Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-08 / 6. szám, péntek

TUDJÁK, HOL A HELYÜK Ketten az Elektrosvitből Párttagnak lenni mindig is nagy megtisztelést, ugyanakkor felelősségvállalást jelentett. Ma mindez fokozott mértékben ér­vényes, hiszen olyan időszakot élünk, melyben pártunk meg­tisztul a dolgozók élcsapatába nem való elemektől, kitűzött feladatai pedig merészebbek, mint valaha. Ám ezek a felada­tok. egyben reálisak is. Megva­lósításukhoz azonban , becsüle­tes munka, valamennyiünk helytállása szükséges. Minde­nekelőtt a kommunisták azok, akik példamutató helytállásuk­kal az élen járnak. Kommunis­tának lenni tehát elsősorban ezt jelenti, s ezzel tisztában kell lennie annak is, akt most lép a párt tagjainak sorába. A számos új párttag közül kettőt felkerestünk, hogy elbeszélges­sünk velük elhatározásuk indí­tóokáról, elképzeléseikről. Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvi t üzembe látogattunk el. Az ifjúsági szervezet neveltje Amikor Ladislav Vöröstől, uz özem 21 éves marósától meg­kérdeztem, miért határozta el, hogy belép a kommunista párt­ba, nem sokáig gondolkozott a válaszon. Ez pedig azt jelenti, hogy már jóval elhatározása előtt mérlegelte, mit vállalt. Hogy mindenekelőtt vállalásról, vagyis többletmunkáról van szó, azzal teljes mértékben tisztá­ban van. Ezt megfontolt, hatá­rozott válasza félreérthetetlenül bizonyítja: — A párt olyan feladatokat old meg — mondotta —, hogy szüksége van a fiatalokra is. A fiatalok és az idősebbek, léhát a tapasztaltabbak összefo­gását tartja szükségesnek a rendkívül igényes feladatok megoldásához. Azt is elárulja, hogy a kommunistákban már ko­rábban is példaképet látott. Sze­rinte a fiatalok mind készek lesznek a párt politikájának megvalósítására, ha azt megis­merik. Ezért fontosnak tartja a fiatalokkal való állandó foglal­kozást — persze mindig meg­Telelő formában. Ladislav Vörös politikai fej­lettségéhez nyilván az is hoz­zájárult, hogy az ifjúsági szö­vetségnek is aktív tagja volt, sőt tisztségeket is betöltött. Je­lenleg is az üzem hatodik. 30 tagot számláló alapszervezeté­nek az elnöke. Ezenkívül i SZISZ össziizemi szervezete al­elnöki tisztségét is ellátja. Nem csoda tehát, hogy uz ifjúsági szervezet munkájáról nagy lel­kesedéssel beszél: — össziizemi szervezetünk ve zetősége 15-tagú — mondja —, heten vagyunk kommunisták, s további hárman szintén be akarnak lépni u partba. Szerin lem — munkájukat és meggyő ződésüket figyelembe véve — meg is van a feltétele unnak, hogy a párt tagjai legyenek. Össziizemi ifjúsági szervezetünk 394-tagú. Fontos, hogy minél több fiatal tagja legyen a SZISZ-nek, amely biztosíthatja a fiatalok politikai fejlődését. A szervezet konkrét tevé­kenységéről is szívesen beszél: — Hozzájárulunk a nemeckái iskola (ifjúsági építkezés) fel­építéséhez. Mi adjuk az iskola valamennyi világítótestét. Kgy ifjúsági szervezet életé ben u sporttevékenység is nél­külözhetetlen. Ezt az Elektro­Fiatalok takarékoskodása (ČSTK) — Szlovákiában eddig 28 251 fiatal vesz részi prémiu mos takarékosságban. A jelent­kezők 38 százaléka havonta rendszeresen 300 koronát tesz betétkönyvére. A - fiúk havonta 212,55 koronát, a lányok pedig 190,72 koronát takarítanak meg. A fiatalok havonta átlag több inint 5,5 milliót, az elmúlt évben 70 millió koronát takarítottak I meg. Nevelési és gazdasági okok­j. ból az Állami Takarékpénztár számításba vette a fiatalok pré­i iniumos takarékoskodására je­| lentkező fiatalok korhatárának csökkentését 16 évre. svitben is tudják. Éppen ezért nagy fontosságot tulajdoníta­nak neki. Például nemrég nagy­szabású futóversenyt rendez­tek. Ugyancsak megtartották az egyes alapszervezetek közli labdarúgótornát. A Szilvesztert a fiatalok immár hagyományo­san minden esztendőben Počú­vadlón töltik. A fiatal házasok érdekeit is figyelembe veszik — egyebek közt úgy, hogy lakás­szövetkezetet alapítottak és egy 12 lakásegységből álló házat építenek. Ez iránt Ladislav Vö­rös is érdeklődik, mivel már nős, s felesége is az üzem al­kalmazottja. jelenleg a munka­helyétől 22 km-re eső Milanov­cén, apósa házában laknak. Munkáját nagyon érdekesnek tartja és szereti. Politikai fej­lődése mellett szakmailag is tovább képezi magát: távúton technikumot végez — a negye­dik évfolyamot látogatja. Jó hallgatni, amint fiatalos hévvel, de ugyanakkor megfon­toltan beszél — munkáról, gon­dokról, szórakozásról s tervek­ről, melyeknek valóra váltásá­ban egy percre sem kételkedik. Hogy is tehetné, hiszen kommu­nista.. Ez pedig azt is jelenli, hogy meggyőződése és lendü­lete azokat is magával ragad­ja, akik ma talán kételkednek még a társadalom merész cél­jainak megvalósításában. 17 éve egy műhelyben A Tardoskeddről Érsekújvár­ba került Balogh Béla már nem tartozik a legfiatalabb nemze­dékhez, hiszen 41 éves. Mi hát az oka, hogy most lép a párt soraiba? A választ ő adja meg: — Bevallom, az elmúlt évek­ben nem volt Időm társadalmi aktivitásra. Építkeztem, s ez na­gyon lekötött. Ráadásul u fele­ségem itt az üzemben elveszí­tette félszemét. Volt tehát gon­dom éppen elég. A párt jelen­legi politikájával egyetértek, s tőlem telhetőleg támogatni akarom. Ezt itt az üzemben is tudják. Éppen ezért elbeszélget­tek velem, s felvételre javasol­tak. Természetesen a munkám­mal is elégedettek. A lítkkozó­möhelyben dolgozom, — már 17 éve egyhuzamban. Jelenleg lámpákat fújatűnk be. Számom­ra ez a munka már csupán já­ték. Nagyon szeretem végezni, pedig eredetileg cipésznek ta­nultam. A műhelyben csoport­vezető vagyok. Ez azt jelenti, hogy én felelek az egész mű­szakért — három műszakban dolgozunk. Én veszem át az anyagot is a 13-tagú csoportom számúra. Persze amellett ugyan­azt elvégzem, amit a csoport többi tagja. A keresettel elé­gedettek lehetünk. A legnehe­zebb éveket e tekintetben az 1954-től 1956-ig tartó időszak jelentette az üzem életében. Bízom benne, hogy az egész társadalom gazdasági helyzete rendbe jön. A nehézségek csu­pán átmeneti jellegűek. Fontos, hogy becsületesen dolgozzunk. Párttagnak lenni többletmunkát jelent, de szívesen válla.lom, mert tudom, hol a helyem. Tekintete nyílt, válaszai tö­mörek, nem keresi a hangzatos szavakat. Izmos, vállas munkás­ember, — Az apám is munkás volt — mondja elgondolkodva — sze •gény sorban nevelkedtem. Apai nagyanyám nevelt fel, mert anyám korán meghalt. Aztán legyint egyet, mint aki nem szívesen beszél a múltról. Öt. a jelen s a jövő érdekli. Ezért a következő kérdésem már nem is illik ide. De azért szívesen válaszol rá: — Hogy azelőtt hívtak-e a pártba? — ismétli meg utánam, majd így folytatja: — Egy is­merősöm 1968-ban lépett a párt­ba. Tőlem is kérdezte, nem aka­rok-e beállni. Nem akartam, mert az akkori politikával nem értettem egyet. Ez akkor volt, amikor a legvadabbul dívott a nacionalizmus és a szovjellenes­ség. Ezért örömmel fogadtam a baráti országok segítségét. Ezért támogatom a párt jelenlegi po­litikáját, melynek lényege, hogy a munkás egyre jobban éljen. FÜLÖP IMRE 1 am hmm unittá 2 mi nutni *«?Q .Htstt n*Ht> • tó A A gazdag hagyományokra építünk A lég kondicionáló berendezést gyártó milevskói üzem termékei­nek jelentós részét a szocialista országokba elportálja. Képünkön az iizeni állal gyártott szállítófar I*- ' Š i -oi-h folv ''STK I Egyre több figyelmet szentelnek a szocialista versenynek, ami megmutatkozik az eredményeken is. A képen a handiovái szén­bányában kihirdetik a tavaly decemberi legjobb eredményeket. (J. Lofaj —• ČSTK félv.) A Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságunknak mély történelmi gyökerei vannak. Népeink min­dig rokonszenveztek Oroszor­szággal, később a Szovjetunió­val. Ez a rokonszenv csak nö­vekedett, amikor Csehszlovákiát a második világháború előesté­jén a hitleri agresszió fenye­gette. A háború alatt a lakos­ság jelentős része olyan erőt látott a Szovjetunióban, mely egyedül képes legyőzni a hit­lerizmust. A rokonszenv még csak erősödött,. amikor a szov­jet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát. Ez a rokonszenv már a Szov­jetunió iránt érzett szeretetet, hálát és tiszteletet fejezte ki. A lakosság nagy része azonban a Szovjetunióban a nemzeti fel­szabadítót látta, és nem a világ első szocialista országát. A Szovjetunióhoz fűződő ré­gebbi hagyományos kapcsola­taink nem' idealizálhatok egy­oldalúan. A kapitalista múlt el­hintette a szovjetellenesség magvát. Már a Nagy; Októberi Szocialista Forradalom ellent­mondásos visszhangot keltett országunkban. A szociáldemo­krácia haloldali forradalmi kö­rei és a proletariátus legfejlet­tebb része pozitívan értékelte, míg a burzsoá körök, élükön M<tsarykkal, gyűlölettel tekin­tettek rá. A München előtti köztársa­ságban a burzsoá propaganda a bolsevik terrorral ijesztgette a kispolgárokat. A burzsoázia jo­gosan félt azoktól az osztály­politikai változásoktól, melyek a Szovjetunióban végbe men­tek. így a München elöl ti köztár­saság idején lakosságunk egyes rétegei különbözőképpen tekin­tettek a Szovjetunióra. A náci megszállás és a háború idején, a lakosság egv része fokozott rokonszenvvel tekintett a Szov­jetunió felé, míg a másik olda­lon éreztette hatását a nácik többéves szovjetellenes propa­gandája. Nemzeteink ezt a pro­pagandát elvben visszautasítot­ták, de hatása mégis volt. Támadások a Szovjetunió történelmi szerepe ellen A háború után a CSKP ve­zette haladó -erők és a reakció első összetűzésének tárgya ép pen az volt, hogy milyen érde­me van a Szovjetuniónak fel­szabadításunkban. így például szóba került Prága felszabadí­tása, a szovjet hadsereg tagjai­nak viselkedésére vonatkozó híresztelések stb. A reakció és a kommunistaellenes propagan­da a mai napig is azt állítja, hogy két lehetőség volt a fel­szabadításra — a szovjethadse­reg által, vagy ; pedig az ame­rikai hadsereg által. Mint tud­juk, a valóságban két eshető­ség volt, vagy a náci megszál­lás, vagy a szovjet hadsereg ál­tali felszabadítás. A hatvanas években a jobb­oldali beállítottságú történészek újból visszatértek ehhez a kér­déshez. Oj irányban foly,t az ideológiai támadás az ellen a szerep ellen, melyet a Szovjet­unió vállalt Csehszlovákia fel­szabadításában. így például fel­vetették a hazai ellenállás, az úgynevezett kommunista és nem kommunista ellenállás érdemei­nek kérdését. Külön-külön ár­tatlan kérdések voltak ezek. de összességükben jelentős ideoló­giai funkciót töltöttek be. Nem véletlen, hogy az ilyen elmé­letek hirdetői 1968-ban a jobb oldal vezető képviselői voltak, így például Smricuvský, Doležal, Hartošefc és mások. A Szovjet­unió érdemei lebecsülésének a legelejétől fogva politikai cél­ja volt. A háború utáni fejlődés be bizonyította, hogy a Szovjet­unióhoz fűződé barátságunk legszilárdabb alapja az osztály­politikai érdekek azonossága. A CSKP 50 éves fennállása alatt mindig egyik legfontosabb fel­adatának tartotta a proletár in­ternacionalizmus elveinek be­tartását és a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk, és .a Szov­jetunióval folytatott együttmű­ködésünk fejlesztését. Az idealizálós rossz szolgálatot tett 1948 februárja utón megszi­lárdult barátságunk és liszte­letünk a Szovjetunió iránt. Eb­ben az időszakban Csehszlová­kiában megalapoztuk a szocia­lista fejlődést gazdasági, poli­tikai .és kulturális téren is. A szocialista internacionaliz­mus és a Szovjetunióhoz fűző" dó barátság jegyében történő fejlődés során jelentős eredmé­nyeket értünk el. Több dolgot azonban leegy­szerűsítettünk, többek között a Szovjetunió propagálását is. Az a törekvés érvényesült, hogy a Szovjetunióban elért eredmé­nyeket minden vonatkozásban a maximumként tüntessék fel. A „Példaképünk a Szovjetunió" jelszót sok esetben mechaniku­san értelmezték, nem különböz­tették meg az általánosat és a lényegeset a specifikustól és a formalizmustól. A Szovjetunió ilyen naiv di­csőítésére nagy hatással vol­tak a kispolgárok, akik a há­ború utáni első években hir­telen a forradalom hívei lettek. Jellemző, hogy a Szovjetuniót elsősorban azok a liberális ér­telmiségiek dicsőítették, akik eleinte támogatták a pártot, de később — különösen 1968-ban — a szovjetellenességet hirdet­ték. A háború utáni, valamint a hatvanas évek végén tanúsí­tott magatartásukat az osztály­öntudat hiánya határozta meg. A marxista—leninista meggyő­ződést a polgári humanizmus, a nacionalizmus és a pillanat­nyi érzelmek keverékével he­lyettesítették. A Szovjetunió idealizálása az első pillanatban öntudatos tettnek tűnt, de a valóságban nagyon rossz szolgálatot tett. Ezt illusztrál\i az a történet, melyet az ötvenes években megvalósított első szovjetunió­beli turistakirándulás egyik résztvevője mesélt el. Végigha­józtak a Volgán. A hajón cse­hek, szlovákok és amerikalak voltak. Napokon keresztül vá­rosokat, falvakat, a szabad ter­mészetet és embereket láttak a hajóról. A látottakra külön­féleképpen reagáltak. Az ame­rikaiak lelkesedtek, a csehszlo­vákok csalódottak voltak. A csoport tagjai ugyanis össze­hasonlították a reális helyzetet a teljesen eltérő előzetes el­képzeléseikkel. A rózsaszín szemüvegtől csak egy lépés választja el a csaló­dottságot és a nihilizmust. A szilárd öntudat megköveteli az igazságot. Az SZKP XX. kongresszusa után nálunk is bírálták a leegyszerűsített, ide­alizált szovjetbarátságot. A hiá­nyosságok bírálata sajnos túl­súlyban volt az új hatékony nevelési módszerek keresése fölött. A személyi kultusszal kapcsolatos hiányosságok bírá­latának időszakában először léplek fel a' jobboldali revizio­nista erők. Az úgynevezett „sztá­linizmus" támadásakor támad­ták a marxizmus— leninizmus és a szocializmus alapelveit is. Sok hibát követtünk el első­sorban a Szovjetunió iránti ba­rátság .szellemében történő ne­velésben. A hivatalos beszédek­ben sokszor hivatkoztunk a ba­rátságra, de a nevelési rend­szerben nem fordítottunk kellő figyelmet rá. A hatvanas évek elejétől a gazdasági és politikai nehézsé­gek növekedésével párhuzamo­san a nemzetközi kommunista' ellenes erők egyre nagyobb mymiást gyakoroltak Csehszlo­vákiára. A külföldi ideológiai diverzió és a hazai revizionista erők leg­fontosaob füladatuknak tartot­ták, hogy beszennyezzék a Szovjetunióhoz fűződő barátsá­gunkat. Törekvésük azonban csak átmenetileg sikerült. Cseh­szlovákia népei ma mar ismét őszinte tisztelettel és barátság­gal tekintenek a Szovjetunióra. l—f) IDEGENFORGALOM Az Internationaies Verkehrs­wesen című szaklap szerint 1968-hoz képest 1975-re a világ utasforgalma 100—150 százalék­kal nő. A repülőmozgások sza­ma London, Párizs és Prága re­pülőterein megháromszorozó­dik.

Next

/
Thumbnails
Contents