Új Szó, 1971. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-06 / 4. szám, szerda

baloldal soraiban kezdettől fogva érvényesült Smeral alapjában helyes nézete — egy tömegpárt kiépítése —, amely Leninnél is teljes megértésre és támogatásra talált. Érvényesítésében azonban bizonyos nehézségek és hiányosságok mutatkoztak. A marxista baloldal úgy formálódott, hogy a párton belül fokozatosan elszigetelődtek a jobboldali erők. Így aztán a munkásság legfejlettebb része mellett a munkásosztály elmaradottabb, kompromisszumokra hajló rétegei, a meggyőződéses forradalmárok mellett centrista irányzatú vezetők is ideiglenesen a pártban maradtak. A CSKP megalakulásával munkásmozgalmunk fejlődésé nek hosszú szakasza zárult le, amelyben a proletariátus nem volt képes teljesíteni a nemzet hegemóniájának történelmi szerepét. Ebben a korszakban a munkásmozgalom az eredetileg puszta fennmaradásáért ösztönösen küzdő jelentéktelen társadalmi erőből társadalmi tömegerővé vált, amely azonban a reformizmus és a marxizmus revíziója következtében a nemzeti burzsoázia politikai befolyása alatt állott. A CSKP felújította a forradalmi munkáspárt eredeti küldetését, amint azt a marxizmus alapítói megjelölték, s amint azt inkább megsejtették, mint teljesen felfogták a szocializmus úttörői hazánkban. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása további láncszem volt a Nagy Októberrel kezdődött forradal mi események láncolatában, további lépés volt a proletár világforradalom fejlődésében. Európa közepén egy fejlett ipari államban politikai tömegszervezet keletkezett, amely célul tűzte ki a kapitalizmus megdöntését és a proletárdiktatúra uralomra juttatását. A CSKP megalakulásának jelen tősége azonban nem merül ki a dolgozók szociális felszaba dításáért vívott küzdelemben. Más feladat ls várt rá: bizto sítania kellett népeink tényleges és biztonságos szabadságát, nemzetközi politikai téren is biztosítania kellett a csehszlovák államot és úgy kellett vezetnie a proletariátust, hogy az a vezető politikai erő szerepében felváltsa a burzsoáziát. A CSKP története megalakulásától egészen az 1948-as februári győzelemig nem csupán olyan történelmi korszak, amelyben a párt a dolgozók jogaiért harcolt és győzelemre vezette a munkásosztályt, hanem olyan korszak is, amelyben bebizonyította képességeit, hogy eredményesen tudja vezetni népeinket és távlati programot tud nekik kitűzni. E fejlődés logikus betetőzése volt az, hogy Február után a CSKP kormányzó párttá alakult át. A bolsevizálódás útján Csehszlovákiában a fiatal kommunista párt szakított a revlzionizmussal, de nem tudott azonnal megszabadulni a szociáldemokrácia hosszan tartó eszmei nevelésének és hagyományainak következményeitől. A pártnak még harci próbatételek egész során kellett keresztülesnie, forradalmi tapasztalatokat kellett szereznie, le kellett küzdenie az ideológiában, politikában és a szervezetben mélyen begyö kerezett szociáldemokrata csökevényeket, s a kommunista elvek elismerésétől át kellett térnie gyakorlati érvényesi tésükre, hogy valóban marxista—leninista típusú párttá vál jék. Bizonyos idő kellett ahhoz, hogy valamennyi párttag teljesen megértse a Kommunista Internacionáléba való felvétel 21 feltételét, — melyeket sokan csak formálisan fogadtak el, — hogy a párt mint egész keresztülmenjen a bolsevizálódás folyamatán. Ennek során elkeseredett küz delmeket kell folytatni a szociáldemokrata múlt csökévé nyel és az opportunizmus ellen, mely a kapitalizmus ideig lenes stabilizálódásában táptalajra talált. A pártban az opportunizmus egyenesen olyan politikai irányzattá kristályosodott ki, amely a kapitalizmus stabilizálódásának szilárdként és tartósként való értékeléséből indult ki, s ezért el vesztette a forradalmi távlatot. Az opportunisták elleni küzdelem két nagy, párton belüli válságban öltötte a legélesebb formát. Az első válság J. Bubníknak, a prágai kerületi bízottság elnökének fellépésé vei függött össze. Bubník támadta a CSKP-nak 1925-ben a drágaság ellen szervezett harci akcióit. A párt forradalmi magvának erőfeszítése és az a kifejezett és hathatós segít ség, amelyet a Kommunista Internacionálé 1925 tavaszán a Végrehajtó Bizottság V. bővített plénumán nyújtott, meg hiúsította a jobboldal fondorlatos támadását. A CSKP-ra néz ve még veszélyesebb