Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-04 / 2. szám, hétfő

Pótolják a mulasztást A Dunaszerdahelyi Vnb pártszervezete nagy gondot fordít az ideológiai nevelésre Ma már senki sem kétel­kedik abban, hogy az utóbbi években nem fordítottunk kellő gondot az Ideológiai nevelésre. Főleg 1968-ban és 1969-ben s még azt kővetően is sokan lebecsülték az ideo­lógiai tevékenységet. Pedig egy percre sem vonható két­ségbe, hogy a párttagoknak — bárhol is legyen a mun­kahelyük — nemcsak szak­mailag, hanem politikai és ideológiai téren is állan­dóan képezniük kell magu­kat. Az ideológiai nevelés egyik legbeváltabb formája a pártok­tatás. A CSKP KB titkárságának ez év júniusában hozott határo­zata kitűzte az 1970—71. évi pártoktatás alapcéljait. „A mun­kásosztály történelmi küldetése és mai szerepe" című doku­mentum lapunk október 20-1 szá­mában is megjelent. Ehhez a pártdokumentumhoz Igazodnak az alapszervezetek a pártokta­tás során. Több alapszervezet­ben már meg is kezdték a párt­oktatási évet. Ezek közé tarto­zik a Dunaszerdahelyi Vnb 24 tagot számláló alapszervezete, mely a minap rendezte első két előadását — egésznapos iskolá­zás formájában — a közeli Kört­vélyesen. Az egyik előadást — a jelenlegi külpolitikai helyzet­ről — Polák Imre, az Oj Szó külpolitikai rovatának szerkesz­tője, a másikat pedig — a CSKP történetéről — Fóthy Ferenc, a Csallóközcsütörtöki Alapfokú Kilencéves Iskola igazgatója tartotta. A külpolitikai témának főleg a kínai kérdést és az európai biztonságot elemző része vál­totta ki a hallgatók érdeklődé­sét. Az utóbbinál természetesen a legfrissebb fejleményekről — a lengyel—nyugatnémet szerző­dés aláírásáról is sok szó esett. A CSKP történetével kapcsola­tos előadás viszont megvilágí­totta a párt vezető szerepének érvényesítését. Hogy miért tartanak egészna­pos előadást a dunaszerdahelyi Vnb pártszervezete tagjai szá­mára, erről Viszkocs Károlytól, az alapszervezet elnökétől és Gyurcsik Józseftől, a Vnb elnö­kétől érdeklődtünk. Elmondták, hogy azért választották ezt a formát, mert így a legjobb a megjelenés. Ezt ez az előadás is bizonyította: 24 tagból 21 volt jelen, hárman betegség miatt • A DREZDAI Nemzetközi Szövetkezeti Iskolában eddig 22 államból mintegy 350 terme­lési és fogyasztási szövetkezeti szakembert iskoláztattak. Az is­kolában Ázsia és Afrika fiatal államéinak szövetkezeti dolgo­zói is oktatásban részesülhet­nek. A Nemzetközi Szövetkeze­ti Iskola a közelmúltban ünne­pelte megalapításának 10. év­fordulóját. maradtak távol. A egésznapos összejövetelen a részvevők job­ban összpontosítanak az elő­adásra; nem gondolnak a mun­kahelyre, ahová még vissza kel­lene menniük. Ráadásul az az­napi munka már nem is lenne olyan tökéletes, mint máskor. Éppen ezért a következő két té­mát is egésznapos iskolázáson veszik át. Az ideológiai neve­lésre a jövőben — és már most is — igen nagy gondot kíván­nak fordítani. Elsősorban azért, mert az átigazolás során kide­rült, hogy ezen a téren a leg­nagyobbak a hiányosságaik. Az ideológiai munkával kap­csolatban az egyik jelenlevő ta­lálóan megjegyezte: „Az utóbbi években mi elhanyagoltuk ezt a tevékenységet, de a nyugatiak helyettünk is elvégezték. Meg is volt a látszata a propagandá­juknak. A Dunaszerdahelyi Vnb párt­szervezete nem tekint vissza nagy múltra: mindössze két esztendeje alakult meg. Addig tagjai a városi pártszervezethez tartoztak. A vnb alapszerveze­tének létrehozása Viszkocs és Gyurcsik elvtárs szerint nagyon helyesnek