Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-10 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
A forradalom ôs a szerelem ikertestvérek: e szavak mottóként szóigálnak egy ú) szovjet filmhez, amelynek címe: Forradalom és szerelem, ...A filmben elmondott események óta csaknem 65 esztendő telt el. A tengerészek azonban mindmáig ápolják a hagyományt: minden hajó, elhaladva Berezany sziget mellett, ahol bá. tor hazafiakat lőttek agyon, a part közelében koszorút dob a hullámok közé, hogy tisztelegjen a hősök emléke előtt. 1906. március 6-án hónaiban végezték ki őket Berezany szigetén, az Ocsakoverőd közelében: Pjotr Smidt hadnagyot és három matrózt .. Az orosz forradalmi mozgalom története sok kiemelkedő személyiséget ismer. Közöttük előkelő hely illeti meg Pjotr Smidtet, a cári hajóhad első olyan tengerésztisztjét, aki a nép oldalára állt. Az 1905-ös forradalmi események egész Oroszországot lázba hozták. Novemberben felkelés tört ki Szevasztopolban. Tömeggyűlések előzték meg. Az egyiket egy békés tüntetés résztvevőinek emlékére szervezték, akiket áruló mód«*n csendőrgolyók terítették le. Smidt hadnagy ezen a tüntetésen fogadalomnak is beillő beszédet mond. Szevasztopol tengerészei és katonái nevében hangzik el ajkáról a felhívás:... „egész munkátokat, szíveteket-lelketeket szenteljétek szabadságunk megoltalmazásának, s ha kell, áldozzátok fel érte életeteket is!" Még aznap kizárták a floita állományáo tt c/i O X B6 C s* < z < 1J H M > N V. FORRADALOM é s SZERELEM ból és letartóztatták. A sztwasztopoli munkások erre örökös képviselőjüknek választják. A tömegek nyomására néhány nap múltán Smidtet kénytelenek szabadlábra helyezni. A tapasztalt katonai vezető híján levő felkelők felkérték, hogy álljon a felkelés élére. Smidt felhúzatta az Ocsakov cirkálóra a vörös zászlót és bejelentette, hogy belép a fekete-tengeri hajóhad parancsnokságának tagjai közé. Sok hajó csatlakozott a lázadó cirkálóhoz, ám az erők egyenlőtlenek voltak. November 15-én déltájban a forradalmi hajókat lőni kezdték a tengerről és a szárazföldről. Az Ocsakov válaszul leadott néhány lövést, de egy gránát felgyújtotta. A legénység mentőcsónakokon és úszva próbálta menteni életét. A hullámok hátán hányódó tengerészeket ott a vízen lődözték le. A tengert vörösre festette a kiömlő vér. Az életben maradottakat hadbíróság elé állították. Négyüket kivégezték, a többit kényszermunkára ítélték... Ez röviden Pjotr Smidt hadnagy életének története. Tragikus sorsa, romantikától övezett egyénisége régtől fogva érdekelte az írókat. Smidtről sok könyv jelent meg, most pedig a szovjet mozik bemutatjak a rettenthetetlen forradalmárról szóló filmet. Danyiil Hrabrovickij forgatókönyvíró érdekes módon fogta meg a témát: a film forgatókönyvének alapjául Pjotr Smidt és Zinaida Rizberg romantikus szerelmének történetét választotta. — Első találkozásuk egy vasúti kocsiban mindössze negyven percig tartott. Smidt kérte, hogy írhasson Zinaidának. A történelem megőrizte Smidtnek Rizberghez írt valamennyi levelét. Ezekre építette Hrabrovickij a forgatókönyvet. E levelek a bonyolult érzések, filozófikus töprengések sajátos világát tárják fel. A bennük kifejezett őszinte és erős érzelmek nyilvánvalóvá teszik: így csakis egy szilárd jellem és kivételes egyéniség szerethet. A filmnek nincs szabályos meséje. A néző az 1905-ös eseményekből egyszeriben 1922-be csöppen, olyanokkal találkozik, akik ismerték Smidtet, s velük együtt újból átélik a hős tragédiáját. A szerzők szinte detektívregényszerüen kezdik a filmet: a szovjet rendőrség Véletlenül letartóztatja, majd felismeri Sztavraki egykori katonatisztet, aki annak idején Smidt hadnagy agyonlövetésekor a kivégzőosztagot vezényelte. Ugyancsak a véletlennek köszönhető, hogy előkerülnek Smidt levelei Zinaida Rizberghez. Kovsov csekista, aki felismerte Sztavrakit, bizonyítékok után kutatva Szevasztopolba, majd Moszkvába utazik, s ott találkozik az asszonnyal, akinek a szépsége megfakult, büszkesége megtört a tragikus élmények súlya alatt. A?