Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-10 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

Vannak dolgok, amelyekkel napjában több meg­jelenési formában is találkozunk, mégis keveset tudunk róluk. Ezek között is — rendkívül gyakori előfordulása miatt — első helyen áll a kő. Igen, az útba beépített „macskakő" melyen naponta já­runk, a járdaszegély, a különféle kőépítmények és hidak, a gazdátlanul kallódó kődarabok ... Sem városnak, sem falunak, se hegynek, völgynek vagy határnak nincs olyan pontja, ahol ne találnánk követ. Még a sírunkba is elkísér, mert a temetők­ben rengeteg a kőkripta és a kőből faragott sír­emlék. A kő ősidők óta az ember néma társa. Első komolyabb fegyverét is pattintott kőből ké­szítette, és végső tokon a történelem még korsza­kot is nevezett el a kőről. Hol lennének nélküle a büszke várromok, a pa­loták, a különféle stílusban épült díszes oszlopok, azok a fontos ismeretek, melyeket régészeink az ásatások kapcsán tudnak meg az egykori emberek életéről, kultúrájáról? A népek kihaltak, vá­rosaik elsüllyedtek, <ie örök tanúként megmarad resete 19'5. korona. Épületdíszítéshez szepesi, út­építéshez korláti zúzott követ használnak. A srlovák kőfeldolgozó iparban a februári győ­zelmet követő és az ipar valamennyi ágazatára kiterjedő államosítás után nagyarányú előnyös változásokra került sor. Több elképzelés, gyakor­lati intézkedés és átszervezés után a kifejezetten kőfejtéssel és feldolgozással foglalkozó kisebb nagyobb és különféle szervek irányítása alá tar­tozó üzemek közül 1967-ben a lévai Andezit üze­met véglegesítették. A vállalat a régebbi műhe­lyeket korszerűsítette és új üzemrészlegeket épí­tett ki. A hazai kőfeldolgozó gépeken kívül kül­földről is vásároltak automata gépsorokat, — például az olasz Temax cégtől — s mivel Szlová­kiában a márvány előfordulása nem fedi a szük­ségletet, kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki Magyarországgal, — Süttő, Búzakalász, Tardos, Siklósér — és hoznak be márványt a Szovjetunió­ból, Bulgáriából, Romániából, sőt Kubából is. Mi minden készül ma kőből és márványból? tak a kövek. Ma „kihallgatjuk" őket, és megtud­juk, milyen is volt az élet évszázadokkal ezelőtt a földön. Ha az utcán szórakozottan odébb rúgunk egy kődarabot, eszünkbe se jut, honnan kerülhetett a lábunk alá, lakóháznak, úttestnek, erődítmény­nek volt-e alkotórésze? Napjában sokszor „vé­tünk" a kő ellen, pedig nem az „égből pottyant" elénk. Több ezer ember fáradságos munkával fejti a felszínen, vagy — ritkábban — a mély bá­nyákban. Kitermelése egykor kézi erővel történt, ma gépek segítik ezt a nehéz munkát. Az egyiptomi piramisoktól a bratislavai Prior­áruházig, a kőnyomásnál használt mészpalakőtől az egykori malomiparban alkalmazott rovátkolt kőtárcsákig, a sztatika és a dekoratív megjelenés szempontjait összhangba hozó felhasználásig hosz­szú az út. Ma már csak polihisztorok vagy a kö­vek tulajdonságával, a múló időnek szerkezetükre gyakorolt hatásával foglalkozó régészek tudják, mióta ismeri az ember a hasznosítható kőzeteket, az épületköveket, a szerkezeti és útburkoló köve­ket. Ök tudják, mióta alkalmazzák a repesztő­munkával történő eljárást a kőfejtésnél. Ma már egészen természetesnek tartjuk, hogy a svidníki múzeumot, a csorbatói FIS szállót, a žilinai Szakszervezetek Házát, a košicei repülő­tér épületének választékos ízléssel berendezett csarnokait, a bratislavai Duna-parti sétány díszes mellvédjét kőből készítették, vagy kővel díszítet­ték. Nem véletlenül soroltuk fel ezeket a létesít­ményeket, ugyanis abból a kőből készültek, me­lyet a Szocialista Üzem címmel kitüntetett lévai Szlovák Kőlpari Vállalathoz tartozó bányákban termeltek ki és az üzem csiszoló műhelyeiben íor­máltak meg. Amikor 1932-ben a vármegyei szövetkezet mint­egy 40—50 dolgozóval hozzákezdett az onixkő fel­dolgozásához — családi házakat és dísztárgyakat készítettek — még a legmerészebb bányász sem gondol arra, hogy 30 évvel később a zvoleni, szepes váraljai, korponai és losonci üzemeket egy családba tömörítő lévai igazgatóság hatáskörébe tartozó kőfejtő és feldolgozó üzemnek — a 135 dolgozót foglalkoztató lévai üzemrészleggel együtt — 1560 dolgozója lesz. Dr. t. Bačkôr, osztályvezető elmondotta, hogy az üzem jelentős haszonnal dolgozik. A kitermelt követ és a belőle készülő különféle rendeltetésű, részben díszítésre, másrészt építkezéshez használt kőalapanyagból készült termékeket főleg a hazai piacon értékesítik. Közületektől és magánszemé­lyektől is fogadnak el megrendeléseket. A lakos­ság a Jednota kirendeltségeinél jelentheti be igé­nyét vagy vásárolhat kész gyártmányokat. Az üzem út- és útépítéshez Is szállít nélkülözhetet­lenül fontos anyagokat. A dolgozók havi átlagke­Betonlap, melyet útépítésnél használnak, kocka­kő, járdaszegély, kilométerkő (az autósok most biztosan felsóhajtanak: bárcsak gumiból készül­nének!), alul- és felüljárók, hídtartó pillérek, épületdiszítő elemek, kődíszműáru és még sok minden más. Az üzem dolgozói további lelőhelyek feltárá­sával, a meglevő és a kőfeldolgozó ipart nyers­anyaggal ellátó bányák maximális kihasználásával szándékolják a kő durva megmunkálásával fog­lalkozó üzemrészlogek termelését növelni, és a geológusok hatékony közreműködésével a feldol­gozóüzemek és eladási központok közelében újabb kőbányákat akarnak feltárni. Hasonló intézkedé­seket foganatosítanak a dekoratív célokat szolgáló köipar további fellendítésére ls. Alkotókezdeményezésben, lettrekészségben nincs hiány, amit az a tény is bizonyít, hogy az üzem dolgozói már 1950-ben bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 38. évfordulójának tisztele­tére az üzem alkalmazottjainak 86 százaléka már akkor vállalásokat fogadott el. Tíz évvel ezelőtt 12 munkacsoport kapcsolódott be a Szocialista Munkabrigád cím elnyeréséért folytatott verseny­be. Tavaly pedig elnyerték a Szocialista Üzem címet. Először — ahol erre lehetőség mutatkozott — gépesítették a termelést, villamosították az üzem­részlegeket. Az elavult berendezéseket kicserélték ós új gyáregységeket építettek. A korábbi évek gyakorlatától eltérően betonkészítéssel és kavics­bányászással is foglalkoznak. Komárom térségé­ben üzembe helyeztek egy Kamzík nevű nagytel jesítményű kotrógépet, átépítették a Detva nevű vontatóhajót, Párkánynál kavicstárolót létesítettek és Komját közelében többek között kavicsosztályo­zó berendezést szereltek fel. A Lévai Járási Nemzeti Bizottság mögött levő, emeletes, fehér színű, a bányászatra utaló hagyo­mányos két egymáson keresztül fektetett kala­páccsal megjelölt igazgatósági épületbe az ország minden pontjáról érkeznek megrendelések. Mert a kő és a kőből készített termékek iránt a gyors ütemben épülő Szlovákiában állandóan nő a ke­reslet. Ma mór nem is építenek lakótelepet, vagy nagyobb épületet anélkül, hogy a hagyományos épületkövön kívül ne alkalmaznának díszítőele­meket, melyek nagy részét szintén ez az üzem készíti el. A kereslet arányában bővítik és kor­szerűsítik a bányákat, munkahelyeket. Távlati tervükben szerepelnek mind azoknak az építke­zéseknél használt új épület- és díszítőelemeknek nagyobb mennyiségbnn történő gyártása, melyeket az elkövetkezendő időszakban alkalmaz az épí­tőipar. KOMLOSI LAJOS T Néhány héttel ezelőtt a kelet-szlovákiai mező­gazdasági vállalatok vezetőinek aktívaülésén fi­gyeltem fel erre a megjegyzésre: „ ... az utóbbi időben megfeledkezünk az emberekről, sikeres munkájuk népszerűsítéséről ..." Mi tagadás, több mezőgazdasági termelőüzem munkahelyein megfordulva magam is azt tapasz­talhattam, többnyire üresek a propagációs táblák, az élenjáró dolgozók fényképeit, munkaeredmé­nyeit népszerűsíteni hivatott szekrények üvegei alatt megsárgult, régi