bizonyult, mivel így konkrétabb lett munkájuk tar­talma, senki sem bújhat ki a feladatok elvégzése alól. Ugyan­csak bevált a pártcsoportok létrehozása az alapszervezeten belül. Jelenleg 4 pártcsoportjuk van: a gazdasági udvar, a nem zeti bizottsági alkalmazottak, a házkez'előség és a vnb dolgo­zóinak csoportjai. Mivel a tag­ság összetétele elég sokrétű, ar­ra törekedtek, hogy a pártokta­tás előadásai mindenki számára érthetőek és ugyanakkor szín­vonalasak legyenek. A nemzeti bizottság alkalmazottainak szá­ma — beleértve a gazdasági ud vart és a házkezelőséget — 120. A párt vezető szerepének fon­tosságával a pártonkívüliek is tisztában vannak. A pártonkívü­liekkel az összüzemi és a gre­miálls gyűléseken tárgyalják meg a problémákat. A kommu­nisták és a pártonkívüliek közt nagyon jó a viszony. A párton­kívüliekkel folytatott beszél­getések során — egyesekkel, akiknél megvannak a feltételek hozzá — foglalkoztak a pártba lépés kérdésével is. Az évzáró taggyűlésen három új tagot szeretnének felvenni. A vnb el­ért sikereihez párttagok és pár­tonkívüliek egyaránt hozzájá­rultak. S ha már sikerekről esett szó, hadd említsük meg, hogy a felszabadulás 25. évfordulójá­ra vállalt összvárosi kötelezett­ségek 10 millió 800 ezer koro­nát tettek ki, s ezt a dunaszer­dahelyiek 12,5 millió koronára teljesítették. Ezzel szlovákiai viszonylatban is az elsők közt voltak. Jelentős kötelezettséget vállaltak a párt megalakításá­nak 50. évfordulója tiszteletére is. FÜLÖP IMRE C sáb (Cebovce) emberemié kezet óta — földműves­munkás község volt. Élt itt egy­pár jómódú gazda, sok két-há­rom holdas kisparaszt és sze­gény zsellér. Akinek annak ide­jén lovacskája volt, az már könnyebben boldogult, mert fu­varozhatta az ölfát az erdőből Balassagyarmatra. Persze, fuva­rozásból nem lehetett meggaz­dagodni. Csak tengődni, élde gélni napról napra. S ezért — Csábot valamikor szegény fuva­rosfalunak is nevezték. S meg kell mondani, hogy a csábiaknak nem volt semmi hasznuk az 1945-ben megvaló­sult földosztásból sem, mert a nem nagy egyházi tagon kívül nem volt itt nagybirtok. A föld­éhség tehát tovább tartott. De ezért a helybeli krónikás 1945­ben újév napján új oldalt kez­dett vaskos könyvében. Joggal, hiszen Csábon is új élet kez­dődött. A véres tábori lap Pjotr Szavics Trus főhadnagy egysége kiűzte a szomszédos Nényéből a német fasisztákat. A Sulyok pusztai házakból ls menekültek a németek, de a szomszéd Bimbó tanyát Csehi­ben elkeseredetten védték a fa­siszták. A karcsú, fiatal főhad-, nagy aknavető tűz segítséget kért, s mihelyt az megszűnt, felugrott fedezékéből nagyot kiáltva: „Tovariš, vperjod — előre!" Ez volt sajnos, az utol­só vezényszó, amit a hős szov­jet tiszt kiadott, mert halálos haslövést kapott. A csatazaj még dühöngött a község határában, habár a né­metek zöme már menekült a Bükk felé kanyarodó ország­úton, amikor Gergő Laci zötyö­gő szekerén behozták a sebe­sült tisztet a faluba. „Szpaszibo, chazaj!" köszön­tötte tekintetével és gyenge fej­bólintással a tiszt készséges csábi fuvarosának. Aztán elő­vette tintaceruzáját és viaskod­va a halállal ezt írta a gyűrött tábori lapra: „Drága Vologya öcsém! Megsebesültem. Két-há­rom óra múlva biztosan megha­lok. Egy fiatal gazda hozott be kocsiján a faluba. A dombon a templom mellett leszek eltemet­ve. Nagyon jó nép van itt. Segí­tenik akartak de hiába ... Vo­logya, köszönd meg háború után — nevemben a jóságu­kat . .." Talán két vagy három órái ált a sebesült szovjet tiszt. Tá­bori