogy amikor a pártgyűléseken és egyéb más he lyeken az ideológiai nevelésről beszélünk, ne tévesszük szem elől — mint a politikai tisztánlátás, az informáltság, az elméleti továbbképzés egyik jelentős eszközét — a pártsajtót. A párt elvárja, legalábbis feltételezi, hogy valamennyi tagja járatja és olvassa a saját lapját, nevezetesen a mi esetünkben Szlovákia Kommunista Pártja magyar nyelvű napilap ját: az Dj Szót. Sőt abban sincs semmi különös, ha a kommunista kötelességének tartja, hogy saját lapjának szószélójává váljék a párton kívüliek közütt is. Ne legyen ez a kérdés kö zömbös egyetlen pártszervezet, egyetlen kommunista számára sem. tartalmából A FASIZMUS UTOLSÓ NAPJAI (A magyar tanulóifjúság elhurcolásáról a II. világháborúban j CSENI) ÜSZKŰK (Soóky G. László novellája) A KAPITALIZMUS Cj JELENSÉGEI ÉS PROBLÉMAI A következő ÚJSZÓ I KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK INVÁZIÓ LAOSZ ELLEN Az Egyesült Államok kambodzsai inváziójától eltérően, a laoszi fegyveres beavatkozás immár nem keltett különösebb meglepetést. Politikai megfigyelők előrejelezték, hogy erre a lépésre Washington részérő® előbb-utóbb sor kerül. Persze kíváncsian vártuk, vajon Nixon elnök mivel indokolja az agressziót, miként kíséreli meg elhárítani magáról a felelősséget. Nos. a „magyarázat" nem váratott magára sokáig. Igaz, hogy az Egyesült Államok történetében szinte egyedülálló hírzárlat előzte meg. Olyannyira, hogy Rogers külügyminiszter január végén a szenátus külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójában nem volt hajlandó a Laosszal kapcsolatos invázióról ínég csak hallani sem. Persze. Rogersnek ismét a szenátus említett szerve elé kellett állnia, s mi sem természetesebb. mint hogy bő indokolással szolgált az indokínai háború újabb kiterjesztésével összefüggésben. A Fehér Ház alapjában véve a „vietnamizációs" program sikeres teljesítése érdekében terjesztette ki a háborút — szól a hivatalos magyarázat. Ez n megállapítás kétségkívül tartalmaz bizonvos részigazságot. Arról van ugyanis szó. hogv az Egyesült Államok. amennyiben ki akarja vonni szárazföldi erőinek tetemesebb részét a térségből, kénytelen szilárdabb bázist teremteni a saigoni bábrendszer számára. Magától érthető, hogy mind a saigoni rendszer, mind a washingtoni vezetés a dél-vietnami terrorállam számára rendkívül veszélvesnek tartja a szomszédos országok néni-nemzeti felszabadító mozgalmát. Éppen ezért tesz meg mindent annak érdekében .hogy ezeket a mozgalmakat felszámolja vagy gyöngítse. Ugyanakkor enyhén szólva is paradoxon, hogy az agresszió felszámolása érdekében kerül sor az indokínai háború eszkalációjára. Erre mutatnak rá a demokrata párti szenátorok, elsősorban Mansfield szenátor, aki ugyancsak borúlátóan nyilatkozott a vietnami, illetve délkelet-ázsiai helyzet alakulásával összefüggésben. Visszaidézve az előzményeket azonban a háború ilyen értelmű kiterjesztésére az Egvesült Államoknak szinte „törvényszerűen" sort kellett kerítenie. Erre a teljesen torz és a realitásoktól messzire elrugaszkodó nixoni koncepció adott okot. Az USA ázsiai doktrínája ugyanis a sokszor tetszetős békeszólamok ürügyén teszi lehetővé az agresszió kiterjesztését. Ennek a tanúi vagyunk ma. Más kérdés viszont, vajon milyen sikerrel járhat ez a beavatkozás. Mindjárt elöljáróban leszögezhetjük, hogy az Egyesült Államok számára távolról sem villant fel kecsegtető perspektívákat. Régi szabály, hogy minden akció reakciót vált ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az Indokína térségében tevékenykedő nemzeti felszabadító mozgalmak fokozott ellenakciókkal válaszolnak majd a szemtelen betolakodásra. Sor kerülhet összehangolt akciókra is, hiszen az Egyesült Államok immár három fronton — Dél-Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban — próbálja meg letörni a hazafiak ellenállását. A laoszi fegyveres beavatkozásnak is megvannak már az áldozatai. Több amerikai katona veszítette életét, s a hírügynökségi jelentések beszámolnak arról is, hogy a laoszi hazafiak légvédelme amerikai helikoptereket tett ártalmatlanná. Mindezért végső soron Nixon elnöknek kell vállalnia a felelősséget. Egvre nyilvánvalóbbá válik ugyanis, hogy Nixon mind szabadabb kezet enged a Pentagonnak és az amerikai hadipari komplexumnak. (P.) | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | A mezőgazdaság és az utánpótlás • Az idei tanév első felét magunk mögött hagytuk, s ezzel előtérbe került több tízezer fiatal problémája: a pályaválasztás. Nem újdonság ez, hiszen évről évre ismétlődő jelenség. Hogy ez esetben a fenti cím alatt foglalkozunk vele, annak nyomós oka van. A mezőgazdasági / üzemekben, de főleg a szövetkezetekben ugyanis magas a dolgozók átlagos életkora, baj van az utánpótlással. Az iparosítás és a nagyüzemi termelés alapjainak a lerakása nép gazdaságunk más ágazataiban gyorsabban valósult meg, mint a mezőgazdaságban. A zutóbbinál kezdetben a bérezés is igen szegényes volt. így az 1955—1965 ös években a mezőgazdaság nemhogy munka eréutánpótiást kapott volna, hanem sokan eltávoztak belőle, főleg a fiatalok. Az ipar és más ágazatok előnyben részesítése törvényszerű volt, de nem lett volna szabad megengedni, hogy a mezőgazdaság teljesen háttérbe szoruljon, hiszen itt termelik meg mindennapi kenyerünket, és élelmiszeriparunk nyersanyagának nagy részét. Az 1950—1970-es években a mezőgazdasági termelés tübb mint 60 százalékkal növekedett, ugyanakkor munkaerőbázisa 55,5 százalékkal csökkent. Igaz, hogy a gépek egész sora ma már helyettesíti a kézi munkaerőt. Ám ezekhez a gépekhez fiatal munkaerőkre van szükség. A szakemberk szerint a legoptimálisabb a negyven éven aluli korhatár. Nálunk viszont általában ötven és hatvan éven felüli munkaerők dolgoznak szövetkezeteinkben, különösen azokon a vidékeken, ahol ipari létesítmények is vannak. Kétségtelen, hogy mezőgazdaságunk Is csak akkor tudja teljesíteni feladatát, ha megbízható olcsó gépeket, kellő mennyiségű műtrágyát kap az ipartól. Természetesen munkaerő-utánpótlásra is szüksége van, annál is inkább, mivel az idén is több száz szövetkezeti tag vonul vissza a mindennapi munkától. Honnan venni az utánpótlást? Az elmúlt években a mezőgazdaságba való toborzás tervét alig 50 százalékra teljesítettük. Kivétel csupán a múlt év volt, amikor is a tervezett létszám kétharmada állott munkába a mezőgazdaságban. A pályaválasztás minden fiatalnak komoly gondot okoz, hiszen úgy szólván ettől a lépéstől függ későbbi egyéni elégedettsége és társadalmi érvényesülése. Szlovákiában ebben az évben mintegy 95 000 fiatalnak kell e fontos kérdésben döntenie. Ugyanennyi családban vetődik fel: mi legyen a gyerekből? Asztalos, kőműves, autómechanikus, lakatos vagy másvalami. )ó volna, ha a divatos szakmákon kívül a mezőgazdaság is szóba kerülne. Ma már egyre inkább gépkezelőkre van szükség, mint kézi munkaerőkre, s a jövőben ez még inkább az említett irányba fog fejlődni. A járási mezőgazdasági társulatoknak, az iskoláknak igen nagy gondot kell fordítaniuk a fiata lok mezőgazdaságba való megnyerésére. A jnb k, a pártszervek is mélyrehatóbban foglalkozhatnak ezzel a kérdéssel, hogy mezőgazdaságuk vérkeringése mielőbb felfrissüljön. Ahhoz, hogy a fiatalok egy pár év után ne hagyják ott a szövetkezetet, meg kell teremteni a jó feltételeket. Igyekezni kell eltávolítani a város és a falu közötti különbséget. A kultúrotthonok élére tapasztalt embereket ke.ll állítani, olyanokat, akik szeretnek a fiata lokál foglalkozni. A szövetkezeteknek ls tudatára kell ébredniük, hogy mindent meg kell tenniük — nem sajnálni az anyagi javakat sem —, hogy a fiatalok megtalálják számításaikat, otthonukat a szövetkezet keretén belül. Ha ez így lesz. akkor a jövőben majd talán kevesebb gondot okoz a mezőgazdaságban is a munkaerő-utánpótlás. N. J. A Nemzetközi Diákszövetség X. kongresszusán beszédet mondott ]an Procházka is. Felvételünkön: a Nemzetközi Diákszövetség képviselőinek átnyújtja a csehszlovák diákok aján. dékát — július Fučík arcképét. ffíSTK felvétele j Nagy visszhangot váltott ki E. Gierek beszámolója a LEMP Központi Bizottsága 8. bővített, teljes ülésén. fCSTK felvétele) Világszerte elítélik az Egyesült Államok laoszi fegyveres beavatkozását. (CSTK felvétele

j Irány: — Laosz (A kubai Palanre karikatúrája)