jelszavak láthatók. A Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaságban kellemes meglepetés ért. A propagációs táblákon — . van belőlük bőven — a szocialista munkaverseny friss eredményeit, a legjobb dolgozók munkasíke­reit, fényképeit találtam. A gazdaság üzemi szak­szervezeti tanácsa elnökétől, Z e 1 e n á k József elvtárstól — aki egyébként a munkabiztonsági fe­lelős tisztségét is betölti — tudtam meg hogy gaz daságuk vezetősége már hagyományosan, nagy gondot fordít a propagandamunkára. — Legjobb dolgozóink megérdemlik, hogy nép­szerűsítsük termelési eredményeiket. A jövőben is így teszünk, annak ellenére, hogy a mi vidékünkön is valóban sok helyen elhanyagolják e kérdést. Ezt személyesen tapasztaltam. Tudjuk, honnan erednek ezek a személyes ta­pasztalatok. Zelenák elvtárs a Szövetségi Gyűlés képviselője, közel egy évtizede kapcsolatot tart a Nagykapos és a Ktrályhelmec környéki községek­kel. Felhasználjuk a találkozást"és képviselői mun­kája felől érdeklődünk. — Meghívások alapján eljárok a helyi nemzeti bizottságok üléseire. Többnyire akkor hívnak, ha nagyobb problémáik vannak. Legutóbb Tiszacser­nyőn foglalkoztunk a lakótelep bővítésével. Közös munkánkat — ha nem is minden esetben — általá ban siker koronázza. Az utóbbi években korszerű iskola épült Nagygéresen, Szomotoron és Szentes községben. Befejezés előtt áll az iskolaépítés Kört vélyesen, Nagykaposon, megkezdődött Bolyban, Szőlőskén és Radon. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy az építővállalatok sokkal többet tehetnének, sokkal jobb munkaszervezéssel kellene dolgozniuk. Nagykaposon lassan már „örökös" építkezés lesz az új iskola felépítése. Kiráiyhel­mecen kicsi és korszerűtlen a jelenlegi gimná­zium. Ebben a városban egyébként az új ötéves tervben bútorgyár épül, s ezzel bővül a nők fog­lalkoztatása. Királyhelmecen és Nagykaposon elégtelen az üzlethálózat is. Hol számíthatunk a vízvezetékhálózat bővítésé re,"az utak portalanítására? — Arra törekszünk, hogy a „bodrogi vízvezeték­hálózatra" mielőbb rákapcsolják Ladmóc, Zemp­lén, Kis- és Nagykövesd, Bodrog, Pólyán, Bély és a többi községet is. Az utóbbi években jelentősen javult a községekbe vezető, bekötő utak állapota. Osarnahó, Bárki, Ladmóc, Zemplén, Kiskövesd, Kri­Sovská Liesková és más falvakba portalanított, aszfaltozott utak vezetnek. Az útépítők címére annyit: jó munkát végeztek, de ideje lenne már Kisújlak és Bodrog község útjait is rendbehozni. — Említette a tiszacsernyői átrakóállomás lakó­negyedének bővítését. Hány új lakás építésére számítanak itt? — Megközelítőleg 240 új lakás építésére kerül sor, sőt a régebben igényelt 24-tanterines iskola építése is megvalósul. Ennek joggal örül száraz­földi kikötőnk lakossága. Annak viszont kevésbé örülhet, hogy még mindig „gazdátlan" a kanali­záció, továbbra is kiselejtezett mozdony fűti a la­kótelepet és a város ivóvízellátása sem a leg­kedvezőbb. Az utóbbi időben a központi szervek képviselői is felfigyeltek Tiszacsernyő problémái­ra. Talán kedvezőbb változás várható. Jelenleg, mint képviselőt milyen konkrét problé­mák foglalkoztatják? — Az egészségügy helyzete. Mind a trebišovi já­rásban, mind választókörzetemben: Királyhelmec és Nagykapos vidékén sok ezen a téren a pótol­nivaló. Erről a kelet-szlovákiai képviselők klubjá­nak legutóbbi ülésén számoltam be. Ez a téma egy külön elemző cikket igényelne, úgy „ízelítőként" csupán néhány adatot említenék. A trebišovi já­rásban közel 116 000 lakosra 585, ezer lakosra öt kórházi ágy jut. A kerületi átlag 6,4, az országos pedig 7,8 ágyl Vagyis csaknem 350 kórházi ágy hiányzik ebben a járásban. Ebből a néhány adat­ból sok mindenre lehet következtetni. Nem ülünk tétlenül. Remélem, az illetékesek segítenek meg­oldani problémáinkat. (kulik) B A bratislaval Duna-parti sítány virággal díszített mellvédje.

Next

/
Thumbnails
Contents