lapjára vetett utolsó betűk, szavak, persze már olvashatat­lanok voltak. Megmerevedett ujjai közül kihullott a ceruza, szemei megüvesedtek. Másnap temették szegényt a templom melletti térségen. Katonazene­kar játszotta az lnternacioná­lét, búcsúzásra sortűz dörrent bajtársai fegyveréből. Köszönet — 26 év után A címzett — Vlagyimir Sza­vics Trus, a Vörös Hadsereg egykori hadnagya — aki a Le­ningrád melletti harcokban szintén megsebesült, hiába igyekezett bátyja kérésének eleget tenni. Hiszen Csehszlo­vákia területén több mint 140 ezer szovjet katona esett el, s talán mindegyiket a falvak, vá­rosok legszebb részén — temp­lomok mellet, ligetekben temet­ték el. Aztán sok a hasonló ne­vű község Közép-Szlovákiában: Čebovce, Celovce, Cekovce, eset­leg Zelovce. És csak a csábi határban 18 szovjet katona vesztette életét. Persze a nagykürtösi járás funkcionáriusai, de főleg a CSSZBSZ járási titkára, Juraj MoravCik sokat fáradozott, amíg sikerült megállapítani, hogy Pjotr Szavics Trus Csábon halt meg. Meg is írták ezt rög­vest a testvérnek. S a hivata­los borítékban ment még egy levél Csábról, melyben a szö­vetkezet és a hnb vezetősége meghívta a volt szovjet tisztet látogatóba Csábra. Szüretre várták a kedves vendéget az ukrajnai Kremencsugból, de csak decemberben érkezett. Az efsz elnökével, Zatyko Fe­renccel lementek a Bimbó ta­nya melletti akácoshoz, ahol öccsét halálos lövés érte. Visz­szajövet megálltak a falu kö­zepén, s amikor az elnök be­mutatta Gergő Lászlót az ukraj­nai vendégnek, az átölelte, csó­kolgatta az egykori frontfuva­rost: „Vot, zolotyj chazajta — aranyos gazda, látod, itt a le­vél, amit az öcsém írt akkor rólad. Drága barátaim, köszö nöm ..." De engedjük át a szót Zaty­ko mérnöknek: „Ilyen vendég még nem volt a mi falunkban. Szeretettel, tisztelettel fogadta őt mindenki. Bizony én is — mi tagadás, alig-alig tudtam el­fojtani a könnyeket. De főleg az asszonyok, akik minket a falu közepén körülfogtak, sír­tak ám valamennyien. S mikor búcsúzott tőlünk Trus elvtárs, Ismét a megfakult tábori lapot mutatta. Lssátok — a bátyám már 26 évvel ezelőtt megírta, hogy becsületes, jó nép lakik ebben a faluban. S igaza volt. Tovariscsi, bolsoje szpaszibo — hálás köszönet, elvtársak . . ." Üjév 1945 — új élet kezdete Mondjuk meg az igazat: a fa­siszta propaganda megtette a magáét Csábon is. Sokan ki­mondottan rettegtek az új rend­szer bevezetésétől. Ha a kisbí­ró dobolni kezdett, voltak olya­nok is, akik arra gondoltak, ta­lán a Szibériába való eihurco­lást teszi közhírré ... Nem volt azonban igazuk, sem azoknak, akik a háború alatt nagy pla­kátokon hirdették: „Győzelem, vagy Szibéria ..Hajaszála sem görbült a faluban senkinek. A hős szovjet tiszt temetése óta éppen 26 év telt el. Az em­ber életében ez a kor elég hosz szú idő, Am, egy falu vagy vá­ros, avagy ország történetében igen rövid. De a faluban mégis szinte hihetetlen változások történtek. Meg kell azt is mon­dani őszintén, hogy eme válto­zások csak azután következtek be, amikor a kommunista párt véglegesen átvette a hatalmat az országban. Addig sokan bi­zonytalanságban éltek Csábon is. Krónikában - aranybetűvel Igen, így kellene megörökíte­ni az utókor számára például azt, hogy 1945 óta a faluban 110 modern ház épült, s hogy ma Csábon már majdnem húsz autótulajdonos van és 45 fiatal­ember motorbiciklin robog le s fői a faluban. Feledésbe mennek már las­san azok az idők, amikor He­gedűs János és Cibulya István — aratógazdák tél idején szer­vezték a szegény zsellér csalá­dokból az aratópárokat a szom­széd nagybirtokokra. Cobor Gyurka bácsit sem ismerték a mai fiatalok, aki koldusbottal, tarisznyával járta a szomszéd falvakat, rongyokba bugyolálva kéregetett. S jó is, hogy nem ismerik. De ezért még sokan élnek Csábon, akik e sorok minden mondatát bizonyíthat­ják ma ls. Az emberek télide­jén örültek, ha a Zichy-féle er­dőben öt-hat koronát kerestek naponta. Egy kiló cukor akko­riban 6 korona húsz fillér volt. Valamikor csak egynéhány csa­lád (Butykoék, Papocskáék, Ádám-Matyisék, Simonék) élt jómódban. Ma már nincsen a faluban szegényember. Az ottani efsz a járás leg­jobbjai közé tartozik. S fejlő­dik, gyarapodik évről évre. Amíg 1965-ben csak 620 korona volt a tagok havi átlagjövedel­me, ma a havi kereset megha­ladja (átlagban) az 1500 koro­nát. (Tavaly 1430 korona volt.) Talán nincs is értelme, hogy ap­rólékosan felsoroljuk a figye­lemre méltó eredményeket. Eze­ket csak a vak nem látja és az nem veszi tudomásul, aki való­ban nem akarja. Ilyen talán nincs is Csábon. Ezzel magya­rázható az, hogy a szövetke­zetben nincs munkaerőhiány. Fiatal is van bőven. Erről tanús­kodnak az efsz közgazdásza — Pajer József szavai: „Nem di­csekvésből mondom, de miná­lunk már azok is, akik kezdet­ben tétováztak és nem hittek az eredményes közös gazdálko­dásban —ma a szövetkezetben látják jövőjüket. Tőlünk a fia­talok sem vágynak el. Persze igyekszünk, hogy megtalálják számításukat. A múlt évben majdnem 350 ezer koronát for­dítottunk kultúrközpontunk épí­tésére. Nagy befektetéssel akar­juk gyarapítani szőlőgazdasá­gunkat, a Dacsőkeszi határban 30 milliót fordítunk talajjaví­tásra. A Mészkő-hegy alatt leg­alább 100 hektár új, teraszos szőlőművelést vezetünk be. A Meggy-patak mellett víztáro­lót — halastavat létesítünk. A közelben valódi csárdát szeret­nénk berendezni. Hat családi házat már építettünk tagjaink részére, és újabb hatnak az építését a jövő évben szeret­nénk megvalósítani. Persze, csacsiság lenne azt mondani, hogy Csábon már min­den rendben van. Egy tehén évt tejhozama még nem haladta meg a 2500 litert, s a hízóser­tések súlygyarapodása is jobb lehetne a napi 53 dekánál. A hízómarhák etetői előtt azon­ban le a kalappal, ott a napi súlygyarapodás eléri az egy ki­lót. A helybeli iskola is elég ki­csi, de már épül a 18-tantermes szlovák—magyar tannyelvű ki­lencéves iskola. Rövidesen meg­kezdik az új művelődési otthon építését is. S ez nagyon szük­séges, mert Csábon régóta já sziirjátszó és népnevelő hagyo­mányok vannak. A hnb, az -efsz vezetősége és nem utolsósorban a helybeli pártszervezet tagjai­nak köszönhető, hogy a társa­dalmi munkától nem vonakod­nak az emberek. A CSKP 50. évfordulójának tiszteletére az ezer lakosú faluban már eddig több mint háromezer órai társa­dalmi munkát ajánlott fel a la­kosság. Ólyan adatok ezek, amelyek a csábiak odaadásáról tanúskodnak. S arról, hogy Csáb igazi aranykora még csak ezután kezdődik majd. C sábon ezekben a napok­ünneplik a község felsza­badulásának 26. évfordulóját. Ez alkalommal nem árt meg­említeni (és nemcsak a csá­biaknak!), hogy a leírt változá­sok soha sem történtek meg volna, ha Pjotr Szavics Trus főhadnagy és több mint 140 000 ezer szovjet katona nem áldoz­ta volna fel életét hazánk fel­szabadításáért. Igen, ők hozták a szabadságot, s nekik köszön­hetjük a jobb, a boldogabb éle­tet, melynek neve: szocia­lizmus. BÁTOR1 jANOS L. Dénes felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents