Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-10 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. január 10. A Nap kel Bratislavában: 7.47, Košicén: 7.31 órakor. Nyugszik Bratislavában 16.10, Košicén: 15.54 órakor. A HOLD kel: 9.46, nyug­szik: 21.07 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük MELÁNIA - DÁŠA nevű kedves olvasóinkat • 1821 ben született JÁN MATÚŠKA szlovák költő (-1- 1877). • 1881-ben szüle­tett MEDGYESSY FERENC szobrász, a 20. sz.-i magyar szobrászat kimagasló alak­ja (t 1958). • 1951 ben balt meg SINCLAIR LE WIS Nobel-díjas amerikai író (szül.: 1885). Motorosok, STOP! Ezzel a címmel mai számunkban új rovatot indítunk. Mi vezette szer­kesztőségünket erre az elhatározásra? Az a tény, hogy a közúti balesetek következtében évente mintegy hatmilliárd ko­rona veszteség éri a nép­gazdaságot. Ez az adat is bizonyítja, mennyire meg­terheli az államkasszát a motorizmus. Fölöslege­sen sok anyagi eszköz fe­csérelődik el. Ezen túl pedig még súlyosabban érintenek bennünket az emberáldozatok, amelyek pótolhatatlanok. Tény, hogy a motoriz­mus társadalmi probléma. Ebből bizonyos feladatok ránk is hárulnak, s a kérdésekkel mi is többet akarunk foglalkozni, mint eddig. Szeretnénk mindjárt az induláskor behatóan foglalkozni a biztonságos közlekedés problémáival, amelyek a jövőben is rovatunk ge­rincét képezik majd. A rovat keretében azonban nem csupán az autósélet problémáival akarunk foglalkozni, ha­nem kitérünk a közúti forgalom többi résztve­vőire — így a kerékpáro­sokra és a gyalogosokra is. Mert mint a gyakor­lat Igazolja, a közúti bal­sseteket nemcsak a gép­kocsivezetők okozzák . .. A közlekedési szabályo­kat úgyszólván vala­mennyiünknek ismernie kell, hisz valamilyen for­mában a közúti közleke­dés résztvevői vagyunk. Ezen törekvésünkhöz nagyban hozzájárulhat­nak e kérdésekben jára­tos szakemberek, de legfőképp közlekedésren­dészetünk dolgozói, akik­nek megfelelő áttekinté­sük van. A következő mmpi tartalmából FONTOS HATÁRKŐ ]A lubochííai kongresszus évfordulójára) ÉJSZAKA (Borisz Rajevszkij novellája) MIBŐL FAKAD A BIZTONSÁGÉRZET? IViicsek Géza taskenti ri­portja) B BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK | Az ideológiai munka jelentősége A pártmunkában — nagyon helyesen — ismét előtérbe kerül az ideológiai munka. Az ismét szót nem véletlenül emeljük ki, hiszen az utóbbi években nem fordítottunk kellő gondot az ideológiai tevékenységre. Főleg 1968-ban és 1969-ben, s azt követően is sokan lebecsülték az ideológiai munkát. Pedig egy percre sem vonható kétségbe az, hogy a párttagoknak — bár­hol is legyen a munkahelyük — nemcsak szakmailag, hanem politikai és ideológiai téren is állandóan képezniük kell ma­gukat. E nélkül a fejlődés elképzelhetetlen. Hogyan is járhat­na az élen az, aki politikai és ideológiai téren nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Márpedig a kommunisták mindig példa­ként szolgálnak környezetükben. Egyszóval az ideológiai tevé­kenység elhanyagolása valóban káros volt. Talán nem ártana, ha e tevékenység elhanyagolásáról konkrét példákat is emlí­tenénk. Egyik bevált eszköze az ideológiai munkának az üzentekben a .szemléltető agitáció volt. A tömör tartalmú, ugyanakkor ki­fejező s a legidőszerűbb feladatokra figyelmeztető jelszavakra gondolunk, melyekkel bizony az utóbbi években egyre ritkáb­ban találkozhattunk. Ugyanez vonatkozik a villámhírekre, a helyi plakátokra, faliújságokra stb. Ugyancsak a feledés homá­lyába merült a legjobb dolgffzók arcképének kifüggesztése, mely becsületes munkára serkentett s a legjobbak megbecsülé­sére vezetett. A politikai és ideológiai fejlődés legnagyobb biztosítéka per­sze a pártoktatásban rejlik, melynél elengedhetetlen bizonyos differenciálás, ami azt jelenti, hogy nem mindenkivel szemben támasztható ugyanolyan igény. Természetesen a pártoktatásban nagy gondot kell fordítani a jobboldali opportunisták elleni harcra is, hiszen vereségük még nem jelenti azt, hogy leplezet­ten nem fejtenek ki káros tevékenységet. A múltban bevált nyilvános taggyűlések rendezésével, kérdés-felelet estek szer­vezésével is hatékony politikai munkát lehet kifejteni. A töniegpolitikai munka során egy percre sem szabad megfe­ledkezni a fiatalságról. Az ifjú nemzedék nevelésében különös gundot kell fordítani a szocialista hazaszeretet kifejlesztésére. Meg kell értetni a fiatalokkal, hogy hazáját mindenki azzal szolgálja a legjobban, ha becsületesen dolgozik, ha növeli tu­dását, hogy az egyre igényesebbé váló feladatokat is maradék­talanul tudja teljesíteni. A nemzeti büszkeség hangoztatása egymagában még korántsem jelent hazaszeretetet. A szocialis­ta hazafiságtól elválaszthatatlan a proletár nemzetköziség gon­dolata, a Szovjetunió és a többi szocialista ország megbecsülé­se. Arra kell törekednünk, hogy az emberek, de