/ő hézagos elbeszéléséből áll elénk a legendás hadnagy alakja. Története kiállta az idők próbáját, s tovább éí az emberek emlékezetében, akik fejet hajtanak előtte. Ki hát ez a nő, akit szerelme hőssé magasztosított? Zinaida Rizberg Kijevből utazik Ocsakovba, ahol az erdőben fogva tartott Smidt az ítéletre vár. A gyenge lelkű nőnek mennyi megaláztatást kell lenyelnie, hány fenyegetést végighallgatni, míg kiharcolja, hogy talőlkozhassék „az államrend felforgatójával". Zinaida 37-szer járt a földalatti börtönben Smidtnél, hogy megszépítse a hadnagy utolsó napjait a kivégzés előtt. Zinaidát a filmien Szvetlána Korkosko, a moszkvai Művész Színház fiatal tagja játssza (ő volt filmen az „Optimista tragédia" komisszárnője, Katyerina Ivanovna a „Karamazov testvérek"-ben, továbbá Elis bármixeinő a „Holt szezon"-ban). Lényegében két jellemet kellett megformálnom — magyarázza a művésznő. — A fiatal, romantikus lelkületű, szerető szívű Zinaida Rizberget és egy negyvenéves asszonyt, aki átéli az élet nagy viharát, megfáradt, s tekintete — fásulttá vált. Ám ez csak az első tekintetre van így. Lelke mélyen megőrizte Pjort Smidt alakját, s hordozza egész életén át. Nagyon sajnálom, hogy személyesen már ^em találkozhattam vele: 1964-ben meghalt. Smidt szerepében egy kijevi színész, Alekszandr Parra mutatkozik be. Meglepően hasonlít történeti prototípusához. Szerény és gyengéd ember, élő lelkiismeretű, sokat töprengő orosz értelmiségi — ez az első benyomásunk a színész játékáról. Pjotr Smidt lelkiereje, puritánsága, intelligenciája, akarata és hite a maga teljességében tárül fel a börtönben töltött napok bemutatásakor, a Zinaidával történt találkozásokkor és a hadbíróság előtt mondott forradalmi szenvedélyű beszédében. A filmet Jevgenyij Matvejev, az ismert színművész és filmszínész rendezte. Egyben ő játssza az egyik főszerepet — Kovsov csekistát. Ez második rendezői munkája. Inna Moszkaljova I \ 111 rím • Szeberényi Lehel regényéből készíti első nagyjátékfilmjét Timár István Én vagyok Jeromos címmel. Főszereplők: Alfonzó, Psota Irén, Pálos Zsuzsa, Harsányi Gábor, Bujtor István, Kállai Ferenc, Tomanek Nándor. Operatőr: Illés György. Q Borisz Livanov, a moszkvai Művész Színház kiváló színésze és rendezője államdíjat kapott; a magas kitüntetés a szovjet színjátszás egyik legmarkánsabb egyéniségét érte. Borisz Livanovot a közönség színpadon ís láthatta a Művész Színház vendégjátékain, a Holt lelkek Nozdrovját és a Kreml toronyórája Zabelin mérnökét játszotta. Pagogyin színművének filmváltozatában is Livanov alakította Zabelint. • Tatjaim Doronyina, aki ax elmúlt két évben a Szovjetszklj Ekran olvasóinak szavazata szerint a legnépszerűbb szovjet filmszínésznő volt a Nővérem, a színésznő, a Három topolyafa és a Még egyszer a szerelemről című filmjével — új filmjében, Az énekesnőben a címszerepet játssza. A filnl Írója Edvard Radzinszkij, rendezője Konsztantyin Voinov. • Katherine Hepburn alakítja Trója királynőjét, Hekábét Trójai nők című tragédiájának filmváltozatában, amelynek felvételei Spanyolországban készülnek. A főbb szerepekben Vanessa Redgrave, Genevieve Bujold, Irene Papas és Patriek Magee lép fel. • Három férfi egy levele — ez a címe Marcel Moussy új filmjének, amely a lóverseny világába viszi a nézőket. Főszereplő a népszerű francia komikus: Róbert Dhery. • Arthur Rimbaud életét készül filmre vinni Nelo Risi olasz rendező. A nagy francia költő alakját Davis Hemmings kelti életre, Antonioni Nagyítás című filmjének főszereplője. — Az olasz—angol koprodukcióban készülő filmet Olaszországban, Ethiópiában " és Arábiában forgatják, ideiglenes címe — Rimbaud 1873-ban megjelent prózai költeményeinek címe után: Egy évad a pokolban. • Jerzy Štefan Strawinski, a neves lengyel forgatókönyvíró üj munkája: Ádám keresésében. A film rendezője: Jerzy Zarzycki, a főszereplők: Stanislav Mikulski, Jan Machulskl, Pola Raksam, Magda Zawadska, May^ da Limonta Rodriguez ISMÉT Bdwige F e nech a Hadam Hovory eámiietegábm MADAME BOVARY Gustave Flaubert népszerű regényét a „Bovaryné"-t újra megfilmesítették, ezúttal a Német Szövetségi Köztársaságban. A németfrancia—olasz koprodukcióban készült film női főszerepét Edioige Fenech alakítja — kitűnően, legalábbis valamennyi eddig megjelent kritika ezt állítja. A férfi főszerepeken Gerhard Reidmann, Peter Carsten és Franco Ressel osztozik, valamennyien színpadi színészként nagyon híresek. A rendező az angol—Ír John Scott. „Ezúttal — nyilatkozta a rendező — a klasszikus regényt klaszszikus formában, korszerűsítések nélkül kívántuk filmre vinni. Én azt hiszem, a közönségnek elege volt az adaptációból. Egy kedvelt regényt kedvelt regényként kell a filmvásznon is visszaadni, és mivel az emberek pontosan azt fogják látni a filmvásznon, amit a könyvben olvastak, meggyőződésem, hogy az esetleges hibákat, történésbeli vontatottságot nem rajtam, hanem magán a szerzőn, Flaubert-en fogják számonkérni. Éppen ezért bátran vállaltam a „megfilmesítés" szót, s a reklámban és valamennyi nyilatkozatban nem győzöm hangsúlyozni: Flaubert-hez mindenben hű Madame Bovaryt állítottam a filmvászonra. Remélem, ez majd a közönség tetszését is megnyeri". A színes, szélesvásznú filmet a minap mutatták be az NSZK-ban és máris a jelentős üzleti sikerek között tartják nyilván.