volt 1927-ben és 1928-ban irányvonalö nak opportunista elferdítése. Mivel a pártvezetőség, melynek élén B. Jílek állt, a jobboldali opportunizmus hatása alá került, rendkívül megnehezült minden orvoslási törekvés. A Kommunista Internacionálé akkor ls segítő kezet nyújtott a baloldali ellenzéknek, amely a Vörös Nap csődje után szembeszállt a Jílek-féle vezetőséggel. A CSKP helyzetének megvitatása a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán és a KI Végrehajtó Bizottságának „Opportunista passzivitásból bolsevik aktivitásba" című levele megteremtette a feltételeket arra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1929. február 18-tól 23-ig ülésezett V. kongresszusán győzzön a helyes, forradalmi irányvonal. A CSKP V. kongresszusa fontos történelmi határkő lett a csehszlovákiai forradalmi munkásmozgalom történetében. Befejeződött az az időszak, amelyben különféle opportunista csoportoknak sikerült befolyásolniuk, sőt egy időre uralniuk is a párt vezetőségét. Csehszlovákia Kommunista Pártja új, marxista—leninista vezetőségével arra az útra lépett, amely lehetővé tette, hogy nemzeteink vezető erejévé váljék. Az V. kongresszuson a párt megvált azoktól, akik már képtelenek voltak betölteni a proletariátus forradalmi vezérének szerepét. A marxizmus—leninizmus alapján tömör politikai irányvonalat tudott kidolgozni, amely a szocialista forradalom győzelmére irányult, meg tudta fontolni a párt közvetlen taktikai és szervezési feladatait. A kongresszus új, gottwaldl vezetőséget választott a párt élére, mely képes volt életbe léptetni az elfogadott irányvonalat és a pártot a csehszlovákiai viszonyok között a marxizmus-leninizmus alkotó szellemű érvényesítésére vezetni. A párt történetének új korszakába — a politikai érettség korszakába lépett, amelyben döntő fordulatot hajtott végre a tömegek irányában és olyan párttá vált, amelynek befolyása Csehszlovákia társadalmában egyre nőtt. Az V. kongresszus történelmi jelentősége nem csupán az utána következő néhány évre terjed ki. Főként a következő két évtized drámai eseményeivel összefüggésben domborodik ki, ennek a húsz évnek tetőpontja a munkásosztály és a dolgozó nép 1948. februári győzelme volt. E történelmi korszak folyamán a dolgozók széles tömegei meggyőződtek róla, hogy csak a munkásdsztály képes kivívni felszabadulásukat, és hogy a kommunista párt vezető társadalmi helyzete nélkül lehetetlen a munkásosztály döntő szerepének kivívása. Éppen ebben az időszakban győződtek meg sokkal inkább, mint bármikor máskor, arról, hogy a kommunisták nemcsak internacionalista, hanem mélyen hazafias nemzeti erőt képviselnek, s a döntő összecsapások idején teljes bizalommal és támogatással voltak irántuk. Az V. kongresszuson megválasztott gottwaldl vezetőség határozott fordulatra törekedett a tömegek irányában, melyek nélkül a párt nem bocsátkozhatott volna osztályküzdelembe a társadalom forradalmi átalakításáért. A CSKP-nak a munkásosztály öntudatos forradalmi élcsapatává, a tömegekkel szorosan összeforrt és a tömegek élén haladó élcsapattá kellett válnia. A párt abban a törekvésében, hogy forradalmi harcra lelkesítse a néptömegeket, nem hagyhatta figyelmen kívül öntudatosságuk fokát, nem ugorhatta át a mozgalom fejlődési szakaszalt, nem kerülhetett ösztönösségnek és az elmaradottabb rétegek hangulatának hatása alá. A dolgozó népnek saját tapasztalatai alapján kellett felismernie a kommunista párt vezető szerepének szükségszerűségét; csak ezzel a feltétellel lehetett tényleges és a tömegek által elismert a párt vezető szerepe. Csehszlovákia Kommunista Pártja ugyan internacionalista párt volt, de tovább kellett törekednie arra, hogy a dolgozókat nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül közös harcra egyesítse a burzsoázia ellen, s ugyanakkor a kommunista pártok internacionalista frontjának szilárd és megbízható szerves része legyen. Közvetlenül az V. kongresszus után a párt belső helyzete még nem felelt meg a forradalmi munica kívánalmainak, a párt addig még nem testesítette meg a forradalmi elmélet és gyakorlat egységét. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy lebecsülték a forradalmi elmélet jelentőségét az osztályharc gyakorlatában. A szociáldemokrata ideológia erős hatása a tagság körében komoly akadály volt a marxizmus-leninizmus forradalmi lényegének elsajátításában és a viszonyaink közötti alkotó szellemű érvényesítésében. A párt ugyan elszántan harcolt a jobboldali opportunizmus Ó vezetnek, de amelyek megkövetelik a hatásos támogatást aluiról, vagyis a szakszervezetektől, a dolgozók közösségeitől és a vállalatoktól, főleg a bérfegyelem szilárdításánál, a munkaidő teljes kihasználásánál, a munka racionalizálásánál, a munkakezdeményezés és a versengés fejlesztésénél. A CSKP, amely az elmúlt évek súlyos próbatételei és tapasztalatai után megtisztul a jobboldali opportunizmus és a revizionizmus hordalékától, tevékenységével ismét megalapozza a dolgozó ember szociális biztonságtudatát és perspektíváit. A párt azonban elvárja, hogy egész nyilvánosságunk megérti napjaink alapvető közgazdasági követelményét: „Ahogy ma dolgozunk, úgy fogunk a jövőben élni." A kulturális forradalom eredményei Nemcsak a gazdasági eredmények, és az élet anyagi feltételeinek gazdagodása tartozik a szocialista építés alapvető vívmányai közé. Ezeknek oszthatatlan részét és értékét képviselik az emberek gondolkodásmódjában és a társadalmunk kulturális fejlődésében végbemenő változások. A CSKP 1948 februárja után kultúrpolitikai programot dolgozott kl, amely a IX. kongresszus fő irányvonala részeként hazánkban kiindulópontja lett a kulturális forradalomnak és kötelező Irányelv lett lényegében a szocializmus építése egész szakaszában. A párt koncepciója a kulturális forradalom lenini értelmezésére és egyben azokra a nemzeti hagyományokra és történelmi feltételekre épült, amelyek nálunk hatottak a kulturális forradalom jellegére, fejlődésének dinamikájára és tartalmára. A párt már 1945-től kezdve számos Intézkedéssel megalapozta annak feltételeit, hogy a szociálist^ Csehszlovákia kultúrája szocialista jelleget öltsön magára és valóban minden dolgozó ügyévé, nélkülözhetetlen létszükségletévé váljon. A kultúra haladó fejlődését kedvezően befolyásolta a színházak és a film államosítása, az időszaki és a nem időszaki sajtótermékekről hozott új törvények, a múlt'műemlékeinek ós egész kulturális örökségének széles körű védelme, az új kulturális értékek létrehozásának támogatása és új intézmények megalapozása. A cseh s a szlovák kultúra olyan fellendülést ért el a szocializmus építésének éveiben, amely terjedelmét és minőségét tekintve összehasonlíthatatlan történelmünk bármely korábbi időszakával. 1948-tól kezdve fokozatosan létrehoztuk az egységes szocialista oktatási rendszert. A párt nagy figyelmet szentelt az osztálykorlátozások, a szociális gátlós körülmények leküzdésének, hogy a művelődés hozzáférhetőbbé váljék. Harcolt az iskola politikai jellegéért és az élettel való kapcsolatáért. Első ízben oldotta meg szélesebb méretekben a dolgozók második ciklusú iskolákon és főiskolákon való tanulmányainak kérdését. Az állam fedezte az iskolák építésével, karbantartásával és a tanítók díjazásával kapcsolatos összes költséget. Nagy összegeket fordít a közép- és a főiskolák tanulóinak ösztöndíjaira. Egy főiskolás tanulmányai az államnak mintegy 80 000 koronájába kerülnek, (ezek a költségek csak az üzemeltetést fedezik, s nem foglalják magukba a beruházásokat). Egy középiskolás tanulmányainak költsége 16 000 koronát képvisel (ez az összeg is csak a? üzemeltetés költségeit tünteti fel, s nem a beruházásokat, Illetve a nemzeti bizottságok szubvencióit). Az iskolai művelődést nagymérték ben lehetővé tettük a dolgozók széles rétegeinek, s ennek folytán soha nem ismert arányban növekedett a tanulók és a végzett hallgatók száma. Míg 1948 februárja után a csehszlovák főiskolákon mintegy 40 000 hallgató volt, addig az 1968—69-es tanévben már több mint 100 000. A háború előtti helyzethez mérten napjainkban háromszorta többen tesznek szert középiskolai és ötszörte többen főiskolai végzettségre. Csehszlovákia az elért műveltségi szinttel kétségkívül a világ legfejlettebb országainak sorába került. A tudomány területén végrehajtott instltuclonálls változások 1952-ben a Csehszlovák Tudományos Akadémia, majd 1953-ban az önálló Szlovák Tudományos Akadémia létesíté sére vezettek. Ezek a változások soha nem ismert lehetősé geket nyújtanak tudományunknak és biztosítják Jelentős he lyét a csehszlovák kultúrában. Népeink történetében első ízben jöttek létre a tudományos kutatás