főleg a fiata­lok megértsék: országunk határai egyben a szocialista tábor határai is. A szocialista építés eddigi vívmányainak megvédése valamennyi szocialista ország polgárának feladata. Örömeink es gondjaink egyaránt közösek. Ezt bizunyítja az is, hogy ba­rátaink eleget tettek internacionalista kötelességüknek, ami­kor arra rászorultunk. Soká sorolhatnánk még, ini mindenre kell kiterjednie a tö­niegpolitikai munkának, melynek elhanyagolását soha többé nem engedhetjük meg. FÜLÖP IMRE A „preventív védelem" csődje A világ haladó közvéleménye bizonyos megnyugvással vette tudomásul, hogy Izrael visszatért a Gunnar Jarring vezette köz­vetett tárgyalásokhoz. Kétségtelen, hogy nehezen született meg a Tel Aviv-i döntés, amelyet végül is az 1971-es esztendő elején indított arab diplomáciai offenzíva kényszerített ki. Az Egyesült Arab Köztársaság állásfoglalása, teljesen egyér­telmű és világos. Kairó ragaszkodik a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatához és általában a közel-keleti hely­zettel összefüggő ENSZ határozatokhoz. Ez annyit jelent, hogy következetesen kiáll a megszállt arab területek kiürítése mel­lett, ugyanakkor viszont — a szóban forgó határozatokból eredően — elismeri Izrael állani létét. Kétségtelen, hogy ez a tény kiüti Tel Aviv kezéből az utolsó fegyvert is. Hiszen az iz­raeli kormány a megszállást mind ez ideig a „preventív véde­lem" elméletével indokolta. Tömören a következőkben foglal­ható össze ennek az elméletnek a lényege: Izraelt függetlensé­gének és szuverenitásának a megvédése késztette az arab terü­letek megszállására. Ennek az elméletnek az alaptalanságát tán nem kell különösképpen bizonygatnunk. Hiszen nyilván­való, hogy az agressziót nein az arab országok követték el, hanem az izraeli hadsereg szállt meg arab területeket az előbb említett ..elinélet" nevében. Viszont az arab országok, miután alávetik magukat a világszervezet döntéseinek, mindennél job­ban bizonyítják, hogy nem tartanak igényt izraeli területekre. Így tehát a jelenleg felújított közvetett tárgyalások, amelyek korántsem lesznek könnyűek, valóban felvillanthatják a békés rendezés lehetőségét. Arról természetesen szó sem lehet — ezt példázza Anvar Szadat elnök több kijelentése is —, hogy Izrael bizonyos megszállt területeket megtartson magának. A Bizton­sági Tanács immár említett és sokszor idézett határozata ugyan­is nemcsak a megszállt arab területek kiürítését írja elő, ha­nem többek között szabad hajózást biztosít Izrael számára a Szuezi-csatornán is. Ennek természetesen semmi akadálya, az Egyesült Arab Köztársaság tiszteletben tartja a hajózással kap­csolatos nemzetközi megállapodásokat és előírásokat. Viszont nem hajlandó arra, hogy végtelenbe nyúló tárgyalások útján tegye Izrael számára lehetővé a fegyverszünet további meg­hosszabbítását. Erre csupán akkor kerülhet sor, ha Izrael való­ban tanújelét adja komoly tárgyalási készségének. Nos, a ki­látások nem éppen kecsegtetőek, figyelembe véve azt a tényt is, hogy az izraeli nemzetgyűlés az ország történetének rekord­magasságú hadiköltségvetését hagyta jóvá a napokban. Ez a költségvetés a nemzeti jövedelem negyven százalékát emészti fel, egy olyan záradékkal megtoldva, hogy szükség szerint esetleg tovább emelhető. A tárgyalások kimenetelét illetően valóban nehéz jóslatokba bocsátkozni. Jó lenne hinni, hogy az izraeli kormány végre-va­lahára a reálpolitika útjára lépett s a közel-keleti konfliktus felszámolását elősegítve hozzájárul e veszélyes válsággóc fel­számolásához. Az arab diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy a megbeszélések sikerrel záruljanak. Több egyiptomi diploma­ta, sőt Riad külügyminiszter is, látogatja sorra a világ orszá­gait, hogy részletesen magyarázza meg az egyes kormányok­nak az egyiptomi és általában az arab magatartás lényegét. Tán az elkövetkező napok vagy hetek választ adnak a ma még nyílt kérdésekre. Kétségtelen, hogy az események alakulására döntő befolyással lehet a világ haladó közvéleménye is. (B. P. I.) A Vietnami Demokratikus Köztársaság légiereje jelkészült az agresszor visszaverésére. Felvételünkön a VDK pilótái gyakorla­tozás közben. (ČSTK J Angela Dawis töviskoronája (A Neues Deutschland karikatúrája) Ludvik Svoboda köztársasági elnök a föderatív alkotmánytör­vény módosításának alapján új minisztereket nevezett ki. Fel­vételünkön: Ján Gregor miniszterelnök-helyettes az államfő ke­zébe leteszi az alkotmányban előírt fogadalmat. ( ČSTK — felvétele) A szocialista országok bratislavai konzulátusainak vezetői a vár­ban felkeresték Ondrej KlokoCot, az SZNT elnökét és Peter Co­lotkát, az SZSZK kormányelnökét. A konzuli testület nevében Sztanko Pál, a Magyar Népköztársaság főkonzulja köszöntötte az új év elején a szlovák államférfiakat. (A ČSTK felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents