Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-07 / 5. szám, csütörtök

inini FFFiifiiiu j ri riiiiiiiiii ritiiiniiii irtf iiiHii i iiriiiii 11 ii iFMiiiii riiiiiini i FFFiiiiiiiJ i FFiiiiiiiif rrriHiiii j i ri riitiinii; I. Amikor elképzeléseimet kezdtem magamban kialakítani a Közel-Kelet országain keresztül vezető utazáshoz, latolgattam, elmenjek-e Szíriába vagy Libanonba, tegyek-e kísérletet arra, hogy bejussak Szaúd-Arábiába. Őszintén szólva, egy pillanatig sem töprengtem azon, hogy Khartoumot beiktassam-e vagy sem az útvonalba. Azért mondom ezt el előre, hiszen ezúttal nyugalmi időszakban, a tűzszünet negyedik hónapjában utaztam be Közel-Keletet, éppen azt vizsgálva, hogy a viszonylagos nyugalom, amit a szembenálló felek fegyvernyugvása biztosít, milyen reményekkel, távlatokkal biztat. Szudán pedig távol esik az arab—izraeli konfliktus hadszíntereitől. Katonái nem vettek részt a hatnapos háborúban. Az országnak így nincsenek veszteségei, elfoglalt területei sem. Szudán, ennek ellenére, Közel-Kelet kiemelkedő fontosságú országai közé tartozik. Ma már történelem .., Mi adja rangját, súlyát, jelenMiségét? Röviden: a május 25-i forradalom. Ma már történelem, ami idestova másfél esztendeje zajlott le a két Nílus találkozásánál épült szudáni fővárosban. Amikor a hatnapos háború legfőbb vesztese, az Egyesült Arab Köztársaság, óriási erőfeszítések árán, katonai és politikai stabilizációja következtében kezdett magára találni, szinte feltűnően magára is maradt. Az arab világnak az a része, a jobbszárny, amely a progresszívek vereségétől remélte, hogy kezébe ragadhatja a kezdeményezést, talán a vezetést és az irányítást, belátta ugyanis, hogy elképzelései illúziók. Következésképpen a khartoumi csúcskonferencián megteremtett arab egységpolitika egyre kevésbé tűnt megvalósíthatónak. Ugyanakkor Egyiptom posszibilis szövetségesei, a haladó arab országok, a válság eszkalációja ellenére sem tudták leküzdeni politikai ellentéteiket. Ebben a szituációban történelmi érték volt a szudáni forradalom. Kairó olyan partnereket kapott a hatalmat kezükbe ragadó khartoumi katonatisztekkel, akikkel nem voltak feloldhatatlannak látszó vitái, akik megközelítően azonos elképzeléseket vallottak a válság rendezésével, sőt országaik jövőjével összefüggésben is, s akikkel — miután ez szintén fontos mozzanatként értékelhető — határai földrajzilag is szomszédosak. A szudáni demokratikus rezsim, amely alapvetően a hadseregre támaszkodott, az ország leghaladóbb erőivel kötött politikai szövetséget. E partneri viszony létjogosultságát az adta, hogy Nimeri és katonatiszti csoportja a jövőt illetően olyan demokratikus elképzeléseket vázolt fel, s gyakorlati politikájában olyan lépésekre vállalkozott, amelyek közel állhatnak a kommunista párt minimális programjához. Kétségtelenül ez a körülmény késztetett arra egyes kommunista vezetőket, hogy részt vállaljanak a vezetésben, s ily módon a szocialista fejlődés irányába mutató tendenciák erősítésén dolgozzanak. Szudán után Líbiában is társadalmi változás következett be. Lényegében így alakulhatott ki a három ország szövetsége, majd Nasszer halála után így kerülhetett sor a három ország föderációjának bejelentésére. Khadhafi sürgetése Amikor a három ország szövetsége világszerte ismeretessé vált, több politikai megfigyelő utalt arra, hogy a Kairó—Khartoum—Tripoli háromszög talán első lépcsőfok egy későbbi föderációhoz. Ezt a feltételezést nem cáfolták, de nem is erősítették meg. A lehetőség fenntartása ellenére ismeretes volt azonban, hogy Nasszer Khadhafi líbiai elnök többszöri, ilyen értelmű sürgetését azzal hárította el: el akarja kerülni azt a látszatot és vádat, hogy Egyiptom és személy szerint ő, tehát Nassszer fennhatósága alá szándékszik voniii a két szomszéd országot. Egyiptomban és Szudánban tett látogatásom idején khartoumi és kairói hivatalos körök a hármasszövetséggel kapcsolatos álláspontjukat úgy körvonalazták, hogy, noha kiemelték a katonai és politikai szövetség jelentőségét, utaltak arra, hogy az idő még nem érett meg a szövetségi viszony minőségi megváltoztatására. Tény azonban, hogy az alkotmányjogilag laza hármasszövetség politikai súlya, katonai és gazdasági ereje ilyen körülmények kőzött is tényleges biztosítékot Jelentett, s egyben határokon túli hátországot is adott az egyiptomi diplomácia, az egyiptomi kezdeményezések számára. Az Aba-$zigeti lázadós Természetes reakció volt a jobboldal fokozottabb szervezkedése is. Az Abá-szigetl lázadás gyors és sikeres leverése azonban még tovább erősítette Nimeri belpolitikai pozícióit. Ennek egyébként a forradalmi kormány számára is igen nagy volt a jelentősége. Nimerit és katonatiszti csoportját ugyanis nem tömegmozgalom juttatta hatalomra, hanem maroknyi katona döntötte meg a jobboldali rezsimet. A politikai rendezés nasszeri koncepciójával való azonosulás, a Kairóhoz fűződő kapcsolatok céltudatos erősítése nemcsak a jobboldalt hozta mozgásba. A kommunista párt, amely Szudán legszervezettebb, legütőképesebb politikai ereje, noha a pártok Nimeri által történt feloszlatása következtében formálisan illegalitásba szorult, tevékenységét lényegében folytathatta. Ennek során a párt egyes vezetői e partneri viszony s egyáltalán a külső és belső partneri viszony kérdésében ellentétes álláspontot foglaltak el s ennek a politika küzdőterén is hangot adtak. Következésképpen a párt főtitkárának, Madgubnak egy időre az ország határain kívül kellett tartózkodnia, a párt más vezetői viszont nemcsak a kormányban, hanem a Forradalmi Katonai Parancsnokságban is — ez az ország legfőbb vezető testülete — helyet kaptak. A haladó erők és a hatalmat megragadó demokratikus érzelmű katonatiszti csoportok viszonya, együttműködésük realitása, a korlátok és a határok kérdése körül ma még nincs egyértelműen kialakult elvi álláspont. Feltétlenül ebből fakad, ez történt Szudánban is, hogy a párt egyes körei kétkedéssel fogadták a katonák eszmeileg valóban nem egyenes vonalú, a megoldásra váró problémák súlypontozásában és megoldásában olykor bizonytalan lépéseit. A kommunista párt egy másik csoportja pedig — éppen e bizonytalanságok kivédése érdekében — fontosnak ítélte a szoros együttműködést. E folyamat természetes következménye az is, hogy a partneri viszony megítélése szempontjából hasonló véleménykülönbségek támadtak a másik oldalon, tehát azok között is, akik — mondjuk így — csak tudomásul vették e szövetséget, de szívesebben választanának más partnereket. Felmentés és kizárás Ez volt a belpolitikai helyzet közvetlenül a hármasszövetség államszövetséggé történő átalakulásának bejelentése előtt Szudánban. Nimeri — és ezt a véleményt osztja számos politikai megfigyelő Khartoumban — a belső problémák eliminálása reményében adta beleegyezését e Kadhafi által ismét előtérbe helyezett egységtervhez. Az államszövetség gondolata azonban nem keltett olyan osztatlan helyeslést Szudánban, mint ahogy ezt az elnök a korábbiakból kiindulva feltételezhette. Nimerit hazatérése után azzal vádolták, (ezeket a vádakat az a három miniszter képviselte a legerőteljesebben, akiket napokon belül kizártak a parancsnoki tanácsból és felmentettek miniszteri tisztségükből), hogy Nimeri a szudáni vezetés véleményének előzetes meghallgatása nélkül döntött. Kétségtelen azonban, hogy ez a vád éppen úgy formális csak, mint ahogy a miniszterek eltávolításának okai, azaz hogy bizonyos köröket részletesen informáltak a tanács üléseiről. A hatalmon levő erők és politikai szövetségeseik korábban sem harmonikus viszonyában bekövetkezett szakadás vezetett a kenyértöréshez, amihez természetesen hozzátartozott Mag. hubnak, a Szudáni Kommunista Párt főtitkárának a letartóztatása, másrészt pedig a kommunista párt Nimerivel együttműködni kész frakciójának külön csoporttá szerveződése is. A magyar elektronikai ipar tavaly növelte a félvezetők gyártását. Oj üzemet létesítettek Gyöngyösön, melyben tranzisztorokat, diódákat és integrált áramköröket állítanak élő. Képünkön a gyöngyösi üzem egyik részlege látható. (CSTK—MTI felvétele) KLOSS SZAZADOS KALANDOS TÖRTÉNETE 38. Nárcisz nem tagadott, de nem is helyeselt. Tudta, éppen úgy tudta, mint Kloss, hogy milyen módszerekkel vallatnak a Szulka utcában, és mindenre el volt készülve. Megértette Klosst is, de azt is tudta, hogy ebben a szituációban csak egyetlen valós út járható: beletörődni Anna elvesztésébe. — És ha ... — mondta egy idő után Nárcisz. — Nem tudok várni, nem tudok hideg fefjel latolgatni — ugrott fel Kloss. — Mit tudnál csinálni? — Nem tudom. Még nem tudom. Nem vagyok olyan állapotban, hogy reálisan gondolkodjam. Ruppert százados még mindig nem vesztette el a reményét. Még mindig hitte, hogy valaminek jönnie kell, ami megsegíti öt és kikerülhet a csávából. Ült a zongoránál, szünet nélkül egy Mozart-futamot játszott, llza idegesen járt-kelt a szobában. — Vilit, mondd meg végre... Mit mondhatott volna? Éppen, amikor megszólalt a bejárati csengő. llza nyitott ajtót. Ruppert meglátta az ajtóban Lothart, két tiszt kíséretében, megértette, hogy közelednek a befejezéshez. llza magukra hagyta őket. Ruppert magabiztosnak akart látszani: kérdéssel kezdte: — Mi történt vele? — Kivel? — kérdezte meglepetten Lothar. — Azzal a lánnyal, akit megtaláltam. lothar félrehúzta a száját: — Szóval még mindig nem érdekli magát? Ne sokat törődjön vele, Ruppert. Az a lány nem mond semmit. Éppen ezért elhatároztam, hogy szembesítem magukat. — Nem akarom látni! Hallja? Nem akarom látni azt a lányt! — Nyugalom, Ruppert. — Lothar nem titkolt megvetéssel nézte a századost. Ismerte az ilyen dühkitöréseket, tudta, a leggyávábbak utolsó „lövése" ez a tiltakozás. — jó ha most már megtudja, hogy Benita von Henning eltűnése ügyében is gyanúsítottként kezelem. Es igazán sajnálom, hogy nem őszinte velem szemben, mert tudhatná, hogy nagyon haragszom azokra az emberekre, akik nekem hazudnak. Nagyon haragszom, Ruppert. — Aljas rágalom! — kiáltotta Ruppert —, Engem gyanúiít Benita von Henning eltűnésével? Hát minek néz maga engem? Aljas gyanúsítás ez, semmi más. — Aljas gyanúsítás? — ismételte Lothar, és teljes erejéből pofon vágta Ruppertet. — Hogy merte ezt megtenni? — csattant a katonás kérdés, s az ajtóban llza állt. — Takarodjon a házamból, de azonnal — mutatott llza az ajtóra. — Ajánlom hölgyem, hogy bölcsen hallgasson a történtekről — mondta szárazon Lothar és elhagyta a szobát. Lotharnak minden oka megvolt az idegességre. Benita eltűnése óta percnyi ideje nem maradt az ellenállási csoportra, minden erőfeszítése ellenére sem jutott Ir'tányit sem előbbre a liny eltűnésével kapcsolatban. Amikor Benita ügyében már másodszor állt a Gruppenführer előtt, a beszélgetés az előbbinél is sokkal élesebb volt. — Maga bolond Lothar — szólalt meg a Gruppenführer, alig tette be maga mögött az ajtót Lothar Bolond, ha mondom — ismételte. — Az a lány nem hajlandó beszélni sem így, sem úgy — mondta alázatoskodva Lothar. A játékkaszinó tagjait t is letartóztattam már, de ott sincs semmi nyom. — Az előbb beszéltem Berlinnel. Tudja, mit mondtak Berlinben? — Gondolom — mondta csendesen Lothar. Mindketten hallgattak néhány percig, aztán ismét a Gruppenführer törte meg a csendet: — Nos, mit akar tenni tovább? — Ma éjszaka magam hallgatom ki azt a lányt — mondta Lothar. A Gruppenführer megvetéssel nézett rá. — A frontra küldöm magát — mondta vicsorogva. — Azt a lányt pedig holnap reggel az utcán akarom látni. Megértette? — Igenis. — Kijelöli a legjobb embereit, akik a nyomába szegődnek. De jól jegyezze meg: magát lövetem agyon, ha annak a lánynak sikerül leráznia magáról őrzőit. Ne feledje el: az a lány az egyetlen fonal, amelyet fel lehet és fel is kell gombolyítanunk. Messzire vezethet a fonal... Anna azt hitte álmodik, amikor felvezették az udvarra, kezébe nyomták táskáját, sapkáját, és felhúzták előtte a sorompót. Kicsit kábultan indult el az Unia tér felé. Ujjongani szeretett volna, hogy ismét az ő Varsójában van, s szabad. Ösztönösen hátra fordult. Az utca mindkét oldalán esőkabátos férfiakat látott. Felvillant benne a rettenetes felismerés: követik. Alig hal'Mt el néhány száz métert, feltűnt egy teherautó is, rajta gyanús alakokkal. Anna már biztosan tudta, hogy a Gestapo gyűrűjében halad. Hirtelen irányt változtatott, elvegyült a tömegben. Ismerős jelenetet látott: féllábú fiatalt kéregetni, gyerekeket csikket szedni, öreget kalapozva a sarkon. Az egyik üzlet előtt hosszú sorban álltak az emberek. Margarint osztottak ötdekánként. Aztán távolabb az üzlettől, egy kapualjban két suhanc, zsebredugott kézzel. Ezek is az üldözők spiclijei voltak. Anna jól ismerte ezt az embertípust. Rossz érzés fogta el. Tudta, hogy néhány száz méternyire van Nárcisz, hogy talán várnak rá többen is, hogy Hans is talán éppen ott van, és a 1 -23-as most kapja utasításait. Ment tovább, céltalanul. Attól félt, hogy valaki ráköszön, hogy ismerősök, vagy éppen csoportbeliek üdvözlik, akárcsak egy futó fejbiccentéssel is. Mert a Gestapónak most ez is elég lenne. Ojra irányt változtatott, átment a járdaszigetre, a villamosmegállóhoz. A szerelvény fékezett. Ogy tett, mintha meggondolta volna magát, a járdához indult, de aztán felugrott a gyorsuló szerelvényre. Körülnézett. Remélte, hogy sikerült egérutat nyernie. A teherautó, a motorkerékpáros és a két esököpenyes férfi elmaradt. Néhány megállóval később a már mozgó szerelvényről ugrott le. Befordult a Szvetokruska utcába, utána gyorsan a fáná'oa. Beszaladt egy gyógyszertárba. A telefon a sarokban volt, gyorsan tárcsázott. Egy lányt hívott fel a csoportból. Az egyetlen számot, amire e pillanatban gondolt. Nemsokára meghallotta Margit hangját. — Margó — suttogta — Anna vágyok. Vigyázzatok! Én az utcáról beszélek, de követnek. Kiengedtek, hogy követhessenek. Ebben a percben motorkerékpáros állt meg az ablak alatt. Annának csak annyi ideje volt, hogy közölje Margóval: később újra felhívja. (Folytatjuk) 1971 I. 7.