Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-12 / 9. szám, kedd

©••BDBEiaaaöaooEiE] - Ú J FILMEK­EDOGB'ODOOQBBHQQO A „CITADELLA" VÁLASZOLT (bolgár) Kaland és ipari kémkedés a feladatát végző kémelhárító tárnája Gencso Gencsev bolgár személyiséget, megfontolt bá raidező filmjének. Hírszerzők, torságát, képességeit és lelkivi­ről szóló történetet láttunk már lágát ábrázolva bemutatja a eleget, de ez hiteles események kémelhárító szervek egyetlen krónikája, valódi adatok és do- „fegyverét", a hangyaszorgalom A „Citaiella" válaszolt című bolgár film egyik jelenete kumentumok alapján. A film­történet nemcsak izgalmas, ha­nem — a hasonló jellegű fil­mektől eltérően — mélyebbre igyekszik hatolni, szinte belül­ről ábrázolja ezt a sokat emle­getett „szakmát". A fordulatos film központi hőse Harjev őrnagy, a közbiz­tonsági testület dolgozója, akit igényes feladattal bíznak meg: egy közveszélyes külföldi ügy­nököt kell lelepleznie. A ren­dező mindvégig izgalmas, fe­szültségkeltő mozzanatokkal te­remt szinte drámai légkört. A cselekmény két síkon halad: a mai és hidegvérrel végzett mun­kát, mellyel a legnehezebb helyzetekben is hazájuk ügyét szolgálják. Az alkotás érzékel­teti azt is, hogy ez a tevékenv ség millyen fontos. A rendezőnek a főhős szemé, lyében sikerült olyan központi alakot teremteni, aki átfogja az egész történetet — s ki magas lóan alakít. G. Gencsev rende zése érdekes, sokszínű. A fő hőst Georgt Georgijev-Gec játssza, megnyerő, jellegzetes alakot teremtve, akinek szíve sen „szurkolunk". VADÁSZJELENETEK ALSÓ-BAJORORSZÁGBAN (nyugatnémet) Brutalitás, embertelenség, nyersesség és agresszivitás a központi témája Peter Fleisch­mann fiatal nyugatnémet ren­dező Martin Sperr drámájából készített filmjének, melyben egy kis bajor falu mindennapos elete tárul elénk a maga mez­telenségében és nyersességé­ben. A hagyományos eszközök, kel készült filmben a rendező aprólékos realizmussal ábrázol­ja a „jóléti" társadalom lát­szólag nyugodt életét, s a fel­szín mögött lappangó gyűlölkö­dést, kíméletlenséget, kegyet­lenséget, rosszindulatot, képmu­tatást és emberi ostobaságot. A cselekmény egy falusi gyilkosság, de a téma társadal­mi körképpé terebélyesedik, melyből egy nyárspolgári köz­ség külső és belső arculata raj­zolódik ki előttünk. A történet nem újszerű, a film mégis fe­lejthetetlen, az emberábrázolás módja, az éles vonalakkal meg­húzott jellemek teszik azzá. A főhős egy szerencsétlen pszi­chopata, aki börtönbüntetéséből visszatérve falujába, előbb a rosszindulatú kíváncsiság, majd a leplezetlen és kíméletlen ki­iközösítés, megbélyegzés és ent­bervadászat célpontja lesz. Az emberi gonoszságból és megátalkodott butaságból ke gyetlen céltudatossággal bonta­kozik ki a tragédia, melynek beteljesülése a bajor falu „tisz taságának" a védelme. Az idilli tisztaság mögött irgalmat nem ismerő gyűlölet, erkölcs­telenség, megalázás és meg alázottság húzódik meg, mely­ben nem nehéz egy veszedelmes tömeghisztéria, a fasizmus leg­jellemzőbb vonásait felfedez­ni. Peter Fleischinann munkája önkritika, igaz és bátor alko­tás, melyben pellengérre kerül a butaságban tartott s indula­toktól űzött tömeg brutalitása, szellemi sivársága, mely elve­temültségében eszközöket nem válogatva és kíméletlenül még embervadászatra is képes. Az ál­dozat kiléte nem lényeges, csak az a fontos, hogy más legyen, idegen legyen, aki különbözik tőlük, mert az nem ember. A film a társadalom hiteles ábrázolásával, a tömegtéboly le­leplezésével az utóbbi évek leg­jelentősebb alkotásainak a rangjára emelkedik. ANGELIKA ÉS A SZULTÁN (francia-olasz-nyugatnémet) Angelika „elnyűhetetlen". Is­caét visszatért. Miután fondor­llatos módon kicsúszott XIV. La­jos király karjából, majd ké­sőbb mások mohó markából, s annyi szenvedés és megpróbál, tatást vészelt át — még sze­rencse, hogy éppen az utolsó pillanatban mindig akad jóte­vője, aki rejtélyes úton-módon megmenti szegényt a veszély­től! — a film újabb, negyedik részében becsülete és élete is­mét kockán forog. De azért ne izguljunk miatta túl sokat. Nem érdemes, hiszen az előző részek alapján sejthetjük, hogy mérhe­tetlen szenvedések és viszon­tagságok árán végül is kisza­badul — ezúttal a gonosz szul­tán háreméből — s megint hőn szeretett férje, Joffrey de Pey­nac karjaiban találja magát. Az „Angelika sikerszéria" az olcsó, kommersz produkciók faj­tájából való. Sziporkázva, könnyedén vonultatja fel a kommersz-kalandfilmek kellé­keit: a tempót, az ötletet, a rej­télyt, az előre nem látható for­dulatokat és veszélyeket. S rá­adásul a filmet vetkőző jelene­tekkel is „felöltöztették" — így biztos a siker. A színes, moz­galmas kalandfilmek újabban annyira szaporodó sorából nem emelkedik ki ez a francia— olasz—nyugatnémet kooproduk­cióban készült film sem, mert nem tud újabbat, érdekesebbet nyújtani az átlagnál. Bemard Borderie rendező derék iparos, aki a kasszasiker érdekében mindent megtesz. A filmtörté­netbe bizonyára nem fog beke­rülni, de erre talán nem is vá gyik ... (A film főszereplői: Mi­chéle Mer elér és Róbert Hossein — nevükkel még gyakran fo­gunk találkozni.) ~ym~ ORGONA-E AZ ELEKTRONIKUS ORGONA? A század elején a zongora a polgári ház stá­tus szimbóluma volt. A zongorakészítő dinaszti­ák Európa-szerte százezerszám állítottak elő rangos és nem éppen olcsó zeneszerszámaikat. A két világháború társadalomfelforgató vihara, majd a diadalmasan feltörő gépzene: a rádió, a hanglemez, utóbb a televízió és a magnetofon hátterébe szorította a házi muzsikálás hagyomá­nyos formáit, és a zongoragyártás töredékére esett vissza. Az utóbbi években új insetrumentum jelent meg versenytársként, az elektronikus orgona, amely nemcsak billentyűzetével és árával emlékeztet klasszikus elődjére, hanem hasonlóképpen tisz­teletre méltó bútordarabként is illeszkedik be a lakás enteriőrjébe. Az ú) hangszer a modellek bőséges választé­kával áll a zenekedvelők rendelkezésére. Míg a hagyományos zongora különböző márkájú pél­dányai csak a vájtfülűek számára felfedezhető hangzásbeli árnyalatokban térnek el egymástól, az egyik elektronikus orgona alig hasonlít a má­sikhoz: más a méret, a billentyűzetek száma, a pedál, a hangzásbeli kifejezések lehetősége, a hangerő, a frekvenciatartomány. Legmegkapóbb a hanghatások gazdag változa­tossága. A hangszeren nemcsak a színpompás orgonamuzsika hangja zendíthető meg, hanem csaknem valamennyi hagyományos hangszerün­ket: a fuvolát, a hegedűt, a trombitát, az oboát, a hárfát, vagy a cselót egyaránt híven utánozza. IDEGCSILLAPÍTÓ HANGSZERSZÁM Orgona-e az eletkronikus orgona? A kérdés kissé skolasztikus. Minket inkább a műszaki vo­natkozások érdekelnek, ezért távol tartjuk ma­gunkat attól a nem mindig szenvedélymentes vi­tától, amely a sípos orgona hívei és az új hang. szer apologétál között folyik. E vita nem any­nyira a muzsika és az akusztika területéről me­ríti érveit, mint inkább a hagyomány és a zene­történeti stílusérzék kőiéből. Az elektronikus orgona várható pályafutása szempontjából azonban nem is az a legérdeke­sebb, hogy milyen versenytársa lesz a templomi orgonának. És az sem, hogy a könnyű, és a tánczene művelői máris szívesen felkarolták a könnyen összecsomagolható, a meglevő hangerő­sítő rendszerekhez jól csatlakozó új hangszer­számot. Inkább az tűnik fel, hogy — főleg az Egyesült Államokban — sok olyan lakásban meg­jelent az elektronikus orgona, amelynek tulaj­donosa korábban álmában sem gondolt arra, hogy házi hangszerrel szerelje fel magát. Aki egyszer egy billentyűt leütött az elektro­nikus orgonán, azt azonnal megkapja a hang teltsége, gazdagsági. És külön meglepetés, hogy ugyanaz a billentyű milyen más és más hangon szólaltatja tneg a hangszert aszerint, hogy me­lyik regisztert választatta. Viszonylag kevés gyakorlással változatot hangeffektusok csalha­tok ki az elektronikus orgonából, és aki valaha tanult valamit zongorázni, az nagyon könnyen úrrá lehet rajta. És korunk neurológusai a meg­mondhatói, hogy egy kis házi muzsikálás mily jó hatással vau a meghajszolt ember idegeinek lecsillapításában. HOGYAN MŰKÖDIK? Szakmai szempontból az elektronikus orgona a híradástechnika témája, szűkebben az elektro. akusztikus szakember foglalkozik vele. Szerelé­se, beállítása és karbantartása igényességben nem haladja meg a szokványos rádiótechnikai gya­korlatot. Minthogy működése lényegében nem terjed túl a hangfrekvenciák tartományán, a szükséges elektronikus műszerpark sem külön­leges. Két billentyűzet és megfelelő számú regiszter már kellő variációs lehetőséget biztosít. Meg­jegyzendő, hogy a regiszterek száma önmagá­ban még nem dönti el a liangszer sokoldalúsá­gát. Az is szükséges, hogy az egyes regiszterek jól megkülönböztethető és zeneileg érdekes hang. hatást és hangszínt biztosítanak. Kapcsolástechnikai szempontból az egyes or­gonatípusoik közelebb állnak egymáshoz, mint külső megjelenésben. A legmagasabb fekvésű ok­táv tizenkét hangját ugyanennyi flip-flop kap­csolású oszcillátor állítja elő, az alsóbb fekvé­sek hangjai ebből leosztással képződnek. Az elv az oktávok tökéletes hangolását megoldja. Kü­lön hőmérsékletkompenzáció óv az elhangolódás, tói. A korszerű hangszerek hanggenerátor része tranzisztorokkal, nyomtatott paneleken épül. A hullámalak ^emmi esetre sem szinuszos, lianeni fűrészfog vagy négyszög hullám, igen magas fel­harmonikus tartalommal. A regiszterek ebből szűréssel hozzák létre a megkívánt hangszán szükséges felhang-spektrumát. A tranzisztortechnika benyomulása a különle. ges hanghatások nagy változatosságának a meg­szólaltatását engedi meg. Erre elvben csöves technikával is megvolt a lehetőség, de a bo­nyolult kapcsolások nagy helyigénye miatt gya korlatilag mégsem volt járható az út. E járulé­kos hanghatások a csalódásig híven reprodukál­ják az ütőhangszerek, a nagydob, a dzsessz-sep. rő. a mandolin vagy a harang hangját. A pedálok száma általában 13, ezeken a bal­láb játszik, tníg a jobb láb feladata a hangerő­szabályozás. A klasszikus orgonajáték hívei azon. ban vehetnek nagyobb hangszert is, 25 pedállal. Tipikus hanghatás az utózengés: a billentyű el­engedése után a hang fokozatosan lecseng, a nagytermi akusztikát utánozva. Ezt egy mecha­nikus spirálrendszer teszi lejietővé, amely a fu­tási időt késlelteti. A különféle hanghatások le­hetősége szinte végtelen, csak az ár és az ész­szerűség szabnak határt. „HANGTALAN" HANGSZER A hangszer elterjedésében az ár természetesen döntő tényező. Az elektronikus orgona e tekin­tetben haszonélvezője a rádió- és tv-technikának. Ha az utóbbiak tömeggyártása nem alakította volna ki az elektronikus elemek és panelek ked. vező előállítási technológiáját és viszonylag ol­csó árát, aligha kerülhettek volna a piacra ezek a villamos hangszerek. Remélhető, hogy azelekt. ronikus orgona további méretcsökkentésével még alkalmasabb lesz házihangszernek. Nem technikai, hanem már zeneesztétikai kér­dés, hogy mennyire törekedjenek e hangszerek­kel a hagyományos zongorahangzásra, vagy jár­ja-e a hangszer a maga sajátos fejlődési útját. A villamos zongorának mindenesetre van egy óriási előnye, amely egyébként minden villamos hangszernél megvan: lehet rajta úgy játszani hogy a teremben ne lehessen hallani. Erre a mechanikus hanggerjesztéssel működő zeneszer­számok, mint a sípos orgona vagy a zongora, nem képesek. A villamos hangszerek hangja azon­ban hangszórón keresztül jut ki a térbe, és sem­mi akadálya annak, hogy a hangszórót ftilhallga. tóval helyettesítsük. LÉGI-GEOFIZIKAI MÉRÉSEK A teclinika fejlődése következtében tnegnöve­kedett ásványi nyersanyagszükséglet kielégíté­sére egyre újabb területeket kell rövid idő alatt, s minél megbízhatóbban átkutatni, vagy a régeb­ben átvizsgált területekről újabb adatokat szerez­ni. A két követelményt csak nagy termelékeny­séget biztosító, s a keresett nyersanyagok je­lenlétére vagy azok előfordulási lehetőségeire vonatkozóan maximális információt adó mód szerek alkalmazásával lehet kielégíteni. A mód szerek megválasztása során gondolni kell arra is, hogy azok alkalmazhatósága az útháló­zattól és a különböző éghajlati feltételektől füg. getlen legyen. E módszerek közé tartoznak a légi-geofizikai mérések, amelyeket repülőgépbe (esetleg helikopterbe) beépített, speciális mérő­berendezések segítségével végeznek. Leggyakrabban a légi mágneses és a légi-ra­diometriás méréseket alkalmazzák. Az előbbi esetben a földmágneses tér teljes vektora relatív változásait, a második esetben pedig a földfel­színen előforduló kőzetek és talajok természe­tes gamma-sugárzásának nagyságát regisztrálják folyamatosan a repülési menetvonalak mentén. Ismeretes, hogy a földmágneses tér teljes vek­tora relatív változásai összefüggésben vannak a földkérget felépítő, különböző eltérő mágneses tulajdonságú kőzetek elterjedésével, míg a kőze. tek természetes gamma-sugárzásának nagyságát azok természetes radioaktív elemtartama, azaz az után, a thórium és a kálium koncentrációja ha­tározza meg. A földmágnesség és a radioaktív sugárzás fi­zikai sajátosságaiból következik, hogy míg a légi-mágneses mérések alkalmasak a különféle mágneses tulajdonságú kőzetek több kilométert is meghaladó mélységben való kimutatására, ad. dig a légi-radiometriai mérések csak a földfel­szín legfelső, néhány 10 cm vastag rétegeiről adnak információt. Ezért a légi-mágneses méréseket lehetséges és eélszerűbb is több száz méteres magasságban víz. szintes repüléssel végezni, míg a légi-radiometriai mérések szempontjából elengedhetetlen a repülés biztonságát még nem veszélyeztető minimális (de legfeljebb 75 méteres), a térszinalakozatokat követő repülési magasság betartása. A repülési menetvonalak rendszerint párhuza­mosak, egymástól való távolságuk a felvétel tne. retarányától függően 100—1000 méter között vál­tozhat. A felvételi regisztrátumokat speciális feldol­gozásnak vetik alá, s az adatokat térképen áb­rázolják. A levegőben mért adatoknak a földön való helyzeti azonosítása szempontjából fontos, hogy a repülés sebessége a menetvonalak men­tén állandó maradjon és a földön kellő számú tájékozódási tereptárgy álljon rendelkezésre. Újabban a radiometriai méréseket egy „légi elemző laboratórium" számára különleges beren­dezés segítségével végzik, amely a kőzetek és talajok összgamma-aktivitásának regisztrálása mellett megadja azok természetes radioaktív elemtai talmát is, külön-külön uránra, thóriumra és káliumra. Ezt nevezik ganimaspeiktrometriai módszernek, amely a légi-radiometriai módszer információképességét és ezáltal a földtani ku­tatásban való felhasználhatóságát jelentősen meg­növelte. A légi-geofizikai mérések mindig meghatáro­zott Célú földtani kutatási feladat megoldására irányulnak. A regisztrált paraméterek nagyságá­tól és jellegétől függően az adatok közvetlen nyersanyagkutatásra használhatók fel, pl. nagyon erős mágneses anomáliák gyakran jeleznek vas­érclelőhelyeket, az intenzív és urános jellegű radiometriai anomáliák sokszor vezetnek uránérc­lelőheiyek felfedezésére, vagy éppen az anomá­liák hiánya ad alapot földtani következtetések­re. Érdeklődésre tarthat számot az a lehetőség is, amit a kálium elosztási térképek alkalmazása jelent a mezőgazdaság részére a műirágyafel­használás célszerű megválasztásában. (djj

Next

/
Thumbnails
Contents