tervszerű fejleszté sének feltételei. Az állam anyagilag teljes mértékben fedezi a kutatást és az új tudományos dolgozók nevelésének költ ségeit. A tudományos dolgozók száma 1937-hez mérten 1960ig hozzávetőleg meghatszorozódott. A kutatómunka és az alkalmazott kutatás sok területen kiváló, esetenként világszínvonalat ért el. A szocialista állam által létrehozott kulturális intézmények hálózatát, a kulturális értékek létrehozásának és tolmácsolásának színvonalát nemzetközi viszonylatban is elismerik. Manapság a kultúra területén végbemenő folyamatok és változások nálunk soha nem Ismert méretű és sokrétű társadalmi hatást váltanak kl. A kulturális forradalom tartalmának lényeges vonása volt a párt törekvése arra, hogy a dolgozók tudatában győzelemre vigye a tudományos világnézetet. A kultúra széles körű demokratizálását ezért egybekapcsolta eszmei átépítésével a marxizmus—leninizmus bázisán, a burzsoá ideológia maradványai, a felélesztésére és a kívülről való becsempészésére irányuló törekvések elleni harccal. Ezt a nehéz és hosszú ideig tartó küzdelmet nem egyszer komplikálták és eltorzították az 50-es évek kulturális politikájában megnyilvánuló leegyszerűsített és sematikus törekvések, illetve a személyi kultuszhoz hasonló dogmatikus eszmei elképzelések. Az 50-es évek második felében fokozatosan leküzdöttünk néhány deformációt a kulturális politikában és az Ideológiában. Ugyanakkor ezekben az években a dolgozók széles rétegei eszmeileg még érettebbekké váltak. Elég emlékeztetnünk a szocialista munkabrigádok, illetve a munka iránti szocialista viszony mozgalmára. Meg kell azonban mondanunk, hogy a kultúra és a társadalmi tudat helyzetének értékelésében éppen az 50-es évek vége felé pontatlan és helytelen nézetek tűntek fel. A CSKP 1958-ban megtartott XI. kongresszusán elfogadták azt a tézist, hogy már teljesítettük a kulturális forradalom döntő fontosságú feladatait. Ezt a forradalmat csak „be kell tetőznünk", ami történelmi szempontból nagyon rövid időn belül bekövetkezhet. A kulturális forradalom „betetőzésével" kapcsolatos állítás túlnyomórészt csak mennyiségi jegyeket vett számításba, nem értékelte eléggé a kultúrában és a társadalmi tudatban végbement reális minőségi változások jelentőségét. Ez következményeiben a pártban az eszmel-polltikai munka lebecsülésére, a proletár internacionalizmusra való nevelés gyengülésére, a burzsoá esžmék és a kispoglári mentalitás terjesztése elleni elvszerű eszmei harc elhanyagolására vezetett. Nem véletlen, hogy a kulturális, az elméleti és az ideológiai front szakaszán már régen 1968 januárja előtt felsorakozhattak a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus erői, amelyek ellen a pártnak most kell nehéz és bonyolult harcot vívnia. A csehszlovákiai szocialista kulturális forradalom eredményeinek össszegezésére törekedve azt mondhatjuk, hogy a szocialista kultúra nálunk a széles néprétegek élete minden vonatkozásának szerves része és a szocializmus építésének aktív tényezője lett. Ennek tartós értéke és nagy nemzetközi jelentősége van. A szocialista kultúra síkerei és az emberek tudatában végbement változások az alapvető vívmányok közé tartoznak, amelyek meggyőzően tanúsítják a szocializmus avantgard történelmi szerepét a két világrendszer versengésében. Korunk osztályszempontból tagozódó világában azonban ezeket a vívmányokat nem vonatkoztathatjuk el az ideológiai harctól. A CSKP megalapítása 50. évfordulója alkalmából ismét felhívja a figyelmet az alapvető marxi—lenini tapasztalatra, hogy a szocialista forradalom legnehezebb, legigényesebb és a legtöbb időt követelő feladata a tömegek tudatának és gondolkodásmódjának átalakítása. A párt éppen ezért, öt évtizedes fejlődése legjobb hagyományai szellemében, mozgósítja erejét a fáradhatatlan eszmei nevelőmunkára, a burzsoá ideológia megnyilvánulásai elleni hatásos harcra, a marxi— lenini gondolkodásmód fejlesztésére. A csehek és a szlovákok viszonya Köztársaságunk megalakulása, vagyis 1918 óta az állam létének és stabilitásának egyik kulcsfontosságú kérdése volt a nemzetiségi kérdésnek, főleg a csehek és a szlovákok viszonyának rendezése. A CSKP már a München előtti Csehszlovákia feltételei között kidolgozta ennek a megoldásnak osztályszempontból egységes saját változatát, ez mélyrehatóan eltért a cseho15